11.  A Szentély megtisztítása

I.  A templomi szolgálat Izráelben

1. A 2300 éves prófécia elsődlegesen azt akarja hangsúlyozni, hogy mi fog történni akkor, amikor ez a hosszú időszak le fog járni.

• Egy rendkívüli esemény veszi kezdetét a mennyei “szentély”-ben.
• Különböző módon adják vissza a Biblia fordítói ennek a prófétai kinyilatkoztatásnak a lényegét, de minden változatban tud üzenetet tolmácsolni felénk.
• “Kiderül a szenthely igazsága”
• A szenthely igazsága, amelyet eddig el akartak rejteni és takarni az emberek elől, most hirtelen mindenki számára láthatóvá és elérhetővé válik.
• “Megtisztíttatik a szenthely”
• Ekkor veszi kezdetét a mennyei templomban Jézusnak az a különös főpapi szolgálata, amikor bűntörlő kegyelmét gyakorolja, mely által az áthárított bűnöktől fog megtisztulni a templom.

2. A földi templomban végzett szolgálat azért lett olyan részletesen leírva az utókor számára, hogy annak alapján elképzelésünk lehessen a mennyei templomban folyó szolgálatról is.

A földi templom és a benne folyó szolgálat ugyanis mindenben a mennyeinek a mintájára készült és történt. Ezért parancsolta meg Isten olyan szigorúan Mózesnek, hogy minden a neki megmutatott minta szerint készüljön és történjen.   II. Móz. 25,8-9.  40.

3. A templomban végzett szolgálatot az évenkénti körforgásban két fő részre választhatjuk szét.

Az egyik részt naponkénti szolgálatnak nevezzük, mivel az ezzel kapcsolatos szolgálatokat az év minden napján folyamatosan végezték a templomban. A másikat viszont minden évben csak egyszer gyakorolták, amikor az éves körforgásában éppen rá került a sor.

4. A naponként végzett szolgálat eszközölte azt, hogy a bűnös megszabaduljon bűneinek terhétől, és feltételes kegyelmet nyerjen.

• A bűnös bűne ezáltal nem lett ugyan eltörölve, de ettől kezdve már a korábban elkövetett bűn már nem őt, a bűnöst terhelte.
• Isten levette róla bűneinek terhét, de az elkövetett bűnről készült feljegyzések megmaradtak Isten nyilvántartásában.
• A bűnért való áldozat bemutatásánál végzett közbenjáró szolgálat során a bűnös által elkövetett bűn át lett ruházva a templomra, a szentélyre.
• Az egész évben átruházott bűnöktől pedig egy évben egyszer az évenkénti szolgálat meghatározott idejében a templom meg lett tisztítva.

5. Az évenkénti szolgálat legjelentősebb ünnepe az engesztelési nap volt, amelynek a rendeltetése a szentély megtisztítása volt.

• Rendkívüli jelentősége miatt ezt az ünnepet “ünnepek ünnepének” nevezték az Isten rendelkezése alapján. III. Móz. 23,32.
• Mert a szentély megtisztítása egyúttal a bűnök eltörlésének, illetve egy újabb áthárításának az alkalma volt.
• Ez a szolgálat döntötte el az Isten népéhez tartozó emberek sorsát végérvényesen Isten előtt.
• De Isten népe közül is csak azoknak a sorsát, akik évközben átruházták bűneiket a bűnért való áldozat vére által a szentélyre.
• Aki viszont elmulasztotta megtenni a bűntől való szabadulásnak ezt az első lépését, az nem részesülhetett az engesztelési nap évenkénti szolgálatának eredményében, bűneinek eltörlésében.
• Ezért az ilyen rendezetlen bűnök továbbra is a bűnöst terhelték, vagyis a bűn büntetésének végső ítélete alól nem kaphatott felszabadítást.

6. Míg a naponkénti szolgálat a Golgotán történt eseménynek az előképe volt, addig az évenkénti engesztelési ünnep pedig az Úr Jézusnak azt a művét, illetve cselekedetét jelképezi, amelyet az időknek végén kell elvégeznie a mennyei szentélyben.

• A mennyei szentély megtisztítása magába foglalja a végítélet egész művét.
• Ennek a munkának kezdő fázisa a vizsgálati ítélet, vagyis az Isten házanépének megítélése. I. Pét. 4,17/a.
• Befejező fázisa pedig az ítélet végrehajtása lesz, amelynek következtében a bűn véglegesen eltűnik az egész világmindenségből.
• Az ítélet végrehajtásának ezt a befejező fázisát szemléltette jelképesen Azázel bakjának a pusztába való elvezetése az engesztelési napon. III. Móz. 16,20-22.

II.  Isten ítélete

1 . A Biblia tanításától teljesen idegen az az elképzelés, amely szerint bárki úgy juthatna örök életre vagy a kárhozat büntetésére, hogy előtte Isten ne vizsgálta volna meg az életét, és ne hozott volna ítéletet az esetére vonatkozóan.

• “Nekünk mindnyájunknak meg kell jelennünk a Krisztus ítélőszéke előtt, hogy kiki megjutalmaztassék aszerint, amiket e testben cselekedett, vagy jót, vagy gonoszt.”  II. Kor. 5,10.
• A jutalmazás vagy büntetés tehát csak ezután az ítélethozatal után lehetséges.
• Isten igazságosságával ellentétes lenne, ha Ő másként járna el.
• Ugyanakkor önmagát is szeretné igazolni Isten az egész teremtett világ előtt a nyilvánosan megtartott ítélet által.
• Azért, hogy a teremtett világok lakói személyesen is meggyőződhessenek arról, hogy Isten minden ítélete igazságos.
• Többek között ezért vesznek részt az angyalok is a felettünk megtartott ítéletben.   Dán. 7,9-10.
• Ezért tudják majd nyugodt lélekkel kimondani: “Jól van Uram, mindenható Isten, igazak és igazságosak a te ítéleteid”.   Jel. 16,7/b.

2. Ugyanakkor viszont olyat sem tanít a Biblia, hogy Ádámtól kezdve végig a korszakokon át, minden egyes alkalommal, a haláluk pillanatában mondta volna ki ítéletét Isten, minden ember sorsával kapcsolatban.

• Az emberek végső sorsát eldöntő ítéletnek egy Istentől meghatározott ideje van.
• Az ítéletnek erre az időpontjára Isten egy különleges üzenet által fel is hívja az emberek figyelmét. Jel. 14,6-7.
• Amíg az Isten evangéliumának ezt az üzenetét meg nem ismerte minden ember, addig a második advent dicsőséges eseménye nem fog bekövetkezni.

3. A Biblia szerint az emberi család megítélését két egymástól teljesen különálló alkalommal fogja Isten elvégezni.    II. Tim. 4,1/b.

• Az első alkalommal az Isten házanépéhez tartozó embereket ítéli meg, a gonoszokat pedig majd egy másik alkalommal.    I. Pét. 4,17.
• Isten házanépéhez azok tartoznak, akiknek neve az élet könyvébe be lett írva, akik életük folyamán elfogadták Jézus Krisztust személyes megváltójuknak.
• Az a tény, hogy a kétféle táborhoz tartozó embereket más-más alkalommal fogja Isten megítélni, az abból is kitűnik, hogy a gonoszok megítélésében már az igazak is részt fognak venni.    Dá. 7,22.     I. Kor. 6,2-3.

4. Isten ítéletével kapcsolatban különböző kérdések merülhetnek fel bennünk, - ilyen kérdés az, hogy miért van szükség még ítéletre is, ha egyszer már megbocsátotta Isten a bűnt?

• A Biblia azt tanítja, hogy az Isten bűnbocsátó kegyelme, amit naponta igénybe veszünk, csak feltételes kegyelem.
• Ez a kegyelem még nem tett véglegesen pontot az általam elkövetett bűn sorsára.
• Isten bűnbocsátó kegyelme ugyan megszabadít a bűn terhétől, de azok továbbra is feljegyezve maradnak Istennél, és bizonyos esetben visszaháríthatók az elkövető személyre.
• Jézus ennek az isteni gyakorlatnak a szemléltetésére mondta el az adós szolgáról szóló példázatát.     Mát. 18,23-35.
• Nekünk tehát nem csak a bűnbocsátó kegyelemre van szükségünk, hanem a bűntörlő kegyelemre is.
• Ezt a kegyelmet azonban csak a vizsgálati ítéletben meghozott döntés után adja nekünk Isten, amit Jézus mintegy ajándékot fog hozni magával azoknak, akik ezt a kegyelmet is megnyerték Istentől. Jel. 22,12.

5. A másik felmerülő kérdés pedig az, hogy miért van szükség arra, hogy az ítéletet két egymástól független alkalommal tartja meg Isten, miért nem végzi el egyszerre az egészet?

• Először is azért, mert Jézus az Ő visszajövetelekor már ajándékként fogja hozni magával a bűntörlő kegyelem jutalmát, az örök életet azoknak, akik elnyerték azt.
• Ezért mondja Pál apostol azt, hogy “másodszor bűn nélkül jelenik meg azoknak, akik Őt várják üdvösségükre”. Zsid. 9,28/b.   (27-28. vers)
• Ugyanakkor Isten meg akarja tisztelni megváltott gyermekeit azzal, hogy részt ad nekik a gonoszok megítélésében, ezért felettük előbb kell megtartania az ítéletét.

6. Van azonban még egy ok, amiért az igazak ítéletét előbb kell megtartani, mint a gonoszokét.

Az igazak eltörölt bűneit át akarja ruházni Sátánra, mint a bűnök eszmei szerzőjére. A második ítélet alkalmára azonban már ezeknek a bűnöknek együtt kell lenni, hogy az áthárítás megtörténhesen.

III.  A vizsgálati ítélet

1. Dániel próféta látomásban szemlélhette azt, hogy kik vesznek részt abban az ítéletben, amikor Isten házanépének a megítélése történik.

• Az “öregkorú”, aki itt be van mutatva, mint az ítélet legfőbb résztvevője, azonos az Atya Istennel.
• Dániel azonban csak jelképes alakban szemlélhette ekkor az Atyát, mintha az Atya egy öregkorú ember lenne.
• Az Atyát ugyanis a bűnös emberek közül senki sem láthatta, még látomásban sem. Ján. 1,18/a.    I. Tim. 6,16.
• Bűnös állapotában az ember nem tudná elviselni az Isten valóságos lényének a látását, az ember halálát jelentené ez, ha mégis megtörténne.  II. Móz. 33,20.    Zsid. 12,29.

2. A látomásokban viszont a legkülönfélébb alakokban jelenik meg Isten az emberek előtt, rendszerint a látomás céljának legjobban megfelelő, a legkifejezőbb és a legtöbbet mondó névvel és alakban.

• Ebben az esetben az "öregkorú" megjelenési forma kifejezi azt a tekintélyt, tiszteletet és bölcsességet, amit egy öregkorú embernek tulajdonítani szoktunk.
• Az ilyen szimbólikus alakban való megjelenés jellegzetes példáit találjuk a Jelenések könyvében:
• Ahol Jézus az egyik pillanatban oroszlánként jelenik meg, a következő pillanatban pedig már egy megölt bárányként szemlélheti Őt az apostol. Jel. 5,5-6
• Ahol János apostol látomásban szemlélhette Jézus dicsőséges visszajövetelét, és egésszen különleges öltözetben és körülmények között tért vissza. Jel. 19,11-16.
• E leírás alapján azonban senki sem gondolja azt, hogy Jézus valóban ilyen ruhában és ilyen körülmények között fog visszajönni.
• Hasonlóképpen az Atyáról se gondolhatja senki sem, hogy Ő egy fehér szakállú öregember a valóságban is, hiszen az örökkévalóságban nincs elöregedés, mert az az elmúlás közelségének a jele lenne.

3. A próféta által látott királyiszékek olyan lények részére lettek elhelyezve, akiknek megadatott az ítéletben való aktív részvétel joga és lehetősége.

• Ezeket a lényeket János apostol is láthatta látomásában, és neki úgy mutatták be őket, mint a “huszonnégy Vén”.   Jel.  4,4.
• János apostol írásából azt is megtudhatjuk, hogy ezek a Vének az emberi család képviselőiként vannak jelen ebben az ítéletben, ők maguk is a bűn világából megváltott emberek.  Jel.  5,8-9.
• Bizonyára azokról az emberekről van itt szó, akik Jézussal együtt támadtak fel, és akik azután Vele együtt fel is mentek a Mennybe.   Mát. 27,52-53.   Eféz. 4,8.

4. Dániel nagyszámú angyali sereget is láthatott az Isten királyiszéke körül szolgálni.

• Ezek az angyalok nemcsak azért vannak ott, hogy Istennek szolgáljanak, hanem egyéb oka is van az ottlétüknek.
• Ezek az angyalok mint tanúk vesznek részt ebben az ítéletben, hiszen ők számunkra ugyan láthatatlanul, de mégis ott voltak velünk és ismerik életünk minden részletét.
• A vizsgálati ítéletet nagyon pontosan vezetett könyvek alapján tartja meg Isten, és mivel ezeket a könyveket az angyalok jelentései alapján készültek,.ezért nekik is ott kell azon lenni.
• Így nyer teljes igazolást előttük az, hogy Isten minden esetben igazságos ítéletet mond ki.

5. A Biblia tájékoztatása szerint az ítélet megkezdésekor a következő könyveket fogják megnyitni az angyalok.

• Élet könyve.       Jel.  21,27.     Dán. 12,1/b.    Fil.  4,3.    Luk. 10,20.
• Ezt a könyvet a megváltottak névsorkönyvének is nevezhetnénk.
• Azoknak a nevét tartalmazza, akik életük folyamán valamikor elfogadták Jézust személyes Megváltójukként, és ezért nevük bekerült az élet könyvébe, amely a Bárányé.  Jel. 13,8.
• Emlékkönyv.    Mal. 3,16.
• Ebbe a könyvbe kizárólag jó cselekedeteket jegyeznek fel.
• Csak azoknak a jó cselekedeteit, akiknek a neve az élet könyvében is szerepel.
• Mert Isten szeretné megőrízni örök emlékül azoknak a jócselekedeteit, akik mint megváltott gyermekei az üdvösség által örök életet nyernek.
• Bűnök könyve, - ami a Bibliában csak úgy van említve, mint “könyvek”  Ésa. 65,6-7.  Jer. 17,1.  Jel. 20,12/b.
• Az előbbi könyvvel ellentétben, ebbe csak a bűnöket, a törvénytelen cselekedeteket jegyzik fel.
• Talán azért is kapott ilyen nevet, ezért hangzik többesszámban a megnevezése, mert ezzel is érzékelteti Isten, hogy nagyon sok dolgot kell ezekbe feljegyezni, és így nagyon sok is van ezekből a könyvekből.
• Bűneinkről teljes részletességgel történik a feljegyzés, a legtitkosabbnak látszó cselekedeteket is feljegyzi és megőrzi Isten ezekben a könyvekben. Préd. 12,16.
• Személyiségek könyve.      Zsolt. 139,13-16.
• Valószínű, hogy azokat a testi, lelki és szellemi örökségeket tartalmazza, amellyel születünk, amiket elődeinktől öröklünk át, amelyek viszont a bűn elleni küzdelmünkben személyre szabottan jelentkeznek.
• Isten nem ítélheti azonos mértékkel a különböző helyzetből induló embereket.
• Személyiségünk öröklött tulajdonságainak figyelmen kívül hagyása olyan lenne, mintha két versenyfutót egyszerre indítanának a közös cél felé, de az egyiknek ezer métert kell odáig futni, míg a másiknak csak száz métert.
• Halál könyve.
• Ha a Menny nyilvántartásában van egy könyv, amiben az örök élet várományosait tartják számon, feljegyezve benne a nevüket, akkor azokról is kell legyen egy gykönyv, amiben azok nevét gyüjtik össze, akik a kárhozat ítéletének, a második halálnak a várományosai.
  • Valószínűleg Jézus is erre utalt, amikor azt mondta, "a ki az én beszédemet hallja és hisz annak, a ki engem elbocsátott, örök élete van; és nem megy a kárhozatra, hanem általment a halálból az életre". Jn. 5,24.
• “Mindenkinek az ügyét a cselekedetei szerint döntik el. Majd kiszabják a gonoszok büntetését a cselekedeteik szerint; és ez az ítélet bekerül a nevük mellé a halál könyvébe.”  (Nagy. Küzd: 586,2.)
• Ez a könyv azok nevét tartalmazza, akik végleg elveszítették az üdvösséget, és ezért az ő sorsuk a második halál lesz.
• Bár ezt a könyvet inkább a második ítélet alkalmával fogják intenzívebben használni, de esetenként a vizsgálati ítélet alkalmával is szükség van rá, a nevek feljegyzése miatt.
• Ide írják át ugyanis azok nevét, akiknek neve kitörlésre kerül az élet könyvéből az ítélet kimondása után.

6. A vizsgálati ítélet folyamán különböző változtatások történnek a könyvek tartalmával.

• Akik a kimondott ítélet szerint nem részesülnek Isten bűntörlő kegyelmében, azoknak nevét kitörlik az élet könyvéből. II. Móz. 32,32-33.    Jel. 3,5.   22,19.
• Valószínű, hogy ezeket a neveket átírják a halál könyvébe.
• Akiknek a nevét kitörlik az élet könyvéből, azoknak a jó cselekedeteiről készült feljegyzéseket is kitörlik az emlékkönyvből. Neh. 13,14.  Ezék. 18,24.
• Akiknek viszont megmarad a neve az élet könyvében, azoknak a bűneiről készült feljegyzéseket törlik ki a “könyvek”-ből. Csel. 3,19.   Jer. 50,20.   Ezék. 18,21-22.    Zsid. 9,28.

7. Ebben az ítéletben minden cselekedetet vizsgálat tárgyává tesz Isten, lehet az nyílt vagy titkos, jó vagy rossz.  Préd. 12,15-16.

• A különböző cselekedetek az örök erkölcsi törvénnyel lesznek összehasonlítva. Jak. 2,12.
• Isten azonban tudja azt is, hogy a bűn hatalma miatt a cselekedetek önmagukban nem hűséges kifejezői egy-egy ember igazi lényének.  I. Sám. 16,7.     Mát. 15,19.
• Éppen ezért Isten minden esetben a szív cselekedeteit fogja megítélni.  v.ö:  Mát.  5,28.
• Isten ítéletében a törvényhez ilyenképpen való viszonyulásunk fogja eldönteni az örök sorsunkat. Jel. 22,14.

IV.  Minden test ítélő Bírája

1. Ebben az ítéletben a próféta úgy szemlélhette Jézust, mint embernek Fiát.  Dán. 7,13.

• Ezzel a bemutatással azt szeretné hangsúlyozni Isten, hogy Jézus az emberi család tagjaként vesz részt az ítéletben.
• Vagyis olyan személy képvisel bennünket, aki vállalja a velünk való testvéri kapcsolatot.
• Jézus önként vállalta azt, hogy testvérünk és barátunk lesz ebben az ítéletben. (Ján. 15,14.)

2. Jézus azonban nemcsak a közbenjáró feladatot látja el, hanem még egy nagyon fontos pozíciót is betölt az érdekünkben.

• A Biblia arról tájékoztat bennünket, hogy Jézus az ítélő bírája minden testnek.  Mát. 25,31-32.    Csel. 17,31.   10,42.
• Sokakat megtéveszt az a bemutatás, amit Dániel ad erről az ítéletről, mivel a királyi székekben ülő ítélők gyűrűjében az Atyát szemlélhette a próféta.
• A félreértések lehetőségét pedig még csak fokozzák azok a kijelentések, amelyek alapján Jézust, mint Szószólót, mint Közbenjárót ismerhetjük meg.
• A hétköznapi élet nyelvezetére lefordítva ez azt jelenti, hogy Jézus mint a mi védő ügyvédünk vesz részt ebben az ítéletben.

3. A látszólagos ellentmondás csak akkor oldódik fel, amikor világossá válik előttünk, hogy Jézus nem védő ügyvédünk vagy bíránk ebben az ítéletben, hanem mind a kettő egyszerre egy személyben.

• Bírónknak mondható Jézus azért, “mert az Atya nem ítél senkit, hanem az ítéletet egészen a Fiúnak adta”.   Ján. 5,22.
• Nem azért adta a Fiúnak az ítélettétel jogát, mintha nem lett volna ehhez joga, mint az Istenség egyik tagjának, hanem azért, mert Jézus embernek Fiaként vesz részt ebben az ítéletben.   Ján. 5,27.
• Csodálatos örömhír ez a Biblia evangéliumában, mert azt mondja el nekünk, hogy a mi testvérünk és barátunk fog ítéletet mondani felettünk.
• Ugyanakkor viszont Szószólónak és Közbenjárónak is nevezhetjük Őt, mert minden megvizsgált esetet az Atya elé visz, mintegy az Ő jóváhagyását is kérve ezzel, a meghozott ítélethez.
• Jézus azonban csak azokat az eseteket viszi az Atya elé, amelyeket előzőleg Ő már megvizsgált, és a vizsgálat eredményeként úgy döntött, hogy méltónak ítéli az örök életre.
• A döntés joga tehát teljesen Jézusé az ítéletben, Ő azonban minden meghozott döntését odaviszi az Atya elé azért, hogy az Atya is kimondhassa az egyetértését az ítélettel kapcsolatban.

4. Ebből adódóan azt mondhatjuk, hogy Jézus kettős feladatot végez érettünk ebben az ítéletben.

• Egyrészt Ő az ítélő bírája minden testnek, ezért kell nekünk az Ő ítélőszéke előtt  megjelennünk.    II. Kor. 5,10.
• Másrészt viszont Ő az egyetlen Szószólónk is ebben az ítéletben. I. Ján. 2,1.
• Mivel Jézus tölti be mind a két tisztséget az ítéletben, így teljes joggal mondhatta azt Pál apostol róla, hogy “mindenképpen üdvözítheti azokat, akik Ő általa járulnak Istenhez”. Zsid. 7,25.
• Mert Ő már csak azok esetét viszi tovább az Atya elé, akiket elfogadott barátainak, és akik megőrizték ezt a barátságot Vele.
• Az Atya viszont jóvá hagy minden elé vitt ügyet, mert az ítélettétel jogát teljesen a Fiúnak adta át.

V.  A felkészülés fontossága

1. Amikor a Dániel által jelzett 2300 éves időszak lejár, akkor a mennyei Szentélyben egy különös esemény veszi kezdetét.

• Elkezdődik az a soha vissza nem térő alkalom, amikor Isten eltörli hűséges gyermekeinek minden bűnét.
• Csak ettől kezdve gyakorolja Isten a bűntörlő kegyelmét.
• Az ezt megelőző időszakban csak a bűnbocsátó kegyelem érvényesült a bűnbánó bűnös felé.
• Ez az eseménysorozat vette kezdetét 1844-ben, vagyis a bűntörlő kegyelem gyakorlása.

2. A Dánielnek adott látomás előre jelzi azt, hogy a vizsgálati ítélet igazságának hirdetése által újra fény derül a mennyei Szentély igazságára, a benne folyó szolgálat lényegére.

• Mivel ebben az ítéletben csak egyetlen igazság érvényesülhet és állhatja ki az Isten vizsgálatát, és ez Jézus Krisztus igazsága, ezért mi is csak ebbe az igazságba öltözve találtatunk igazaknak és szenteknek.
• “És mi mindnyájan olyanok voltunk, mint a tisztátalan, és mint megfertőztetett ruha minden mi igazságaink.” Ésa. 64,5.
• “És találtassam Őbenne, mint akinek nincsen saját igazságom a törvényből, hanem van igazságom a Krisztusban való hit által, Istentől való igazságom a hit alapján.”   Fil. 3,9.

3. Ennek az igazságnak a megértése által válik világossá, hogy a bűntől való szabadulás utolsó lehetősége ez a bűnös ember számára.

Amikor ezt a szolgálatot befejezi Jézus, akkor ez azt fogja jelenteni, hogy mindenkinek eldőlt a sorsa végérvényesen. Jel. 22,11. Ezzel az üzenettel arra szeretne késztetni Isten, hogy ragadjuk meg mindannyian az utolsó lehetőséget, és közeledjünk Hozzá addig, amíg nem késő. Zsid. 4,15-16.

4. Az Ószövetség idején az engesztelési nap eseményei által próbálta szemléltetni Isten a vizsgálati ítélet jelentőségét.

• Mivel a templomi szolgálatban az engesztelési napon élték át a bűntörlő kegylem élményét jelképesen, ezért minden alkalommal ennek megfelelő módon készültek fel erre a napra.
• A felkészülés érdekében tíz nappal korábban egy “emlékeztető kürtzengés ünnepe” figyelmeztette Izráel népét a nagy engesztelési nap közeledésére. III. Móz: 23,24-25.
• Az engesztelés napján ugyanis csak azok számára volt biztosított az Istennel való megbékélés, akik igénybe vették azokat a lehetőségeket, amiket Isten biztosított népének.
• Ezzel szemléltette Isten azt, hogy a vizsgálati ítéletben is csak azoknak az  esetével foglalkozik, akik a mi bűnért való áldozatunk vére által, vagyis a Jézus Krisztusba, mint személyes Megváltóba vetett hit által már megszabadultak bűneik terhétől, azaz részesültek a bünbocsátó kegyelemben.
• Az emlékeztető kürtzengés ünnepe tehát az Istennel való megbékélés utolsó lehetőségére figyelmeztette Izráelt.

5. Mielőtt a nagy valóságban Jézus főpapi szolgálatában is megkezdődött volna az engesztelés ítélete, eme rendkívüli esemény előtt szintén küldött figyelmeztetést Isten az embereknek.

• Egy különleges üzenettel szerette volna és szeretné ma is felrázni Isten az embereket közömbösségükből. Jel. 14,6-7.
• Ez az üzenet az örökkévaló evangélium részeként hangzott és hangzik azóta is az emberek felé.
• Ezzel az üzenettel Isten a megtérés utolsó lehetőségét szeretné felajánlani az embereknek.
• Ezt a figyelmeztető üzenetet hatásában egy rendkívüli természeti jelenséggel is megerősítette.
• 1833. november 13-nak éjszakáján este 9 órától napkeltéig egy rendkívüli csillaghullást figyelhettek meg az emberek szinte az egész Földön.

6. Különleges jelentősége miatt “ünnepek ünnepének” nevezték az engesztelési napot Izráelben.  III. Móz. 23,32.

• Mélységes önvizsgálat napja volt ez mindenki számára, hiszen ezen a napon dőlt el sorsuk Isten előtt, ekkor dőlt el, hogy eltörli e bűnüket vagy sem.
• “Ha valaki nem sanyargatja meg magát ezen a napon, irtassék ki az ő népe közül.” III. Móz. 23,29.
• Hasonló okok miatt kell önvizsgálatot tartani ma is, amikor a nagy valóságban folyik ez az ítélet a Mennyben.
• “Az Úr azt kívánta, hogy míg a jelképes szolgálat főpapja Izráelért engesztelést végez, addig az egész Izráel, bűnbánattal és alázattal sanyargassa meg lelkét előtte, hogy ki ne ‘irtassék az ő népe közül’. Annak pedig, aki azt akarja, hogy neve bent maradjon az élet könyvében, most e rövid kegyelmi idő alatt kell megsanyargatnia lelkét Isten előtt. Tartsunk mélységes, lelkiismeretes önvizsgálatot!” (Nagy.Küzd: 436,1.)