1. Az első és a második feltámadás közötti
ezer év alatt ítélet folyik a Mennyben.
Isten megtiszteli az üdvösségre jutott igazakat azzal, hogy részt ad nekik
a gonosz megítélésében.
A Szentírás több helyen is jelzi előre
azt, hogy az Isten gyermekei aktív résztvevői lesznek annak az ítéletnek,
amely a gonoszok életét vizsgálja meg.
Dániel próféta egy esemény-sorozatban
tesz említést erről.
“Mígnem eljőve az öregkorú, és az
ítélet adaték a magasságos egek szenteinek; és az idő eljőve, és elvevék
az országot a szentek.”Dán. 7,22.
Pál apostol pedig a korinthusi gyülekezetet bátorítja ezzel.
“Nem tudjátok, hogy a szentek a világot ítélik meg?... Nem tudjátok,
hogy angyalokat fogunk ítélni?” I.Kor. 6,2-3.
2. A Szentírás egy különleges képpel
szemléltei azt, hogy a szentek milyen minőségben vesznek részt ebben az
ítéletben.
Nem egyszerűen csak tanúk lesznek, hanem
egészen magas méltósággal felruházva lesznek jelen.
Trónon ülő királyokként szólhatnak bele
az ítéletbe. 4. vers
Ez azt jelenti, hogy nemcsak beleszólhatnak, hanem döntésükkel hozzá is
kell járulniuk a kimondásra kerülő ítélethez.
3. János apostol leírásában nem arról
van szó, hogy a gonoszok személyesen lesznek idézve a vizsgálatra, hanem
csak egy jelképes megszemélyesítésről van szó.
Csak a róluk vezetett feljegyzések alapján lesznek jelen az ítéletben.
“Mert minden cselekedetet az Isten
ítéletre előhoz, minden titkos dologgal, akár jó, akár gonosz legyen az.”Préd. 12,16.
“És megítéltetének a halottak azokból,
amik a könyvekbe voltak írva, az ő cselekedeteik szerint.”Jel.
20,12/b.
Ez azt is jelenti, hogy Isten minden cselekedetet a róla vezetett feljegyzések
és a tanuk által bizonyít.
Vagyis egyetlen személyre sem mondanak ki önkényes, elfogult vagy jogtalan
ítéletet.
4. János apostol az ítélethozatal színhelyén egy nagy fehér királyiszéket
lát.
A nagy királyiszék a tekintélynek és a hatalomnak a szimbóluma.
Aki ebben a királyiszékben ül, annak van hatalma arra, hogy ítéletet hozzon
és végre is hajtsa azt.
Minden bizonnyal Krisztus ítélőszéke
ez a trón. II. Kor. 5,10.
A trón fehér színe pedig valószínűleg
az itt hozott ítéletek tisztaságát és igazságos voltát akarja kifejezni.
“A rajta ülő tekintete elől eltűnék
a föld és az ég, és a helyük nem találtaték.” 11. vers
Az itt meghozott ítélet tehát alapjaiban fogja megváltoztatni az egész
világot. 21,1.
5. Erre az ítéletre a megváltottak miatt is szükség van.
Amint megvizsgálják az egyes eseteket,
kristálytisztává válik előttük az a tény, hogy Isten nem felelős egyetlen
gonosz ember haláláért sem.
Mivel a megváltottak ott voltak az egyes eseteknél és személyes döntésükkel
is hozzájárultak a kimondott ítélethez:
Ezért ez azt jelenti, hogy egyet is értenek azzal.
Ezért sohasem fog kétely támad bennük Isten igazságosságával és méltányosságával
szemben.
Csak így tudják a mennyei lények kórusával együtt jó lelkiismerettel mondani,
hogy:
“igazak és igazságosak az Ő ítéletei”.
Jel. 19,2/a.
6. Isten Igéje azonban egy nagyon gyakorlati tanáccsal lát el bennünket.
“Azért idő előtt semmit se ítéljetek,
míg el nem jő az Úr, aki egyrészt világra hozza a sötétségnek titkait,
másrészt megjelenti a szíveknek tanácsait.”I. Kor. 4,5.
1. Miután a Mennyben befejeződik az
ítélet, egy különleges esemény fog történni.
A szentek otthonát képező
“új
Jeruzsálem” leszáll a Földre, az angyaloktól és a megváltottaktól
kísérve.
“Krisztus az Olajfák-hegyére ereszkedik le, ahonnan feltámadása után
felemelkedett és ahol az angyalok megismételték
visszatérésének ígéretét. A próféta ezt mondja: ‘Bizony eljön az Úr, az
én Istenem, és minden szent vele.’ ‘És azon a napon az Olajfák-hegyére
veti lábait, amely szemben van Jeruzsálemmel napkelet felől, és az Olajfák-hegye
középen ketté válik...igen nagy völggyé.’ ‘És az Úr lesz az egész
Földnek királya, e napon egy Úr lészen, és a neve is egy.’ (Zak. 14,5.
4. 9.) Az új Jeruzsálem káprázatos
ragyogással alászáll az égből a fogadásra megtisztított és előkészített
helyre. Krisztus belép a Szent Városba megváltott népével és a szent
angyalokkal.” (Nagy Küzd. 588,3.)
A 20. fejezet csak tényszerűen közli
ezt az eseményt, amit majd csak a következő fejezet ír le részletesebben.
2. A megváltottak visszatérésével egyidőben
történik egy másik rendkívüli esemény is, az összes gonoszok feltámadása.
A feltámadt gonoszok seregét látva János azt mondja:
“Akiknek száma, mint a tenger fövénye”. 8/b. vers.
Rendkívüli a különbség közöttük és azok
között, akik az első feltámadás alkalmával léptek ki a sírokból.
“Ugyanazzal a gyenge, beteg testtel
jöttek elő, amellyel a sírba szálltak... Az első feltámadás alkalmával
viruló halhatatlansággal jöttek elő mindnyájan. Ellenben a második feltámadásnál
mindegyik magán hordja az átok bélyegét.” (Tap. Lát. 253,2.)
3. Ahogyan Sátán megkötöttsége abból
eredt, hogy nem volt kit elhitessen, úgy most az ezer év végén az eloldozása
az előzőek megfordított helyzetéből adódik.
Mivel a gonoszok mind feltámadtak, ezért újra van kivel foglalkoznia,
a lehetőségek újra szabaddá váltak előtte.
Sátán eloldozása abban áll, hogy újra
lehetősége nyílik arra, hogy Isten ellen lázítsa és vezesse a gonoszok
seregét.
4. Mindezen ismeretek hátterén azonban
felvetődik egy jogosnak látszó kérdés.
Ha már a gonoszok számára szabott kegyelemidő
lejárt, sőt már a cselekedeteik alapján kimondott ítélet is meg lett határozva,
akkor miért engedi meg Isten ezt az újabb megmozdulást Sátánnak és az őt
követő gonosz embereknek?
Isten részéről több célja is
van ennek a körülménynek.
Újra beigazolódik, hogy Isten bármilyen
körülményt biztosítana is, ezek az emberek akkor is a bűnös életmódhoz
ragaszkodnának.
Ugyanakkor a gonosz szándékú cselekedeteikkel igazolják Istent, hogy a
felettük kimondott ítélet igazságos és a teremtett világ biztonsága szempontjából
szükséges volt.
Gonosz szándékú cselekedetükkel teremtik
meg azt a körülményt, ami által tanúi lehetnek Jézus megkoronázásának és
a szentek örökségének, amit ők végleg elveszítettek.
1. Amikor Sátán látja az összes gonosz feltámadását, akkor újra feltámad
benne a remény, hogy még nincs elveszve ügye és ezért akcióba lép.
“Kimegy, hogy elhitesse a Föld négy szegletén
lévő népeket, a Gógot és a Mágógot, hogy egybegyűjtse őket háborúra”.
8.
vers
“Feljövének azért a Föld teljes szélességére és körülvevék a szentek
táborát és a szeretett várost”. 9/a. vers
“Kiknek száma, mint a tenger fövénye”. 8/b. vers
Az emberiség történelmének legnagyobb számú hadserege áll Sátán rendelkezésére.
2. A szent város körül összegyülekező
embereket Gógnak és Mágógnak nevezi János apostol.
Erről a két névről nagyon keveset tudhatunk
meg a Bibliából.
Góg -
Rúben
nemzetségéből ismerünk egy Góg nevű férfit, de szinte semmi közelebbit
sem tudunk róla. I.Krón. 5,4.
- Ez a név többek között azt is jelenti, hogy óriási, hatalmas.
- Valószínű, hogy ezért kerül
alkalmazásra, mint próféciai jelkép.
- A hasonló hangzású nevek is
a nagyság és az erő, vagyis a hatalom tényét sugalmazzák a Bibliában.
- mint Agág vagy Óg esetében is. IV.Móz. 24,7. V.Móz. 3,11.
Mágóg - Ilyen névvel
pedig csak egyetlen személyt jelöl meg a Biblia,
- Noé unokáját, Jáfet fiát. I.Móz. 10,2.
- Viszont vele kapcsolatban sem
tudunk semmi olyat, amit ki kellene emelni az életéből a prófétai
eseményekkel kapcsolatban.
Azt mindenképpen kimondhatjuk, hogy az istenellenes hatalom jelképeként
kerül említésre a próféciában.
3. Bizonyos segítséget jelent az, ha figyelembe vesszük, hogy itt egy folytatólagos
eseménnyel állunk szemben.
Az ezer év előtti eseményekről szóló
próféciákban szintén említésre kerül a Góg és a Magóg név, több más nevekkel
együtt. Ezék. 38-39. fejezet
Amíg azonban a többi neveket azonosítani
lehet megközelítően, addig a Góg és a Magóg névvel kapcsolatban csak egyetlen
dolog biztos, a tömeg, a sok nép.
“Sok nép van veled.”Ezék. 38,6.
“És leszel mint felleg, hogy beborítsd a Földet, te és minden sereged
s a sok nép veled.” Ezék. 38,9.
Valószínű, hogy már Ezékiel próféta
is ugyanazért használja ezeket a neveket, mint János apostol.
János pedig a “tenger fövényé”-hez hasonlítja azt a nagy sokaságot,
amely életre támad a második feltámadásban és támadást kísérel meg a szentek
városa ellen.
Ezt a következtetést pedig még csak
megerősíti az, hogy a Góg névben megtalálható az a jelentéstartalom,
hogy “óriási, hatalmas”.
Ha pedig Ezékiel próféta már az ezer
év előtti eseményekkel kapcsolatban alkalmazhatta ezt a jelképet, akkor
mennyivel inkább János apostol.
A gonoszok serege a sokszorosára duzzadt fel a korábbiakhoz viszonyítva.
4. Mivel a halottak ugyanúgy támadnak fel, ahogy meghaltak, ezért ugyanazt
akarják folytatni is, mint amit abbahagytak.
Vagyis a szenteket akarják megsemmisíteni.
Azért könnyű Sátánnak újra rávenni őket
erre, mert ilyen érzelmekkel és indulatokkal támadtak is fel.
1. A hitetlen, gonosz emberek nagyon drágán fizetik meg a Sátánnal kötött
szövetségüket.
Sátán boldogságot ígérve csábította
őket a saját oldalára, aminek viszont most szenvedés, halál, vagyis a végső
és teljes megsemmisülés a következménye.
“Mert a bűn zsoldja a halál.”Róma 6,23/a.
Most mindannyiuknak szembesülniük kell
Istennek azon figyelmeztetéseivel, amit ők gúnyolva és megvetve
figyelmen kívül hagytak.
2. A Szentírásban közölt figyelmeztetések
nagyon világosan szemléltetik a bűnhöz ragaszkodó emberek végső és teljes
megsemmisítésének tényét.
“Mert ímé eljön a nap, lángoló,
mint a sütő-kemence, és olyanná lesz minden kevély és minden gonosztevő,
mint a pozdorja, és megégeti őket az eljövendő nap, azt mondja a Seregeknek
Ura, amely nem hagy rajtuk gyökeret, sem ágat.”Mal. 4,1.
János apostol azt mondja, hogy ez akkor következik be, amikor a gonoszok
összesereglenek az új Jeruzsálem körül, hogy azt megostromolják.
“És Istentől, a mennyből tűz száll
alá, és megemészti azokat.” 9/b. vers
A következő versekben Istennek ezt az
ítéletét egy tüzes tóhoz hasonlítja János.
Azért használja ezt a hasonlatot, mert
az egész Földet elborító tűz hatásában olyan a szemlélő számára, mintha
egy tüzes tó lenne.
Ez az egész Földet beborító tűz végleg
és teljesen megsemmisíti a gonoszokat, és egyúttal megtisztítja a Földet
is a bűn minden következményétől.
“Ez a második halál, a tűznek
tava.” 14/b. vers
3. A keresztény egyházak által Sátán kétféle módon is megpróbálja becsapni
az embereket.
Egyrészt azt mondja, hogy az embernek
az érző, gondolkodó és cselekvőképességgel rendelkező lelke nem hal meg,
hanem a test halálának pillanatában elhagyja a testet.
Másrészt viszont azt is mondja, hogy ez a halhatatlan lélek Isten ítélete
alatt örökké szenvedni fog.
Ezt Jézus kijelentéseivel próbálják
alátámasztani, amikor Ő az ítélet tűzéről azt mondja: “mely el
nem alszik”, “férgük meg nem hal”. Márk. 9,44.
4. A Szentírásnak ilyen vonatkozású
kijelentései azonban csak azt akarják velünk megértetni, hogy az Istenítélet
tüzét emberi erő el nem olthatja.
Ha azonban feladatának eleget tett, ha rendeltetését betöltötte, akkor
célját elérve csak a hatása marad örök.
A Bibliának az a kifejezése, hogy “örökkön örökké” fordítható
így is, hogy az “időnek idejéig”
és ez a pontosabb fordítás.
Isten ítélete tehát az“időnek”
Isten által meghatározott “idejéig” tart.
5. Két ószövetségi példa által szeretném szemléltetni ezt az értelmezést.
Isten kimond egy olyan ítéletet Edomra, amely bizonyos vonatkozásban hasonló
a tüzes tó ítéletéhez. Ésai. 34,8-10.
Megfigyelhető azonban az, hogy itt is
csak a tűz hatása volt örök, és nem maga a tűz.
Ugyanis, ha a tűzre vonatkozna az “örökre”
szó, akkor az elpusztított területen nem tanyázhatnának a vadállatok, és
akkor még most is égnie kellene. 11. vers
A másik példát Júdás apostol állítja elénk Sodoma és Gomora pusztulásával
kapcsolatban: “örök tűznek büntetését
szenvedvén” Júdás 7.
Ebben a példában is világossá válik,
hogy a Biblia nem a tűz égését nevezi öröknek, hanem a hatását, a következményét.
Istennek ez az ítélete visszavonhatatlanul örök.
6. A bűn büntetése semmivel sem lehet
nagyobb annál, mint ahogy az Úr már a bűnbeesés előtt kijelentette.
Ádámnak a bűn és az engedetlenség következményeként
azt mondta: “bizony meghalsz”,
és nem azt, hogy örökké gyötrődni fogsz. I. Móz. 2,17.
Mivel a mi Istenünknél nincs változás,
ezért minden olyan tanítás, amely a bűnös örök gyötrelmét hirdeti, nem
más, mint Isten Igéjének a meghamisítása.
7. “A pokol pedig és a halál vettetének
a tűznek tavába.” 14/a. vers
“Mint utolsó ellenség töröltetik el a halál... Elnyelettetett a halál
diadalra.”I.Kor. 15,26. 54/b.
Nem lesz halál többé, mert a halál a
bűnös, halandó lények tartozéka, az új Földön pedig csak szent és halhatatlan
lények fognak élni.
Ez azonban nemcsak azt jelenti, hogy nem lesz halál többé, hanem azt is,
hogy a “holtak országa” is megszűnik
létezni. Jób. 14,13.
Az Isten tehát senkit sem hagy az első
halál állapotában.
Mindenki elnyerte méltó jutalmát, a várakozás állapotára tehát nincs szükség.