1. Erre a bejelentésre azért van szükség, mert azzal az üzenettel, amit
ez az angyal hirdet, már találkoztunk a 14. fejezetben.
A próféta azonban jelezni akarja felénk, hogy nem ugyanarról az angyalról
van szó, csupán az üzenetük tartalma egyezik bizonyos részleteiben.
A jelen igeszakaszban azonban két utalással
is jelzi János apostol, hogy az itt bemutatásra kerülő angyal nem
azonos a 14. fejezet három angyalának egyikével sem.
Míg a három angyal az ég közepén repülve hirdeti üzenetét, addig ez az
angyal leszáll a Földre.
Míg a második angyal csak elmondja Babilon
leomlását, addig ez az angyal teljes erejéből nagy szóval kiáltja
szét.
2. Erről az angyalról azt a kijelentést
is kapjuk, hogy “nagy hatalma van”, amit viszont többféleképpen
is értelmezhetünk.
Ez a nagy hatalom vonatkozhat arra a
meggyőző erőre, amely az általa hirdetett üzenetet kíséri.
Ez az üzenet Isten utolsó figyelmeztetéseként
fog elhangzani a bűn világában élő emberiség felé.
Ez az üzenet olyan meggyőző erővel fog
hirdettetni, hogy minden ember előtt világossá válik, mi az, amit Isten
elvár az engedelmesség feltételeként.
Ennek az üzenetnek a hatása alatt minden embernek döntenie kell valamilyen
irányba, valamelyik oldalra.
3. A nagy hatalom azonban vonatkozhat arra a hatalomra is, amit azok kapnak,
akik befogadják életükbe Jézus Krisztust. Ján. 1,12.
Ez a hatalom ugyanis azért adatik nekünk, hogy általa Isten gyermekeivé
váljunk.
Meg tudjunk szabadulni bűneinktől és
helyette Krisztus természete alakuljon ki bennünk.
Ezt a következtetést erősíti meg az
a kijelentés is, hogy a Föld fénylik az angyal dicsőségétől.
Ez a dicsőség pedig nem más, mint az
Isten jellemének a visszatükröződése.
4. Ez a hatalom vonatkozhat azokra a jelekre és csodákra is, melyek ezt
az angyalt kísérni fogják.
Isten népe ebben az időben ugyanazokat
a csodákat fogja tenni, mint az apostolok idejében.
Vagyis hatalmuk lesz a betegségen, a halálon, Sátánnak minden ártó szándékán.
Márk. 16,17-18.
5. A Bibliában az a szó, hogy “angyal”, küldöttet vagy követet jelent.
De nem feltétlenül mennyei küldöttről
van szó minden esetben. Mal. 2,7.
Ebben az esetben Istennek azokról a
küldötteiről van szó, akik készek Istennek ezt az üzenetét hirdetni.
De azokkal a feltételekkel együtt, amiket Isten határoz meg.
Ez az angyal itt a Földön az emberek között fog támadni és mindenki által
látható módon fog megnyilatkozni.
“Istennek még mindig vannak gyermekei
Babilonban. A büntető ítélet végrehajtása előtt a hűségeseket ki kell onnan
hívni, hogy ne legyenek részesek Babilon bűneiben és ne érjék őket a Babilont
sújtó csapások. Értük van az a mozgalom, amelyet ez a mennyből leszálló
és a Földet dicsőségével beragyogó angyal szimbolizál. (Nagy Küzd. 538,f.)
6. Az Isten által adott kinyilatkoztatás nagyon határozottan körvonalazza
azt, hogy kiket és milyen embereket jelképez ez a hatalmas angyal.
AJános apostol látomásában adott üzenetnek
van egy ószövetségi megfelelője, amely segítséget ad János látomásának
a megértésében is. Ésai. 60,1-5.
Ésaiás szerint csak azokat jelképezheti:
akik felébredtek alvó, közömbös állapotukból,
akiken az Isten dicsősége megnyugodott,
és ez meglátszik életükben, vagyis rajtuk.
“Csakis azoknak nyújt világosságot,
akik keresik azt és akik örömmel fogadják szent Igéjéből a világosságnak
minden sugarát. Isten ezeken az embereken keresztül fogja kinyilatkoztatni
azt a fényt és hatalmat, amely majd az egész Földet beragyogja dicsőségével.”
(Test. 5. 729,2.)
“Kik fogják a világot inteni, kik fogják azt egy jobb útra tanítani,
ha nem azok, akiknek nagy világosságuk van s azáltal megszentelődtek
és most ragyogtatják a világosságukat, hogy mások is lássák az ő jócselekedeteiket
és dicsőítsék az Istent.” (Test. 5. 278,2.)
7. A fentiek alapján tehát ez az angyal nem egy egyházszervezetet jelképez,
hanem Isten népe között azokat:
akik felébredtek és felkeltek alvó, közömbös állapotukból,
akiken az Isten dicsősége megnyugodott
és ez meglátszik rajtuk, azaz az életükben,
akik az Isten Igéjéből való világosság
minden sugarát örömmel fogadják,
akiknek élete a kapott világosság által megszentelődött
és ezzel a megváltozott élettel tudnak Isten világító eszközei lenni.
El tudják mondani és be tudják mutatni, hogy mit tett velük és értük az
Isten.
8. Eközben azonban felmerül az a kérdés is, hogy az angyal által jelképezett
mozgalom vajon eljött már, elkezdte már munkáját és üzenetét végezni?
Az 1888-as Generál Konferencián elhangzott
üzenettel kapcsolatban a következő kijelentéseket olvashatjuk a bizonyságtételekben:
“Az Úr az Ő nagy kegyelméből rendkívül
értékes üzenetet küldött népének...Ez az üzenet hivatva van a leghatásosabb
módon bemutatni a világnak a keresztrefeszített Megváltót és az egész világ
bűnéért hozott engesztelő áldozatát.” (Biz.Tét.Préd.rész. 84,1.)
“A próbatétel ideje éppen felettünk van, mert a harmadik
angyal hangos kiáltása már megkezdődött Krisztusnak, a bűnbocsátó Megváltó
igazságának hirdetésében. Ez ama angyal világosságának a kezdete, akinek
dicsősége be kell, hogy töltse a földet.” (E.G.W: Rew.Her. 1892. nov. 22.
- A.G. Daniels: Kriszt. a mi igazs. 51,2.)
9. Elég sokan vannak olyan adventisták, akik erre a kinyilatkoztatásra
hivatkozva beleesnek abba a hibába, hogy összekeverik, illetve figyelmen
kívül hagyják az angyallal kapcsolatos események sorrendjét.
Úgy gondolkodnak:
Ha már eljött az angyal és megkezdte munkáját, akkor ennek a mozgalomnak
most is kell valahol lennie.
Ebből a következtetésből továbblépve
a különböző pártállású adventista csoportok szinte mindegyike azt gondolja,
hogy ez az angyal csak az ő csoportjukat jelképezheti.
Ez a fajta gondolkodás és szemlélet azonban kihagyja az Isten által adott
sorrendiséget.
10. Isten első helyen azt említi, hogy
a “föld fénylett annak dicsőségétől”.
A dicsőség nem más, mint az Isten szerinti
jellem.
Már Mózes is Isten jellemét ismerhette
meg, miközben a dicsőséget szemléltette. II.Móz. 33,18-19. 34,5-7/a.
Pál apostol is a krisztusi mintára átalakult
jellemről beszél, miközben Krisztus dicsőségére való átalakulást állítja
elénk. II.Kor. 3,18.
11. Ez az isteni megállapítás két dolgot
is jelent, mindenek előtt azt, hogy az angyal által csak olyan emberek
vannak jelképezve, akiknek életében kialakult és láthatóvá vált a krisztusi
jellemvonás. v.ö: Ésai. 60,1-2.
Egyetlen személy vagy csoport sem veheti azt a bátorságot, hogy
Babilon leomlását és Isten ítéletét hirdeti, miközben tagjainak életében
még nem látható annak az isteni jellemnek a megnyilatkozása, amiről a Szentírás
prófétál.
12. Mivel az angyal nem a saját dicsőségét,
hanem az Isten dicsőségét tükrözi, ezért az Isten megállapítását
még egy szempont alapján kell figyelembe venni.
Ez a megállapítás egy, az egész Földre kiható evangelizációs munkát is
jelez felénk.
Az Isten ismeretének hiánya és félreismerése tartja sötétségben az embereket.
Isten hűségesei tehát azáltal dicsőítik
meg az Istent az emberek előtt, hogy megismertetik velük és életük által
bemutatják.
Az angyal által tehát csak olyan emberek vagy csoport lehet jelképezve,
akik életük legszentebb feladatának tekintik az evangélium hirdetését és
a személyes bizonyságtételt.
1. Mindezek hátterén azonban még mindig
felvetődik egy kérdés.
Ha már megkezdte munkáját ez az angyal, ugyanakkor most nincs sehol, akkor
mi lett vele, hová lett?
A korabeli tudósítás szerint, jövetelének
idején háromfelé való megoszlást eredményezett az angyal azok között, akik
szembetalálták magukat üzenetének első részével.
2. Az első csoportot azok jelképezték,
akik nagy világosságot láttak benne, és örömmel fogadták.
Ők úgy tekintettek erre az üzenetre,
mint a bűn feletti győzelem igaz titkára.
Mint a maradék gyülekezetnek azon szükségletére,
amely segít előkészülni az átváltozásra.
3. A második csoport bizonytalan volt ezzel az “új tanítással” szemben.
Ezek, bár nem fogadták el, de nem is vetették el azt teljesen.
4. A harmadik csoportba pedig azok tartoznak, akik határozott állást foglaltak
el az új tartalmú üzenet hirdetésével szemben.
Ők úgy gondolták, - ha az üzenetnek
ez a része nagyobb nyomatékot kap, mint a többi, akkor ez az alapvető hitpontok
ellaposodásához és azok homályba kerüléséhez fog vezetni.
Egy ilyen hibás lépés viszont művünk
és mozgalmunk határozott jellegének és erejének az elvesztéséhez vezetne.
Ezen aggodalmukból adódóan kötelességüknek
érezték, hogy határozott ellenállással megvédjék Isten művét és népét.
Az ilyenképpen gondolkodók voltak többségben.
Az egyház vezetőinek ily módon való
hozzáállása azt eredményezte, hogy az angyal nem tudott kibontakozni
az egyházban.
Istennek tehát újra kell kezdeményeznie az angyal indulását.
Ez az esemény viszont még előttünk ,
a jövőben van.
1. Már az eddigiekből is lehet következtetni
arra, hogy az angyal üzenetének első része nem kifelé, hanem befelé, az
egyháznak szól.
Isten egy hatalmas feladatot szeretne
népére bízni, előbb azonban alkalmassá kell hogy tegye népét erre a feladatra.
Ahhoz, hogy Isten meghirdethesse általunk
az egyházak bukását, előbb alkalmassá kell tegyen bennünket erre a feladatra,
vagyis a megszentelt élet jeleinek kell láthatóvá válni életünkben.
Azok az emberek, akik szívesen foglalkoznak más egyházak és emberek problémáival,
csak azért teszik ezt, mert nem foglalkoznak a saját problémáikkal.
A megszentelődés munkálása által Isten
szeretné befogadóképessé tenni egyházát.
Amikor a Szentlélek rádöbbenti majd az embereket arra, hogy nem jó oldalon
állnak, és nekik ki kell onnan menekülniük:
Akkor az első reakciójukban azt keresik,
hogy hová menjünk? - hol van az Isten gyermekeinek közössége?
Ezeknek az embereknek nem tanításokra
és dogmákra van szükségük ebben az időben.
Ekkor lesz hatalmas jelentősége Ésaiás
üzenetének, ha az már beteljesedett Isten népén. Ésai. 60,2-3.
Az Isten által küldött angyal, vagyis mozgalom tehát nem a külmisszióban
fogja megkezdeni munkáját, hanem a belmisszióban, vagyis közöttünk.
Az egyháztagok életének megváltoztatásával fog újra elindulni ez a mozgalom.
2. Mindezek után fel kell tegyük a kérdést - mi az az üzenet, amit ez az
angyal Isten népéhez szeretne közvetíteni?
Ez az üzenet nem más, mint a hit általi megigazulás evangéliuma.
Talán sokakban felvetődik mintegy válaszként
az a gondolat, hogy mi ismerjük ezt az üzenetet, ez nekünk nem új.
Valahogy így gondolták ezt az egyház
vezetői is 1888-ban.
Erre a felvetődő gondolatra hadd válaszoljak
a bizonyságtétel szavaival.
“Száz közül nincs egy, aki megértené a maga részére a Bibliának erre
vonatkozó tárgyát, amely pedig annyira fontos a mi földi és az öröklétünk
vonatkozásában.” (E.G.W: Rew. a. Her. 1889. szept. 3. - A.G.Daniels: Kriszt.
a mi igazs. 79,3.)
Akik úgy gondolják, hogy ők értik az
evangéliumnak ezt a részét, azoknak Jakab apostollal szeretném mondani:
“Mutasd meg nékem a te hitedet, a
te cselekedeteidből.”Jak. 2,18.
De ne azokból a cselekedeteidből, amit
kirakatba állítottál, hanem amelyet csak néhányan ismernek, vagy amelyet
csak titokban teszel.
3. Mi az a hit általi megigazulás?
“Isten műve, midőn porba hullatja
az emberi dicsőséget és véghez viszi az emberért azt, amire az ember önmagáért
saját erejéből nem képes.” (E.G.W: Rew.a.Her. 1902. szept. 16. - A.G.Daniels:
Kriszt. a mi igazs. 94,2.)
Valódi értelme és jelentősége szerint
a hit általi megigazulás nem elmélet, hanem egy tapasztalat.
Egy életbevágó fordulat, amely a Krisztusban
hívő ember lelkében megy végbe.
“Mihelyt átadja magát a lélek Krisztusnak, azonnal
új erő veszi birtokába az új szívet. Olyan változás történik, amelyet ember
önmagában nem képes végrehajtani. Természetfeletti munka ez, amely természetfeletti
elemet visz az emberi természetbe.” (Jéz.Élete. 266,3.)
4. A Szentírás írói közül szinte mindegyik foglalkozott a hit általi megigazulás
üzenetével. (lásd: Zsolt. 32. és 51. fej. Róm. 7. fej.)
Isten azonban nem elméleti ismeretanyagaként akarja ezt nekünk adni, hanem
a gyakorlati életünk megváltoztatásához.
Ha ezt az ismeretet nem próbáljuk ki
a gyakorlatban, akkor egy idő után értéktelenné válik számunkra.
Annak az embernek viszont, aki alkalmazza
életében az isteni tanácsokat, a legkisebbnek látszó gondolat is hatalmas
jelentőségű lehet.
“Nekünk tehát teljesen ébernek kellene lennünk,
hogy megragadjuk a világosság minden sugarát, mely attól az angyaltól ragyog
ránk, akinek dicsőségével be lesz világítva az egész Föld.” (Sel.Mess.
III. 425.)
Ez a világosság pedig nem más, mint a hit általi megigazulás evangéliuma.
Ha ezt a világosságot életünk gyakorlatává
tesszük, akkor a világ világossága lehetünk, hogy végül az egész Föld beteljen
az Isten dicsőségének fényével.