1. Az itt következő eseménysorozat szerves
része az első eseményeknek, tartalmát tekintve elválaszthatatlanok
egymástól.
Az előző fejezetekben egy hármas szövetséggel
találkoztunk, akik a mindenható Isten ellen hozták létre szövetségüket.
“Sárkány”, “Fenevad”, “Hamis Próféta”.
A 19. és 20. fejezet kapcsolatát a tartalmi összefüggés adja meg.
A 19. fejezetben láttuk a fenevad és
a hamis próféta megbüntetését, amely a végső és teljes megsemmisülést jelentette.
A 20. fejezet pedig elmondja a sárkány büntetését.
2. A 20. fejezetből azt is megérthetjük,
hogy miért nem együtt bünteti Isten ezt a három szövetségest.
A sárkány ugyanis csak eszközként használta két társát Isten elleni lázadásában.
Az értelmi szerző és az igazi lázadó
ugyanis maga a sárkány volt.
Ebből adódóan a sárkány megbüntetése
nem lehet azonos mértékű, mint a társaké.
A különválasztás másik oka az, hogy míg a “sárkány” egyetlen
személyt jelképez, addig a “fenevad” és a “hamis próféta”
egy-egy intézmény szimbólumaként vannak alkalmazva.
Azokat az embereket, akik ennek az intézménynek
a képviselői voltak, Isten szintén külön, személyesen fogja megítélni és
megbüntetni.
3. A sárkány megbüntetése két részletben történik.
Először meg lesz kötözve ezer évig.
Az ezer év után pedig a “tűznek tavába”
lesz vetve.
Utoléri az a sors, ami a fenevad és a hamis próféta osztályrésze lett.
1. A három szövetséges hatalom megbüntetését
azonban megelőzi egy rendkívüli eseménysorozat.
“Mert maga az Úr, riadóval, arkangyal
szózatával és isteni harsonával leszáll az égből”.
I.Thess.
4,16/a.
“Az utolsó trombitaszóra...a halottak feltámadnak”. I.Kor. 15,52.
v.ö: Jel. 11,18.
“Azután mi, akik élünk, akik megmaradunk,
elragadtatunk azokkal együtt a felhőkön az Úr elébe a levegőbe.”I. Thess. 4,17.
2. A Biblia azonban többféle feltámadásról is tudósít bennünket.
“Boldog és szent, akinek része
van az első feltámadásban: ezeken nincs hatalma a második halálnak.”
Jel. 20,6/a.
“Feltámadnak először akik meghaltak
volt a Krisztusban”. I.Thess. 4,16/b.
“A többi halottak pedig meg nem
elevenedének, mígnem betelik az ezer esztendő”. Jel. 20,5/a.
Az összes gonoszok tehát az ezer év eltelte után fognak feltámadni.
3. Jézus mindkét osztályt a cselekedetei alapján akarja megjutalmazni.
Jel. 22,12.
“Akik a jót cselekedték, az élet feltámadására”. Ján. 5,29/a.
“Aki az én beszédemet hallja és hisz annak, aki engem elbocsátott, örök
élete van; és nem megy a kárhozatra, hanem általment a halálból az életre”.
Ján. 5,24.
“Ezeken nincs hatalma a második halálnak”. Jel. 20,6.
“Akik pedig a gonoszt művelték,
a kárhozat feltámadására.” Ján. 5,29/b.
“És ezek elmennek majd az örök gyötrelemre”. Máté 25,46/a.
“És ha valaki nem találtatott beírva az
élet könyvében, a tűznek tavába vetteték.”Jel. 20,15.
4. Pál apostol bizonyságot tesz arról, hogy a feltámadt szentek milyen
csodálatos átalakuláson mennek keresztül.
“Mert szükséges, hogy ez a romlandó test romolhatatlanságot öltsön
magára”. I.Kor. 15,53/a.
A feltámadott igazak megszabadulnak a “halál fullánkjától”,
amelyet betegség és egyéb más módon ott hordozunk minden sejtünkben és
nem tudunk tőle szabadulni.
5. A feltámadottak átalakulásának másik csodája az, hogy
“e halandó
test halhatatlanságot ölt magára”. I.Kor. 15,53/b.
A halhatatlan szónak a Bibliában két jelentése van:
Abszolút halhatatlan csak az Isten. I.Tim. 6,16.
Abszolút halhatatlan, mert az élete önmagában van. Ján. 5,26.
Ilyen értelemben még a mennyei lények
sem halhatatlanok, mert életük az Istentől függ, mint az élet adományozójától.
Ugyanakkor viszont halhatatlannak mondunk mindenkit, aki nem áll a halál
hatalma alatt.
A halál és a halhatatlanság ugyanis két ellenpólus.
A halál a bűn miatt van, a bűn következménye.
Róma 6,23.
Ha megszűnik a bűn, akkor törvényszerűen
megszűnik a halál is.
Ha pedig nincs halál, akkor csak élet
van és - bár függőségi szinten - de mégiscsak halhatatlanság van.
6. Az átváltozás csodájaként Isten még egy dologgal ajándékozza meg a feltámadottakat.
“Aki elváltoztatja a mi nyomorúságos testünket, hogy
hasonló legyen az Ő dicsőséges testéhez.” Fil. 3,21.
A bibliai dicsőség a szív tiszta és
szent állapotát fejezi ki.
Istennel kapcsolatban is a jellemét és természetét. II.Móz. 33,18 -
34,6-7/a.
Jézus követőinek a dicsőség azt jelenti,
hogy átalakulni Isten képmására, vagyis visszatükrözni Krisztus jellemét
és természetét. II.Kor. 3,18. Ésai. 60,1-2.
A feltámadáskor tehát a belső vagyis
a lelki természetünket is megtisztítja Isten a bűn minden hajlamától és
gyengeségétől.
Ez az ígéret azt jelenti, hogy lelki tisztaságban hasonlóvá leszünk Krisztushoz.
Legyen áldott Isten ezért a legnagyobb csodájáért.
7. Az átváltozásnak ezt a csodáját nemcsak
a feltámadott igazak élik át, hanem azok is, akik halált nem látva érik
meg Jézus dicsőséges visszajövetelét.
“Imé titkot mondok néktek. Mindnyájan ugyan nem aluszunk el, de mindnyájan
elváltozunk. Nagy hirtelen, egy szempillantásban.”I.Kor. 15,51-52/a.
1. A megjövendölt történés szerint a
következő esemény a sárkány megkötözése.
Itt újra megerősíti a Szentírás azt,
hogy a sárkány, mint jelkép nem más, mint ama régi kígyó, aki már az első
embert is becsapta, vagyis maga a Sátán.
Most azonban már lejárt a neki adott
lehetőség.
Mindenki előtt világos lett, hogy mit
eredményeznek azok az elvek, amelyek miatt Isten ellen lázadt.
Elérkezett az idő, hogy Isten végérvényesen
gátat vessen a bűn hatalmának.
2. Sátán megbüntetését, fogságbavételét egy angyalra bízza Isten.
Fokozatosan csúszik ki a talaj Sátán alól.
Ő, aki kezdetben még azt
gondolta, hogy az Isten fölé emelheti trónját.
Akkor még a mindenség Ura volt a küzdőtársa.
Később már csak az ember Fia
lehetett a küzdőtársa.
Aki ugyan Isten volt, de emberi természetében
vette fel Sátánnal a küzdelmet és újra legyőzte őt.
Most pedig már egy angyal is elég ahhoz, hogy Sátánt megfogja és
fogságra kényszerítse.
3. A Sátánt megkötöző angyal a “mélység
kulcsával” rendelkezik.
A “mélység”nem valamilyen földalatti üreg, vagy ásító szakadék
valahol a világegyetemben.
A“mélység”a Föld “kietlen és puszta”, életnélküli
sivár állapotát jelenti, amilyen volt kezdetben is. I. Móz. 1,2/a.
A hangsúlyt talán az életnélküliségre kellene helyezni, hiszen a földön
ezer évig nem lesz élet.
Ugyanakkor a föld felszíne ebben az
időben az Isten csapásainak következtében rettenetes képet mutat.
Jer. 4,23-26.
A lánc és a kulcs, amely Sátánt a börtönében tartja ezer évig, nem más,
mint a visszavonhatatlan isteni döntés.
E döntés szerint ezer évig kénytelen
szemlélni saját művét a maga borzalmas valóságában és pusztaságában.
A kulcs a Bibliában minden esetben a hatalom szimbólumaként van alkalmazva.
Az a tény, hogy angyal viszi a kulcsot, az azt mutatja, hogy a Menny teljesen
ura az eseményeknek.
Sátán nem kerülheti el a mélységbe való zárást, ami azt jelenti, hogy nem
hagyhatja el a Földet.
4. Sátán azonban nemcsak ide van zárva a Földre, hanem meg is van kötözve.
Sátán megkötözése jelképezi azokat a
korlátozásokat, amelyek akadályozzák őt tevékenységében.
Mivel a gonoszok elpusztulnak Krisztus visszajövetelekor, az igazak pedig
felvitetnek a Mennybe.
Így az emberi család egyetlen tagja sem lesz itt a Földön, akin gyakorolhatná
csalárd módszereit Sátán.
Ebben rejlik a tulajdonképpeni megkötözése.
Ezt a következtetést erősíti meg az
a tény is, mely szerint azáltal lesz eloldozva az ezer év végén,
hogy feltámadnak a gonoszok, és így megint vannak lények, akiket újra elhitethet
és becsaphat.
De ezt a gondolatot erősíti meg János
apostol is közbeiktatott magyarázatával.
“Hogy többé el ne hitesse a népeket”. 3. vers
5. János apostol még azt is elmondja, hogy miután megkötözte és bezárta
a mélységbe Sátánt az angyal, még be is pecsételte azt felette. 3. vers
Lepecsételni valamit azt jelenti, hogy változhatatlanná akarjuk tenni,
meg akarjuk őrizni abban az állapotában,
amilyen a lepecsételés pillanatában volt.
Isten ítélete tehát változhatatlan és végleges Sátán felett.
“Ide lesz kötözve, itt kell neki fel s alá vándorolnia és látnia kell
az Isten törvénye elleni lázadásának
következményeit. Egy évezreden át élvezheti az átok gyümölcsét, amelyet
ő okozott. A Földről többé nem távozhat el, ide van korlátozva, nehogy
egyéb csillagok el nem bukott lakóit is kísértse és szerencsétlenségbe
taszítsa. Rettenetesen szenved Sátán ez
idő alatt. Bukása óta mindig fejlesztette gonosz vonásait. De most megfosztatik
minden hatalmától és képességétől s alkalma lesz azon szörnyű szerep felett
elmélkedni, amelyet bukása óta játszott. Egyben félelemmel és rettegéssel
tekint a jövőbe, midőn elveszi
méltó büntetését, nemcsak minden gonoszságáért, melyet ő tett, hanem minden
bűnért, melynek elkövetésére uszította az embereket.” (Tap.Lát. 252,2.)
1. Sátánnak a “kietlen és puszta” földre való bezárását egy szimbolikus
cselekmény szemléltette az ószövetségi templomi szolgálat gyakorlatában.
Az engesztelési napon egy “Azázel”-nek nevezett bakot vezettek
ki a pusztába.
Ahhoz, hogy megértsük azt, ami Sátánnal történik az
ezer év alatt a kietlen, puszta Földön, ahhoz ismernünk kell azt a jelképes
cselekményt, ami által ezt Isten évről-évre bemutatta népének a templomi
szolgálatban.
2. Az engesztelés napjának egyik eseményeként két kecskebakot állítottak
a gyülekezet sátora elé és sorsot vetettek közöttük. III.Móz. 16,7-10.
A sorsvetés döntötte el, hogy melyik bak lesz az Úré, és melyik lesz Azázelé.
Az idevonatkozó keresztény kommentárok szerint “Azázel” az ördögnek,
vagyis Sátánnak a neve.
A Septuaginta, vagyis a legrégebbi görög fordítású Bibliában alkalmazott
“APOMPAIOS” szó az ellenséges istent jelenti, amely szintén alkalmazható
Sátánra.
A zsidó írásmagyarázat egyik gondolata szerint ennek a szónak a jelentése
az, hogy “végképpen, örökre elválni”. (lásd: Dr. Hertz J.H.: Mózes öt könyve
és a haftárák III. köt. 153-154. old.)
Amikor a bakot elviszik a pusztába Azázelnek,
akkor végleg elválnak tőle.
Sátán számára tehát az örök elszakadás
a kietlen és puszta Földre való bezárásával fog megkezdődni, amely időszak
lejártával végleg és örökre elszakad tőle a teremtett világ, mivel akkor
végleg megsemmisül a tűznek tavában. 10. vers.
3. A sorsvetés Krisztus és Sátán közötti küzdelem helyzetét jelképezte.
A Golgotán történt áldozatig az egész teremtett világ számára bizonyos
mértékig kilátástalan és bizonytalan volt annak a küzdelemnek a kimenetele,
amely Krisztus és Sátán között folyt.
Ezt a bizonytalanságot szemléltette a két bak közötti sorsvetés.
Jézusnak a kereszten kimondott “elvégeztetett”
kiáltása azt is jelentette, hogy eldőlt a küzdelem, eldőlt, hogy ki az
Úré, és ki az ellenségé.
4. Miután a főpap megtisztította a templomot
az Úrért való bak vére által azoktól a bűnöktől, amelyek egész évben át
lettek hárítva a templomra, akkor a főpap magára vette Izráel bűneit és
kihozta azokat a templomból.
A templomból kihozott bűnöket ezután
az Azázel bakjára hárította át és így vitte ki a pusztába egy erre a célra
rendelt ember. III.Móz. 16,20-22.
Ez az ember azt az angyalt jelképezi, aki majd Sátánt fogja a kietlen és
puszta Földre vetni és bezárni.
Ez a jelképes cselekmény viszont azt
is szemlélteti, hogy Sátánnak bűnhordozónak kell lennie az ezer év alatt.
Isten népének minden megbocsátott és
eltörölt bűne Sátánra lesz áthárítva, mint azok igazi szerzőjére.
Ezer éven keresztül kell Sátánnak szembesülnie
ezekkel a bűnökkel és többé nem szabadulhat meg attól a tudattól, hogy
neki ezekért a bűnökért is felelnie kell Isten előtt.
5. Amikor megértjük azt, hogy az “Azázel” név jelentése “örökre
elválni” vagy “örökre elszakadni”, akkor ez a tény két dologra is kell
hogy emlékeztessen bennünket.
Már az előző gondolatokból tudjuk, hogy
először is azt jelenti, hogy Sátán számára ekkor a megkötözés által kezdődik
meg az Istentől való végleges elszakadás lelki gyötrelme.
Ez az ítélet a második halálnak, a bűn
büntetésének a része.
A bűn büntetésének ezt a részét ezer
éven át kell hogy viselje Sátán.
Az “örökre elszakadni” azonban Isten gyermekei számára is jelent valamit.
Isten népe ugyanis az engesztelés napjának
ebben az eseményében szabadult meg végleg a korábban már megbocsátott bűntől.
Istennek bűntörlő kegyelme bennünket
is akkor fog végleg elszakítani az elkövetett bűneinktől, amikor azokat
Azázel bakjára, vagyis Sátánra hárítja át.