A Szentlélek gyümölcse azonban nem alkalomszerű
cselekedet, hanem állapot.
Nem a cselekedetek milyenségét, hanem a természet állapotát fejezi ki ez
a meghatározás.
Ezért fogalmaz így János apostol, hogy a “szentekbékességes
tűrése".
Szentek, tehát kizárólag Istenhez tartoznak.
Olyan emberek, akiket Isten hívott ki
a világból, hogy az ő tulajdon népévé legyenek.
2. A szövegösszefüggés arra irányítja
figyelmünket, hogy a békességes tűrésre a fenevad és annak képe elleni
küzdelemben lesz szüksége a szenteknek.
Ez egyrészt az ellenük irányuló támadások és üldözések között kell hogy
megnyilvánuljon.
A gyűlöletre nem gyűlölettel válaszolnak.
Ők megtanulták Jézustól a leckét, már
korábban. Máté 11,29.
3. Ugyanakkor ebben az időben a gonoszok
mindent megtesznek annak érdekében, hogy a maradékot ahhoz a mozgalomhoz
való csatlakozásra bírják, amelyik végül a fenevad körül csoportosul.
“A hazugságnak minden hatalmával, jeleivel és csodáival”.
II.Thess.
2,9.
“Nagy jeleket tesz, annyira, hogy tüzet
is hoz alá az égből a földre, az emberek láttára”. Jel. 13,13.
“Nagy jeleket és csodákat tesznek, annyira, hogy elhitessék, ha lehet,
a választottakat is”. Máté 24,24.
Ezekkel a csodákkal azt igyekszik Sátán bizonyítani, hogy Isten ereje nyilvánul
meg ebben a mozgalomban.
A hűségesek maradéka azonban állhatatosan
kitart az igazság mellett.
Számukra a csodás jelenségeknél fontosabb az, hogy mit mond Isten igéje.
Azt is olvashatjuk, hogy “a gonoszságnak minden csalárdságával”
munkálkodik az emberek megtévesztésén. II.Thess. 2,10.
“Csalárd” = álnok, kétszínű,
csaló.
Akiket azonban nem tud megtéveszteni, azokat megfélemlítéssel próbálja
a maga oldalára állítani.
Ilyen körülmények között valóban békességes
tűrésre van szükségük azoknak, akik Isten mellett akarnak maradni.
4. Békességes tűrés jellemzi őket Isten
ígéretének várása közben.
Miközben az egész világ a szenzációkeresés
légkörében él, addig ők türelmesen várják, hogy Isten beteljesítse azt
az ígéretét, amely látszólag már ezekben a mozgalmakban ott van.
Miközben az egész világ egy ellenséges
frontot indít ellenük, addig ők béketűréssel várják Isten szabadítását.
Jézus elismerő szavai, melyeket az Atya
elé tár, az élő igazakról, szintén ezt a jellemvonásukat emeli ki.
“Ők megtartották az én béketűrésre
intő beszédemet, nekik az angyalok között kell járniok.” (Nagy
Küzd. 566.f.)
A Sátán által megtévesztett emberek szinte rabszolgaként járultak a fenevad
és képe elé, hogy teljesítsék parancsait és kívánalmait.
A másik oldalon viszont a szenteknek kis csapata megtagadja az engedelmességet.
Ők erősen állnak abban, hogy “Istennek
kell inkább engedni, hogynem az embereknek”. Ap.csel. 5,29.
2. A leghevesebb küzdelem a negyedik parancsolat körül alakul ki.
Szinte az egész keresztény világ vallja
azt, hogy a Tízparancsolatból kilenc még ma is mindenkire nézve kötelező
érvényű.
A kritikus 4. parancsolattal kapcsolatban
viszont számos érvet elmondanak azért, hogy ők miért nem tartják, illetve
miért vasárnapot ünnepelnek szombat helyett.
Vannak, akik azt a nézetet hangoztatják,
hogy a 4. parancsolatban az idő-elem csak jelképes jelentőségű.
Csak az a fontos, hogy a hét napjai közül egyet Istennek szenteljenek.
Mások önmagukkal is ellentmondásba kerülve,
azt akarják állítani, hogy a Tízparancsolat érvényessége éppúgy megszűnt,
mint az egyéb ótestamentumi törvényeké.
A római egyház nézete szerint viszont az egyháznak adott állítólagos tekintély
alapján volt joga megváltoztatni a heti nyugalomnapot.
Ebből adódóan a vasárnap a római egyház
tekintélyének és hatalmának jeleként lett bevezetve a kereszténység életébe.
Isten szentjei azonban nem fogják elismerni ezt a hatalmat és tekintélyt.
E kérdésben a válság akkor élesedik ki a legjobban, amikor a nagy Babilon
felülkerekedik az államhatalmakon.
Amikor a vasárnap megünneplését polgári törvényekkel
teszi kötelezővé.
Amikor az ellenszegülőket a polgári
hatalommal büntetteti meg.
3. Ebben a nehéz helyzetben Isten gyermekei
a Biblia kinyilatkoztatásaihoz ragaszkodnak, és Istenen kívül senki előtt
sem hódolnak meg.
A cselekedetekben megnyilatkozó engedelmesség minden kétséget kizár, hogy
ki, melyik oldalon áll.
Amikor az egész világ az Isten törvénye
elleni szövetségbe tömörül, Isten gyermekei azonban akkor sem feledkeznek
el Isten ígéretéről. Jel. 22,14.
“Isten törvénye: jellemének másolata, de egyben minden emberi jellem
zsinórmértéke is. Ezt az isteni mértékegységet tárja Isten mindenki elé,
nehogy félreértés támadhasson aziránt, hogy kiket kíván Isten országának
polgárai gyanánt.” (Kr.Péld. 228,1.)
1. Ez a meghatározás legelőször is azt
mondja el, hogy itt olyan emberekről kapunk bemutatást, akik a Jézus Krisztusban
való hitben éltek.
A Jézus Krisztusba vetett hitük azonban olyan módon jut kifejezésre,
ami megkülönbözteti őket más hitvalló keresztényektől.
2. Ugyanakkor ez a meghatározás két elemet kapcsol össze:
“Jézus hitét” (Jézusban való hit), “megtartják”
mert az előző elem bizonyos cselekedetekben jut kifejezésre, vagyis Isten
parancsolatainak megtartásában.
Mivel János apostol az Isten parancsolatainak
megtartásával köti össze Jézus hitét, ezért ebből az következik, hogy a
kettő elválaszthatatlan egymástól.
A Jézusban való hit a parancsolatok megtartása nélkül nem ér semmit.
A cselekedetek nélküli hit halott magában. Jak. 2,17-18.
A Jézusban való hit azt jelenti, hogy a jézusi életet élem.
Zsolt. 40,9.
A parancsolatok megtartása pedig a Jézusban való hit nélkül lehetetlen.
Mert “a test gondolata - szerint
élő ember - az Isten törvényének nem engedelmeskedik, mert nem is
teheti”. Róma 8,7.
Eljuthat valaki odáig is, hogy már gyönyörködik az Isten törvényében, szeretne
összhangban élni vele, mégsem tud. Róma 7,22-23.
Az ember minden erőlködése ellenére
szűkölködik Isten dicsőségében. Róma 3,23.
Belső természetének romlottsága miatt
a bűn megkötözöttje, a szabaduláshoz való erővel és hatalommal pedig nem
rendelkezik.
3. Jézus tehát azért jött erre a világra, hogy segítsen az emberben visszaállítani
az isteni képmást és segítsen a szeretet elvei szerint élni.
Ennek érdekében több dolgot vár Isten
az embertől:
Ismerje be , hogy a benne lévő bűnnel
szemben tehetetlen. Ján. 15,5/b.
Legyen kész Jézus előtt megnyitni szívét
és befogadni Őt. Jel. 3,20. Ján. 1,12.
Csak Krisztus ereje által képes az ember eleget tenni a törvény követelményeinek.
“Ha szívüket megnyitják Krisztus befogadására, akkor bennük lakozik
majd az Istenség egész élete és szeretete, mely teljesen átalakít a saját
képmására.” (Gond. Hegy. Besz. 58,2.)
4. Ez viszont azt jelenti, hogy a Krisztussal való kapcsolat nemcsak egy
érzelmi tapasztalat, hanem az életforma megváltozása is. Gal. 2,20.
“Bár hihetjük, hogy nem adatott más név a nap alatt, mely által kellene
nékünk megtartanunk, mint Jézus neve,
s mégis lehetséges, hogy nem tettük Őt hit által személyes Üdvözítőnkké.
Nem elegendő az igazság elméletét hinni. Nem elegendő, ha Krisztusba vetett
hitünkről vallást teszünk, s hogy nevünk a gyülekezet névsorában szerepel.....
Bármit valljunk is az ajkunkkal, mit sem jelent, ha Krisztust, az igazság
cselekvése által ki nem nyilvánítjuk.” (Kr.Péld. 226-227.)
5. Mivel az igazi hit cselekedetekben jut kifejezésre, ezért az Isten szerinti
cselekedetek hiánya a hitetlenség bizonyítéka.
Ez a tény önvizsgálatra kell késztessen bennünket.
Ez kifejezésre jut az Istennel való együttmunkálkodás hiányában.
A felelőtlen és könnyelmű életformában.
Azért hitetlenség ez, mert nem hisz
a számadásban, a felelősségrevonásban.
Ezt a fajta hitetlenséget azonban nem szavakkal szokták kifejezni az emberek,
hanem az életmódjukkal.
6. A “Jézus hite” kifejezés ugyanakkor még azt is jelenti, hogy
hinni úgy, ahogy Jézus hitt és bízott.
Ez a hit nem a dogmákban, a tanítási rendszerben való hitet jelenti.
Azt is jelenti, de önmagában nem sokat ér.
Ez a hit azt jelenti, hogy személyes bizalom Istenben.
“A hit pedig a nem látott dolgokról
való meggyőződés”. Zsid. 11,1.
Amikor nem látod az előtted lévő körülményeket,
de hitben teljesen Istenre tudsz hagyatkozni, mert tudod, hogy Ő veled
van.
Amikor nem a magad akaratának az érvényesülését kergeted, hanem Annak akaratát
keresed, Aki elküldött téged, mert tudod, hogy az jobb, mint a te elgondolásod.
A harmadik angyali üzenet tehát olyan
emberekről beszél, akik személyes közösséget teremtettek Istennel.
Mert megtanulták Jézustól az Istenben
való élő hit leckéjét.
1. Az angyalnak az az állítása, hogy “itt
van a szenteknek békességes tűrése”, felveti azt a kérdést,
hogy “hol van?”
Ha ez az állítás - mint üzenet - az egész világon hirdettetik, akkor az
emberek jogosan kérdeznek vissza, hogy hol van?
Az emberek ugyanis látni akarják a szentséget azok életében, akik Isten
gyermekeinek vallják magukat.
Jézus is erre szólít fel bennünket. Máté 5,16.
“Krisztusnak nincs hőbb vágya, mint
olyan embereket bírni, kik a világnak az Ő jellemét és lelkületét mutatják
be. A világnak pedig semmire sincs égetőbb szüksége, minthogy lássa a Megváltó
szeretetét emberek által kinyilvánulni.” (Kr.Péld. 314,1.)
Az a meghatározás, hogy szent, még nem
feltétlenül azt jelenti, hogy bűntelen.
Azt azonban jelenti, hogy el akar szakadni
a bűntől és oda akarja szentelni életét Istennek.
És ez a szándék mások által is érzékelhető.
2. Az emberek látni akarják azt, hogy
hol vannak és kik azok, akik a mindennapok problémái között is békességes
tűréssel élnek.
Ha valami nem úgy történik velük, mint
ahogy azt ők elgondolták, akkor nincs robbanás, nincs feszültség körülöttük.
Mert a békességes tűrés náluk a szív
állapotából fakad.
3. Nagyon fontos mondanivalója van annak
is, hogy Jézus éppen ezt a három jellemző vonást mondatja el az
angyallal.
Ez a három jellemvonás a közöttük lévő
belső egység és összhang miatt nem választható el egymástól.
Bármelyik hiányzik is a három közül,
a másik kettő már nem igazi.
Jézus hite nélkül ugyanis lehetetlen az Isten parancsolatait megtartani.
Hiába hivatkozik azonban valaki a hitére,
ha nem párosul vele Isten előtt kedves cselekedet, akkor megholt az a hit.
Viszont lehet az is, hogy valaki Krisztusban
hívő embernek vallja magát, még cselekedeteket is tud felmutatni,
De ha ezek a cselekedetek nem a jellem,
vagyis a belső természet átalakulásának visszatükröződései, akkor az egész
nem ér semmit.
Akkor csak egy meszelt sírhoz hasonló
életről van szó.
Jézus az ilyen embereket a leghatározottabban fogja elutasítani egykor.
Máté 7,21-23.
Ez a három együtt mutatja be a megszentelődés
igazi mértékét, amelyet Isten el akar végezni azok életében, akik átadják
magukat Neki.
“A megszentelődés folyamatos növekedés
a kegyelemben.” (I.Test. 340.)
A megszentelődés folyamatos munka.
Nem lehet egy óra alatt, vagy egy nap alatt elérni és azután minden különösebb
erőfeszítés nélkül megőrizni..” (II.Test. 472.)
“Az igazi megszentelődésösszhang
Istennel, jellembeli egység Vele.” (VI.Test. 350.)
4. Az Isten ránk bízta a hármas angyali üzenet hirdetését.
Ez az üzenet azonban csak akkor fog
erővel hatni, ha azt is hirdethetjük magunkról, hogy “itt van
a szentek békességes tűrése”.
Ez az üzenet önvizsgálatra szólít bennünket.
Ez az üzenet az életünk mielőbbi maradéktalan
átadását igényli tőlünk