1. A panasz több dolgot felvillant a sárdisi egyházkorszak lelki állapotáról.
“Az a neved, hogy élsz és halott vagy”.
Ez a keserű hangú dorgálás egy nagyfokú
képmutatást leplez le.
A protestáns és a reformációs mozgalmak
hatalmas jelentőségű üzenetet hordoztak a nevükben.
Egy idő után azonban csak a nevükben.
Az általuk hirdetett igazság egy idő
után a gonoszság takarójává lett.
A lelkiség vonatkozásában Jézus halottnak
minősíti ezt a korszakot.
2. A panaszból azonban nem tűnik ki,
hogy nem mindenki halott.
Vannak, akik még csak haldokolnak, és vannak akik még élnek.
“Vigyázz és erősítsd meg azokat,
akik haló félben vannak.”
Az üzenet tehát azoknak szól, akik élnek,
akik nem fertőztették meg lelki ruhájukat. 4.vers. v.ö: Jel.19,8.
Feladatuk az, hogy erősítsék azokat,
akik a halálos betegségük ellenére is még élnek.
Ez a jézusi parancs ránk is vonatkozik,
a mi időnkben is aktuális.
Lelkileg halottá a cselekedetek nélküli hit teszi az embert. Jak. 2,17.
Az élet egyedüli bizonyítéka és jele a gyümölcstermés, a Krisztuséhoz hasonló
cselekedetek. Máté 7,2o-21.
3. A panasz azt is felveti, hogy “nem
találtam a te cselekedeteidet Isten előtt teljeseknek”.
Itt azonban nem, arról van szó, hogy
Isten egy mindenben kifogásolhatatlan életet várt volna tőlük.
Isten előtt tökéletesek csak az állandó
növekedés és Istenhez való közeledés vonatkozásában lehetünk.
Fil.
3,12-15.
Nem volt teljes a cselekedetük olyan vonatkozásban, hogy más volt a hitvallásuk,
és megint más a cselekedeteik.
A hit általi megigazulás nem vált mások által is láthatóvá az életükben.
Máté 5,l6.
4. Az egyházkorszaknak adott tanács is magában hordozza azt a problémát,
ami miatt a sárdisi korszak ide jutott.
“Megemlékezzél azért, hogyan vetted és hallottad, és tartsd meg és
térj meg”. 3/a. vers
Ez a kijelentés arra mutat, hogy Sárdisnak jelenleg is birtokában van a
kapott üzenet.
A problémát az okozta, hogy a kapott üzenet nem eredményezett megtérést,
mert nem tartották meg, illetve nem úgy tartották meg, ahogyan azt kapták.
A protestantizmust is egyre inkább az
államhatalom védelmezte, s ennek árnyékában kialakult az egyházakban a
merev dogmák rendszere, a csak a külsőségeken alapuló vallásosság.