10. A hétpecsétes könyv felnyitása

I. Bevezetés   1. vers

1. János ismét meghívást kap, hogy legyen szemlélő tanúja a pecsétek felbontásának.

• Ez a lepecsételt könyv az Isten titkát, a megváltási tervnek a jövőben kibontakozó eseményeit rejtette magába.
• Az Isten végtelen kegyelme az, hogy a próféták közvetítése által velünk is megismerteti a jövő titkát, folyamatosan és a szükségnek megfelelően. Ám. 3,7.
• Ez az esemény a legszemléletesebb példája annak, hogy miként valósítja meg ezt Isten.

2. A bemutatott eseményekben a világi történelem csak egy keret, amelybe beleillesztve láthatjuk Isten egyházának történelmét.

• Az események középpontjában nem a világi események állnak, hanem az Egyház sorsa, és az Egyházon keresztül az Isten megváltási terve, annak teljesedése.

II. Az első pecsét   2. vers (Efézus)

1. Róma fénykorában a győztes hadvezérek fehér lovakkal vontatott kocsikon vonultak be a városba.

• Ezt a jelképet használja Isten az evangélium diadalmas útjának szemléltetésére.
• A fehér ló és lovas a keresztény egyház apostoli állapotát szimbolizálja.
• A fehér szín az egyház, és az általa képviselt evangélium tisztaságát jelöli.

2. A lovas kezében lévő íj (egy távolba is elható fegyver) és az a szándék ahogy kijött, (“kijőve győzve, hogy győzzön”) azt akarja szemléltetni, hogy az evangélium az apostoli gyülekezet lelkesedésével egyesülve, minden ellenálláson keresztül győzelemre tör.

• A korona, amely adatott a lovasnak, a diadalmas haladás győzelmét szemlélteti.
• Szebben és találóbban nem is lehetett volna szemléltetni az első század kereszténységének az egész Római Birodalmat elárasztó győzelmes előretörését.
• Az evangélium olyan gyorsan terjedt abban az időben, hogy Pál apostol szerint minden teremtménynek hirdettetett. Kol. 1,23/b.

III. A második pecsét   3-4. vers (Smirna)

1. Érdemes végig követni a pecsétek felbontását olyan szempontból, hogy a lelkes lények is mint Isten szolgái részt vállalnak a közvetítés szolgálatában.

• Ez az időszak a római császárok heves keresztényüldözéseiről nevezetes.
• A lovassal kapcsolatban adott ismertetés is megerősíti ezt.
• 1) A ló veres színe az evangélium tisztaságának az elszíneződésére utal, amely a hamis tanítások eredményes tevékenységéből adódik. Nikolaiták előtérbe kerülnek. v.ö: Jel.2,6. 14-15.
• Az üldöztetés és szenvedés jelképeként is elfogadható.
• A mártírok vérére utaló szín.
• 2) A lovas fegyverzete már nem az evangélium diadalmas vonulását hívatott segíteni, hanem egy nagy kardot hordoz.
• A kard, a közvetlen környezet számára ható fegyver
• Amit tesz ezzel a fegyverrel, az azt bizonyítja, hogy nem az Ige kardjáról van szó.
• 3) Ezzel a fegyverrel elveszi a békességeta földről.
• Az üldözöttek létbizonytalanságára utal.
• 4) Azt munkálja, hogy “az emberek egymást öljék”.
• A mártírok millióira utal.

IV. A harmadik pecsét   5-6. vers (Pergamum)

1. A fekete szín a fehér ellentéteként jelenik meg, ebből adódóan azt a szellemi sötétséget és lelki nyomort jelképezi, amelyet ez a lovas hozott magával.

• A tévtanok és a pogány eszmék ebben az időben már teljes uralomra jutottak a keresztény egyházon belül.
• A lélek halhatatlanságának tana, új platoni filozófia.
• A szentek imádása.
• Képek, szobrok és ereklyék tisztelete.
• A Tízparancsolat megváltoztatása.
• Pogány ünnepek átvétele.

2. A búza és az árpa az alapvető emberi tápláléknak, a kenyérnek az alkotó eleme.

• Ebben az esetben azonban ezt jelképesen kell érteni, az Istentől származó élő Igét Jézus Krisztust, és az írott Igét, a Szentírást szemléltetve, mint a hívő ember lelki életét biztosító táplálékot. Ján. 6,51. - Máté 4,4.  Ján. 6,63.

3. A bemutatás szerint, ebben az időben az egyház a hívő ember lelki szükségleteit pénzért árulta.

• Egy “mérce” megközelítően egy liternek felel meg.
• A római “dénárius” váltópénz volt, és egy munkás napi keresetét jelentette.
• Az alapvető emberi táplálék ilyen kezelése mellett az emberiség az éhenhalás határára jutott.
• Mindezt jelképesen kell érteni: lelki táplálék, lelki éhség, lelki halál.
• A lélek táplálékát pénzért árulta az egyház.
• A búza a gazdagabb réteg kenyere volt, az árpa pedig a szegényebb osztályé.
• Ki melyiket tudta megfizetni.

4. Az isteni szózat a leghatározottabban megtiltja, hogy a borhoz és az olajhoz is ilyen lelkülettel közelítsen az egyház.

• A “bor” Jézus Krisztus vérének, az isteni szeretetnek, és a bűnbocsánat kegyelmi ajándékának a jelképe.
• Az “olaj” a Szentlélek jelképe.
• Ezek a kegyelmi adományok közvetlen Isten trónjától származnak, tehát ember nem befolyásolhatja annak mértékét.

V. A negyedik pecsét   7-8. vers (Thiatira)

1. A sárga, vagy fakó szín a hervadó virág, a haldokló ember, vagyis az elmúló élet színe.

• Ez a szín azonban összefüggésben van a nyomorral, a félelemmel és a rettegéssel is.
• Ez az időszak a pápaság érintetlen, korlátlan kényuralmát jelöli, 538-1517-ig, a Reformáció kezdetéig.

2. A “föld negyedrésze” azt a területet jelöli, amely fölött hatalmat gyakorolhatott a pápaság.

• Ez szintén az 1260 éves időszakra utal.
• Ezt az időt az Isten adta ennek a hatalomnak.
• A választottakért azonban megrövidíttetett ennek a nyomorúságnak az ideje. Máté 24,22.
• “Miközben elhullanak, megsegíttetnek kicsiny segítséggel”. Dán. 11,34/a
• Erről az időszakról beszél a következő pecsét.

4. Ez az egyház minden eszközt igénybe vett, hogy a saját szuverén hatalmát elismertesse és fenntartsa:

• fegyverrel - hódító háborúk
• éhséggel - a szegények kizsákmányolása
• halállal - a milliók kivégzése
• a föld fenevadai által - az inkvizíció kínzókamráinak kegyetlen hóhérai
• Ezeket a fenevadakat azonosítani lehet azokkal a politikai hatalmakkal, amiket Dániel állatképei jelképeznek.

VI. Az ötödik pecsét   9-11. vers

1. Izráel templomi szolgálatában a pitvarban lévő áldozati oltárral kapcsolatban tudunk arról, hogy az áldozat vérét az oltár alá öntötték.

• A jelképesen vett mennyei templom pitvara és áldozati oltára a földünk.
• Ezen az oltáron lett megáldozva “Istennek ama Báránya” is, aki elvette a világ bűneit.
• Ez alól az oltár alól, vagyis a földből kiáltanak a mártírok “lelkei” igazságszolgáltatásért.
• Ez azt is jelenti, hogy a meghalt igazak nem a mennyországba jutnak, hanem a nagy áldozati oltár alá.
• A föld mélye a várakozási helyük. v.ö: Dán. 12,2. 13.

2. Az a tény, hogy János “lelkeket” lát az oltár alatt, és hallja őket kiáltani, csupán jelképes kifejezés.

• A Biblia egyértelműen tanítja azt, hogy a halál után nincs tudatos és érzelmekkel telített lét. Préd. 9. 7-8. 12.
• Az a “lélek”, amelyről itt szó van, a vérben lévő isteni éltető erő, maga az élet, amit erőszakosan szakítottak el a testtől. V.Móz. 12,23. v.ö: III.Móz. 17,11. 14. I.Móz. 2,7.
• Ez a vér a testtel együtt a föld alá - az oltár alá - jut a halál után.
• Azt a kifejezést, hogy ezek a lelkek Istenhez kiáltanak, hasonlóképpen kell érteni, mint a Biblia egyéb ilyen kijelentéseit is.
• "A te atyádfiának vére kiált én hozzám a földről.". I.Móz. 4,10.
• “Mert a kő is ellened kiált a falból, és a gerenda a faalkotmányból visszhangoz neki.” Hab. 2,11.
• “A ti mezőiteket learató munkások bére, amit ti elfogtatok kiált”. Jak. 5,4.
• A bemutatott esetben tehát azt mondhatjuk, hogy a mártírokkal szemben elkövetett igazságtalanság kiált, az igazság és jogosság Istenéhez.

3. A mártírok kiáltására Isten azzal válaszol, hogy “adatának azoknak egyenként fehér ruhák.”

• “A fehér ruha a szentek igazságos cselekedetei.” Jel. 19,8.
• Ezek a vértanúk csaknem az egész középkor alatt félreismert és megvetett “eretnekek” voltak.
• Életük és jellemük be volt mocskolva az emberek előtt.
• A Reformáció fosztotta le róluk a pápaság mocskos vádjait, hogy a maguk tisztaságában és ártatlanságában állhassanak az emberek előtt.
• Így lett világossá, hogy ezek az emberek nem “eretnekek” és nem gonosztevők voltak, hanem “megölettek az Istennek beszédéért és bizonyságtételéért.”

4. Jézus másik válasza feléjük az, hogy “még egy kevés ideig nyugodjanak, amíg beteljesedik azoknak a száma, akiknek meg kell ölettetni”.

• A mártíroknak adott válaszban utalást találunk arra, hogy a pápaságnak adott idő még nem járt le, de már nem sok van hátra belőle.
• Ez a válasz azt is magába foglalja, hogy még mindig lesznek olyanok, akik életük feláldozásával pecsételik meg Istenhez való hűségüket.

VII. A hatodik pecsét  12-17. vers

1. A hatodik pecsét jelzi és nyitja meg az Úr nagy napját megelőző jelek sorozatát.

• Amikor a vég idejével kapcsolatos jelekről történik említés, akkor elmaradnak a jelképek és előtérbe lép a szószerinti értelmezés.
• Az itt felsorolt eseményeket azonosítani lehet azokkal a jelekkel, melyeket Jézus dicsőséges visszajövetelével kapcsolatban olvashattunk az evangéliumokban. Máté 24,29-30.
• Jézus megközelítően be is határolja azt a történelmi időt, amikor a végidő ezen jeleinek a teljesedését várni lehet. Márk. 13,24.
• “Azokban a napokban”
• Ez utalás a Dániel próféta által megjövendölt évnapokra vonatkozik:
• 1260, 1290, 1335, 2300 évnapok.
• “Azután a nyomorúság után”
• Ez utalás a pápaság 1260 éves üldözéséből adódó nyomorúságra
• Ezzel Jézus azt is meghatározza, hogy a Dániel által meghatározott évnapok közül a Pápasággal kapcsolatos évnapokat kell figyelembe venni.
• Mivel a Pápaság ideje 1798-ban járt le, ezért a végidő jelei 1798 előtt kell hogy elkezdődjenek.
• Jézus viszont arról is szólt, hogy a “választottakért megrövidíttetnek azok a napok”, vagyis az üldözésből való nyomorúság. Máté 24,22.
• A Reformáció elterjedése vetett gátat a pápaság önkényuralmának és fékezte meg az üldözés kegyetlen időszakát.
• Jézus szavai szerint tehát a végidő jelei a Reformáció előretörése és a Pápaságnak adott idő lejárta közötti időben fognak megkezdődni.

2. Az első jel 1755. november 1-én történt.

• Európában, különösen Portugália területén, de legfőképpen Lisszabonban olyan földrengés volt, amilyet addig még nem észleltek sehol.
• A korabeli tudósításokban a következőket olvashatjuk erről a rendkívüli eseményről:
• “Azon földrengések közül, melyek a történelem folyamán Portugáliát sújtották, a legrémesebb az volt, amely 1755 november 1-én Lisszabon városát rombadöntötte. Ez a földrengés 60 ezer embert pusztított el 6 perc alatt.”
• “A földrengés 4 millió angol négyszögmérföldnyi területre terjedt ki, s jóval felülmúlt minden hasonló eseményt, amit a történelem feljegyzett.”
• “Európa lakosai heteken át álltak a rettenetes események hatása alatt. Este remegve feküdtek le, s reggel megkönnyebbülve látták, hogy Isten ismét egy nappal tovább megóvta őket Lisszabon sorsától.” (Spicer W.A: Korunk és a világ sorsa 134-135. old.)

3. A következő jel 1780. május 19-én történt.

• Ez az esemény New York állam keleti és New England déli vidékén volt észlelhető. (Észak-Amerika dél-keleti része)
• A korabeli feljegyzések így ismertetik ezt a rendkívüli eseményt:
• “Napkeltekor az égbolt tiszta volt, de hamarosan elborult. Felhők ereszkedtek le, és a sötét és baljóslatú felhőkből villámok cikáztak. Dörgött az ég, és kevés eső is esett. Kilenc óra felé a felhőréteg elvékonyodott és rézszínűvé vált. A föld, a sziklák és az épületek, avíz és az emberek kinézete megváltozott e különös földöntúli fénytől. Néhány percel később súlyos fekete felhő takarta el az egész égboltot, a horizont egy keskeny szegélyét kivéve. Olyan sötét lett, mint nyári estéken kilenc óra körül szokott lenni......Az embereken egyre jobban erőt vett a félelem, az aggodalom és a döbbenet. Az asszonyok az ajtóban állva figyelték a sötét tájat; a férfiak visszatértek a mezőről; az ács otthagyta szerszámait, a kovács a műhelyét, a boltos a pultját. Az iskolák bezártak, és a gyerekek remegve szaladtak haza. Az úton levők a legközelebbi tanyán szálltak meg. Most mi lesz? - kérdezte minden ajak és szív. Mintha hurrikán akarna végigsöpörni a tájon, vagy pedig a vég érkezett volna el!?” (Nagy Küzd. 274,2-3.)
• “Ami a tünemény időtartamát illeti, legalább 14 órára terjedt ki ezen a helyen, valószínű, hogy az ország különböző részein az időtartam más volt. A tünemény éjszakai sötétségbe burkolt mindent. A lakásokban nappal gyertyákat gyújtottak, a szárnyasok elpihentek, a madarak esti dalaikat énekelték és azután elcsendesedtek. Az egyes tárgyak között csak közvetlen közelről lehetett különbséget tenni. Minden olyan volt, mintha valóságos éjszaka borult volna a tájra.” (Spicer W.A: Korunk és a világ sorsa 137-138.)
• “11 óra felé oly nagy volt a sötétség, hogy magára vonta figyelmünket és megfigyelésekre indított bennünket. Azt tapasztaltuk, hogy a délkeletre nyíló hatalmas, 24 táblás ablaknál jószemű emberek a nagy betűs nyomtatványt fél 12-kor nem tudták elolvasni.” (u.ott)
• “1 órakor eltűnt a keleti égboltról az utolsó fénysugár is, s a sötétség teljes volt. 2 órakor ebédeltünk. Az ablakok ki voltak nyitva és két gyertya égett az asztalon.” (u.ott)

4. A harmadik jel a sötét napot követő éjszaka volt tapasztalható.

• A korabeli feljegyzésekből a következőket olvashatjuk erről az éjszakáról:
• “A nappali sűrű sötétség után, az est beállta előtt egy-két órával itt-ott kiderült az ég és feltűnt a Nap, de még mindig homályos volt a sűrű sötét ködtől. ‘Napnyugta után ismét felhők tornyosultak, és hamarosan besötétedett.’ ‘Az éjjeli sötétség sem volt kevésbé szokatlan és ijesztő, mint a nappali. A majdnem telihold ellenére, a tárgyakat csak mesterséges fénynél lehetett felismerni, és ez a fény bizonyos távolságból - a szomszédos házból vagy máshonnan - nézve olyan volt, mintha a sugarakat majdnem áthatolhatatlan, egyiptomi sötétség venné körül.’ Egy szemtanú ezt mondta: ‘Akaratlanul is arra gondoltam, hogy akkor sem lehetne sötétebb, ha a világmindenség minden világítóteste áthatolhatatlan homályba burkolózna, vagy megszűnne létezni.’ Habár azon az estén kilenc órakor felkelt a telihold, ‘legkevésbé sem tudta eloszlatni a halálos árnyakat.’ Éjfél után a sötétség elmúlt, és a Hold , amikor feltűnt, olyannak látszott, mint a vér.” (Nagy Küzd. 275-276.)

5. A negyedik jel 1832. november 12-ről 13-ra virradó éjszakán teljesedett be, főként Európa felett, majd egy évvel később ugyanebben az időben megismétlődött, de akkor inkább csak Észak-Amerikában volt látható.

• Egy európai szemtanú a következőket mondja el a látottakról:
• “Ezen az éjszakán a déli vidékeken esti 9 órától napkeltéig sok százra rugó csillaghullás volt, vegyesen több kisebb, nagyobb tűzgolyókkal, amelyek minden irányban mozogtak, gyakran föl és lefelé is, ívesen vagy egymással szembe repültek, hosszú tüzes farkat vonva maguk után, amelyekből néha szikrák és fénycsóvák löveltek ki és amellett rendkívül erősen, gyakran percekig tartón és alakjukat változtatva, feltűnő színesen világítottak....A csillaghullás oly sűrű volt, hogy valóságos tűzesőhöz volt hasonló.” ( Krisztus dicsőséges eljövetele, 49. old.)
• Az egy évvel későbbi eseményről pedig a következőket írták le a szemtanúk:
• “Az 1833 november 12-ről 13-ra virradó éjjel a csillagok egész zápora hullott alá a földre. Különösen Észak-Amerika volt a színhelye ennek az eseménynek. Mig a hasadó hajnal nagy nehezen véget vetett a magasztos színjátéknak, a mexikói öböltől egész Halifaxig mindent a repülő világitótestek ragyogtak be,” (Spicer W.A: Korunk és a világ sorsa 142.)
• “Azon kiáltásnál: Tekints ki az ablakon! - gyorsan felébredtem az álomból és bámulattal szemléltem, miként volt a keleti égbolt a hajnal pirkadásával és meteorokkal bevilágítva. Felébresztettem feleségemet is, hogy ő is lássa ezt. Mialatt öltözködött, így kiáltott fel: “Imé, hogy hullanak a csillagok!” Ez egy csoda - feleltem én - és úgy éreztük szívünkben, hogy ez a világ végének egy jele volt. Mert az ég csillagai valóban a földre hullottak, “miképpen a fügefa hullatja éretlen gyümölcseit, mikor nagy szél rázza”. A prófétának ez a kifejezésmódja mindig jelképes beszédnek volt tekintve. A tegnapi napon azonban ez betűszerint beteljesedett.” (Uriash Smith: Gondolatok a jelenések könyve felett, - Jel. 6,12-17-hoz vonatkozó részben)

6. Úgy gondoljuk, hogy a következő és egyben utolsó jel közvetlenül Jézus Krisztus dicsőséges megjelenésével egyidőben fog teljesedni, esetleg közvetlenül a megjelenése előtt. 14. vers

• Ezt a következtetést erősíti meg a pecsét végső jelenetéről adott kinyilatkoztatás. 15-17. vers.
• Nagyon sok hasonlóságot találhatunk a hetedik csapás leírásában is, ami szintén azt bizonyítja, hogy ez az utolsó jel csak közvetlenül Jézus visszajövetelekor fog beteljesedni. Jel. 16,17-21. (20.)

7. A pecsétek alapján tehát megismerhettük azt, hogy szinte az egész keresztény világ megromlott.

• Ilyen háttér mellett nem lehet csodálkozni azon a rémületen, amit Jézus megjelenése vált ki az emberekből.