1. János apostol itt megszakítja a látomásbeli esemény folyamatosságát,
és visszatér a már elmondott eseményhez, hogy annak egyes mozzanatait részletesebben
elmagyarázza.
Három részletben próbálja közelebb hozni a nagy küzdelem eseményeit.
Bemutatja Mihály és Sátán közötti küzdelem eseményeit. 7-12. vers
Azután pedig részletezi az asszony, vagyis az egyház és a Sátán közötti
küzdelmet. 13-16. vers
Végül pedig bemutatja a diadalmas egyház jellemzőit.
17.
vers
2. A nagy küzdelem első megnevezett
személye Mihály, és az Ő angyalai.
A “Mihály” egy héber név magyarosított változata.
A héber “Michá-él” név magyar jelentése:
“Ki olyan, mint Isten?”
“Aki olyan, mint az Isten.”
Ez a név egyidejűleg kérdés és állítás,
és ebből adódóan egy kihívás az egész teremtett világgal szemben.
3. Tekintettel arra, hogy Sátán lázadásának lényege és célja az volt, hogy
önmagát Isten trónjára küzdje fel, hogy hasonló legyen a Magasságoshoz.
Ésai. 14,14.
Ezért a “Michá-él” név a legalkalmasabb
és a legtalálóbb egy olyan személy megjelölésére, aki arra vállalkozott,
hogy az egész teremtett világ előtt kinyilatkoztassa Isten jellemét.
Ugyanakkor csak egy ilyen személy cáfolhatja meg Sátán állításait és rágalmait,
aki maga is olyan, mint az Isten.
4. Különböző igeversek egybevetéséből
kitűnik, hogy “Mihály” azonos Jézus Krisztussal.
Dániel könyve szerint Mihály az Isten népének fejedelme.
Dán. 10,21.
Ez a fejedelem azonban maga is Isten. Józs. 5,13-15.
Júdás apostol pedig “arkangyalnak” mondja Mihályt.
Júd. 9.
Pál apostol viszont arról beszél, hogy Jézus visszajövetelekor az igazak
feltámadása “arkangyal szózatára” történik. I.Thess. 4,16.
Jézus pedig azt mondja el, hogy a halottak
az Ő szavára, az “ember Fiának” szavára támadnak majd fel.
Ján.
5,28.
5. Jézus Krisztus a történelem folyamán mindig akkor lépett fel “Mihály”-ként,
amikor Isten és az Ő népe oldalán a gonoszság erőivel szemben küzdelembe
indult.
A perzsa uralkodóval szemben azért,
hogy az Ő népét bocsássa el, és engedélyezze Jeruzsálem és a templom felépítését.
Dán. 10,13.
Mózes sírja felett Sátánnal szemben. Júd. 9.
A végső időben, amikor Isten népét megszabadítja
a bűn világából. Dán. 12,1.
6. Mihály angyalai pedig az el nem bukott angyalokkal azonosíthatók.
1. Ez a küzdelem már a Mennyben elkezdődött
Krisztus és Sátán között.
“Sátán Isten törvénye ellen harcolt, mivel
nem akarta magát alárendelni Krisztus tekintélyének, Aki a mennyeknek Ura
volt.....Szerinte az angyaloknak nincs szükségük törvényre, ezért engedtessék
meg nekik, hogy szabadon követhessék saját akaratukat, amely mindíg helyesen
fogja irányítani őket. A törvény
korlátozza szabadságukat, az Ő nagy célja pedig a törvény eltörlése.” (Megv.Tört.
7-8. old.)
A mennyei küzdelem igazi megtámadottja azonban nem a törvény volt, hanem
az Isten.
Az isteni tanácsba szeretett volna bekerülni Lucifer.
Olyan hatalmat és jogot szeretett volna önmagának is, mint ami az Istenség
személyeit illette meg.
Vagyis Isten szeretett volna lenni. Ésa. 14,13-14.
2. A látomásbeli küzdelem azonban egy
másik szintérre és egy másik időbe vezet el bennünket.
Ennek a küzdelemnek szintere a Föld,
ideje pedig az időszámításunk első évtizedeire tehető.
A Szentírás több bizonyítékát adja annak,
hogy itt arról a küzdelemről van szó, amelybe Mihály mint Isten Fia lépett
a küzdőtérre.
A Sátán feletti győzelme a Bárány
vére által történt. 11/a . vers
A Sátán feletti győzelem eredményeként
jutott diadalra az üdvösség. 10/a. vers
Ezek a tények a golgotai keresztáldozat függvényei.
Ennek a küzdelemnek a kimenetele eredményezte azt, hogy Sátán véglegesen
kivettetett a mennyből. 9/b. vers
Erre a kivettetésre utal Jézus is az evangéliumban. Ján. 12,31.
3. Ez a küzdelem Krisztus és Sátán között több dolgot is érintett.
Lelepleződött Sátánnak az a vádja, amely
Isten jelleme és kormányzása ellen irányult.
Azt állította, “hogy míg a Teremtő
mindenki mástól önmegtagadást követel, addig Ő maga nem gyakorol
önmegtagadást, és nem hoz áldozatot.”(Nagy.Küzd. 447,1.)
Ugyanakkor Jézus Krisztus az Ő élete
és a halála által megerősítette az Isten törvényének szent és örökkévaló,
változhatatlan voltát.
“Ha a törvényt el lehetett volna törölni, akkor Isten Fiának nem kellett
volna élete feláldozásával engesztelést szereznie annak áthágásáért. Krisztus
halála bizonyítja a törvény változhatatlanságát.
A bűnös megváltásáért hozott áldozat, amelyre a végtelen szeretet késztette
az Atyát és a Fiút, az egész világegyetem előtt arról tesz tanúbizonyságot,
hogy Isten törvényének és kormányzásának alapja: igazságosság és irgalom.”
(Nagy.Küzd.
447,3.)
Ennek a küzdelemnek a tétje az ember és a föld feletti uralkodás is volt.
Sátán azt állította, “hogy az ember
Őt választotta uralkodójául.” (Jéz.Élete 86,3.)
“Krisztus azért jött, hogy Sátánnak ezt az állítását és igénylését megcáfolja.”
(u.o.)
Jézus biztosítani akarta azt a lehetőséget,
hogy “mindazok, akik Sátán hatalma alól szabadulni akarnak, valóban
felszabadulhatnak”. (u.o.)
Krisztus azért is jött, hogy az elveszett faj élére álljon. (S.D.A. Bibl.Comm.
5. 1127. old.)
A veszni látszó csatában vállalta a
vezér szerepét, hogy győzelemre vigye az általa teremtett emberi családot.
Ebben a küzdelemben mutatta meg Sátán
a bűn igazi arculatát.
Isten Fiának megkínzása és halálra adása
az egész világegyetem előtt nyilvánvalóvá tette Sátán igazi lelkületét
és a bűn következményeit.
Ebben a küzdelemben Jézus azt is nyilvánosságra
akarta hozni, hogy a bűnnek nem lehet más sorsa, csak a halál, a megsemmisülés.
Róma 6,23.
4. A küzdelem mibenléte azonban összefoglalható egyetlen dologban is.
Az egész teremtett világ előtt bemutatni
az Istenben lakozó szeretetet olyan szinten, hogy az mindenki számára meggyőző
erőként hasson.
Isten ugyanis tudja azt, hogy a bűnt
erőszakkal legyőzni nem lehet. Róma. 12,20-21.
Erőszakkal, hatalommal sohasem lehet
gyökerében kiirtani a bűnt.
Minden erőszakos cselekedet az újabb
lázadás és a szabadulás utáni vágy magvait veti el.
A bűnnek az a természete, hogy csak
teljességre jutva, teljesen kifejlődve mutatja meg igazi arcát.
Jak.
1,15/b.
5. Külön figyelmet érdemelnek Sátán küzdelmének a fordulópontjai.
Először még az a megtiszteltetés érte,
hogy magával az Istennel indulhatott a küzdőtéren, a mennyei angyalok előtt.
A második alkalommal már csak a Fiúval kerülhetett
szembe, aki isteni természetének megőrzésével ugyan, de gyenge emberi testben
vette fel vele a küzdelmet.
Harmadszorra pedig már egy hozzá hasonló
teremtmény, egy angyal is elég lesz Sátán legyőzéséhez.
Jel.
20,1-2.
1. Krisztus győzelmének egyik következménye
Sátán és az ő angyalainak a levettetése volt. 8. vers
Ez a levettetés azonban többet jelent, minthogy ezután már nem járhatnak
be a mennybe.
János apostol szerint “az ő helyük
sem találtaték többé a mennyben”.
Ez a finoman árnyalt tudósítás arra enged következtetni, hogy eddig fent
volt tartva a helyük.
Vagyis a küzdelem végső kimeneteléig
nem történt meg felettük az ítélethozatal.
A Golgota keresztjén Krisztus győzelme
pecsételte meg és döntötte el végérvényesen a sorsukat.
“A haldokló Megváltó ‘elvégeztetett’
kiáltásával megkondult Sátán felett a lélekharang. Az oly régen folyó nagy
küzdelem eldőlt, és most már biztos volt, hogy a bűn végleg megsemmisült.”
(Nagy Küzd. 448,2.)
2. Sátán, mint az atyafiak vádolója levettetett. 10/b.
Ez a kijelentés is azt a következtetést
erősíti meg, hogy itt a második, azaz a végső kivettetésről van szó
Az első kivettetés előtt ugyanis
csak az Istent vádolta.
Majd később, az ember elbuktatása után
vette fel azt a szokását, hogy az Isten akaratához ragaszkodókat is vádolja,
vagyis hamis színben tüntesse fel a menny előtt. Jób. 1,6-12.
Zak. 3,1.
Ezt a következtetést erősíti meg az
a kijelentés is, hogy Sátán az itt említett levettetése előtt már
“az
egész föld kerekségét elhiteti”.9. vers.
3. Krisztus győzelmének másik következménye
az üdvösség lehetősége, az elbukott emberiség részére.
“Most lett meg az idvesség” 10. vers
Vagyis beteljesedett az, amiről a próféták
írtak, aminek megismerése után vágyakoztak még az angyalok is. I.Pét.
1,10-12.
Nyilvánvalóvá és valósággá vált az Isten titka, amely idáig csak Isten
terveként létezett. Eféz. 1,9-10/a.
Ez az üdvösség az egész teremtett világot
érintő esemény. Eféz. 1,10/b.
4. “Most lett meg...a mi Istenünk
országa, és az Ő Krisztusának hatalma.”
Sátán mind ez ideig azt állította,
hogy Ő a jogos uralkodója ennek a világnak, vagyis a Földnek.
A pusztai megkísértés alkalmával ezt akarta felajánlani Jézusnak.
Máté
4,8-9. Luk. 4,6.
Az utolsó vacsorán Jézus is “e világ fejedelmének” nevezte Sátánt.
Ján. 14,30.
Isten az első emberpárt jelölte ki a
föld uralkodójául. I.Móz. 1,28.
A Sátán kísértésének való engedés által azonban elveszítették ezt a kiváltságot.
“Mert akit valaki legyőzött, az annak
szolgájává lett.” II.Pét. 2,19/b.
Így lett ettől kezdve Sátán e világ
fejedelme.
A Péter apostol által mondott törvényszerűség
azonban Krisztus golgotai győzelmében is beteljesedett.
Így veszítette el Sátán minden jogát a föld és az ember felett.
Így lett és lesz Földünk újra és teljesen Isten országának részévé.