14. Egyiptom és Szíria küzdelme

I.  Az első páros kialakulása

1. Az 5. verstől kezdve a Nagy Sándor hajdani birodalmából kialakult két utódállam áll a prófécia középpontjában.

• Az “Észak”-i és a “Dél”-i ország vagy király elnevezés Palesztina földrajzi fekvésének nézőpontjából van meghatározva.
• Északon Szíria, amely felett a Szeleukidák, Szeleukosz és utódai uralkodtak.
• Délen pedig Egyiptom, ahol a Ptolemaidák, vagyis Ptolemaiosz alakította ki birodalmát és családja uralkodó dinasztiáját.

2. “Elhatalmasodék a déli király, de az ő vezérei közül is az egyik.” 5. vers.

• A diadokhoszok közül Ptolemaiosz volt az, akinek uralkodása alatt (i.e: 314-284) virágzóvá és naggyá lett Egyiptom.
• Ebben az időben még a legtekintélyesebbnek számított a görög utódállamok között.
• Ebben valószínűleg az is segítette, hogy Egyiptom viszonylag távol volt és kiesett Nagy Sándor birodalmának többi részétől.
• Szeleukosznak viszont - aki ebben az időben Babilon helytartója volt - menekülnie kellett Antigonosz elől, mivel Antigonosz szerette volna újra egyesíteni egy uralkodó alatt Nagy Sándor birodalmát.
• Szeleukosz ekkor Egyiptomba menekült Ptolemaiosz védelme alá, aki rábízta hadseregének vezetését.
• Szeleukosz ebben a minőségében indított és vezetett hadjáratot Antigonosz fia (Demetrisz) ellen.
• Az egyiptomi király hadvezéreként győzelmes hadjáratokat vezetett, ezért neve mellé a Nikátor (Győző) melléknevet vette fel.
• A győzelmes hadjárat után Szeleukosz visszakapta, illetve visszavette magának Babilont, majd uralmát egyre inkább kiterjesztette annyira, hogy az utódállamok közül az övé lett a legnagyobb.
• Ilyen módon értendő az, amit Dániel mond:
• Elhatalmasodék a déli király vezérei közül az egyik.
• “És ez hatalmat vesz rajta és uralkodik”, vagyis a déli királyon vesz hatalmat azáltal, hogy azon a területen, amit hadvezéreként elfoglalt, ott a saját királyságát alapította meg.
• “Nagy uralkodás lesz az ő uralkodása” mondja Dániel, és a történelem ezt tökéletesen vissza is igazolja.
• Nagy Sándor birodalmából így alakult ki végül is a két ellenséges ország, amely Palesztina földrajzi fekvéséhez viszonyítva északon és délen helyezkedett el.
• Az egykori görög birodalomból ugyan több ország és királyság is kialakult, de üdvtörténeti szempontból csak Egyiptomnak és Szíriának van jelentősége és szerepe.

3. “És esztendők múlva szövetkeznek, és a déli király leánya az északi királyhoz megy, hogy békéltessen.”6. vers.

• Szeleukosz halála után annak unokája - II. Antiokhosz Theosz - háborúba keveredett Egyiptommal.
• A nyolc évig tartó háború alatt a helyzetet kihasználva Antiokhosz alattvalói fellázadtak, különösen a parthusok és a baktrusok.
• Ez a belső válság rákényszerítette Antiokhoszt arra, hogy békét kérjen Egyiptomtól.
• II.Ptolemaiosz Philadelphosz azonban csak úgy volt hajlandó békét kötni, hogy ha a szíriai király kötelezi magát egy rendkívül lényeges dologban.
• Eddigi feleségét és attól való gyermekét megtagadja és eltávolítja magától.
• Ezután feleségül veszi Berenikét, az egyiptomi király lányát, és kötelezi magát arra, hogy a Berenikétől születendő fia lesz a trón örököse.
• Ez a fiú meg is született, mint a trón jogos várományosa.

4. Az a cél, amit a két királyi család közötti házasság által szerettek volna megvalósítani, végül is nem tudott beteljesedni.

• Amikor II. Ptolemaiosz halálának híre eljutott Szíriába, Antiokhosz azonnal eltávolította magától Berenikét, és visszafogadta magához előző feleségét, Laodikét.
• Amikor Laodike ilyen módon újra biztosítva látta fia számára a trónt, akkor Ő is nagyon durva és kegyetlen lépésekkel próbálta ezt a helyzetet biztosítani és állandósítani.
• Férjét - aki ekkor még életének teljében volt - megmérgeztette, hogy ezután ne foszthassa meg fiát a tróntól.
• Később pedig az egyiptomi király lányát Berenikét és annak fiát is megölette, hogy fiával szemben ne legyen több vér szerinti várományosa a trónnak.
• Így teljesedett be az, amit Dániel jövendölt a 6. vers második részében.

5. “De támad helyébe az ő gyökerének csemetéje közül, ...aki az északi király erősségeire tör, és megszállja és beveszi azokat.”7. vers.

• A “gyökerének csemetéje” meghatározással kapcsolatban több dolgot is figyelembe kell venni.
• A “gyökér” feltétlenül az elődökre visszautaló kijelentés.
• A Berenikével közös gyökérből támadó csemete nem lehet más, mint az ő testvére, aki III. Ptolemaiosz Euergetész névvel került Egyiptom trónjára, i.e: 246-221-ig.
• Ez a “csemete” viszont Bereniké “helyébe támad”, amivel azt jelzi a prófécia, hogy nem marad megbosszulatlanul az, amit Berenikével és gyermekével tettek Szíriában.

6. Amikor III. Ptolemaiosz hírét vette, hogy nővérét fiával együtt megölték, háborút indított Szíria ellen, hogy megbosszulja nővére halálát.

• Ezt a hadjáratot teljes siker koronázta, hiszen egész Szíriát és Mezopotámiát elfoglalta, és egészen Indiáig nyomult előre.
• Ekkor azonban hírét vette, hogy Egyiptomban lázadás tört ki, ezért kénytelen volt hazatérni, mielőtt az elfoglalt területeken megszilárdíthatta volna hatalmát.
• Így ez a visszavonulás bizonyos vonatkozásban vállalkozásának csődjét jelentette.

7. “És azoknak isteneit is bálványaikkal és drága arany és ezüst edényeikkel együtt fogságba viszi Egyiptomba.” 8. vers.

• Visszavonulása közben azonban kifosztotta Szíria és Mezopomámia templomait és szentélyeit, így ez a zsákmány valamelyest kárpótolta a területi veszteség helyett.
• Eközben talált rá azokra a kincsekre is, amit még Círusz fia Kambiszesz zsákmányolt el az egyiptomi templomokból.
• Ezeknek az egyiptomi kincseknek a visszaszerzéséért kapta III. Ptolemaiosz az “Euergetész” utónevet, ami annyit jelent, hogy “Jóttevő”.
• A Kanopuszi Dekrétum, amely i.e: 328-ban keletkezett, a következőképpen emlékezik meg erről az eseményről:
• “És a szent szobrokat, melyeket a perzsák annak idején kihurcoltak az országból, - a király külföldi hadjárata során ismét visszahozta Egyiptomba, és visszaállította ugyanazokba a templomokba, ahonnan elvitték.” (S.D.A. Bib.Comm. 4. köt. 867. old.)
• Ez a hadjárat azt is eredményezte, hogy “néhány esztendeig erősebb lesz, mint az északi király”. 8. vers.

II.  A küzdelemben való kimerülés jelei

1. A 9. verstől fordul a kocka Szíria és Egyiptom küzdelmében, mert ettől kezdve látszólag már az északi király kerül inkább erőfölénybe, ezért a támadások is inkább tőle indulnak.

• II. Szeleukosz megtámadta Egyiptomot, de súlyos vereséget szenvedett, ezért kénytelen volt üres kézzel visszatérni a hódító háborúból.
• Fiai viszont szent örökségnek tartották azt, amit az apjuk nem tudott megvalósítani.
• Előbb azonban egymás közötti küzdelemben próbálták eldönteni a trónutódlás jogát.
• A testvérek közötti küzdelemből III. Antiokhosz került ki győztesen.
• Amikor sikerült megszilárdítania uralmát, akkor hozzáfogott a sereggyűjtéshez, hogy Egyiptom ellen indulhasson.
• Bár hatalmas sereget gyűjtött össze az Egyiptom elleni hadjáratához, mégis csúfos vereséget szenvedett IV. Ptolemaiosz Philopator hadseregétől 217-ben Raphiánál.

2. Ezek után az egyiptomi királyról azt mondja Dániel, hogy bár “sok ezeret letipor; mégsem lesz hatalmas”. 12/b. vers.

• IV. Ptolemaiosz ugyanis sokkal lustább és könnyelműbb volt annál, semhogy kihasználja a Raphiánál elért győzelmének lehetőségeit és előnyeit.
• Kicsapongó és könnyelmű életvitele nagyban hozzájárult ahhoz, hogy az ő uralkodása idején kezdett dinamikusan hanyatlani a Ptolemaidák dinasztiájának napja, és kezdett széthullani Egyiptom, mint politikai hatalom.
• Talán éppen az ilyen életmódja miatt történhetett meg az, hogy feleségével együtt titokzatos körülmények között meghalt, maga után hagyva a 4-5 éves fiú gyermekét, aki V. Ptolemaiosz Epiphanész néven követte őt a trónon.

3. Eközben III. Antiokhosz a belső ellenségeit legyőzve megerősítette és felszerelte hadseregét, és egyre jobban kiterjesztette hatalmát.

• Ilyen körülmények között kapta hírül IV. Ptolemaiosz halálát, és azt, hogy a csupán 4-5 éves gyermek király került trónra Egyiptomban. (210-180)
• Ez a hír felébresztette reményét, hogy most Egyiptommal végre véglegesen elrendezheti hatalmi versengését.
• Ebben az időben ugyanis az ország és a hadsereg tényleges vezetőiként számbajöhető emberek egymással versengtek és küzdöttek azért, hogy ki legyen a gyermek király gyámja.
• Köztudott, hogy a kiválasztott személy a gyermek nevében korlátlan uralmat gyakorolhat az országban.

4. Amikor tehát III. Antiokhosz elindül Egyiptom ellen - 201-ben, - akkor a prófécia szerint “sokan támadnak a déli király ellen”. 14/a. vers.

• Egyik oldalról Macedónia királya V. Philipposz is hadat üzent Egyiptomnak, mint Szíria szövetségese.
• Antiokhosz ugyanis szövetséget kötött V. Philipposz macedón királlyal arra vonatkozóan, hogy a közösen elfoglalt egyiptomi területeket egymás között fogják elosztani.
• Ugyanakkor a zsidók is most látták alkalmasnak a pillanatot arra, hogy kilépjenek az egyiptomi uralom fennhatósága alól.
• Ebben a politikai és hatalmi zűrzavarban azonban egy új politikai hatalom is színtérre lép, hogy erőfölényét megvillantva átvegye az irányítás gyeplőjét a politikai arénában, és ez a hatalom Róma.

6. Az Egyiptom ellen induló erők azonban nem számoltak Rómával.

• Róma éppen ekkor győzte le Karthagót, ezért nyugat felől Róma pozicióját biztosították a kierőszakolt békefeltételek.
• Róma tudatában volt hatalmi helyzetének, ismerte katonai fölényét, és ennek hangot adott a keleti vidékeken is.

III.  Egy új szereplő feltűnése

1. A 14. vers második részét egy zárójeles közbeiktatásnak kell tekinteni, amely előre jelzi, hogy egy új hatalom készül a történelem színpadára lépni.

• “A te néped erőszakos fiai is felkelnek, hogy beteljesítsék a látomást, de elhullanak.”14/b.
• Ennek a kijelentésnek az azonosítására különböző megoldásokat kínálnak a bibliamagyarázók.
• Egyesek a Makabeusok által vezetett zsidó lázadásokkal azonosítják, inkább azt hangsúlyozva, hogy a jövendölésben arról van szó, hogy “a te néped erőszakos fiai is felkelnek”.
• Ellene szól viszont az, hogy a próféták látomásai között nem találunk egyetlen utalást sem, ami előre megjövendölte volna ennek a lázadásnak a bekövetkezését, pedig Dániel azt mondja, “hogy beteljesítsék a látomást”.
• Mások IV. Antiokhosz Epiphanész személyével és zsidó ellenes törekvéseivel azonosítják, mivel rá valóban elmondható hogy erőszakos volt az Isten népével szemben.
• Viszont vele kapcsolatban sem találunk olyan jövendölést, amely előre jelezte volna jövetelét és azt, amit a zsidó néppel tett.
• Mindent figyelembe véve, egyedül a Római Birodalommal való azonosítás látszik elfogadhatónak.

2. A Római Birodalommal való azonosítás helyessége mellett több szempontot is megemlíthetünk.

• Mivel a következő versektől már a Római Birodalomra vonatkozó jövendölés leírása következik, ezért ezt a közbeiktatott mondatot a történelem színpadán bekövetkező változás előhírnökeként kezelhetjük.
• A 11. fejezetben részletezett magyarázatok a 2300 éves próféciával kapcsolatban kerülnek elmondásra. (lásd: 12. tanulmány I/1. és 2. pontját)
• A 2300 éves próféciával kapcsolatban valóban elhangzik olyan jövendölés, amely szerint egy hatalom Isten népe ellen fog támadni, de egykor majd ő maga is meg fog semmisülni. Dán. 9,26-27.
• A rómaiak valóban beteljesítették azt a látomást, amit róluk adott Isten a Dán. 9,26-ban.
• A próféta kijelentését úgy is lehet érteni, hogy a te néped ellen támadó erőszakos fiak is felkelnek.
• Az előzőek hátterén csak így lehet érteni, mivel a zsidó felkelésre vonatkozóan nincs jövendölés.
• Rómára viszont teljesen ráillik az, hogy “erőszakos”, mert valóban ilyen volt, és Dánielnek is így lett bemutatva az előző látomásában. lásd: Dán. 7,7. 23.

3. Ez a Rómára vonatkozó közbeiktatás azért került ide a 14. versbe, mert Rómát is az Egyiptom ellen támadók közé kell sorolni.

• Viszont azért van külön említve a többiektől, mert Róma először még “békés szándékot mutat” Egyiptommal szemben. 17. vers.
• Azt a látszatot kelti, hogy Egyiptom védelmében lép a küzdőtérre.
• Vállalja az Egyiptom ellen támadó hatalmakkal szemben az ország védelmét.
• Az ország és a királyság védője jogán önmagát nevezi ki a gyermek király gyámjának.
• A valóságban azonban így biztosítja magának azt a lehetőséget, amely által Egyiptomot megszállja, hogy később uralma alá kényszerítse.
• Róma azonban nemcsak az egyiptomiak felé mutatja ezt a “békés szándékot”, hanem ilyen szándék hangoztatásával siet a görög városok megsegítésére is, hogy megvédje őket Szíria és Macedónia támadásaival szemben i.e: 196-ban.
• Ötven évvel később viszont a görögöknek is meg kellett tapasztalniuk azt, hogy Róma csak mutatja a békés szándékot, de az igazi szándékai egyáltalán nem békések.
• Egy órányira attól a helytől, ahol 196-ban a római consul kihirdette a görög városok szabadságát, ugyanez a Róma lázadás ürügyén földig romboltatta Korinthosz gyönyörű városát 146-ban.

4. Ha tehát a 14. vers második részét zárójeles megjegyzésnek tekintjük, akkor teljesen egyértelművé válik a 14. és a 15. versek közötti összefüggés.

• Így már nem okoz nehézséget a 15. versben jelölt északi király azonosítása.
• Ez a király III. Antiokhosz volt, aki ekkor Egyiptom elleni hadjáratában valóban sorba foglalta el az “erődített város”-okat.
• Elfoglalta azokat a városokat, amelyek az akkori világ kereskedelmi és politikai országútjának kulcspontjában voltak.
• Elfoglalta és megszállta Gázát és Szidont.

5. Miután elfoglalta Gázát is, olyan erősnek érezte magát, hogy elhatározta, megtámadja Attalost, Pergamum királyát is, és elfoglalja Kisázsiát.

• Akármilyen válogatott sereggel vonultak is fel ellene, senki sem tudta megállítani hódító szándékában.
• Már-már ott tartott, hogy teljesen birtokába jut a régi nagysándori birodalomnak.
• Ehhez már csak Macedónia és Egyiptom visszahódítása hiányzott.
• Emberileg viszont minden reménye meg volt ahhoz, hogy most végre Egyiptomot is hozzácsatolhatja a birodalmához.

6. Miközben III. Antiokhosz így el volt foglalva, Róma kinevezte magát az egyiptomi gyermek király gyámjának és védnökének, ami azonban nem jelentette azt, hogy az egyiptomi seregek megsegítésére sietett volna.

• Nagyon okos politikával engedte azt, hogy III. Antiokhosz az Egyiptom elleni harcaiban mind jobban elgyengüljön.
• Eközben természetesen Egyiptom ereje is egyre jobban felőrlődött, és Rómának éppen ez volt a reménye és a célja.
• Amikor a két küzdőfél megfelelően kimerítette önmagát és egymást, Róma akkor lépett közbe, és támadta meg észak királyát, Antiokhoszt.
• Ezt a közbelépést Dániel próféta nagyon jellegzetes szóval fejezi ki “rátört”, mint a lesben álló oroszlán, amely éppen ráveti magát az áldozatára.
• Ettől a pillanattól kezdve teljesen Róma uralta a küzdőteret.
• “És az, aki reárört, a maga tetszése szerint cselekszik, és senki sem lesz, aki ellene álljon.” 16/a.

7. A római légiók csapásaitól - 196-tól 190-ig - szinte teljesen megsemmisül III. Antiokhosz serege.

• 188-ban egy Rómával kötött békeszerződésben kötelezi magát III. Antiokhosz, hogy katonáitól teljesen kiüríti Kisázsiát, visszavonul Taurus mögé, 15.000 talentom hadisarcot fizet és korlátozni fogja hadseregét.
• Így gyengült el végleg a Szeleukidák birodalma és hatalma, hogy végül i.e: 135 táján a párthuszok csapásai alatt végleg megszűnjön.