41.  A “Bárány” mennyegzőjének vacsorája

I. Diadalének Babilon felett

1. A Jelenések könyvének ez a szakasza egy jellegzetes példája annak a dicséretnek, amellyel a mennyei lények hódolnak Isten előtt.

• Ez az egymásnak válaszolgató himnusz hasonló a 24. zsoltárban található énekhez, amely szintén két témából és két válaszból áll.
• A Zsoltár énekét akkor mondták el először, amikor Dávid visszavitte a szövetségládát Jeruzsálembe.
• Láthatatlan királyuk, a Seregeknek Ura, a frigyládával követte őket, míg az ünnepélyes menet a főváros felé közeledett.
• A láda csak szimbólum volt, a valóságban az isteni Királyt, a Seregek Urát ünnepelték és vezették Jeruzsálembe.
• Századokkal később ugyanez a király embernek Fiaként hallgathatta ezt a dicsőítő éneket.
• Akkor azonban a Menny angyalai mondták mellette öröméneküket, miközben a Földről felemelkedett.
• Ekkor azonban nem a földi, hanem a mennyei Jeruzsálembe vonult be.

2. Ennek a mennyei kórusnak a szólistája az Isten királyiszéke előtt áll és onnan mondja az ének vezérszólamát. 5/a. vers.

• A kórus pedig újra és újra belekapcsolódva lelkesen, mintegy erős mennydörgés szavával mondja: “Alleluja!”1. 3. 4. 6.vers.

3. Micsoda ellentéte ez az ének annak a másiknak, amit a 18. fejezetből ismerhetünk!

• Ott sírás és jajgatás között mondják el gyászéneküket azok, akik Babilon hatalmába vetették minden reménységüket.
• Itt viszont öröm és ujjongás között dicsőítik Istent azok, akik bíztak Benne és szolgálták Őt.

4. Az Istent dicsőítő ének indokaként egy nagyon fontos dolgot említ az Isten trónja előtt álló lény.

• “Mert igazak és igazságok az Ő ítéletei.” 2/a. vers.
• Isten nem követ el hibát az ítélet meghozatalakor.
• Valamennyi számításba jöhető tényezőt megvizsgálja.
• Az ítélet szó által valószínűleg a hét csapásra utal az Ige, amikor a jelképes Babilont és szövetségeseit bünteti Isten.
• Két dolog miatt hozott ilyen szigorú ítéletet Isten Babilon felett. 2/b. vers.
• “Mert a földet megrontotta az ő paráznaságával,”
• “És megbosszulta az ő szolgáinak vérét annak kezén.”

5. Itt újra találkozunk azzal a körülménnyel, mintha Isten büntető ítélete az egész örökkévalóságra kiható, állandó gyötrelmet jelentene: “annak füstje felmegy örökkön örökké.” 3/b. vers.

• Ez a meglátás azonban csak a hiányos bibliaismeret vagy az értelmezett fordítások alapján alakul ki.
• A görög kifejezés ugyanis nem kifejezetten azt mondja, hogy örökkön örökké.
• “eisz aiónasz aiónon” = “az időnek idejéig”, vagyis egy Isten által meghatározott ideig.
• Ez a kifejezés tehát nem jelent mindenképpen egy vég nélküli időtartamot.
• Más íráshelyek egyértelműen bizonyítják, hogy Isten ítéletei alatt a gonoszok sorsa végül is a teljes megsemmisülés. Zsolt. 37,9-10. 20. Mal. 4,1. Abd. 15-16.
• Az “örök” gyötrelem tehát csak egy, Isten által meghatározott ideig tart, de nem vég nélküli.
• Az “örök” szó sokkal inkább azt akarja kifejezni, hogy Isten megsemmisítő ítélete visszavonhatatlanul végleges.
• A megsemmisítő ítélet “az időnek” - Isten által meghatározott - “idejéig” tart.

II. Eljött a Bárány menyegzője

1. Az Isten dicsőségét magasztaló ének másik kiváltó oka az, hogy “eljött a Bárány menyegzője”. 7. vers.

• “Örüljünk és örvendezzünk.”
• Az öröm a szív belső derűs, vidám, boldog állapota, amely egy kedvező esemény hatásaként jelentkezik.
• Az örvendezés viszont a szív belső örömének a külső megnyilatkozási formája.
• A jelen esetben a szívnek abból a túláradó boldogságából származik, amely nem tudja többé elrejteni örömét, hogy Krisztus már Királyként uralkodik.
• “Adjunk dicsőséget néki.”
• A hála és az odaadás legfelsőbb fokú megnyilatkozása ez.

2. A Bárány menyegzője, ahogyan az a Bibliában be van mutatva, több részletből áll.

• Bemutatja azt az eseményt, amikor Krisztus, mint vőlegény átveszi menyasszonyát.
• Majd beszél arról, hogy a Király - aki elkészítette a menyegzőt a Fiának - megtekinti a vendégeket és nem mindenkit enged bent maradni.
• Végül pedig minden eseménynek utána, a menyegző vacsorája következik, amelyen már csak a király bizalmába fogadott vendégek vehetnek részt.

3. Jézus példázataiban arról kapunk tájékoztatást, hogy a menyegző első eseményére mindenki bemehet. Máté 22,9-10.

• Erre az alkalomra ugyanis még csak hit által követhetjük a vőlegényt, mivel a menyasszony ünnepélyes átvétele a mennyben történik meg.
• Egy bizonyos idő után azonban bezáraték a menyegzői ház ajtaja. Máté 25,10/b.
• Ez az esemény a kegyelemidő lezárása alkalmával következik be.

4. Jézus nagyon erősen hangsúlyozza azt is a példázatban, hogy a Király megtekinti a vendégeket és akit nem talál méltónak, azt kiveti a többiek közül. Máté 22,11-13.

• Ezt az eseményt az Isten háza feletti vizsgálati ítélettel lehet azonosítani.
• Ebben az ítéletben a kiutasított emberek nevei ki lesznek törölve az élet könyvéből. Jel. 3,5/a.
• A menyegzőre tehát bárki bemehet Krisztussal, de a vacsorára már csak az maradhat bent, akinek megfelelő ruhája van.
• Az a tény, hogy a menyegző eseménye egybeesik a vizsgálati ítélettel, az azt mutatja, hogy a menyegző eseménye már 1844-ben megkezdődött a mennyben.

5. A Jelenések 19. fejezete viszont arról az eseményről akar tájékoztatni bennünket, amikor már a Bárány menyegzője vacsorájának az ideje érkezett el.

III. A Bárány felesége

1. A későbbi fejezetek bizonysága szerint János apostol abban a kiváltságban részesült, hogy megmutatták neki a Bárány feleségét. Jel. 21,9/b-10.

• Ebben a szimbolikus ábrázolásban az új Jeruzsálem a feleség.
• Isten népe itt most a menyegző vendégeiként van ábrázolva.
• Az új Jeruzsálem lesz az új Föld fővárosa és mint ilyen, képviselője “e világ országainak”, amelyek a “mi Urunkéi és az Ő Krisztusáé lettek”. Jel. 11,15.

2. Már az is különös, hogy egy várost nevez meg a Bárány menyasszonyaként a Szentírás, ezzel azonban a meglepetések sora még nincs lezárva.

• Egy különös dolgot mond el János erről a városról. 8. vers
• Természetesen ezt jelképesen kell érteni.
• Egy város lakók nélkül nagyon barátságtalan, sivár, rideg hely lenne.
• Ezt a várost is a benne lakó polgárok tiszta jelleme teszi igazán ékessé.
• Ez a város az által készítette el magát a menyegző utolsó eseményére, hogy befogadta a szenteket, a megváltottak dicső seregét.

IV. A menyegző vendégei

1. A János apostolnak adott utasítás szerint csak a hivatalosak vehetnek részt a Bárány menyegzőjének a vacsoráján. 9. vers.

• Fölmerül azonban az a kérdés, hogy ki tekinthető hivatalosnak?
• Bizonyos igeversek arra engednek következtetni, hogy Isten minden embert hív, tehát akkor minden ember hivatalos. I.Tim. 2,4. Tit. 2,11.
• Ez azt jelenti, hogy Isten a születésbeli körülmények és állapot miatt senkit sem marasztal el, mindenkit kész kegyelemben részesíteni. II.Kor. 5,19-20.
• Ezt a felkínált kegyelmet és hívást azonban nem mindenki fogadja el.
• Bár Isten mindenkit hív, hivatalossá mégis csak azok az emberek válnak, akik készek elfogadni és viszonozni az Isten szerető közeledését. Róma 8,28.

2. Amikor Jézus a menyegzőről szóló példázatát elmondja, akkor egy nagyon súlyos megállapítást rögzít le. Máté 22,14.

• Ez a megállapítás azt mondja ki, hogy lehet valaki hivatalos,  mondhatja magát kereszténynek, vallhatja azt, hogy Isten gyermeke - de nem biztos, hogy választott is lesz. Máté 7,21-23.
• Ebből tehát arra lehet következtetni, hogy a “hivatalos” szót többféle vonatkozásban használja a Biblia.
• Mindenki hivatalos a Bárány menyegzőjére.
• A menyegző vacsorájára azonban már csak a választottak hivatalosak.
• Ezért nevezi boldognak azokat, akik a vacsorára is hivatalosak.

3. Mindezek hátterén felvetődik az a kérdés is, hogy mi a különbség a “hivatalosok” és a “választottak” között.

• Két alapvető dolog határozza meg, hogy mitől lesz valaki választott.
• Elfogadja-e Isten meghívását,
• A példázatbeli hivatalosok ugyanis nem fogadták el, hanem mindenféle kifogást hozva visszautasították. Máté 22,2-5. 8. Luk. 14,16-24.
• Lehet azonban olyan eset is, hogy elfogadja a meghívást, csakhogy olyan módon akar részt venni, ahogy azt a Király nem engedheti meg. Máté 22,11-13.
• Az üzenetnek ez a része már bennünket is érint.
• A Jelenések könyvében még egy kiegészítő meghatározást találunk az előző kérdéshez.
• “A Bárány meggyőzi őket, mert uraknak Ura és királyoknak Királya; és az Ő vele való hivatalosak, választottak és hívek is.” Jel. 17,14.

4. A vacsora vendégeiről még azt mondhatjuk el, hogy csak azok lesznek meghívva, akik a Bárány könyvének nyilvántartásában szerepelnek. Jel. 13,8.

• Abban a könyvben viszont csak annak neve marad meg, aki győz, aki mindvégig állhatatos marad, vagyis hűséges marad a Bárányhoz. Jel. 3,5.

V. Jézus bizonyságtétele

1. A 10. versben találunk utalást arra, hogy az Isten trónja előtt álló személy, aki a mennyei kórust vezette, nem más, mint egy angyal.

• Az Isten által választott próféták szolgatársa - aki mint teremtett lény -, visszautasította János imádatát.
• Akik az evangélium hirdetését végzik abban a kiváltságban részesülnek, hogy mennyei angyalok társaságát és segítő szolgálatát vehetik igénybe.
• Valószínű, hogy ez az angyal azonos Gábriellel. Luk. 1,19.

2. Az angyal erőteljesen hangsúlyozza azt, hogy azoknak az embereknek munkatársa, “akiknél a Jézus bizonyságtétele van”.

• Ez azt jelenti, hogy ezek az emberek az Istentől származó prófétai kinyilatkoztatások birtokosai.
• Egyrészt ismerik az Isten prófétáinak kinyilatkoztatásait,
• Másrészt viszont a próféták üzenetét hirdetve ők is prófétai népnek tekinthetők.
• Jelentheti azonban azt is, hogy a prófétaság adománya ott van náluk, vagyis van közöttük próféta.
• A mi időnkben ez egy utalás lehet Ellen G. White küldetésére és szolgálatára.

3. Ez a kijelentés azonban fordítható úgy is, hogy “akiknél ott van a Jézus Krisztusról szóló bizonyságtétel”.

• Ilyen módon ez jelentheti azt, hogy a rájuk bízott speciális üzenet által különleges módon tudnak bizonyságot tenni Jézus Krisztusról.
• Az adventisták a szentély-tanának ismeretében tehetik ezt meg.
• Jelentheti azonban azt is, hogy az angyal szolgatársai a személyes életük által tesznek bizonyságot Jézus Krisztusról.
• Már maga Jézus is erre bíztatta tanítványait. Máté 5,16.