39.  “Fussatok ki belőle én népem!”

I. Leomlott Babilon

1. Az első, amit megfigyelhetünk ebben az igeszakaszban az az, hogy ez az angyal már teljes erejéből, nagy szóval kiáltva mondja el Babilon bukását.

• Egyrészt azért, mert Babilon bűnei úgy megsokasodtak, hogy már Isten sem tudja tovább nézni.
• Másrészt viszont most már végleg le kell leplezni Babilont, hogy Isten gyermekei felismerjék annak valódi állapotát és kijöjjenek belőle.
• Leleplezni viszont csak a világos és határozott bizonyságtétel képes.
• Azért kiálthatja ez az angyal üzenetét teljes erejéből, mert ugyanakkor ő tud mit felmutatni Isten mellett.
• “Nagy hatalma van; és a Föld fénylett annak dicsőségétől.” 1. vers.

2. Az angyal üzenetének első mondanivalója az, hogy “Leomlott Babilon”.

• Mivel ezzel az üzenettel már találkoztunk a második angyal üzenetében, ezért arra lehet következtetni, hogy a “leomlott” kifejezést itt most már a folyamat befejezéseként kell érteni.

3. A második angyali üzenettel kapcsolatban részletesen elemeztük az üzenet szimbólumát azért, hogy az azonosítást el tudjuk végezni, ezért most csak felelevenítjük a főbb szempontokat.

• Babilon uralkodói abban a tudatban nevezték “az istenek kapujá”-nak - “Bab-ilu”-nak a fővárost, mert azt gondolták, hogy az istenek azt a helyet választják, ha az emberekkel érintkezni akarnak, vagy földi ügyek intézésére utasítást akarnak adni.
• Korunkban is van egy hatalom, amely hasonlóan gondolkodik ebben a kérdésben, ezért tekinti magát “Isten földi helytarójá”-nak.
• Ugyanakkor viszont ez a város kezdettől fogva arról volt nevezetes, hogy megtagadta az Isten iránti tiszteletet és engedelmességet.
• A modern Babilon is magán viseli ezt az ismertetőjelet.
• Ésaiás próféta pedig úgy írja le, hogy Babilon láthatatlan uralkodója tulajdonképpen maga Sátán. Ésai. 14,4. 12-14.
• János apostol pedig a modern Babilonról mondja el ugyanazt. Jel. 13,2/b. 12,9.
• Ebben az időben Babilon alatt nem valamelyik egyházszervezetet kell érteni, hanem azt az egyetemes szövetséget, amely Róma uralma alatt áll az egész Földön.

4. Babilon leomlásának több oka is van Isten megítélése szerint.

• Egy nagyon súlyos megállapítást mond ki Isten mindjárt az elején: “Lett ördögöknek lakhelyévé, minden tisztátalan léleknek tömlöcévé.” 18,2.
• Ez azt jelenti, hogy ekkorra már teljesen a démoni erők fogják uralni Babilont.
• De nem is csoda, hiszen Sátántól kapta az erejét, a királyiszékét és a hatalmát is.
• Ebben a bemutatásban tökéletes képet kapunk arról, hogy Sátán csak eszköznek tekinti ezt a babiloni szövetséget.
• Minden biztosított az induláshoz, de csak azért, hogy végül is ez az ő királyiszéke legyen és a démoni erők otthona.
• Itt újra megerősíti Isten, hogy “ördögi lelkek azok”, akik ezt a szövetséget létrehozták a föld történelmének végső napjaiban. 16,14/a.

5. Babilon leomlásának vagyis bukásának másik oka az, hogy lett “minden tisztátalan és gyűlölséges madárnak tömlöcévé”. 18,2.

• A Bizonyságtételben a következő megjegyzést olvashatjuk ezzel kapcsolatban:
• “A világnak nem szabad a gyülekezetbe beszállásolni magát, azzal összeházasodva, hogy egy általános szövetséget kössön vele. Ilyen módon a gyülekezet valóban megromlik és miként a Jelenések könyvében van ábrázolva, ‘minden tisztátalan és gyűlölséges madárnak tömlöcévé lesz’.” (Biz.Tét.Préd.rész. 260,1.)
• A világgal való barátkozás és szövetkezés a jelkép szerint olyan, mint a templom tornya a szabadon repkedő madaraknak.
• Nyugodtan leszállhatnak rá bármikor,
• Fészket rakhatnak rajta és bepiszkíthatják azt,
• Így rakódott le az egyházban is a pogány világ mindenféle tanítása, babonája és hiedelme, mint a templom tornyában a madárpiszok.
• Isten azonban tisztátalannak és gyűlölségesnek minősíti ezeket az idegenből meghonosodott dolgokat.

6. Babilon leomlásának következő tétele az, hogy az “ő paráznasága haragjának borából ivott valamennyi nép”. 18,3.

• A második angyal még csak arról beszél, hogy Babilon adott inni a népeknek paráznasága borából.
• Nem beszél azonban arról, hogy a népek milyen készséggel fogadják a Babilon által kínált bort.
• A negyedik angyal viszont már a végső eredményét villantja fel ennek a kínálatnak: “Ivott valamennyi nép.”
• Sajnos elérkezik az az idő is a történelemben, amikor a Föld minden népe kész elfogadni Babilon kínálatát.
• A 17. fejezetben pedig arról olvashatunk, hogy nemcsak hogy ittak, hanem meg is részegedtek a Föld lakosai ettől a bortól. 17,2.
• Isten azonban Babilonnak tulajdonítja ezt a bűnt.
• Ahogy a történelem elítéli azokat, akik az arany bűvöletében készek voltak tömény szesszel megrontani az ártatlan és tudatlan bennszülötteket, úgy ítéli el Isten is ezt a valláspolitikai hatalmat, amely tudatosan vezeti a romlás felé a naiv embereket.

7. Babilon bűnlistájának következő pontja az, hogy a Föld királyaival paráználkodott.

• A paráznaság ebben az esetben egy jelképes kifejezés, amely az egyház és a Föld királyai közötti bűnös kapcsolatot és viszonyt fejezi ki.
• Ha az Egyház, mint az Úr jegyese inkább a Föld királyainak kegyét és barátságát keresi, mint Krisztusét, akkor lelki paráznaságot követ el.

8. A bűnlistán találjuk említeni azt is, hogy “a földnek kalmárai az ő dobzódásának erejéből meggazdagodtak”. 18,3.

• A 18. fejezet rendkívül költői nyelvezete teljes bizonytalanságban hagy bennünket afelől, hogy vajon ezek a “kalmárok” valóságos vagy jelképes alakok.
• Ugyanis mindkettő lehetséges.
• Az egyik magyarázat szerint azokat a nemzetközi kereskedelmi és iparmágnásokat kell ez alatt érteni, akik a Vatikánnal való kapcsolatuk hátterén tudnak felemelkedni és meggazdagodni.
• A másik magyarázat szerint ezek jelképes “kalmárok”, azokat jelképezik, akik bár kívülállók ugyan, de mégis Babilon lelki árujának terjesztésével foglalkoznak.
• Terjesztik mindazokat a tanokat, elgondolásokat és babonát, amely Babilon termékeként kerül forgalomba.
• Babilon árui között kiemelkedő helyen paráznaságának bora áll.
• Különösen ezt kínálják a kalmárok nagyon olcsón a népeknek.

II. Isten sürgető hívása

1. Miként az Ószövetség idején, úgy Isten most is újra és újra hívja az övéit Babilonból, hogy térjenek vissza Jeruzsálembe.

• Mert más akolban is vannak néki juhai.
• Jézus visszajövetele előtt viszont szeretné egyesíteni Isten a nyáját.

2. A kihívásnak és az egyesítésnek nagyon indokolt célja van.

• Először is Isten csak az ő népét hívja ki.
• Azokat, akik életük korábbi szakaszából már ismerték a Főpásztor hangját, és el tudták különíteni minden más hangtól. Ján. 10,4. 16.
• Hívja azokat, akik a rendkívüli bűnáradat közepette is megőrizték lelki tisztaságukat, akik nem hajtottak térdet a modern Baálnak, csak azért, mert a környezetükben mindenki azt tette.
• De hívja Isten azokat is, akik mint egy “tűzből kikapott üszög”, az utolsó pillanatban ismerhették meg Istent és az evangélium hívó üzenetét.
• Isten tehát szeretné végre egyesíteni az övéit.

3. Isten hívásának másik oka az, hogy “ne legyetek részesek az ő bűneiben”. 18,4.

• Milyen kegyelmes is az Isten, mindig megemlékezik róla, hogy mi csak por vagyunk. Zsolt. 103,14.
• Egyedül Isten tudja csak , hogy az ember nem tud a bűn áradatával és kísértéseivel szembefordulni mindig és minden körülmények között.
• Vannak helyzetek és körülmények, amikor a legbiztosabb lábak is meginognak.
• Ezért kellett az Ószövetségi időben újra és újra közbelépnie.
• Az özönvíz alkalmával Noét és családját mentette ki.
• Sodoma és Gomora pusztulásakor Lótot és családját.
• Ezért kellett Úr városából kihívni Ábrahámot is.
• Ezért hívja ki Isten az övéit ebben az időben is.
• “Ne legyetek részesek az ő bűneiben”.

4. Isten hívásának még egy harmadik oka is van: “ne kapjatok az ő csapásaiból”. 18,4.

• A büntető ítéletek alattIsten oltalmat akar biztosítani az övéinek.
• Ezért menekítette a bárkába Noét és családját,
• Ezért vezette ki Lótot a családjával Sodomából.
• Ezért szeretné most is elkülöníteni övéit azoktól, akikre az Isten haragjának csapásai hullanak.
• “Mert az ő bűnei az égig hatottak és megemlékezett az Isten az ő gonoszságairól”. 5. vers.
• Isten oltalmazó takarója csak azokra lesz kiterítve, akik a Babilonból való kifutás által készek voltak inkább az Isten által adott jel oltalmába kerülni.
• Ez az esemény ismétlődése lesz annak a szabadulásnak, amelyet az egyiptomi csapások alatt élt át Izráel népe.

III. Más szózat a Mennyből

1. Ezt az isteni hívást egy másik szózat mondja, nem az, amelyik Babilon bűneit hirdette.

• Ez a szózat közvetlenül a Mennyből jön.
• Ez egyrészt jelentheti azt, hogy az üzenetnek ez a része nem függ sem az emberektől, sem az intézményektől.
• Jelentheti azt, hogy Isten közvetlenül akar befolyást gyakorolni az emberekre, megmentésük érdekében.
• “Más szózat”-nak nevezhető ez a hívó üzenet azért is, mert teljesen más lesz, mint az eddigiek voltak.
• Most végre Istennek minden gyermeke meghallja az evangélium hívó üzenetét.

2. Ez az isteni hívás más lesz azért is, mert erő és hatalom fogja kísérni.

• Ezt a többletet a Szentléleknek olyan mértékű jelenléte biztosítja, mint az Egyház kezdeti időszakában a pünkösdi áldás után.
• “Kérdeztem, hogy mi okozta ezt a nagy változást. Egy angyal felelt: A késői eső, a felüdülés az Úr színe elött, s a harmadik angyal hangos kiáltása.” (Tap.Lát. 235,f. /lásd még: 240-241. old./.)
• Ez a többlet rendkívüli hatással jelentkezik az emberek között.

3. Ekkor teljesedik be az, amiről Ésaiás próféta jövendölt a 60. fejezetben:

• “Az Úr dicsősége rajtad feltámad...és megláttatik.” Ésai. 60,1-2.
• “És népek jönnek világosságodhoz, és királyok a néked feltámadt fényességéhez.” Ésai. 60,3.

4. Ennek a csodálatos isteni ígéretnek a teljesedése tőlünk is függ.

• A rajtuk nyugvó felelősség először is arra kell hogy késztessen, hogy imádkozzunk Istennek ezen csodálatos ígéretéért.
• “Ne nyugodjatok elégedetten, hogy az idők rendje szerint majd megjön az eső. Kérjetek!” (Biz.Tét.Préd.rész. 503,1.)
• Másrészt viszont nem elég csupán csak imádkozni, hanem hitből mondott imádságaink bizonyságaként azzal összhangban kell legyen a cselekedetünk is.
• “Isten Lelkének bőséges kiárasztása, mely bevilágítja a Földet dicsőségével, nem fog kiáradni addig, míg nem leszünk egy megvilágosodott nép, mely tapasztalatból tudja, hogy mit jelent Isten munkatársának lenni. Ha egészen, teljes szívvel odaszenteljük magunkat Krisztus szolgálatára, Isten el fogja ismerni ezt a tényt, az Ő Lelkének mérték nélküli kiárasztásában. De ez nem fog megtörténni addig, míg a gyülekezet tagjainak nagyobbik része nem munkálkodik együtt az Istennel.” (E.G.W: Keresztény szolgálat. 253. - Korai és Késői Eső 125.)