1. A 13. fejezet tanulmányozásánál nagyon
fontos szem előtt tartani azt, hogy ez a látomás kiegészítő részét képezi
a 12. fejezetben jelzett küzdelem-sorozatnak.
Ez a látomás kinagyítottan mondja el az asszony pusztai üldöztetését.
Az Egyház 1260 éves üldöztetéséről beszél
bizonyos szempontok alapján.
v.ö: Jel. 12,14-15. -
12,18. 13,1
12,6. 14. -
13,5.
János azt is világossá akarja tenni, hogy a Sátán nem mindig ugyanazt a
hatalmat használja fel az Egyház üldözésére.
2. Az előző fejezet azzal fejeződik
be, hogy a sárkány azaz Sátán, “álla a tenger fövenyére”.
A 13. fejezet fenevadja viszont éppen
a tengerből jön fel.
Ennek a két dolognak az összecsengése
egyértelművé teszi, hogy ez a fenevad milyen erők tevékenysége folytán
jött létre.
Ezt a következtetést erősíti az a kijelentés
is, hogy a “Sárkány adá az ő erejét annak és az ő királyiszékét,
és nagy hatalmat”. 2/b vers
A “tenger” itt is a népeket, az emberei tömegek sokaságát
jelenti. Jel. 17,15. Ésai. 17,12-13/a.
Ez a Fenevad tehát nem egy határokkal körülzárt országból támad fel, hanem
az emberi tömegek közül, határokra való tekintet nélkül.
Ez a kép jelentheti azt is, hogy az
emberek által sűrűn lakott területen fog életrekelni.
3. A Fenevad ugyanazt a politikai hatalmat jelképezi, mint a sárkány, -
vagyis a Római Birodalmat -
csak a jelkép szerint egy döntő változás állt be a jellegében.
A látomás ezt úgy érzékelteti, hogy
a korona a fejekről a szarvakra került át.
A korona az uralkodás szimbóluma.
A szarvak viszont királyokat, illetve királyságokat, vagyis országokat
jelentenek. v.ö: Dán. 8,21-22.
Már Dániel próféciái is jelzik, hogy ennek a politikai hatalomnak az életében
egy lényeges változás fog bekövetkezni. Dán. 7,24.
A próféciai bemutatás szerint az uralkodás gyakorlásában történik ez a
lényeges változás.
Ez az esemény két részletben teljesedett be.
Amikor a Római Birodalom tíz királyságra szakadt szét.
Amikor Róma püspöke uralkodói elsőbbséget
igényelt magának, először az Egyházban, majd pedig a politikai élet területén
is.
Az uralkodói jog tehát a királyok kezébe került, de a közös egyházi irányítás
miatt egy egységes fenevadként tekinthetők továbbra is.
4. A fenevad azonosításával kapcsolatban nagyon különös hasonlításokkal
találkozunk. 2. vers
Ez a bemutatás kétségtelenül a dánieli állatképekhez vezet vissza bennünket,
amivel több dolgot is szeretne érzékeltetni velünk.
Ez az új politikai hatalom magában hordozza
az előző világbirodalmak alapvető tulajdonságait.
Az Isten szemében ez a hatalom is egy
ugyanolyan vérengző fenevad, mint az előző birodalmak.
Ez a hatalom mindegyik elődjétől átvett
valamit és az döntő módon megváltoztatta jellegét.
Így vált mindig hasonlóbbá az előző
fenevadakhoz.
Ez a tény, a Katolikus Egyháznak a pogány
filozófiától és babonáktól fertőzött tanításaiban is megnyilvánul.
A dánieli állatképekre fordított sorrendben való visszautalás a születéstáblázatokra
emlékeztet.
Ezzel a képpel az “ősokra”, az igaz
fenevadra, vagyis Sátánra akarja irányítani figyelmünket.
Minden üldöző hatalom tőle származik.
Ezt erősíti az is, hogy a felsorolás
utolsó megnevezettje a sárkány, akit az előző fejezetben Sátánnal azonosít
János. 12,9.
5. “A sárkány adá az ő erejét annak,
és az ő királyiszékét és nagy hatalmat”. 2/b. vers
Ezt a kijelentést kétféleképpen is lehet értelmezni.
Ha a sárkányt a pogány Rómával azonosítjuk, akkor azt jelenti, hogy a pápaság
a római császároktól vette át az uralkodást.
A pápák a római császárokat követték a trónjukon és uralkodásuk székhelye
is ugyanaz a város lett, vagyis Róma.
Uralkodásuk határa is a Római Birodalom
egykori területére korlátozódott abban az időben.
Justiniánus kelet-római császár rendelete által emelkedhetett fel Róma
püspöke az egyház fejévé.
“Az összes szent egyházak (gyülekezetek) feje és Isten összes szent papjainak
a feje”. (Codey Justitiánus I. könyv I. cikkely)
Ez a törvény 533-ban lett kiadva, de a pápa szempontjából csak akkor lépett
hatályba, amikor Róma felszabadult az ariánus uralom alól 538-ban.
Ez a kijelentés akkor is igaz, ha a sárkányt Sátánnal azonosítjuk.
A Katolikus Egyház többszörösen is igazolta
a történelem folyamán, hogy mögötte Istennel ellenséges erők állnak. v.ö:
Ján. 8,44.
Tanításaiban fokozatosan felcserélte a tiszta evangéliumot a pogány eszmékkel.
Elvakult gőgjében az Isten örökérvényű
törvényét is megváltoztatta.
A 2 . a 4. és a 10. parancsolatokat.
Leginkább azonban a vérengző természete
bizonyítja, hogy milyen lélek irányítása alatt áll.
A hamis vallásnak az emberek fölötti ilyen befolyása és uralma szintén
a nagy vezér egyéniségéről tanúskodik.
“Sátán erőfeszítései, hogy Krisztus
gyülekezetét erőszakkal megsemmisítse, meghiúsult....Sátán ezért új tervet
készített, hogy eredményesebben harcoljon Krisztus országa ellen, miközben
zászlóját a keresztények gyülekezetében emelte fel.” (Nagy Küzd.
38,2. 4.)
1. Mielőtt részletesen beszélne János
apostol a fenevadról, előbb rövid áttekintést ad annak történetéről.
Közvetlenül a feltámadásakor a sárkánytól
erőt, királyiszéket és nagy hatalmat kap. 2/b. vers
Egy bizonyos időben azonban halálos
sebet kap az egyik feje. 3/a. vers
Halálos sebe azonban meggyógyul annyira,
hogy végül az egész föld követi Őt. 3/b vers
2. Ugyanerről a fenevadról a Jel. 17.
fejezetében is megismétli János apostol ezt a rövid történeti áttekintést,
egészen sajátságos módon. Jel. 17,8.
A halálos seb ideje alatt itt nem létezőként
mutatja be.
Amikor azonban meggyógyul, akkor pedig úgy, hogy újra van.
Újra van hatalma.
Újra káromolja az Istent.
Újra üldözi a szenteket.
Újra imádják őt az emberek.
3. Nagyon fontos odafigyelnünk a prófécia precíz kinyilatkoztatására.
A fenevad nem egyéb részén, hanem a fején kapta a halálos sebet.
A csapás tehát nem az egyház laikus tömegét éri.
Nem is valamelyik országban vagy földrészen éri ez a csapás az egyházat.
A halálos seb az Isten hűséges gyermekeit
üldöző hamis vallás “fejét” kell hogy érje, vagyis a pápát,
illetve a pápaságot, mint intézményt.
Az uralkodási forma kapja a halálos sebet. 17,11.
Ez a “halálos seb” 1798-ban érte az egyház központi vezetését.
1798. február 15-én a francia hadsereg egyik tábornoka - Berthier - fogolyként
Franciaországba vitte a 81 éves pápát, ahol mint fogoly meg is halt 1799.
augusztusában.
“Végül 1809. májusában pedig Napóleon
megszüntette az Egyházi Államot is, Rómát és környékét pedig Franciaországhoz
csatolta.” (Gergely Jenő: A pápaság története, 271. old.)
Mindenki meg volt győződve róla, hogy
ezzel a Katolikus Egyház sorsa véglegesen megpecsételődött.
4. A prófécia azonban arról is szól, hogy ez a halálos seb egyszer be fog
gyógyulni annyira, hogy az egész föld követni és imádni fogja.
E kinyilatkoztatás történeti teljesedésének az idejében élünk most.
Ez a seb nem egyszerre, hirtelen gyógyul meg, hanem lassan és fokozatosan,
mint a súlyos seb.
Napóleon legradikálisabb lépései ellenére is újra választották a pápát
1799-ben, aki a következő évben be is
vonult Rómába, a magyar huszárok kíséretében.
1801-ben pedig maga Napóleon kényszerült
lehetővé tenni az Egyházi Állam helyreállítását.
Bár az Egyházi Állam végleges rendezésére csak 1929. február 14-én került
sor.
Napjainkban pedig tanúi lehetünk annak,
hogy miként szélesedik és erősödik a pápaság befolyása és vezető szerepe
a nemzetek és egyházak között.
1. “Adaték néki nagy dolgoknak és káromlásoknak szóló szája.” 5/a.
vers
Már az első versben is találunk utalást
erre vonatkozóan. 1/b. vers
Itt kétségtelenül azokról az istenkáromló
címekről van szó, amelyeket az egyház koronás feje igényel magának.
“Isten Fiának földi helytartója.”
“A legszentebb atya.”
2. “Megnyitá azért az ő száját Isten
ellen való káromlásra.” 6/a. vers
Néhány jellemző példát szeretnék idézni
egy XVIII. századi római-katolikus hittudós enciklopédikus műveiből: (Promspta
Biblioteca” -
“Készenléti Könyvtár” IV. kötet 25-29. old. Lucius Feraria: “Papa”II. c.
művéből.)
“A pápának oly nagy és oly magasztos
a méltósága, hogy már nem is egyszerű ember, hanem mintha Isten volna,
és Isten helyettese.”
“A pápa hármas koronát visel annak jeléül, hogy királya mennynek és a földnek,
valamint a kisebb egyházaknak.”
“A pápa olyan a földön, mintha Isten lenne, Krisztus híveinek egyetlen
uralkodója, a királyok feje, teljhatalmú ura, akire a Mindenható Isten
nemcsak a földi, hanem a mennyei birodalom irányítását is bízta.”
“A pápa oly nagy hatalommal és erővel
rendelkezik, hogy még az isteni törvényeket is megváltoztathatja, kifejtheti
és megmagyarázhatja.”
“Mindazt, amit maga az Úr Isten és a
Megváltó művelt , az ő helytartója is megtehet.”
3. “Szidalmazza...az ő sátorát.”
6/b. vers
Káromlásának ez a második pontja és két módon is gyakorolja ezt.
Ez a hatalom felállította Rómának, mint
az ő királyiszékének tekintélyét és ezzel elvonja az emberek figyelmét
a mennyei templomról és a benne folyó szolgálatról.
Arra törekszik, hogy Krisztus áldozata
és mennyei szolgálata leértékelődjön az emberek előtt. Helyette és annak
teljességeként a “szentmise” áldozatot iktatta be, amely szerinte a pápaság
hatalmát jelenti még Krisztus felett is.
“Az oltárnál nemcsak felajánlom Jézus Krisztust, hanem azonos vagyok Vele:”
én Jézus Krisztus vagyok”.” (Bánk József: Jézus közelében 103. old.)
“Ha a pápaság megértené, hogy voltaképpen
kicsoda ő, bele is halna....Krisztus hatalmat adott a papnak valóságos
teste felett. Kötelezi magát, hogy engedelmeskedik a konszekráló papnak
és a pap szavára elrejtőzik a szentségi színek alatt. Mitöbb, ez az elrejtett
Isten teljesen átengedi magát szolgájának, aki
kezébe veszi Őt, elhelyezi a tabernákulumban, kiteszi az oltárra imádásra,
táplálékul adja a hívőknek és önmaga is magához veszi Krisztus szent testét.”
(Bánk József: Jézus közelében 20-21. old.)
4. “ Szidalmazza... azokat, akik a mennyben laknak.” 6/b. vers.
A pápai hatalom káromlást gyakorló tevékenységének harmadik megnyilatkozása
a mennyei lények ellenére irányul, azok hatalmának a semmibevételében ölt
testet.
Itt valószínűleg célzás történik a Szentháromságra,
de mindazokra is, akik velük együtt szolgálatot végeznek az emberi
család megmentése érdekében, vagyis a szent angyalok.
A mennyei lények szidalmazása részben a szentek imádásával és közbenjáró
szolgálatával kapcsolatos.
“Azt akarom, ahogy nevemet ismerik az egész világon, úgy ismerjék
meg Szeplőtlen Szívem Szeretetének Lángját is, melyet nem bírok már tovább
Magamban tartani, robbanó erővel tör felétek. Szívem Lángjával megvakítom
a Sátánt. Veletek összefogva Szívem Szeretetlángja fel fogja perzselni
a bűnt.”
“Gyermekeim, Szent Fiam keze lesújtani
készül, már alig bírom visszatartani. Ha Szeretetlángomat segítségül hívjátok,
közösen megmenthetjük a világot.” (Kivonatok a “Szeretetláng” című katolikus
lelkinaplóból.)
A másik vonatkozása pedig a katolikus papság felmagasztalásában nyilvánul
meg, a mennyei lényekkel szemben.
“A pap egyetlen szentmisével sokkal
nagyobb dicsőítést ad Istennek, mint amit az összes angyalai és szentjei
valaha adtak vagy adni fognak... A pap méltósága túlszárnyalja az angyalokét
is. Az angyalok ugyanis Isten parancsainak véghezvivői de nem parancsolnak
neki. Az oltárnál, a szentmisében viszont a pap szinte Istennek is parancsol.”
(Bánk József: Jézus közelében 20-21. old.)
5. “Az is adaték néki, hogy a szentek ellen hadakozzék, és őket
legyőzze.” 7/a. vers
János apostol a későbbiekben úgy szól
erről a hatalomról, hogy“részeg
volt a szentek vérétől, és a Jézus bizonyságtevőinek vérétől.”Jel.
17,6.
A inkvizíció rémtettei, amelyben ez
valósággá vált, mindenki előtt ismeretesek.
A pápaság elismeri, hogy használta az
üldözés fegyverét , de azzal mentegeti cselekedeteit, hogy ez csak a jog
szerinti gyakorlása volt annak a hatalomnak, mellyel Krisztus - állítólag
- felruházta őt.
“Mikor a püspök vagy a képviselői vagy
az inkvizíció átadja a világi hatóságnak azokat az egyéneket, akiket vétkeseknek
talált az eretnekség bűnében, - a város elöljárója vagy podestája köteles
azonnal átvenni őt, és legfeljebb öt napon belül végrehajtani az ellenük
hozott ítéletet.” (Katolikus
Enciklopédia - IV. Ince pápa “Ad extirpanda” kezdetű vulgatájából.)
6. “És adaték néki hatalom minden nemzetségen, nyelven és népen”.
7/b. vers
Egyértelmű utalás ez arra, hogy a pápaság
hatalma és befolyása az egész lakott földre kiterjed.
Ez a hatalom csak részben teljesedett be a pápaság középkori uralkodásának
idején.
A jövendölésnek ez a része inkább a
jövő időre vonatkozik, amikor majd szószerinti értelemben fogja az egész
föld követni, minden nemzetség, nyelv és nép.
Hatalmát pedig abban fogja gyakorolni,
hogy akik nem hódolnak meg előtte, azokat megöli. Jel. 13,15/b.
7. “És adaték néki hatalom, hogy cselekedjék negyvenkét hónapig.”
5/b. vers
Ez a kijelentés legelőször is arra irányítja
figyelmünket, hogy ez a fenevad valahonnan kapta ezt a hatalmat,
valaki megengedte neki, hogy ezt a hatalmat gyakorolja egy meghatározott
ideig.
A Jelenések könyve egyértelműen utal
arra, hogy Isten adta ezt az időt a pápaságnak, hogy lehetősége legyen
megtérni. Jel. 2,21.
De ugyanakkor mindjárt figyelmeztet
is arra, hogy a megátalkodottságának az lesz a következménye, hogy ágyba
veti őt. Jel. 2,22.
Ez az esemény teljesedett be 1798-ban,
ez volt a halálos seb, ami miatt tehetetlen, ágyban fekvő beteggé lett.
A negyvenkét hónap azonos az 1260 éves pápai önkényuralom idejével.
A próféciában 1 hónapot minden esetben 30 nappal kell számolni, ezért a
42 hónap 1260 napnak felel meg.
Mivel azonban a prófécia jelképesen
használja a napokat mint időegységeket, ezért a valóságban minden nap egy
évet jelent, így itt 1260 évet kell érteni a megadott idő alatt.
Ez az időszak 538 - 1798-ig tartott.
A pápaság tehát csak 538-tól kezdve élhetett azzal a hatalommal, amit a
korábbi zsinatok és a keletrómai császár rendelete biztosított részére,
vagyis attól kezdve, amikor a keletrómai birodalom hadserege felszabadította
Rómát az ariánus gótok megszállása alól.
Viszont 1798-ban veszítette el ezt a hatalmát, amikor Napóleon tábornoka
Berthier, letartóztatta a pápát, aki a fogságban meg is halt.
1. A fenevad imádásával kapcsolatban egy különös dologra figyelhetünk fel.
Aki a fenevadat imádja, az egyúttal a sárkányt is imádja.
4/a. vers
Egyrészt ez azt jelenti, hogy a fenevadon keresztül magát Sátánt imádják
az emberek.
Sátánnak éppen ez volt a célja ennek a hatalomnak a létrehozásával.
II.Thess.
2,3-4. 9/a.
“A hamis vallásnak ez az óriási szervezete Sátán hatalmának
mesterműve, annak az erőfeszítésének az emlékszobra, hogy magát trónra
ültesse és a földön akarata szerint uralkodjék. (Nagy Küzd. 46,f.)
Másrészt pedig ez azt jelenti, hogy
ennek az ismerete által Isten egy rendkívüli felelősséget és küldetést
bízott ránk az emberek felé.
Nem hagyhatjuk az embereket tudatlanságukban elveszni.
2. A fenevad irányában megnyilvánuló imádat okaként azt mondják az emberek,
hogy nincs hozzá hasonló. 4/b. vers
Ez a kijelentés egyrészt arra utal, hogy a pápaság minden politikai hatalom
fölé fog emelkedni.
Nem lesz hozzá hasonló vezéregyéniség.
Nem lesz hozzá hasonló, aki az emberiség problémáira megoldással szolgálna.
Kiút mutatás a gazdasági csődből.
A nemzetközi és közbiztonság megteremtése. I.Thess. 5,3.
Bizonyos eszmei és erkölcsi értékek visszaállítása az emberek gondolkodásában
és életében.
Mindezek miatt tehát az emberek csodálván követik és imádják ezt a hatalmat.
Ez a kijelentés másrészt egy kihívást és kérkedést is jelent az Isten felé.
Az Isten részéről “Mihály”
az,
aki nevében hordozza ezt a kihívást Sátánnal, az ellenséggel szemben. (lásd:
a 21. tanulmány I. pont magyarázatát)
Most pedig Sátán az őt imádó tömegen
keresztül vissza akarja fordítani ezt a kihívást Jézus felé.
Isten nem hagyja válasz nélkül ezt a kihívást. 10. vers
Ezt az isteni választ azonban csak az tudja befogadni, akinek van lelki
készsége erre. v.ö: Máté 11,14-15. (Ésai. 6,9-10.)
3. János apostol ismételten hangsúlyozza azt, hogy milyen méretekben jelentkezik
a fenevad imádata.
“Az egész föld követé a fenevadat”. 3/b. vers
“Annakokáért imádják őt a földnek
minden lakosai”. 8/a. vers
Ezek a kijelentések arra mutatnak rá,
hogy a fenevad egy bizonyos időben az egész földön,
“minden
nemzet, nyelv és nép” fölött
fogja gyakorolni hatalmát és vezető szerepét.
4. A fenevad imádata alól csak azok
képeznek kivételt, akiknek neve ebben az időben is be van jegyezve az “élet
könyvébe”.
Az élet könyve “a Bárányé, aki megöletett”.8/b vers
Prófétikus ígéretek, múlt időben, de
a jövőre vonatkoztatva.
Nem azért, mintha már beteljesedtek volna.
Istennél olyan biztos a jövő is, mintha
már beteljesedett volna.
Ennek alapján azt mondhatjuk, hogy az élet könyve azoknak a nevét tartalmazza,
akik Jézus Krisztust személyes Megváltójuknak elfogadták és megmaradtak
mellette.
Ezeket jellemzi János a 10. vers kijelentése által.
Ez a bemutatás egy párhuzamos kinyilatkoztatás a hármas angyali üzenetet
elfogadók győzőiről adott kijelentéssel
kapcsolatban. Jel. 14,12.
Tulajdonképpen mindkét helyen ugyanarról
a győző seregről kapunk kinyilatkoztatást.
1. Boldogságunk először is abból a biztonságból
fakad, hogy mindezek nem érnek váratlanul bennünket, mert Isten kijelentette
ezt nekünk és mi megismerhettük ezeket.
A kérdés az, hogy személy szerint mennyire akarunk cselekedetekkel válaszolni
Isten üzenetére.
2. Jó tudni azt, hogy Sátán bármilyen
erőket vonultat is fel Isten népe ellen, azok fölött nincs hatalma, ha
ők egy még nagyobb Küzdő, azaz Jézus Krisztus mellett maradnak.
Jó tudni azt is, hogy Jézus az övéit számon tartja, nevüket az élet könyvében
feljegyezve őrzi.
Luk. 10,20.
Abban a könyvben őrzi nevüket, amely
az Övé, tehát azokat is övéinek tekinti, akiknek neve ebben a könyvben
fel van jegyezve.