1. Ez a látomás visszavezet bennünket ahhoz az eseményhez, amikor Isten
szentjei látszólag kiszolgáltatottan állnak a gonoszok gyilkos szándékával
szemben.
Már Dániel próféta is jövendöl róla,
hogy abban a nyomorúságos időben egyszer csak megszabadul Isten
népe.
“Abban az időben felkél Mihály, a
nagy fejedelem, aki a te néped fiaiért áll."Dán. 12,1/a.
János apostol pedig úgy láthatta ezt az eseményt, hogy egy félelmetes harcos
lép a szintérre ekkor.
2. Amikor János ezt a látomást szemléli, úgy látja, mintha az ég megnyílt
volna.
Ez a hasonlat hűen szemléltei hatásában
azt az eseményt, amely Jézus dicsőséges visszajövetelében teljesedik.
Az első büntetéstől fogva a mennyei
angyalok állandó összeköttetést tartottak fent a Menny és a Föld között.
Ezen hosszú időszak alatt azonban csak
személyes küldetésben végezték szolgálatukat az emberért.
Jézus dicsőséges eljövetelekor viszont
a Menny összes angyalai elkísérik Királyukat erre a diadalmas útra.
Máté
25,31.
Amikor ezt a hatalmas sereget meglátja
János kilépni a mennyből, akkor joggal alkalmazza azt a kifejezést, hogy
“megnyílt az ég”.
3. A mennyei sereg vezérét egy fehér lovon ülve látja János.
A bibliai időkben a lovakat szinte kizárólag
háborús vagy kormányzati célokra használták.
A jelen esetben is a harci viadal jelképeként kerül alkalmazásra.
A fehér szín a jellem tisztaságát és szentségét jelenti a Bibliában.
A fehér lovakat ugyanakkor előszeretettel
használták a királyok és a fejedelmek, amikor egy-egy harci cselekmény
után diadalmasan vonultak be a legyőzött ellenség területére.
A mennyei sereg vezére szintén Királyként használja a fehér lovat a látomásban.
Ez a mennyei Király is győztes hadvezérként
jelenik meg a szintéren.
1. Ezzel a látomással kapcsolatban figyelembe
kell venni, hogy a keleti ember számára a név nemcsak egy adminisztrációs
jel, hanem annak az embernek a tényleges jelzője.
Ahogyan a keleti embernek sok mindent
elmond egy név annak viselőjéről, hasonlóképpen akarja a fehér lovast is
bemutatni a látomás nekünk.
Úgy van bemutatva, mint Aki a Földön
élő és szorongatott helyzetben lévő nép szabadító bajnoka.
2. Négy változatban szerepel Krisztus neve ebben a látomásban.
“Hívatik vala Hívnek és Igaznak.” 11. vers
Mert ígéretéhez hűen megjelent, hogy
megszabadítsa övéit.
Bár nekik úgy tűnt, hogy késik az eljövetele.
Ők azonban mégis várták, és nem csalódtak
Benne.
3. “Az ő neve fel van írva, amit
senki nem tud, csak ő maga.” 12/b. vers
Ez a név azt jelzi, hogy most egy eddig teljesen új és szokatlan szerepben
lép a teremtett világ elé.
Az Ószövetség idejében is találkozunk ennek egy párhuzamos történetével.
v. ö: II. Móz. 6,3. - 15,3-5.
Még a keresztény világ is csak úgy ismeri
Jézust, mint a kegyelmes és szerető Mestert.
Nem tudják elképzelni Őt ítélő és bosszúálló
királyként.
Ez a név tehát szokatlan és ismeretlen oldaláról fogja bemutatni a Bárány
Jézust.
Most eljött, hogy “elítélje és megbosszulja
az ő szolgáinak vérét”. 19,2/b. vers
4. “A neve Isten Igéjének neveztetik.” 13/b. vers
Ez a név egyértelművé teszi, hogy az
a fehér lovas, aki ezt a rettenetes ítéletet végrehajtja nem más, mint
a mi üdvözítő Mesterünk, Jézus Krisztus.
János apostol egyértelműen bizonyítja,
hogy Ő az Isten Igéje. Ján. 1,1-4. 14-15.
Az Ige (LOGOS) Isten szava, üzenete
az emberhez, közvetítő eszköz a Teremtő és a teremtett világ között.
Azt jelenti ez, hogy Isten nem néma
és a világtól idegen és tétlen lény, aki műve befejezése után magára hagyta
keze munkáját, hanem újra és újra kijelenti magát, kapcsolatot létesít
teremtményeivel, beleszól a világ életébe.
Isten kijelentése, megszólalása az írott Igében a Bibliában történik.
Az Ige azonban testté lett, vagyis most
nem írott szóban, hanem testben jelent meg a közvetítő eszköz.
Ez a név világossá teszi, hogy Ő az
“Isten Igéje” most is, amikor az Atya akaratát teljesíti
a Földön végbemenő ítéletben, éppen
úgy, mint annak idején a kegyelemben. lásd: Ján. 3,16.
5. “Ruháján oda van írva az Ő neve:
királyoknak Királya és uraknak Ura.” 16. vers.
Ez a név azt jelenti, hogy ebben az
időben minden hatalom Jézus Krisztus kezében van.
Pál apostol is foglalkozik a hatalom átadásának ezzel a részével.
I.Kor.
15,24-27.
A Bibliában azért kap hangsúlyt ez a
kérdés, mert Sátán, Isten ellensége, önző felfuvalkodottságában éppen erre
a hatalomra tört, ezt szerette volna megszerezni. Ésai. 14,12-14.
Amikor Jézus a küzdőtérre lépett Sátánnal
szemben, akkor kész volt egy időre lemondani az Istenségben viselt címéről
és előjogairól.
Így mutatta meg a küzdőtéren, hogy ezt
a hatalmat és méltóságot csak Ő igényelheti magának. Fil. 2,5-11.