1. Dániel határozott utasítást kapott, hogy az ezeket a beszédeket tartalmazó könyvet zárja be és pecsételje be.
Dániel egész könyvének ismeretében nyugodtan kimondhatjuk azt, hogy ez a parancs nem arra a könyvre vonatkozik, amit mi most Dániel könyveként ismerünk.
A szövegösszefüggésekből arra lehet következtetni, hogy ez a parancs inkább csak a 2300 éves próféciával kapcsolatos magyarázatokra vonatkozik.
Annak is csak a végidőről szóló részére. v.ö: Dán. 8,26. - 12,4.
2. Ezt a következtetést erősíti az a tény is, hogy
az angyal megmagyarázza a szózat értelmét, Dániel azonban mégsem érti, és ezért még mindig keresi annak értelmét.
A 8,26-ban arról olvasunk, hogy ez a prófécia be van pecsételve.
Ennek ellenére a 9,23-27. lévő versekben mégis ad az angyal magyarázat
ot.
Ekkor azonban csak azt magyarázza el, hogy mi fog történni a kijelentett idő alatt.
Dániel azonban ettől sem lett okosabb, mert ezután sem ért bizonyos dolgokat, és azért kezdett el böjtölni, hogy végre megérthesse. 10,11-12. 14.
Nem értette, hogy mi fog történni a meghatározott idő végén.
3. A bepecsételésre vonatkozó isteni parancsot csak úgy tudta volna végrehajtani a próféta, ha egyáltalán nem hozza nyilvánosságra azt a részt, amit be kell pecsételnie.
A valóságban azonban maga az Isten végezte el a bepecsételést olyan mértékben, hogy még maga Dániel sem értett meg mindent.
“Menj el Dániel, mert be vannak zárva és pecsételve e beszédek a vég idejéig.”
9. vers.
A Dánielnek adott utasítás inkább olyan jellegű volt, hogy a bepecsételés tényét végre a próféta is vegye tudomásul, hiszen ez már korábban is elhangzott előtte.
8,26.
A saját maga számára is tekintse bepecsételtnek az isteni üzenetnek ezt a részét.
Vagyis ne akarja se imáival, se böjtöléssel elérni azt, hogy megtudhasson még többet, mert Isten ezt bepecsételte és bezárta a megértés elől a vég idejéig.
4. Az isteni végzés ellenére azonban “tudakozzák majd sokan” az egymást követő korszakokban.
A különböző korokból ránk maradt egyházi íratok bizonyítják, hogy sok bibliakutató fordult érdeklődéssel Dániel könyvének próféciái felé.
A bepecsételt részt azonban “senki sem értette”.8,27/b.
Ésaiás próféta tökéletesen fogalmazza meg az isteni végzéssel szemben vergődő emberek tehetetlenségé
t. Ésa. 29,10-11.
5. A Dániel könyvével kapcsolatos bepecsételés egy meghatározott ideig kell hogy tartson, vagyis “a vég idejéig”. 12,4. 9.
Ez tehát azt jelenti, hogy a végső időben fel kell hogy nyíljon az emberek előtt ez az Isten által bepecsételt
könyv.
“Az utolsó napokban értitek meg e dolgot.”
Jer. 30,24/b.
János apostol jövendöléseiben viszont arról kapunk tájékoztatást, hogy Isten egy megnyitott könyvet ad át népének egy bizonyos időben.
Jel. 10,1-2.
Dániel írásával összehasonlítva megtudhatjuk azt, hogy ugyanazt a személyt látja mindkét próféta, és ugyanaz a könyv van a figyelem középpontjába helyezve. Dán. 10,5-6. 12,7. - Jel. 10,1-2. 5-7.
De míg Dániel előtt be lett pecsételve ez a könyv, addig János által pedig a már kinyitot
“mikor lesz végük e csodadolgoknak”, vagyis meddig fog tartani a bepecsételés, akkor egy határozott választ kap erre a kérdésre.
Az Istenhez hasonló kinézetű angyal esküvéssel fogadja meg, hogy miután beteljesedik az “ideig, időkig és fél időig” tartó prófétai időszakasz, azután már várható a pecsét felnyitása.
7. vers.
Ez az Angyal János látomásában azt is megfogadja, hogy “idő többé nem lesz”, vagyis a korábban adott időpróféciák beteljesedése után már nem lehet években mérni az időt, hanem csak eseményekben. Jel. 10,6/b.
2. Dániel könyvének 7. fejezetében már találkoztunk egyszer ezzel a prófétai időmegha-tározássa
l. (lásd: 8. tanulmány, III. pont.)
Ott egyértelműen a Pápaság uralkodásának idejeként van megadva ez az időszakasz, amit a szentek elnyomására használhat fel.
Ez az időegység i.u: 538-1798-ig tart, amikor is Berthier francia tábornok által fogságba
kerül és ott meg is hal a Pápa.
“És amikor elvégzik a szent nép erejének rontását, mindezek elvégeztetnek”
. 7/b. vers.
Vagyis az 1798. év után már várni lehet a Dániel könyvén lévő pecsét felbontását.
Mert az emberiség történelmében az 1798. évvel kezdődik el a vég ideje.
3. A későbbi versekben még két időszakaszról tesz említést Dániel, amik szintén kapcsolatban vannak a vég idejével.
Ezzel a két időpróféciával már azt is meghatározza, hogy mettől-meddig várható eseményszerűen az, hogy:
Dániel könyvének pecsétjét felbontja Isten.
Sokan fogják tanulmányozni ezt a prófétai üzenetet, és “nagyobbá lesz a tudás”. 4/b. vers.
Az 1290 évnapos időegységgel is a pecsét felbontásának várható kezdetét adja meg, 1798-ra mutatva előre.
Az 1335 évnapos időegységgel pedig azt is meghatározza, hogy 1843-ban már olyan esemény történik, ami annak bizonyítéka, hogy a pecsét felbontása akkor már megtörtént.
4. A Dániel által jelzett “ezerkétszáz és kilencven nap” i.u: 508-1798-ig tartott.
Az 508. év a Pápaság felemelkedésének és hatalomhoz jutásának első kiemelkedő időpontja volt.
Az ortodox őslakosság és a hódító ariánusok közötti küzdelemben egy döntő jelentőségű esemény történt ekkor, mert Klodvig, a frankok királya áttért a katolikus hitre, és ezzel elkezdte megalapozni a Pápaság hatalomra jutását nyugaton.
Ugyanebben az időben pedig Konstantinápolyban, a keleti birodalom császárvárosában lázadást és polgárháborút indítottak el a Pápa hívei az ariánus hitvallású császár ellen.
A Pápa olyan hatalomhoz jutott ebben az időben, hogy a Kelet-Római Birodalom császárát már egyházi átokkal súlythatta.
508-ban tehát győzedelmeskedett az a gondolat, hogy az ariánusokat le lehet és le is kell győzni, és vele szemben a római hitvallást kell diadalra juttatni a Pápaság felemelése által.
5. A harmadik időegység az
“ezerháromszáz és harmincöt nap” pedig ugyanettől az időponttól, azaz 508-tól kezdődik és 1843-ig tart.
Ezzel az időponttal kapcsolatosan különös boldogságot helyez kilátásb
a Dániel azok számára, akik várják és megérik azt az időt, amikor lejár ez az időszakasz.
Ez a meghatározás, hogy “várják”, azt a tényt is kijelenti, hogy a pecsét ekkor már el lett távolítva Dániel könyvéről, mert a megértett üzenet eredményeként várják azt, ami ebben az időben teljesedik.
6. Dániel könyvének tanulmányozása egy adventváró mozgalmat indított el ebben az időben a világ legkülönbözőbb részein.
Ezek közül különösen az amerikai William Miller nevéhez fűződik ebben az időben az adventvárás üzenetének hirdetése.
Már az 1830-as évek elejétől hirdetni kezdte a 2300 éves prófécia alapján Jézus Krisztus dicsőséges visszajövetelét.
7. A 2300 éves prófécia kutatásának első időszakában az időpontokat jól tudták azonosítani, de egyébb vonatkozásban félre értették Dánielnek ezt a jövendölését.
Úgy gondolták, hogy a “szenthely” amiről a 8,14-ben szó van, amit Isten meg akar tisztítani, az nem más mint a mi Földünk.
Két igevers összevetéséből jutottak erre a következtetésre. Ésa. 60,13. - Csel. 7,49.
Az viszont egyértelmű volt előttük, hogy a Földet tűz által fogja megtisztítani Isten.
II. Pét. 3,12.
Az is egyértelmű volt, hogy Jézus Krisztus dicsőséges visszajövetelének előbb kell bekövetkeznie, mint a Földet megtisztító tűznek.
Ezért várták a 2300 éves prófécia idejének végén először Jézus dicsőséges visszajövetelének eseményét.
8. Dániel tehát azt mondja, hogy “boldog, aki várja és megéri” ezt az időt.
Boldogan várták, mert úgy gondolták, hogy a dicsőségesen visszatérő Megváltóval találkozhatnak ekkor, aki a végső szabadítást hozza az övéinek.
Boldogok voltak azért, mert a Megváltóval való találkozás reményével tekintettek erre az időre.
9. Ez a jövendölés szoros összefüggésben van a Jelenések 10. fejezetében leírt tapasztalattal, amelyet a megnyitott könyv vált ki azokból, akik kapcsolatba kerültek vele. Jel. 10,9-10.
Az a boldogság, amiről Dániel ír itt, azonos azzal a tapasztalattal, amikor a megnyitott könyv édes lesz azok szájában, akik megértették annak üzeneté
t, és készek voltak azt mások számára is hirdetni.
De keserűvé válik gyomrukban akkor, amikor meg kellett emészteni is azt a tapasztalatot, amin keresztülvezette őket ennek az üzenetnek a hirdetése.
Úgy jártak, mint Jézus tanítványai az első advent
alkalmával.
Örömujjongva kísérték Mesterüket Jeruzsálembe, mert azt hitték, hogy Dávid trónját megy elfoglalni.
De megkeseredett az örömük akkor, amikor a trón helyett a kereszten látták Urukat.
Mindez csupán azért, mert a Messiásra vonatkozó próféciákban egy kis részletet félre értettek.
Hasonló módon értették félre az adventvárók is a 2300 éves próféciának egy kis részletét.
Ám Isten előre látta ezt, és ezért íratta le János által ezt, mintegy jelezve, hogy Ő még ezt a tévedést és a belőle következő csalódást is előrelátta.
10. Dániel próféta üzenetét azonban még egy szempont alapján is figyelembe kell venni.
Ezt a kijelentést ugyanis össze lehet és össze is kell kapcsolni egy újszövetségi próféta kijelentésével.
Dániel azt mondja el, hogy “boldog, aki várja és megéri” az 1843. évet az emberi történelemben. 12,12.
János apostol viszont már arról szól, hogy “boldogok a halottak, "akik az Úrban halnak meg” 1843-tól fogva. Jel. 14,13.
Boldogoknak mondhatók azért, mert ők m
ár a szentek azon kis csoportjához tartoznak, akiket 144.000-ként ismerünk, akiknek különleges jutalmat ígért Jézus az örökkévalóságban.
Akik viszont nem érik meg Jézus dicsőséges visszajövetelét, hanem időközben meghalnak, azoknak nem kell végig szenvedni a hét csapás nyomorúságát és a Jákób küzdelmének éjszakáját, a jutalmuk viszont ugyanaz lesz, mint azoknak, akik végig élik ezt a rettenetes időt.
Ezek a boldog halottak közvetlenül Jézus visszajövetele előtt fognak feltámadni a ré
szleges feltámadás idején, és így szinte csak átutazó utasokként érzékelik azt, hogy min mentek át azok a társaik, akik nem haltak meg.
De mégis mondható rájuk, hogy ők a nagy nyomorúságból jöttek.
1. Sok bibliakutató figyelmét vonta már magára Dánielnek az a kijelentése, hogy “nagyobbá lesz a tudás”. 12,4.
Általában többféle szempont alapján próbálták értelmezni ezt a kijelentést.
A leginkább elfogadott értelmezés szerint ez a jövendölés az utolsó másfél évszázad tudományos és technikai fejlődésére vonatkozik.
Egy másik értelmezés szerint azonban a világi tudomány és technika nem egyéb, mint csak egy eszköz annak a tudásnak a terjesztéséhez, amiről ez a jövendölés előre szólt.
2. Az Isten szerinti tudás és bölcsesség nem szerezhető meg a világ szerinti tudományágak megismerése által.
“Mert e világ bölcsessége bolondság az Isten előtt.”
I. Kor. 3,19.
“A bölcsességnek kezdete az Úrnak félelme, és a Szentnek ismerete az eszesség.”
Péld. 9,10. (Jak. 1,5.)
3. Dániel szerint olyan vonatkozásban lesz naggyá a tudás, hogy abban az időben
“tudakozzák majd sokan” az írásokat, különösen pedig Dániel bepecsételt könyvét.
A prófétai beszédnek kutatása és tanulmányozása, és annak mind teljesebb megértése által lesz naggyá a tudás.
Ezzel azt is meghatározza, hogy a prófétai beszéd megismerése fokozatos lesz, - a tudás, a kutatás arányában fog növekedni.
1. A Dániel könyvét olvasó és tanulmányozó embereket két csoportra osztja szét a próféta.
“Istentelenek”
, akik közül senki sem érti. 10/b. vers.
Róluk azt mondja Pál; “Kik mindenkor tanulnak, de az igazság megismerésére soha el nem juthatnak”. II. Tim. 3,7.
Ennek két oka is lehet:
Mert nem kértek felülről való bölcsességet, hanem a saját értelmükre tá-maszkodtak.
Jak. 1,5-6. Péld. 3,5.
Mert nem fogadták be a megismert igazságot az életükbe, ezért a tévelygés lelkét engedi rájuk Isten. II. Thess. 2,10-11.
“Értelmesek”
, akik viszont tökéletesen megértettek mindent Dániel könyvéből.
Annyira, hogy a megismert igazság által még sok más embert is elvezetnek az igazságra. 3. vers.
2. Az “értelmesek”-kel kapcsolatban még egy másik dolgot is hangsúlyossá tesz a próféta.
“Az értelmesek pedig fénylenek, mint az égnek fényessége”
. 3. vers.
Az igazság megismerőinek és tanítóinak ugyani
s fényleniük kell, mint a csillagoknak a sötét éjszakában.
De nem időszakosan, hanem állandóan,
“miként a csillagok, örökkön örökké”. 3/b. vers.
3. Jellegzetes hasonlat ez Isten gyermekeinek szemléltetésére, ahogy a világ különböző helyein szétszórva világítanak az őket körülvevő világ sötétségében.
Némelyek talán egyedül vannak, mint a mi Napunk is, mások ketten-hárman, esetleg többen.
Ezek a naprendszerek a szivárvány minden színét megelevenítik az égbolton.
Esetenként minden Nap más-más színű fényt bocsát ki.
Távcsővel vizsgálva egy pompás csokornak vagy egy finomművű ékszernek tűnik.
4. Itt a Földünkön mindent az öregedés, a romlás és az elmúlás vesz körül.
A történelem láthatárán visszanézve mennyi minden néz ránk vissza megfakultan, árnyékszerüen.
Századok és ezredek tüntek el, világbirodalmak születtek és hullottak szét, lettek semmivé.
Hódítók, tudósok, nagy emberek tömegei emelkedtek fel a korszakok folyamán, hogy ugyanúgy el is múljanak.
A csillagok azonban ugyanabban a fényben ragyognak most is, mint a teremtés kezdetén.
5. A látható teremtett dolgok közül tehát a csillagok állnak a legközelebb az örökkévalósághoz.
A belőlük áradó változhatatlan pompájú fény egy élő jövendölés az örökélet dicsőségéről.
Így fognak egykor fényleni a Menny dicsőségében azok, akik sokakat az igazsághoz vezettek.
6. Az “értelmesek” azonban nemcsak az örökkévalóságban fognak fényleni, “miként a csillagok”, hanem már itt a Földön is.
Mert ennek a jövendölésnek az elsődleges teljesedése az előtt kell hogy megtörténjen, mielőtt Mihály fejedelem felkel népe megszabadítására.
Fénylenek azért, mert ők már értik a bepecsételt részt is Dániel könyvéből, és ezáltal sokakat tudnak az igazsághoz vezetni általa.
Mert a megértett prófétai beszéd olyan, mint egy lámpás, amivel a sötét dolgokat is világossá lehet tenni. II. Pét. 1,19.
De fényleni fognak azért is, mert ebben az időben Isten dicsősége nyugszik meg rajtuk, és az egész Földet beragyogja róluk és általuk ez a dicsőség, mert az egész Föld fényleni fog ettől a dicsőségtől.