13. A hetedik pecsét és a trombitáló angyalok

I. A hetedik pecsét    (1. vers)

1. A hetedik fejezet egy közbevetett rész a 6. és 7. pecsét között.

• Az a rendeltetése, hogy bemutassa Isten igaz népét, amely képes megállni az Ő haragjának napján és Jézus visszajövetelekor.

2. “Nagy csendesség a Mennyben”.

• A hetedik pecsét Jézus dicsőséges visszajövetelét és Isten népének szabadulását vetíti előre.
• A nagy csendesség azért lesz, mert szinte minden angyal elhagyja a mennyet, hogy elkísérjék Jézust és elébe menjenek a megváltottaknak.
• Már Jézus is utalt erre az eseményre az evangéliumokban. Máté 24,30-31. 25,31.
• Az eddigi fejezetekben úgy láttuk, hogy a menny visszhangzott a dicsőítő énekektől.
• Most azonban teljes csend van, mert a dicsőítő éneket zengő angyalok elhagyták a mennyet, hogy elkísérjék Jézust erre a diadalmas útjára.

3. “Mintegy fél óráig”

• Ezt a megadott időt a próféciákra érvényes nap-év elv alapján kell kiszámítani.
• Egy nap egyenlő egy évvel. Ezék. 4,4-5.
• A fél óra pedig az egy napnak a 48-ad része.
• Egy prófétai év (360 nap) 48-ad része pedig 7,5 nap, vagyis kb. egy hét.
• Megközelítően tehát egy hétig tart az, amíg az üdvözültek seregével Jézus visszatér a mennybe.
• “Mindnyájan beléptünk a felhőbe, és hét napig utaztunk, hogy elérjük az üvegtengert.” (Test. 1. 60,3.)

II. A trombitákat azonosíthatjuk-e a csapásokkal?

1. Mivel létezik egy olyan tanítási irányzat, mely szerint a hét trombita azonos a hét csapással, ezért szükségesnek tartom ezt a kérdést is vizsgálat tárgyává tenni.

• Ha van is bizonyos hasonlóság, de azonosság csak a 7. trombita és a 7. csapás eseményei között van.
• Hasonlóság is csak azért van, mert mind a kettő ítéletet hirdet, Isten ítéletét.
• Az egyik a hitehagyott keresztény világ felé.
• A másik pedig az összes gonoszok felé.

3. A 4. trombita, illetve a 4. csapás a legkirívóbb példája annak, hogy nem lehet azonosításról beszélni.

• A 4. trombita meghomályosítja a napot.
• A 4. csapás pedig felfokozza a nap erejét, hogy tikkassza az embereket.
• Tehát pontosan az ellenkezője történik az egyik esetben, mint a másikban.

4. Az 5. és 6. trombita olyan időpróféciákat határoz meg, ami szintén kizárja az azonosítás lehetőségét.

• Olyan hosszú időegységet határoz meg, amit nem lehet vonatkoztatni a csapásokra, mert 150 + 391 évről, vagyis 541 éves időszakról beszél.
• Ugyanakkor ezek az időpróféciák már beteljesedtek.
• Vagyis a történelem visszaigazolta az értelmezés helyességét.

5. A 7. trombita olyan próféciai eseményeket jelent ki, amelyeknek jóval a csapások előtt kell beteljesedni.

• Az Isten templomának megnyilatkozása a mennyben.
• A pogányok haragja, amely az elpecsételés kezdetét jelzi.
• A halottak ideje, hogy megítéltessenek, vagyis a vizsgálati ítélet.
• Krisztus kezébe veszi a hatalmat és országlását megkezdi.

III. A tömjénező angyal    (2-6. vers)

1. Az apostol hét angyalt lát, akiknek kezében trombiták voltak és éppen készültek arra, hogy trombitáikat megfújják.

• A trombiták hangja több dologra is figyelmeztet.
• A régi időben a trombita hangja a nagyon fontos figyelmeztető üzenet vagy felhívás előfutára volt.
• Általában politikai és háborús események eszköze és tudósítója volt a trombita. Jer. 4,19. 42,14. I.Kor. 14,8.
• A jelen esetben Isten büntető ítéleteit hirdetik meg a trombitáló angyalok.

2. Míg a hét levél az Isten üzenetét hirdette az egyház felé, addig a hét pecsét arról beszél, hogy mennyire figyelmen kívül hagyta az egyház ezt az üzenetet.

• A hét trombita pedig azt mondja el, hogy az Isten miként reagált az egyház hitehagyására és bukására.
• Jézus már a pergámumi gyülekezetnek jelezte ennek lehetőségét. Jel. 2,16/a.
• Éppen ennek az egyházkorszaknak az idejére tehető az első trombita eseménysorozata.

3. Mielőtt azonban az angyalok megfújnák trombitáikat, figyelmünk egy másik angyalra van irányítva.

• Ebben az angyalban Krisztust, mint az emberiség érdekében közbenjáró főpapunkat ismerhetjük fel.
• A földi árnyékszolgálatban a papok feladata volt a tömjénezés.
• Ők viszont Jézus Krisztus előképei voltak.
• Az arany füstölő oltár a szentély első részében van, ott, ahol Jézus ebben az időben főpapi szolgálatát végzi.
• A tömjén, mint jó illatú füst, Jézus érdemeit és tökéletes szentségét jelképezi. Zsolt. 141,2.
• “Krisztus mint Közbenjáró, saját érdemeit teszi a szentek imáihoz, melyek így elfogadhatóvá válnak Isten előtt.” (E.G. White: S.D.A. Bibl.Comm. 787.)
• Ez a bemutatás a remény és a vigasztalás üzenete akar lenni arra az időre, amikor a trombiták ítéletei látogatják a földet.
• Isten az ő hűséges gyermekeiről nem feledkezik el.
• Imáikat olyan közbenjáró közvetíti, akinek érdemei vannak, és ebből adódóan az általa közvetített imák meghallgattatnak. 4. vers

4. A közbenjárói szolgálat befejezésével azonban tejesen megváltozik a kép és a közbenjáró magatartása is.

• Még egyszer megtölti füstölőjét az oltár tüzével, de most már nem tesz rá tömjént.
• Vagyis befejeződött a közbenjárás Isten és ember között.
• Az emberi család sorsa végleg eldőlt. Jel. 22,11.
• A tömjénezőt az oltár tüzével leveti a Földre.
• Az a tömjénező, amely a szentek imáit közvetítette az Isten elé, most az Isten végső ítéletének tüzét közvetíti az egész gonosz világ felé.
• Amíg azonban ez az esemény meg nem történik, addig az Isten ítéletei még kegyelemmel elegyítettek és csak részlegesek.
• Az első hat trombita ítéletében a földnek csak a harmad részét érintik az isteni csapások.

IV. Az első trombita   (7. vers)

1. A hét angyal trombitája kiegészítését és folytatását képezi a Dán. 2. és 7. fejezetében foglat jövendölésnek.

• A trombiták üzenete azzal kezdődik, hogy bemutatja hogy a Római Birodalom miként bomlott fel 10 királyságra.
• Ennek a leírását az első négy trombita üzenete adja meg.

2. Ez a csapás különösen ráillik arra az invázióra, amelyet a nyugati gótok hajtottak végre a Római Birodalom területén.

• Theodosius császár halála után 396 januárjában indultak el Alarik király vezetése alatt.
• Hódításuk útja:
• Thrácia, Macedónia, Görögország.
• Majd átkeltek az Alpokon és 410 augusztusában kifosztották Rómát is.
• Nagy pusztításokat végeztek Franciaország területén is.
• Végül a mai Spanyolország területén telepedtek le.

3. A próféciában adott jelképek találóan fejezik ki a gótok áradatát.

• “jégeső”
• Miként a jégeső, amely pillanatok alatt tönkreveri a legszebb terméstis, úgy ez az invázió is ilyen hirtelen és váratlan pusztítást végzett.
• Ez a kép jelzi azt is, hogy messze északról zúdultak le a Római Birodalomra.
• A mai Norvég és Svéd területekről.
• De jelzi azt is, hogy egy kemény tél közepén indultak.
• Januárban, a tél fagyát használták ki, hogy átkeljenek a folyókon.
• “tűz”
• A görögországi hódítást követő nyáron olyan hőség volt, hogy a folyók kiszáradtak, a növényvilág kipusztult.
• Ez részben segítette őket haladásukban.
• De ugyanakkor az általuk gyújtott tüzek is megállíthatatlanul terjedtek és rettenetes károkat okoztak.
• “Az élő fák harmadrésze megége.”
• Hasonlít ez a leírás ahhoz, amiről Ezékielnek kellett jövendölnie, és üzenete végén kijelentenie, hogy amit mondott, az csupán jelképes beszéd az Úrtól. Ezék. 20,45-49.
• Ugyanakkor ez a kép a hódítások gyorsaságát és a vele kapcsolatos pusztítást is érzékelteti.
• Ezért az előző kettő még “vérrel elegy” a prófétai bemutatás szerint.

V. A második trombita    (8-9. vers)

1. Az elbukott kereszténységre zúduló újabb csapásban a vandálok pusztító hadjáratait ismerhetjük fel.

• Míg az első csapásnál a jégesőnek megfelelően a hideg észak felől zúdult a fergeteg Rómára, addig most a forró Afrika felől támadt veszedelem.

2. A Közép-Ázsiából beözönlő hunok aThráciában lévő néptörzseket kiűzték telephelyükről, akik innen a mai Franciaország déli részén áthaladva Spanyolország területére jutottak.

• Majd 407-ben átkeltek Afrikába és Karthágó meghódításával (439) államot alapítottak (vandálok) a mai Tunisz területén.
• Innen aztán ellenőrzésük alatt tartották a Földközi-tenger nyugati részét és szinte az egész tengeri kereskedelmet.
• Rablóhadjárataik csúcspontja Róma teljes kifosztása volt 455-ben.
• Két héten át dúlták, és szinte teljesen kifosztották Rómát.
• Innen származik a ma már szállóigévé vált szavunk, a “vandalizmus”.

3. Két alkalommal is tettek kísérletet a Római Birodalom részéről a vandálok felszámolására egy összevont hajóhaddal.

• Az utolsó kísérletet 468-ban Leó keletrómai császár tette meg.
• Ez alkalommal 1130 hajóból és mintegy 100.000 főt meghaladó tengerész katonával indultak el.
• A vandálok azonban Geiserich vezetésével az éjszaka leple alatt gyújtó hajókat engedtek a szép rendben egymás mellé horgonyzott római flotta közé.
• Mivel a szél iránya is a tűznek kedvezett, így szinte lehetetlen volt a védekezés.
• Amelyik hajó esetleg ki tudott törni a dühöngő tűz közül, azt a vandálok hajóhada semmisítette meg.
• A prófécia tehát nem tudta volna találóbb jelképpel bemutatni ezt a csapást, “mint egy tűzzel égő nagy hegy, mely vetteték a tengerbe”.

4. Az eredeti szövegben itt sincs benne az állat szó a 9. versben.

• Itt inkább élőlényekről van szó, mintsem állatokról.
• Ez a meghatározás valószínűleg azokat az embereket jelöli, akik ebben a rettenetes ütközetben elpusztultak ott a tengerben.

5. János apostol bemutatása szerint ez a politikai erő egy nagy heggyé lett, azaz egy csúszó heggyé.

• A népek fölé tornyosuló csúszó hegy azzal fenyegetett minden országot, hogy maga alá fogja temetni őket.
• Ilyen csúszó heggyé nőtt a vandálok királysága Róma számára ebben az időben.
• A jövendölés pedig még csak fokozni akarja ennek a hatalomnak a félelmetességét azáltal, hogy ez a zuhanó hegy még ég is.
• A következő kijelentéssel viszont ellensúlyozza a félelmetes bemutatás hatását azzal, hogy ez a zuhanó hegy a tengerbe zuhan.
• Vagyis az égő hegyet végül is elnyeli a népek tengere, és ezzel eljön az ő pusztulása is. lásd: Jer. 51,25. 41-43.

VI. A harmadik trombita    (10-11. vers)

1. A próféciák jelkép-nyelvezetében a hulló csillag elsődlegesen Sátánt jelképezi. Ésai. 14,12.

• Sátán “üröm”-ként esik le “a folyóvizek harmadrészére és a vizek forrásaira”.
• A Szentírásban a vízforrás a lelki élettel kapcsolatos felüdülés szimbóluma.
• Mindenek előtt magát Jézus Krisztust jelképezi, aki a lelki élet forrása tud lenni mindazoknak, akik szomjúhoznak az élő víz után. Ján. 7,37. Ésa. 55,1. Jel. 22,17.
• Jelenti azonban azokat az embereket is, akik valamikor közösségre jutottak Jézussal. Ján. 4,14/b. 7,38.
• Az előbbiekből következik, hogy Sátán mint “üröm”, csakis az emberekben lévő forrásra eshetett, hogy azokat megrontsa.
• Az Istentől adott jövendölés sajnos tökéletesen teljesedett, mert ez az időszak valóban a hitehagyás ideje volt a kereszténység körében.
• Emberek, akik korábban a Jézussal való közösség alapján az élet vizének forrásai lehettek az igazság után szomjúhozó lelkeknek, ettől kezdve ürömmé váltak, a többieket megrontó mérgezett forrásokká. lásd: V. Móz. 29,17-18.
• A vizek és a források tehát nem száradnak ki, csak mérgezetté válnak, amitől “sok ember meghala”. 11/b. vers.

2. Mivel azonban a történelem során Sátán mindig egy földi, emberi eszköz által is színtérre lépett, ezért így történt ez ebben az esetben is.

• Éppen ezért ez azt jelenti, hogy ez a prófétai jelkép egy démoni erőktől támogatott nagy vezéregyéniségben is beteljesedik.
• Ebben a bemutatásban Attila hun vezérre ismerhetünk rá, akinek tündöklése és bukása valóban hasonlított egy fényes meteorhoz.
• Hízelgői azt mondták: “személyének a megpillantása megvakítja a ránézőt”.
• Feltűnő pompával öltözködött.

3. A hunok Közép-Ázsiából jöttek Európába 362 körül és először az Al-Duna vidékén telepedtek le.

• Innen indultak később Attila vezetésével további hódításokra.
• Hódításaiktól különösen azoknak a részeknek kellett szenvedni, ahonnan a folyóvizek indulnak.
• 451-ben átkeltek a Rajnán, de megállította őket az egyesített római-germán hadsereg.
• Innen Itália ellen vonult, ahol rövid ideig ottmaradt és fosztogatott.
• A feldúlt országrészek lakói a lagúnákra menekültek előle.
• Így jött létre Velence is.
• Róma falai alól azonban visszafordult, mint aki ezzel befejezte küldetését.
• Majd 453-ban váratlan hirtelenséggel meghalt.

4. A hullócsillag “üröm” neve is találóan fejezi ki azt, amit Attila feltűnése kiváltott.

• A név gyakran jellemzést ad arról, aki annak tulajdonosa.
• Attila azzal hivalkodott, hogy “lova lábnyoma után nem nő többé fű.”
• Borzalmas kegyetlenségét jellemzi, hogy foglyait lovakkal szaggatta szét, vagy megterhelt kocsik kerekeivel roncsoltatta szét.
• A csillag nevét annak jelölésére is lehet alkalmazni, hogy jelezze azt az ítéletet, amely a trombitaszó alkalmával keletkezett.
• “Üröm” - keserű növény - keserű ítélet.

VII. A negyedik trombita

1. Ez a jelképes bemutatás vereségről és a dicsőség lehanyatlásáról ad képet.

• “Meghomályosodék a Nap, a Hold és a csillagok fénye”ebben az időben.
• Itt újra Sátán munkájának eredményét ismerhetjük fel.
• Ez a meghomályosodás azonban csak részlegesen történik, vagyis csak azok életében tud eredményt elérni Sátán, akik elvesztették kapcsolatukat a világ világosságával, Jézussal.
• Akik mindvégig közösségben maradnak Jézussal;
• Azok “nem járnak sötétségben, hanem övé lesz az életnek világossága”. Ján. 8,12/b.
• Azok “fénylenek, mint az égnek fényessége”. Dán. 12,3/a.

2. A nap, a hold és a csillagok azonban úgy is értelmezhetők, mint amik a római állami szervezet vezetőit jelképezik, - a császárokat, a konzulokat és a szenátorokat.

• Ezeknek a vezető tekintélyeknek is kezdett meghomályosodni a fénye ebben az időben.

3. Ennek a folyamatnak az elindítója a herulok királya, vagyis Odoaker volt.

• 476-ban elfoglalta Rómát, és az utolsó nyugatrómai császárt letette a trónjáról. (Romulus Augustulus)
• Ettől kezdve a római császárság fénye a leggyengébb sugarakat sem bocsátotta többé ki.
• Ezzel az eseménnyel az ókori civilizáció végleg lehanyatlott és a “barbár” középkori állapotok következtek.

4. Hamarosan azonban új hódító tűnt fel Itáliában, Teodorich - a keleti gótok királyának személyében 489-ben.

• A gótok csak 538-ban lettek elűzve Justiniánus keletrómai császár hadvezére - Belizár - által.
• A római konzulátusi intézményt 541-ben szünteti meg Justiniánus.
• Szerinte ez a cím emlékezteti a rómaiakat régi szabadságukra.
• “Ezt a címet elviselhetetlennek tartotta uralkodói önérzetében.” (Gibbon)
• Így homályosodott el fokozatosan a régi birodalom fénye és dicsősége.

5. A keleti gótok azonban újra visszajönnek Rómába, ahonnan 522-ben Belizár utóda Narses veri ki őket.

• Ezzel aztán megpecsételődött Róma leigázásának sorsa, de a Szenátus sorsa is.
• Ennek következtében Itália, de legfőképpen a hét hatalom városa - Róma - egy időre sivataggá változott.
• “ Az utcákat fű lepte be, a fórumon tehenek legelésztek. Azok, akik még a városban maradtak - időnként alig többen ezernél - úgy szoktak hozzá a beomló paloták dörejéhez, mint az Alpesek lakói a lavinákéhoz. Az antik világ épületei a középkor századaiban a kőfejtő szerepét töltötték be, és a hét domb közötti völgyeket törmelék töltötte fel.” (Wolf Schneider: Városok Úrtól Utópiáig. 129,1)