1. A 13. fejezet azzal a rettenetes
harccal végződött, amelyet Isten népének kicsiny és védtelen csoportja
kényszerült kiállni a föld hatalmasaival szemben, akiket a sárkány választott
ki eszközül ellenük.
Parancs jött a legmagasabb fórumoktól, hogy a fenevad képét imádni kell
és a bélyegét felvenni kezükre vagy homlokukra.
Vajon mit tehet Isten népe ilyen kétségbeejtő
helyzetben, vajon mi lesz vele?
Ez az igeszakasz arra bátorít bennünket,
hogy nézzünk előre az apostollal, a következő jelenetre, ahol ugyanazt
a csoportot pillanthatjuk meg, de már a Sion hegyén állva a Báránnyal.
2. A Jelenések könyvének ez a szakasza egy vigasztaló üzenet a próféciában.
Isten népe a megpróbáltatásokban és a nyomasztó helyzetekben sohasem marad
magára.
A veszedelmek közepette szüntelenül
hallható Isten prófétai üzenete arról, hogy nem hagyja népét sorsára és
az eredmény felől sem hagyja kétségek között.
3. Ebből az üzenetből megérthetjük mi
is, hogy amikor eljön a sötétség hatalmaival való küzdelem ideje, akkor
nem kell bizonytalanságban lennünk megszabadíttatásunk felől.
Dániel próféta is kiegészíti ezt a bátorító és reménységet adó isteni üzenetet.
Dán. 12,1.
1. Ebben a bemutatásban kapunk képet arról, hogy milyennek kell lenniök
azoknak, akik a 144.000 között el lesznek pecsételve.
A“szüzek” meghatározás által két dolgot is kifejez az üzenet.
Ez egyrészt visszautalás Jézus példázatára.
Vagyis, hogy ezek várták a vőlegényt,
azaz Jézust, és készültek a vele való találkozásra.
De jelenti azt is, hogy ők a lámpásaikkal
is világítottak a vőlegény
házához vezető úton mások számára.
Másrészt azonban a lelki tisztaságuk megjelölésére is vonatkozik
ez a jelkép. II.Kor. 11,2. - Eféz. 5,27.
2. A másik meghatározás bizonyos parázna asszonyokról tesz említést.
A Szentírás igen gyakran hasonlítja az Egyházat asszonyhoz.
A tiszta erkölcsű asszony az igaz Egyházat
jelképezi.
A parázna asszony pedig minden esetben
a Krisztushoz hűtlenné vált egyházakat jelképezi.
A Jel. 17,1-5. mutatja be ezeket a parázna asszonyokat.
Ezek közül egyet a többi anyjának nevez.
Vagyis a többi egyházak az ő leányai,
tőle származnak.
Miként a gyermekek követik a szülők
példáját, úgy követik ezek a jelképes leányok is az anya példáját
a paráznaságban.
Paráznának mondatnak, mert Krisztustól,
mint férjüktől elfordultak, hogy tiltott kapcsolatokat keressenek. Jak.
4,4.
Ez ameghatározás a római egyházat jelképezi és mindazokat az egyházakat,
amelyek az Istentől való elfordulásban Róma nyomdokait követik.
3. A 144.000 azonban “nem fertőztette
meg magát” ezekkel az asszonyokkal.
Ez a kijelentés egy olyan eseményre
mutat előre, amely egy bizonyos időben és eseményben fog beteljesedni.
Arról az eseményről van itt szó, amikor
az emberiség arra lesz kényszerítve, hogy imádja a fenevadat és annak képét
13,8. 15/b.
Azt jelenti ez, hogy az elpecsételtek
nem lesznek benne abban a hatalmas egységben, amely a különböző vallási
irányzatokat összefogja majd ebben az időben.
Jelenti azonban azt is, hogy semmilyen
Krisztus iránti hűtlenségre csábító ajánlatot vagy tanítást sem fogadnak
el ezektől a paráznáktól.
Megőrzik a szűzies tisztaságukat.
Vonatkozhat azonban ez a megfertőzés
bármire is, de az elpecsételtek azért állnak a Sion hegyén, mert megőrizték
tisztaságukat, hűek maradtak Krisztushoz.
Ez a lelki tisztaság a Krisztussal való
bensőséges közösségben teljesedik be. Jel. 16,15.
4. Ebben a szakaszban egy különleges kitűntetést
ígér Isten az elpecsételteknek: ,,Ezek azok, akik követik a Bárányt,
valahová megy”. 4.vers.
Az első advent idején az emberek mindent
elhagytak azért, hogy az ember Jézus közelében lehessenek.
Mennyivel nagyobb öröm, boldogság és egyben kiváltság
úgy élni Jézus közelében, amikor az egész világmindenség Uraként megy a
teremtett világban egyik helyről a másikra.
Ott már nemcsak egy-két alkalommal élvezhetjük Jézus közelségének kiváltságát,
hanem az egész örökkévalóság rendelkezésünkre áll.
Ez az ígéret azonban többet mond annál,
minthogy csak egyszerűen kíséretként követhetjük Jézust az univerzumban
tett útjain.
Sokkal inkább azt jelenti ez, hogy Jézus
örömet és boldogságot akar nekünk szerezni és ezért visz el különböző helyekre
bennünket.
Ezeken a helyeken és alkalmakon különleges áldásokban szeretne részesíteni
minket.
5. “Ezek áron vétettek meg az emberek közül”. 4/b.
Az “ár”, amely értük le lett fizetve, nem más, mint Jézus
Krisztus golgotai áldozata. I.Pét. 1,18-20.
Mivel azonban a Golgota áldozatát minden ember igénybe veheti, mint váltságdíjat,
azért itt a prófétai üzenetnek inkább a második részét kell hangsúlyossá
tenni: “Az emberek közül”.
Vagyis nem a halottak, hanem az élők
közül.
A 144.000-hez tartozó szentek ugyanis
Jézus Krisztus dicsőséges visszajövetelét élő emberként élik át.
Mert akik közülük korábban meghaltak, azok a részleges feltámadás alkalmával
a többi igazaktól függetlenül fognak feltámadni. (Lásd a 12. tanulmány
III.pontját)
6. A másik hangsúlyos része ennek a meghatározásnak az, hogy
“Istennek
és a Báránynak zsengéiül” lettek megváltva az emberek közül.
A zsengével kapcsolatosan a Bibliában egy speciális értelmezést találunk.
A zsenge kéve, amit a tavaszi ünnepek alkalmával a
templomban be kellett mutatni, a megváltás nagy aratásának előigéretét
volt hívatott jelképezni.
Ennek első kévéje maga Jézus Krisztus
volt.
“Krisztus feltámadt halottaiból,
mint azok zsengéje, akik elaludtak. Ő volt a valóságban az aratás zsengéjének
első kévéje. Feltámadása azon a napon történt, amelyen az aratás zsengéjét
mutatták be az Úrnak.”(Jéz.Élete: 692,3.)
“Krisztus feltámadása zsengéje és záloga az elhunyt igazak feltámadásának.(u.o:
693,f.)
A másik esetben a halál feletti hatalmának záloga, illetve zsengéje jut
kifejezésre ebben a jelképben.
“Az a kiáltás, amely a keresztről
hangzott:’Elvégeztetett!’ elhatolt a halottakhoz, áthatolt a sírok falain
és az alvókat életre hívta”. (u.o: 694,3.)
“Midőn Krisztus feltámadt, a sír
foglyai közül sokakat kiszabadított. A halálakor történt földrengés megnyitotta
sírjukat, és amikor Jézus feltámadt, Vele együtt ők is a halálból életre
keltek...Hatalmam zsengéiként hoztam ki őket sírjukból, hogy ott legyenek
velem, ahol én vagyok.” (u.o: 693,1. 2.)
Hasonló módon tekinthető Istennek és
a Báránynak zsengéiként a 144.000 serege is.
Ők az első zsengéi - előlegei - és zálogai
az elkövetkező nagy aratásnak, az igazak általános feltámadásának.
Mert “az aratás a világ vége, az aratók pedig az angyalok”.
Máté 13,39.
Az üdvözülendők közül pedig ők az elsők,
akik a szabadulás jeleit megpillanthatják.
1. “És az ő szájukban nem találtatott
álnokság” 5/a. vers.
Álnok = alattomosan gonosz.
Az elpecsételtek szándékát és cselekedeteit
tiszta indítékból fakadónak minősíti Isten.
A szájukból fakadó tanítás nélkülöz
minden megtévesztő szándékot.
Az a kijelentés, hogy“nem találtatott”, arra
enged következtetni, hogy egy bizonyos időben, vagyis a vizsgálati ítélet
alatt a 144.000 jelleme meg lett vizsgálva és hibátlannak találtatott.
Ezt erősíti meg a következő isteni kijelentés
is.
2. “Mert az Istennek királyiszéke
előtt feddhetetlenek” 5/b. vers.
Ez azonban nem jelenti azt, hogy sohasem
tévedtek vagy botlottak meg, de Isten kegyelme folytán minden jellemgyengeségüket
sikerült legyőzniük és így megszabadultak azoktól.
Jézus Krisztus evangéliuma ugyanis olyan
természetűvé alakítja át az embert, amelyben többé nincs bűn, kétszínűség
és álnokság.
3. Isten királyiszéke előtt mi csak
egyféleképpen lehetünk feddhetetlenek, vagyis tökéletesek: