1. Ahogy az első trombita a Nyugat-római
Birodalmat sújtotta. úgy az 5. és a 6. trombita főként a Kelet-római Birodalom
ellen irányult.
2. A leesett csillag jelképe itt is
kettős vonatkozású, hasonlóan a 8. fejezetben bemutatott csillagokhoz,
vagy a 12. fejezetben található veres sárkányhoz.
Az itt bemutatásra kerülő hullócsillag,
mint jelkép elsősorban itt is Sátánt jelenti, és a mennyből való kivettetésre
utal. Ésai. 14,12.
Másodsorban azonban Mohamedre vonatkozik,
aki mint egy Sátántól inspirált vezéregyéniség tűnt fel ebben az időben.
3. A “mélység kútjának kulcsa” nem
volt kezdettől fogva birtokában, hanem csak úgy adatott a leesett
csillagnak.
“mélység”
A föld kietlen, rendezetlen, puszta állapotát jelenti. I.Móz. 1,1. Jer.
4,23
A mélység a démoni erők birodalma, illetve
tartózkodási helye a mennyből való kivettetés után.
II.Pét. 2,4.
A mélység azonban jelentheti
azt a helyet vagy körülményt is, ahol a démoni erők tehetetlenségre vannak
kárhoztatva. Luk. 8,31. Jel. 20,1-3.
Ebből adódóan az ötödik trombita olyan
eseménysort mutat be, amikor Isten engedélyt ad az ördögi lelkeknek arra,
hogy elhagyják a mélységet, ahol eddig Isten ítélete szerint tartózkodniuk
kellett.
“mélység kútja”, ahol sok víz van (népek, emberek tömegei)
Ebben az esetben minden bizonnyal a kietlen Arábiai sivatag óriási kiterjedését
jelenti, ahonnan Mohamed démoni erőktől
fanatizált követői özönlöttek elő.
“kulcs”
A Szentírás jelképrendszerében a kulcs minden esetben a hatalom szimbólumaként
szerepel. v.ö: Jel. 1,18. 3,7. 20,1-2.
Akinek a kezében van a kulcs, azé a hatalom.
Ebben az esetben ez jelentheti azt,
hogy Istentől engedély érkezett a démoni erők kiengedésére az emberek közé,
és ennek eszköze Mohamed volt. (Luk. 8,31.)
Jelenti azonban azt is, hogy Isten egy új politikai hatalomnak adott engedélyt
arra, hogy a történelem színpadára lépjen, és hatalmat gyakoroljon a többiek
felett.
Mert Isten az, aki “dönt királyokat és tesz királyokat”. Dán.
2,21.
“adaték annak”
Ez a kifejezés tehát arra utal, hogy egy új vallási és politikai nagyhatalommal
kell számolni ebben az időben.
Ezt a hatalmát azonban úgy kapta, korábban nem rendelkezett vele.
Ahogy minden hatalom Istentől származik,
úgy ez is. v.ö: Dán. 2,37-38.
Azt jelenti ez, hogy Isten nem oltalmazza
többé a súlyos bűnökkel terhelt keresztény világot, amely elhagyta Őt és
igazságát.
Az iszlám hódításainak kulcsa II. Khosra
perzsa uralkodó bukásával kapcsolatos, akit 628-ban győztek le és így megnyílt
az út az arab hadak előrenyomulására.
4. Az Istentől kapott hatalom látható
birtokosa a keresztény világ megbüntetésére Mohamed volt, illetve azok,
akik az ő eszméit követték.
Mohamed 571-ben született Mekkában.
A korán árvaságra jutott gyereket nagybátyja nevelte fel.
25 éves korától egy gazdag kereskedő
özvegyének alkalmazásába lépett, akit később feleségül vett.
Kereskedő útjai tették lehetővé számára,
hogy megismerkedjen a különböző vallások tanításaival.
Egyetlen célt tűzött ki maga elé, hogy
az egymással szembenálló és egymás erejét gyengítő arab törzseket egy közös
vallás égisze alatt nagyhatalommá egyesítse.
610-ben - 40 éves korában - egy Mekka
közelében lévő barlangba vonult el. és itt volt egy látomása, ami döntő
módon befolyásolta további életét, és ettől kezdve indult el prófétaként
kinyilatkoztatva önmagát.
“Amikor negyvenéves lett, egy Mekka
közelében lévő barlangba vonult el, itt látomása volt, és ez egész hátralévő
életére meghatározó jelentőségű lett. Álmában megjelent neki Gábriel angyal,
egy teleírt selyemkendővel, és felszólította, hogy recitálja el az írást...Amikor
Mohamed felébredve kilépett a szabadba, égi hangot hallott, amely ezt mondotta:
‘Mohamed, te Isten küldötte vagy, és én Gábriel vagyok’. Ekkor egy alakot
látott, aki mindenhová követte őt szemével.” (Helmuth von Glasenapp:
Az Öt Világvallás 374. old.)
632-ben halt meg.
Utóda a legkedvesebb feleségének az apja, Abu Bekr lett.
1. Krisztus evangéliumának világosságával szemben a mohamedánizmus
nem egy mennyből érkező fénysugár, hanem éppen annak elhomályosítását
szolgáló eszköz.
Miként a füst eltakarja a napot, úgy próbált árnyékot vetni a kereszténység
napjára Jézusra, az iszlám. 2. vers
A gomolygó füst, az iszlám Istent káromló, és lelket romboló tévtanait
jelképezi.
Ahogy a füst mérgező anyagával megöli
az embert, úgy árasztotta gyilkos gőzét az iszlám lélekfertőző eszméje
is.
2. Az a meghatározás, hogy ez a füst a mélység kútjából jön fel, arra utal,
hogy ez a tanítási irányzat a démoni
erők birodalmából fakad, vagyis magától Sátántól.
“Ezeket az inspirációkat bizonyos testi jelenségek kísérték. Mintha mázsás
súly nehezedett volna rá, úgy nyomta le valami a földre, tagjai reszkettek,
verejték öntötte el homlokát, habzott a
szája, és azt hitte, morgást vagy más zajt hall. Eredetileg ezek a sajátos
lelki jelenségek az ő közreműködése nélkül jöttek létre, a későbbiekben
úgy látszik, már abban a helyzetben volt, hogy ezeket szándékosan is, habár
tudat alatt, elő tudta idézni. Egyébként
érthetetlen maradna, hogy ezek a rohamai miért akkor jelentkeztek, amikor
erkölcsileg erősen támadható rendelkezéseket adott ki, vagy éppen szexuális
vágyainak kívánt nagyobb nyomatékot adni azzal, hogy ezeket isteni kinyilatkoztatásnak
tüntette fel.” (Helmuth von Glasenapp: Az Öt Világvallás 375. old.)
3. János apostol leírásából úgy tűnik
ki, mintha először csak a messze távolból szemlélné az eseményt, majd pedig
egyre közelebbről.
Először mintha csak füstfelhőnek látna
mindent.
Később azonban már úgy látja, hogy a
füst nem más, mint egy hatalmas sáskahad, majd pedig már lovasoknak látja
a közeledő tömeget.
Végül pedig egészen pontos leírást ad, kimondva azt is, hogy királyuk is
van.
Ezzel viszont beazonosítja a füst jellegét, vagyis
teljesen egyértelművé teszi, hogy itt emberi lényekről beszél a jövendölés.
4. Ezekkel az ártó lényekkel kapcsolatban újra és újra elhangzik az, hogy
“skorpió”, “skorpióhoz hasonló farkuk van és fullánkjuk, és a
farkukban van a hatalmuk”. 9,3. 5. 10.
Az evangéliumban Jézus a démoni vagy ördögi lelkeket nevezi skorpióknak,
akik az emberek megrontására törnek. Luk. 10,17-19.
Másrészt viszont Ésaiás prófétán keresztül arról kapunk eligazítást, hogy
a próféciák jelképnyelvezetében a “farok” alatt “a
próféta, aki hazugságot szól”-t kell érteni. És. 9,15.
Isten tehát azt akarja elmondani jelképek
által, hogy ebben az időben a szabadon engedett démoni lelkek fognak hatalmat
gyakorolni egy magát prófétának tekintő vezéregyéniség által az embereken.
Ezzel a hazugságot szóló prófétával lehet azonosítani Mohamedet, aki az
új vallási irányzat prófétájának tekintette magát.
Akiről viszont egyértelműen lehet bizonyítani,
hogy démoni erők befolyása alatt volt.
5. Éppen ezért a füstből kijövő sáskák
nem is a növényzetet bántják - mert hogy ez meg is van tiltva nekik, -
hanem az embereket.
A kijelentés szerint azonban az embereknek is csak egy bizonyos osztályát
bánthatják és kínozhatják. 4/b vers
“Akiknek homlokukon nincs az Istennek pecsétje.”
Az iszlám gondolkodás szerint ez azokra vonatkozik, akik nem mohamedánok,
különösen pedig a katolikus szerzetesekre és papokra.
“Rátaláltok majd egy másfajta népre is, amely a Sátán zsinagógájához tartozik,
akik leborotválják ékességüket: ezeknek kíméletlenül hasítsátok szét a
fejét.” (Edward Gibbontól idézve; S.D.A. Bibl.Comm: 7. 791-792. old.)
A Biblia fogalma szerint azonban ez a meghatározás a hitehagyott kereszténységre
vonatkozik.
A pecsét vonatkozhat a szombatra vagy a Szentlélekre. v.ö:
Ez. 20,20.
Eféz. 4,30.
Ebben az esetben feltétlenül az isteni oltalmat, az isteni védettséget
jelentette a pecsét. v.ö: Ezék. 9,5-6.
Ez a parancs tehát egyértelmű utalás
arra, hogy a “füstből kijövő sáskák” küldetése a hitehagyott kereszténység
ellen irányul.
6. Az iszlám hódítók olyan tömegben zúdultak a keresztény világra, mint
ahogy a növényvilágra a sáskák.
A sáskák nem bántják az embert, de ezeknek olyan fullánkjuk van, mint a
skorpióknak.
Ezeknek a sáskáknak azonban olyan hatalom adatott, amilyen a skorpióknak
van.
A skorpió marása rendkívül fájdalmas
az ember számára, de csak ritka esetben halálos kimenetelű.
A sáskák állandó és gyakori támadása arra szolgál, hogy gyötörjék és sebezzék
a kereszténységet, de ne semmisítsék azt meg. 5. vers
Az emberek már inkább a halált kívánták,
mert mindig csak újabb szenvedések elviselésére kímélték meg őket. 6.
vers
7. A sáskák János előtt később már lovas
harcosok alakját öltik magukra és ezekben a lovasokban az arab hódítók
jellegzetes külső jegyeit ismerhetjük fel. 7-10. vers
Arábiában a lovaglás tudománynak, sőt
művészetnek számított, illetve ilyen szinten kellett minden férfinek a
ló hátán megmaradni.
A koronák által utalás történik az arab férfiak jellegzetes fejdíszére
a turbánra, amely minden igazhitűnek a dísze és büszkesége volt.
Az emberi orca annak kifejezésére szolgál itt, hogy ezeknek a csapásoknak
a tényleges végrehajtói a valóságban emberek voltak.
A hosszú haj általános viselet volt az arab férfiaknál is.
Az oroszlánfogak az erőnek és a vad,
vérengző indulatoknak a jelképe.
A vas mellvértek arra utalnak, hogy az ítélet végrehajtásában megállíthatatlanok,
sérthetetlenek.
A vas mellvért jellemző volt azonban
az arab hódítók fegyverzetében is.
A szárnyak zúgása az íjász lovasok harci
technikájának jellegzetes kisérő hangja volt
Az egyszerre kilőtt nyílvesszők hangja
hasonlít a sebesen repülő madár szárnyának zúgásához..
A skorpióhoz hasonló fullánk is erre a fegyvernemre utal.
“És a farkukban van a hatalmuk”.
Ez utalás az iszlám hódítók lófarkas zászlóira, amely a harcosok fanatizálásának
volt az eszköze.
8. “Királyukként pedig a mélység angyala van felettük.” 11. vers
Itt válik teljesen nyilvánvalóvá az iszlám mozgalom démonikus ihletettsége.
Sátán személyes hatalma állt az iszlám
erők térhódításai mögött.
Sátán, aki emberölő volt már kezdettől
fogva. Ján. 8,44.
1. A prófécia szerint öt hónap adatott ennek a hatalomnak, hogy kínozza
az embereket.
Itt jelképes prófétai időről van szó,
amely szerint egy nap alatt egy évet kell érteni.
Ha egy hónapot 30 nappal számolunk,
akkor ez a prófétai időegység 150 évnapot határoz meg.
2. Az itt megadott prófétai idő 1299-1449-ig
terjedő időszakra vonatkozik.
1299. július 27. egy fordulópontot jelentett az iszlám történetében.
Ebben az időben az egyesült iszlám törzsek
a Nikodémia melletti baphaumi csatában az első egyesített haderőt vezették
Bizánc ellen I.Othman szultán vezetése alatt.
Ettől az időtől kezdve állandóan dúlták
és pusztították a bizánci Birodalmat.
1449. volt az az időpont, amikor megszűnt
Bizánc politikai önállósága.
1448-ban meghalt VIII. János (Paleologos)
Utóda Konstantin - János fivére - kikérte II.Murad török szultán engedélyét
arra vonatkozóan, hogy a trónt elfoglalhatja-e.
Ezt az engedélyt kapta meg 1449. január 6-án.
Ebben az időben azonban egy döntő változás
történt a politikai élet területén, amit azonban már a 6. trombita próféciája
mond el számunkra.