17. A nagy megméretés

I. János feladata a látomásban

1. János apostol látomásbeli élményei folytatódnak tovább a 10. fejezet eseményeivel kapcsolatban.

• Nem időzhetett sokáig az előző keserű tapasztalatainál, mert Jézus újabb szolgálatra és feladatra szólította.
• “Ismét prófétálnod kell néked sok népek, nemzetek, nyelvek és királyok felől”. 10,11.
• Egy Istentől származó üzenet hirdetéséről van itt szó, amit az egész világhoz el kell juttatni.
• Most pedig bővült János feladat azzal, hogy bizonyos dolgok megmérését bízza rá az angyal.

2. Szükséges szem előtt tartani azt, hogy János itt egy jelképes személlyé minősül át.

• Látomásbeli cselekedetei olyan eseményeket mutatnak be, amiket majd a későbbi korokban mások fognak elvégezni, illetve amelyek másokkal fognak a valóságban megtörténni.
• Ezékiel prófétának hasonló módon kellett közvetítenie Isten üzenetét.
• Végig kellett játszania azt, ami majd Izráel népével, illetve bizonyos személyekkel fog megtörténni. Ezék. 4,1-13. 12,1-16.

3. János apostol azoknak tapasztalatát éli át látomásában, akik 1840 és 1844 közötti időben Dániel próféta könyvére irányították figyelmüket.

• Egyrészt ez azokat jelképezi, akik Dániel 8,14-ben adott 2300 éves prófécia alapján hirdették Jézus közeli visszajövetelét.
• Másrészt pedig azokat jelképezi, akik ennek a Dánieli próféciának a fényében Jézus főpapi szolgálatára figyeltek fel.

4. János azt a megbízást kapja, hogy az Istentől kapott eszközzel mérjen meg három dolgot:

• Isten templomát - az oltárt - azokat, akik abban imádkoznak.
• Ha valamit meg kell mérnünk, akkor ez azt igényli tőlünk, hogy alaposan megnézzük, megvizsgáljuk, tanulmányozzuk azt, amit mérünk.
• Azért szükséges ezt tennünk, hogy egyetlen részlet se maradjon le, ne kerülje el a figyelmünket.
• A megadott prófétikus időben tehát először is különleges figyelmet kell fordítani az Isten templomára.
• Megmérni és megvizsgálni minden részletet vele kapcsolatban.
• A következőkben vizsgáljuk meg, hogy miért kellett nekik koncentráltan a templomra figyelni.

II. Az Isten temploma

1. János apostol jól ismerte a Heródes-féle templom felépítését.

• Ebben a templomban kétféle tornáccal vagyis udvarral lehetett találkozni.
• Volt egy belső tornác, amely fel volt osztva az asszonyok, a férfiak és a papok részére.
• Volt azonban egy külső tornác is, amelyet azok is igénybe vehettek, akik a belsőbe nem mehettek be, mint például a pogányok.
• Ezt a két udvart egy fal választotta el egymástól. (Eféz. 2,13-14.)
• Az avatatlanok számára halálbüntetés mellett tiltották a belső udvarba való belépést.

2. Ebben az isteni parancsban azonban nem erről a jeruzsálemi templomról van szó.

• Amikor János a látomást kapta, akkor már ez a templom romokban hevert.
• Mivel pedig Isten nem tekinti többé választott népének a zsidókat, ezért a jövőre nézve sem tekinthető Jeruzsálem az istenimádat központjának.
• Ebben a prófétikus időben csak egyetlen templomról mondható el, hogy az istenimádat központja.
• Ez a templom viszont a mennyben van. Zsid. 9,24. 8,1-2.

3. Ennek a mennyei templomnak a külső tornáca a föld.

• Ezt a következők alapján lehet kimondani:
• Az árnyékszolgálatban az előudvar volt az a hely, ahol az áldozati állatokat levágták, és vérüket innét vitték bemutatásra Isten elé a templomba.
• A mi áldozati Bárányunk, Jézus Krisztus ezért mutatta be áldozatát itt a földön, mint a mennyei templom előudvarában.

4. Az a tény, hogy Jánosnak csak a templomot kellett megmérnie, a következőket akarja mondani részünkre:

• Isten népének a figyelme ebben az időben a templom belsejében folyó szolgálat felé fog fordulni.
• Ami a tornácon történik, az csekélyebb jelentőségű számunkra.
• Az Isten figyelmének középpontjába pedig azok az emberek kerülnek, akik az Isten templomában imádkoznak.
• Ezek az imádkozók azonban csak az “oltár” közvetítése által vannak ott imáikkal a templomban.
• Ezen az oltáron Jézus áldozatának érdeme, mint jó illat kerül a szentek imáihoz, és így válnak elfogadhatóvá Isten színe előtt.
• Aki azonban Jézus érdeme által belép ebbe a templomba hit által, az meg lesz mérve az Isten által adott mérőeszközzel.

5. Mint már említettem, Isten népének figyelme a 2300 éves prófécia megértése alapján irányult a mennyei templomban folyó szolgálat felé.

• Ennek megértésére azonban csak akkor jutottak el, amikor beható tanulmányozás tárgyává tették annak a földi templomnak a szolgálatát, amely pontosan a mennyei mintájára készült.
• Miközben figyelmüket a templomi szolgálatra irányították, megértették, hogy mit jelent a 2300 éves próféciában jelzett “megtisztíttatik a szenthely” kijelentés.

III. A templomi szolgálat Izráelben

1. A templomban végzett szolgálatot évenkénti körforgásban két fő részre választhatjuk szét.

• A naponkénti és az évenkénti szolgálatokra.
• A naponkénti szolgálat eszközölte azt, hogy a bűnös megszabaduljon bűneinek terhétől, és feltételes kegyelmet nyerjen.
• A bűnös bűne nem lett eltörölve, hanem csak nem őt terhelte ezután.
• A közbenjáró szolgálat által bűne át lett ruházva a templomra, a szentélyre.
• Az egész évben átruházott bűnöktől kellett a Szentélyt jelképesen megtisztítani egy meghatározott időben, minden évben egyszer.
• Az évenkénti szolgálat legjelentősebb ünnepe az engesztelési nap volt, amelynek a rendeltetése a Szentély megtisztítása volt.
• A Szentély megtisztítása egyúttal a bűnök eltörlésének, illetve egy újabb áthárításának alkalma volt.
• Ez a szolgálat döntötte el végérvényesen Isten népének sorsát Isten előtt.
• De csak azoknak a sorsát, akik év közben átruházták bűneiket a Szentélyre.

2. Az évenkénti engesztelési ünnep az Úr Jézusnak azt a művét illetve cselekedetét jelképezi, amelyet az időknek végén kell elvégeznie a mennyei Szentélyben.

• A mennyei Szentély megtisztítása magába foglalja a végítélet egész művét.
• Ennek a munkának kezdő fázisa a vizsgálati ítélet, vagyis Isten népének a megítélése.
• Befejező fázisa pedig az ítélet végrehajtása, amelynek következtében a bűn véglegesen eltűnik az egész világmindenségből.

IV. Isten ítélete

1. A Biblia tanításától idegen az az elképzelés, mely szerint Isten ítélethozatal nélkül juttatna bárkit is az örökéletre vagy a kárhozat büntetésére.

• Mindannyiunknak meg kell jelennünk Előtte ítéletre. II.Kor. 5,10.
• A jutalmazás vagy büntetés csak ezután lehetséges.
• Isten igazságosságával ellenkezne, ha Ő másként tenne.

2. Azt sem tanítja a Biblia, hogy Ádámtól kezdve napjainkig minden ember sorsával kapcsolatban a halálunk pillanatában mondana ítéletet Isten.

• Az Isten ítéletének egy meghatározott ideje van az emberiség történelmében.
• Erre az időpontra egy különös üzenet által fel is hívja Isten az emberek figyelmét. Jel. 14,6-7.
• Addig nem jön Jézus vissza, amíg az evangéliumnak ezt az üzenetét meg nem ismeri minden ember. Máté 24,14.

3. A Biblia tanítása szerint kétféle ítéletet ismerhetünk meg. I.Pét. 4,17.

• Az igazak megítélése nem a gonoszokkal egy időben történik. II.Tim. 4,1.
• Ez abból is kitűnik, hogy a gonoszok megítélésében már az igazak is részt vesznek. Dán. 7,22. I.Kor. 6,2-3.

4. Az ítélettel kapcsolatban felvetődhetnek bennünk különböző kérdések.

• Miért van szükség ítéletre?
• Az Isten bűnbocsátó kegyelme, amit naponta igénybe veszünk, csak feltételes kegyelem.
• Isten kegyelme megszabadít a bűn terhétől, de azok feljegyezve maradnak Istennél. Máté 18,23-25.
• Ezt akarja megértetni Isten a földi templomi szolgálat rendszere által is.
• Nekünk a bűntörlő kegyelemre van szükségünk.
• Ezt a kegyelmet azonban csak az ítélethozatal után adhatja nekünk Isten. Jel. 22,11.
• Miért van szükség két ítéletre?
• Azért, hogy Jézus dicsőséges visszajövetelekor már jutalmat hozhasson.
• Isten meg akarja tisztelni az ő gyermekeit azzal, hogy részt ad nekik a gonoszok megítélésében.
• Az igazak bűneit át akarja ruházni Sátánra, mint azok eszmei szerzőjére és addigra együtt kell hogy legyen ezeknek a bűnöknek a listája.

V. A vizsgálati ítélet

1. A vizsgálati ítélet eseményét Dániel próféta mutatja be a legrészletesebben. Dán. 7,9-10. 13-14.

• Az öregkorú, aki itt be van mutatva, az Atya. Dániel azonban csak jelképes alakban szemléltei Őt.
• Az Atyát ugyanis soha senki nem látta a bűnös emberek közül. Ján. 1,18. Ésai. 59,2.
• Az ember, bűnös állapotában az Isten teljes dicsőségét nem bírná elviselni. II.Móz. 33,20. Zsid. 12,29.
• A látomásokban Isten a legkülönfélébb alakokban jelentkezik, rendszerint a látomás céljának legjobban megfelelő és legkifejezőbb, a legtöbbet mondó alakban.
• Jellegzetes példa erre János apostol látomása:
• Jézust fehér lovon ülve látja visszajönni, akinek a ruhája csupa vér. Jel. 19,11-16.
• Más alkalommal oroszlánként, majd pedig megölt bárányként szemlélheti Jézust. Jel. 5,6-7.
• Viszont senki sem gondolja komolyan, hogy Jézus a valóságban is ilyen módon néz ki és ilyen módon fog visszajönni.

2. A királyiszékek olyan lények részére tétettek le, akiknek megadatott az ítéletben való aktív részvétel.

• János apostol úgy ismerheti meg ezeket a lényeket, mint a “24 vén”-t.
• Az ő írásaiból tudjuk, hogy az emberi család képviselőiként vannak ott maguk is, mint megváltottak. Jel. 4,4 - 5,9.
• Bizonyára azokról van itt szó, akik Jézussal együtt támadtak fel és akik aztán Vele el is mentek a mennybe. Máté 27,52-53. Eféz. 4,8.

3. Az Isten előtt szolgálatot teljesítő angyalok azok, akik az emberek életét ismerték kezdettől fogva végig.

• Ezek a lények, mint életünk tanúi vannak jelen ebben az ítéletben.

4. A vizsgálati ítélet a mennyei könyvek alapján történik.

• Életnek könyve         - Isten népének, a megváltottaknak a névsorkönyve. Fil. 4,3. II.Móz. 32,32-33. Jel. 13,8.
• Emlékkönyv              - Az élet könyvében lévők jócselekedeteinek gyűjteménye. Mal. 3,16. Neh. 13,14.
• Személyiség könyv     - Az elődeink által leterhelt örökségről szól, amit már születésünkkel hozunk magunkkal. Zsolt. 139,15-16.
• Könyvek                    - Az életünkben elkövetett bűnöknek, törvénytelenségeknek a feljegyzése. Jel. 20,12. Zsid. 9,28. Jer. 50,20.

5. A vizsgálat folyamán különböző változtatások történnek a könyvek tartalmával.

• Akik Jézus ítélete szerint nem részesülnek kegyelemben, azoknak nevét kitörlik az élet könyvéből. II.Móz. 32,32-33. Jel. 3,5. Jel. 22,19.
• Akiknek a nevét kitörlik az élet könyvéből, azoknak a jócselekedeteit is kitörlik az emlék könyvből. Neh. 13,14. Ezék. 18,24.
• Akiknek neve megmarad az élet könyvében, azoknak a bűneiről készült feljegyzést törlik el a könyvekből. Csel. 3,19. Jer. 50,20. Zsid. 9,28. Ezék. 18,21-22.

6. Ebben az ítéletben az Isten minden cselekedetet vizsgálat tárgyává tesz. Préd. 12,15-16.

• A különböző cselekedetek az örök erkölcsi törvénnyel lesznek összehasonlítva. Jak. 2,12.
• A szív cselekedetei.
• A törvényhez való viszonyom dönti el az örök sorsomat. Jel. 22,14.

7. Ebben a látomásban a Mindenható jónak látta úgy bemutatni Jézust, mint az ember Fiát.

• Ezzel különös módon szeretné hangsúlyozni azt, hogy az ítéletben Jézus az emberi család tagjaként vesz részt.
• Olyan Szószólónk van az Atyánál, aki testvérünk és barátunk.
• Jézus azonban nemcsak a Szószóló és a Közbenjáró feladatát látja el, hanem Ő az ítélő bírája is minden testnek. Máté 25,31-33. Csel. 17,31. 10,42. Ján. 5,22. II.Kor. 5,10.
• Az Atyánál csak jóváhagyást eszközöl azok számára, akiket Ő méltónak ítél az örökéletre.

VI. A vizsgálati ítélet üzenete

1. Amikor tehát a 2300 éves prófécia ideje lejár, akkor a mennyei Szentélyben egy nagyon fontos esemény veszi kezdetét.

• Elkezdődik az a soha vissza nem térő alkalom, amikor Isten eltörli az Ő hűséges gyermekeinek bűneit.
• Ez az esemény 1844-ben vette kezdetét.

2. öEnnek a bibliai igazságnak a hirdetése által újra fény derül a mennyei Szentély igazságára, vagyis a benne folyó szolgálatra.

• Az ember bűntől való szabadulásának utolsó lehetősége ez!
• Amikor ezt a szolgálatot befejezi Jézus, akkor ez azt jelenti, hogy mindenkinek eldőlt a sorsa végérvényesen. Jel. 22,11.
• Ragadjuk meg mindannyian az utolsó lehetőséget, és közeledjünk Istenhez addig, míg nem késő. Zsid. 4,15-16.