28. A második angyal üzenete

I. Más angyal

1. Annak a szónak, hogy “követé ”, kettős jelentése van ebben az igeversben.

• Ez egyrészt azt jelenti, hogy “következni”.
• Időrendben illetve sorrendben követni az előzőt.
• Másrészt azonban azt is jelenti, hogy “egymást követni”.
• Vagyis hozzákapcsolódva követni az előzőt.
• Ez az előző angyal üzenetének folytatását, illetve kiegészítését jelenti.

2. Ellentétben az első és a harmadik angyal üzenetével, ez az angyal nem nagy szóval hirdeti üzenetét.

• Ez egyrészt azt akarja kifejezni, hogy a hármas angyali üzenet keretében nem szabad kiemelkedő hangsúlyt adni a Babilon bukásáról szóló üzenetnek.
• “Az evangéliumot mennyei tapintattal és gyengédséggel tárhatják fel.” (Jéz.Élete: 292,1.)
• “Érvelések, minél kevésbé cáfolhatók, annál nagyobb ellenállást idézhetnek fel.” (Ap.Tört. 350,1.)
• Ezért nem lehet a bukásról szóló üzenetet hangos szóval hirdetni.
• Meg kell találni a módját és a megfelelő alkalmat arra, hogy az embereknek erről beszéljünk.
• Nem lehet azonban üzenetünk középpontjában.
• A Babilon bukásáról szóló üzenet majd a későbbiek folyamán lesz nagy szóval hirdetve. Jel. 18,1-2.
• Akkor viszont ez az üzenet fog a hármas angyali üzenet középpontjába kerülni.
• “Kiálta teljes erejéből, nagy szóval mondván”.

II. Babilon, a nagy város

1. A betűszerinti értelemben vett ősi Babilon János apostol napjaiban már jórészt romokban hevert.

• A Jelenések könyvének későbbi fejezeteiben azonban találunk olyan utalást, hogy ezt a nevet jelképesen kell érteni.
• “Titok: a nagy Babilon, a paráznáknak és a föld utálatosságainak anyja”. Jel. 17,5.
• Miként a Jelenések könyvének sok más kifejezését és meghatározását, úgy e név jelentőségét is sokkal jobban megérthetjük, ha annak ótestamentumi előfordulását és alkalmazását is figyelembe vesszük.

2. A Babilon név nyelvtani jelentésével kapcsolatban mindjárt két nagyon fontos dolgot figyelhetünk meg.

• A Babilon név mást jelentett a babiloniaknak, és mást a hébereknek.
• Babiloni nyelven a “Bab-ilu”, vagyis Babilon “az istenek kapujá”-t jelentette.
• A héberek azonban hasonló hangzású “bala” kifejezéssel emlegették Babilont, amely az ő nyelvükön “összezavarodást”, megzavarodottat jelent.
• A héberek ezt egyrészt megvetésük kifejezéseként használták.
• Másrészt pedig a kinyilatkoztatásba vetett hitükről tettek így bizonyságot.
• Bábel, vagyis Babilon, a nyelvek összezavarodásának volt a színtere. I.Móz. 11,9.
• Babilon uralkodói ezért nevezték “az istenek kapujá”-nak a fővárosukat, mert azt gondolták, hogy az istenek ezt a helyet választják jelenlétük szinhelyéül, ha az emberekkel érintkezni akarnak, illetve utasítást akarnak adni a földi ügyek intézésére. Lásd: I.Kir. 22,10.
• A név jelentéséből arra lehet következtetni, hogy a babiloni királyok abban a tudatban éltek és uralkodtak, hogy az istenek őket bízták meg a világ ügyeinek intézésével.
• Korunkban is van egy hatalom, amely hasonlóan gondolkodik ebben a kérdésben.
• Ezért “Isten földi helytartójá”-nak tekinti magát.

3. Ez a város kezdettől fogva arról volt nevezetes, hogy megtagadta az igaz Isten tiszteletét és az akaratának való engedelmességet.

• Babilon alapítói arra törekedtek, hogy olyan uralmat hozzanak létre, amely teljesen független Istentől.
• Az emlékezetes toronyépítéssel emléket állítottak hitehagyásuknak, amely az Isten ellen lázadó ember gőgjét volt hivatott kifejezni.

4. Ésaiás próféta úgy írja le, hogy Babilon láthatatlan uralkodója tulajdonképpen Sátán. Ésai. 14,4. 12-14.

• Amiként Isten Jeruzsálemet választotta, hogy eszköze legyen akarata és szándéka végrehajtásában:
• Ekképpen Sátán Bábelt választotta földi székhelyéül, ahonnan tevékenységét igyekezett kiterjeszteni az egész földre.
• Ebben az értelemben az ótestamentomi időben ez a két város képviselte a jó és a gonosz között végbemenő küzdelmet.
• Az ősi Babilon bukása óta pedig Sátán szüntelenül arra törekedett, hogy az egyik vagy a másik világhatalom útján hajtsa uralom alá a földet.
• Ez a szándéka már régen sikerült volna, ha nem lépett volna közbe ismételten az isteni beavatkozás.

5. A keresztények már az I. század vége felé a Babilon kifejezés alatt magát a Római Birodalmat, különösen pedig annak fővárosát, Rómát értették.

• “Köszönt titeket a velem együtt választott babiloni gyülekezet”. I.Pét. 5,13.
• Köztudott, hogy ebben az időben az egykor csodálatos Babilon már szinte teljesen romhalmaz volt, senki sem lakott benne.
• A zsidók azonban és a keresztények is példátlan szenvedéseket viseltek el a kegyetlen római közigazgatástól.
• Hasonló sorsban volt részük, mint egykor elődeiknek, a Babiloni Birodalom részéről.
• A zsidók és a keresztények részére tehát a Babilon név megfelelően fejezi ki azt az érzésüket, amelyet a császári Róma irányában éreztek.
• Az őskeresztény iratokban számtalan alkalommal találkozunk a jelképes Babion említésével.
• A szövegösszefüggések pedig azt igazolják, hogy minden esetben Rómára vonatkoztatva történik a hivatkozás.

6. Összegzésként azt mondhatjuk, hogy mind a szószerinti, mind pedig a jelképesen vett Babilont eleitől fogva az igaz Isten és követőinek ellenségeként ismerték.

• A Jelenések könyvében említett Babilon név lett a politikai és a hitehagyott vallásos mozgalmak jelképévé, de egyúttal a vezetőjévé is.
• Miként a korai kereszténység idején, úgy ma is Rómával kapcsolatban használhatjuk a Babilon jelzést.
• Rómában van az a politikai és vallási hatalom, amely igényli magának azt, hogy székhelye “ az istenek kapuja”, vagyis így tekinthető ő Isten Fia helytartójának.
• Rómára alkalmazható az a meghatározás is, amit Babilonról állít a Biblia, hogy “részeg vala a szentek vérétől”. Jel. 17,6.
• Egyedül Róma nevezhető olyan “nagy város”-nak, amely fogalommá lett.
• Amely egyrészt nevet adott a történelem leghatalmasabb birodalmának.
• Másrészt ennek a “nagy város”-nak a neve ma is fogalom a kereszténység világában.
• A prófécia tehát találóan alkalmazza ennek a politikai és vallási hatalomnak a megjelölésére azt, hogy “nagy város”.
• A XX. század embere is egyre inkább a székhelyként választott város nevével emlékezik meg erről a hatalomról, egyszerűen csak azt mondja, hogy Róma, és eközben a Pápaság intézményére gondol.

III. Leomlott Babilon

1. A “leomlott” szó kétszeri alkalmazása szinte hangsúlyt szeretne adni az üzenetnek.

• Ez a kifejezésmód szinte Ésaiás üzenetének visszhangjaként található itt a jelképes Babilonnal kapcsolatban is.
• “Elesett, elesett Babilon”. Ésai. 21,9.
• Mivel azonban ezzel az üzenettel újra találkozunk a Jelenések könyvében, ezért arra lehet következtetni, hogy a “leomlott” kifejezést egy folyamat teljesedéseként kell érteni.
• Vagyis megkezdődött már Babilon leomlása, de ennek a folyamatnak a vége még a jövőben van.

2. A Bizonyságtételek is ezt a következtetést erősítik meg.

• “A Jelenések 14. fejezetében azt az üzenetet találjuk, hogy Babilon leomlott. Babilon azokra a vallási szervezetekre vonatkozik, amelyek valamikor tiszták voltak, de megromlottak. Ezt az üzenetet, mivel az ítéletre való figyelmeztetés után következik, az utolsó napokban kell hirdetni. Tehát nem vonatkozhat csupán a katolikus egyházra, mert ez az egyház már hosszú századok óta bukott állapotban van.” (Nagy Küzd. 342,f.)
• “A protestáns gyülekezetek közül sokan követik Rómának, a “föld királyai”-val való bűnös összeköttetéseinek példáját, az államegyházak ezt a világi kormányokkal való összeköttetésük által teszik, más gyülekezetek pedig azáltal, hogy a világ kedvét keresik.” (Nagy Küzd. 342,1.)
• “Honnan indult el a nagy hitehagyás? Hogyan kezdte az egyház elhagyni az evangéliumi egyszerűséget? A pogányság szokásaihoz való igazodásával, amellyel az volt a célja, hogy könnyebben el tudja fogadtatni a kereszténységet a pogányokkal... Hogy híveket nyerjenek, kevésbé szigorúan bántak a keresztény hit fenséges zsinórmértékével. Ennek az lett a következménye, hogy az egyházba özönlő pogányok magukkal hozták szokásaikat, rítusaikat és bálványaikat.” (Nagy Küzd. 343,4.)

3. A Biblia kijelenti, hogy Jézus visszajövetele előtt Sátán milyen módon fog működni az emberek között. II.Thess. 2,9-11.

• “Amíg ez az állapot nem következik be, amíg az egyház nem egyesül teljesen az egész keresztény világban, addig Babilon még nem bukott el teljesen. A változás fokról-fokra történik és a Jelenések 14,8. teljes megvalósulása még a jövőben van.” (Nagy Küzd. 348,1.)

IV. Paráznaságának haragbora

1. A paráznaság egy jelképes kifejezés, ami az egyház és a világ, illetve az egyház és az állam helytelen kapcsolatára vonatkozik.

• Mivel az Egyház az Úr jegyese, ezért amikor Krisztus helyett a világ és az államhatalom kegyét keresi, akkor lelki paráznaságot követ el. Jak. 4,4. Ezék. 16,14-15.

2. A paráznaság bora egy nagyon találó, összetett kifejezés.

• A bor olyan ital, amely megzavarja a tiszta gondolkodást, a helyes ítéletet.
• Minél többet fogyaszt belőle valaki, annál kevésbé ura cselekedeteinek.
• Minden tettét a bor kábító befolyása határozza meg.
• Olyan dolgokat képes megtenni, amit józan állapotában nem tett volna meg.
• A bor azonban függetlenül a következményeitől, mégis kívánatos annak, aki fogyasztja.
• Babilon tehát valami olyat kínál az embereknek, ami kívánatos számukra.
• De ha élnek vele, akkor elveszítik korábbi józanságukat.
• A vele való élés olyan dolgokba sodorja bele őket, amit egyébként nem tettek volna meg.

3. Babilon olyan bort kínál az embereknek, ami paráznaságból fakad.

• Vagyis az Isten iránti hűtlenséget kínálja az embereknek, olymódon, hogy az kívánatossá legyen számukra.
• Miként az a fizikai életben van, akként történik ez ebben az esetben is.
• Először csak kóstolgatják az emberek.
• Eközben úgy érzik, hogy az nem árt nekik, sőt, mintha még jobban éreznék magukat tőle.
• Ettől az érzéstől késztetve bátorságot éreznek arra, hogy még többet igyanak belőle.
• Így azonban beáll egyfajta kábultság, majd a részegség.

4. A Biblia azt mondja, hogy a Babilon által kínált italtól megrészegedtek az emberek.

• “És az ő paráznaságának borával megrészegedtek a föld lakosai.” Jel. 17,2.
• Ez azt jelenti, hogy nem állnak meg félúton, hanem részeggé lesznek, vagyis már mindent a bor hatása alatt tesznek.
• Erről a részegségről még azt is olvashatjuk, “részeg vala a szentek vérétől és a Jézus bizonyságtevőinek vérétől.” Jel. 17,6.
• Idáig vezet tehát a Babilon paráznasága borának az elfogadása.

5. Az angyal üzenetében arról is olvasunk, hogy a Babilon által kínált bor, “harag bora”.

• Ez azonban nem azt jelenti, hogy Babilon haragjában kínálja ezt a bort az embereknek.
• Inkább arra utal ez a meghatározás, hogy az általa kínált bor fogyasztása az Isten haragját fogja kiváltani, amely a hét csapásban teljesedik.
• “Babilon mérgező alapelveket és a tévedés borát ápolja. Ezen tévedés bora hamis tanokból áll, mint pl. a lélek természetes halhatatlansága, a gonoszok örökkévaló kínjai, Krisztusnak Betlehemben való születése előtti létezésének tagadása, a hét első napja beiktatásának védelme az Isten szent és megáldott napja helyett. Ezek és más hasonló tévedések a világ előtt különböző egyházak által taníttatnak és így teljesedik be az Írás, mely így szól: ,,mert az ő paráznasága haragjának borából ivott valamennyi nép.” (Biz.Tét.Préd.rész. 11,1.)

6. Az angyal üzenetéből még azt is megérthetjük, hogy Babilon nagyon eredményesen kínálja paráznaságának borát.

• “Megitatta valamennyi népet”
• A hitehagyás egyetemessége jut kifejezésre ebben a kijelentésben.
• Amikor az Isten törvényét emberi rendelkezésekkel helyettesítik.
• Amikor az egyházi határozatokat az államhatalom által kényszerítik rá az emberekre.
• Az a kifejezés, hogy “adott inni”, arra is enged következtetni, hogy paráznaságának borát erőszakosan is kínálja fogyasztásra.
• Vagyis az egyházi hatóságok nyomást gyakorolnak majd az államra, hogy működjön közre az általuk kiadott rendeletek végrehajtásában.
• Ezt a következtetést erősítik meg a Jelenések könyvének más fejezetei is. Jel. 13,16-17.