10.  A 2300 évről szóló jövendölés

I.  A látomás első körülményei

1.  Dánielnek többször is felhívja figyelmét az angyal, hogy ez a látomás az utolsó időre szól. 17/b. 19. 26/b. vers.

• Ez kitűnik abból is, hogy annyi idő alatt nem teljesedtek be azok az események, amiről Dániel látomást kapott.
• Az "este és reggel" kifejezésmód egy 24 órás napot határoz meg. v. ő: I. Móz. 1,5. 8. stb.
• Az angyal magyarázata szerint azonban prófétai napokról van szó, ami azt jelenti, hogy egy nap alatt egy évet kell érteni. Ezék. 4,5-6. IV. Móz. 14,33-34.
• A 2300 nap tehát a valóságban egy 2300 éves időszakaszra vonatkozik.

2.  A másik dolog amit figyelembe kell venni, hogy mivel a látomás sok napra szól, illetve a végső időre vagy utolsó időre, ezért a benne adott üzenet nem vonatkozhat a Jeruzsálemben lévő templomra. 17/b. 19/b. vers.

• Azért sem vonatkozhat ez a kinyilatkoztatás a földi szentélyre, mert az angyal későbbi magyarázata szerint a földi szenthelyet teljesen és végérvényesen el fogják pusztítani. Dán. 9,26/b.
• Ez az esemény be is következett i.u: 70-ben, amikor a római hadsereg teljesen lerombolta a várost a templommal együtt.
• Ahhoz azonban, hogy ez bekövetkezhessen, előbb fel kell építeni, mert a látomás idejében még szintén romokban hevert a jeruzsálemi templom a babiloniaiak pusztításának eredményeként.

3.  Ha tehát a földi szentélyre nem vonatkozhat a kinyilatkoztatás, akkor csak az Újszövetség szentélyére vonatkozhat az angyal magyarázata.

• Az Újszövetség szentélyéről a következőket tudhatjuk meg a Bibliából.
• Az Újszövetség szentélye egy valóságos templom, de ezt nem emberek építették, hanem maga az Isten. Zsid. 8,2. 9,11/b.
• Ez a templom a Mennyben van. Zsid. 9,24.
• Ennek a templomnak Jézus Krisztus a főpapja. Zsid. 8,1.
• A földi templomot ennek a mennyeinek a mintájára kellett annak idején Mózesnek elkészíteni. II. Móz. 25,8-9.
• Azért rendelte ezt így az Isten, hogy betekintésünk lehessen a mennyei templomban végzendő szolgálatba, hogy ismerettel bírjunk Jézus Krisztus főpapi szolgálatát illetően.

4.  Ugyanakkor a látomásnak azokat a szakaszait, amelyek a zsidó néppel kapcsolatosak, azokat rögtön meg is magyarázta az angyal, amiből az következik, hogy a többi rész már az utolsó időre vonatkozó kijelentés.

• Azért kellett bepecsételt állapotban maradnia a napokról kapott látomásnak, mert az már az utolsó időre szól, és csak akkor fogják majd megérteni. v.ö: Dán. 12,4. 8-10.
• Azért maradt bepecsételt mindenki számára, hogy még Dániel és az ő társai sem értették meg ezt a részét a látomásnak, mert ezt nem az ő számukra nyilatkoztatta ki Isten.
• Rajtuk is beteljesedett az, amiről Péter apostol ír levelében:
• “Tudakozódtak és nyomozódtak a próféták,..... hogy mely vagy milyen időre jelenté azt ki a Krisztusnak ő bennük lévő Lelke.” I. Pét. 1,10-11.

II.  Gábriel újabb megjelenésének élménye

1.  Az előző látomás után mintegy 11 évvel később kezdődtek újra a kiemelkedő események Dániel életében.

• Dániel megfigyelés alatt tartotta a prófétai írásokat, melyek Isten népének a sorsát érintették. Dán. 9,2. (Jer. 25,11-12. 29,10-13.)
• Mivel megértette, hogy a Jeremiás által meghatározott prófétai időszak a végéhez közeledik, ezért kezdte el teljes szívvel keresni az Urat, és ezért mondta el bűnbánati imáját.
• A Jeremiás által meghatározott 70 éves fogság ugyanis i.e: 606-536-ig kellett tartson.
• Előző látomása feltételezhetően 549 táján lehetett, a magyarázatot pedig Dárius uralkodásának első esztendejében kapta, vagyis 538-ban, ami azt jelentette, hogy már csak két év van hátra a Jeremiás által jövendölt időből.

2.  Miközben Dániel imádkozott, újra megjelent az a mennyei lény, aki már az előzőekben is magyarázta Dánielnek a kapott látomásokat.

• Most azonban nem egy újabb látomásba akarta bevezetni a prófétát, hanem az előző látomásával kapcsolatban akart magyarázattal szolgálni azokra a szakaszokra vonatkozóan, amik Dánielt nyugtalansággal töltötték el.

3.  A 8. és a 9. fejezet összevetésekor olyan igazolásokat találunk, amik teljesen világossá teszik, hogy Gábriel a 8,14-ben adott időpróféciát jött most elmagyarázni a prófétának.

• A 8. fejezetben leírt látomásból az összes jelképek megmagyarázásra kerültek, csak a 14. versben adott időmeghatározással kapcsolatban nem tudott magyarázatot adni az angyal.
• Ezzel a kijelentéssel kapcsolatos magyarázat azért maradt el, mert Dániel minden esetben elájult, amikor az angyal póbálta megmagyarázni annak értelmét.
• Valószínűleg rosszul értelmezte a szózat jelentését.
• Szinte belebetegedett abba gondolatba, hogy Isten a zsidó nép szolgaságának az idejét még meg akarja hosszabbítani. 8,13-14. 8,26-27.
• Gábriel küldetésének a célja is a két fejezet közötti összefüggéseket igazolja.
• “Értesd meg vele a látomást”. 8,16.
• “Értsd meg a látomást” 9,23/b.
• És innen mintha egy abbahagyott magyarázatot folytatna tovább, úgy mondja el Dánielnek a részleteket.
• Az előző látomásból nem a látottakat akarja elmagyarázni Gábriel, hanem a szózatot, amit hallott a próféta. 9,23/a.
• Hallani viszont csak a 8,14-ben kapott szózatot hallotta, a többit inkább látnia kellett.
• Gábriel a következő magyarázatot adja jövetele indoklására: "Dániel, most jöttem ki, hogy értelemre tanítsalak". 9,22/b.
• Értelemre tanítani csak akkor kell valakit, ha valaminek a megértéséhez kevés az értelme, ha nem ért valamit.
• Az eddig kapott látomásokból viszont csak a 2300 napról kijelentett szózatot nem értette meg Dániel, illetve szerinte "senki sem értette".  8,27/b.

4.  Milyen vígasztaló az a tudat, hogy a hatalmas távolságok ellenére is olyan közel van hozzánk a Menny.

• Amikor segítségre van szükségünk, akkor a Menny angyalai Istentől küldve késedelem nélkül jönnek segítségünkre.
• Nem számít a távolság, pillanatokon belül ott vannak, az ember számára felfoghatatlanul rövid idő alatt megteszik a Menny és a Föld közötti utat akár oda és vissza is.
• Dániel még be sem fejezi az imáját, amikor már az angyal vissza is érkezik az Istentől hozott válasszal; - "sebességgel repülvén, megilletett engem az estéli áldozat idején". 9,21/b.

III.  Az angyal magyarázata

1.  “Vedd eszedbe azért a szózatot, és értsd meg a látomást!” 9,23/b.

• A magyarázat első meghatározásaként azt mondja el Gábriel, hogy: "Hetven hét szabatott a te népedre és szent városodra". 9,24/a.
• Mivel nem indokolja meg, hogy miből van leszabva ez az időegység, ezért ebből is nyilvánvaló, hogy a 2300-as időegységre, vagyis a nagyobb időprófécia részleteire vonatkozó magyarázatát mondja el most az angyal.
• A 2300-ból leszabott “hetven hét” a zsidó népnek, mint Isten választott népének a kegyelmi idejét határozza meg.
• Ezt a következtetést erősíti meg az a kijelentés is, hogy amikor ez az idő lejár, akkor “a várost és a szenthelyet elpusztítja egy következő fejedelem népe”. 9,26.
• Ez a kijelentés be is teljesedett i.u: 70-ben, amikor Titus légiói elfoglalták és lerombolták Jeruzsálemet.

2.  A “hét”-nek fordított héber szó olyan időmennyiséget jelent, amely hét egymás után következő napból áll. I. Móz. 29,27. V. Móz: 16,9. Dán. 10,2.

• Mivel azonban itt prófétai időegységről van szó, ezért a megadott napok ugyanannyi évet jelentenek.
• A “hetven hét” 70 szer 7 napot vagyis évet jelent, tehát 490 évet.
• Ennyi adatott a 2300 évből a zsidó népnek.

3.  A kiszabott kegyelmi idő alatt több dolognak kell megvalósulnia az Isten megváltói tervének programjából, illetve az abban meghatározott program szerint. 24. vers.

• “Vége szakadjon a gonoszságnak, és bepecsételtessék a bűn.”
• Ez az ígéret csak akkor valósulhat meg, ha az Édenben bejelentett esemény végre beteljesedik, vagyis az “asszony magva a kígyó fejére tapos”. I. Móz. 3,15.
• Az asszonynak ez a magva a megígért Messiás, a kígyó pedig magát Sátánt jelképezi. Jel: 12,9.
• A kígyót csak a fejénél lehet halálosan megsebesíteni, - és Jézus golgotai áldozata ilyen halálos csapást jelentett Sátán számára.
• Jézus halála által tehát valóban megpecsételődött a bűn sorsa, ekkor végleg eldőlt, hogy a bűn és a gonoszság történelmének egyszer vége lesz.
• Ez a kijelentés az egész világegyetem számára hozott megváltást imerteti meg velünk.
• Mert a bűn létezése és annak a Földön való burjánzása az egész teremtett világot zavarja, létüket és biztonságukat is veszélyezteti.
• Az el nem bukott világok lakói számára olyan látványosság a Földön létező bűn, mint amikor nekünk kell tehetetlenül végig néznünk egy súlyos fájdalmak kínjában fetrengő embertársunkat.

4.  A következő kijelentés kizárólag az emberi család megváltásának lényegét foglalja magába.

• “Eltöröltessék a hamisság és elhozassék az örök igazság”
• A bűnös ember számára az örökké való evangélium üzenetét tömöríti össze ez a rövid kijelentés.
• A Golgota keresztjén dőlt el az, amit Dávid a 32. zsoltárban mond el, az első és a második verseiben.
• “Hamissága megbocsáttatott, vétke elfedeztetett,....az Úr bűnt nem tulajdonít” többé neki, mert számára elhozatott “az örök igazság” Jézus büntelen élete által, amit kész a bünbánó bűnösnek tulajdonítani.

5.  A harmadik kijelentés pedig azt mondja el, hogy végre beteljesednek és a beteljesedés által hitelessé válnak azok a próféciák és látomások, amiken keresztül ígérte meg Isten már évszázadok és évezredek óta az isteni Megváltó eljövetelét.

• “Bepecsételtessék a látomás és a próféták”
• Isten már kezdettől fogva óvta az ő népét attól, hogy a hazug próféták hitető beszédének higyjenek. Jer. 14,14. 29,8-9. Mát. 24,24.
• Az igaz próféta egyik ismertetőjele ugyanis az volt, hogy amit megjövendölt, az mindig beteljesedett, és ezzel vált hitelessé az Istentől való küldetése. Jer. 28,9. V. Móz. 18,21-22.
• Ezzel a kijelentéssel tehát arra figyelmeztette Isten az ő népét, hogy ez alatt az időszak alatt kell beteljesedniük sorba azoknak a próféciáknak, amik a Messiás eljövetelére vonatkoztak.

6.  A negyedik kijelentés pedig a testetöltött Messiás felkenetésének eseményét ígéri meg ebben a kijelentett időszakaszban: “Felkenettessék a szentek Szentje”.

• Sokak hiedelmével ellentétben ez a meghatározás nem a templom egyik részének a “szentek szentjének” a megjelölésére vonatkozik, hanem az Istenség egyik személyének, az Isten Fiának megjelölésére szolgál. Hós. 11,9. 12.
• Ahogy máshol “királyok Királya és uraknak Ura”-ként nevezi a Szentírás Jézust, úgy nevezi itt most “szentek Szentjének” Őt.
• A názáreti Jézus a felkenetésnek ettől a cselekményétől lett a megígért Messiás, mert a héber “Messiás”, vagy a görög eredetű “Krisztus” szavunk, “Felkent”-et jelent.
• Erről a felkenetésről jövendölt előre Ésaiás próféta.
• “Az Úr Isten Lelke van én rajtam azért, mert fölkent engem az Úr.” Ésa. 61,1.
• Ez a felkenetés teljesedett be a Jordán partján, amikor Jézus kijött a vízből. Mát. 3,16.
• Jézus azonban egy másik alkalommal is részesült a felkenetésben, természetesen ez a felkenetése már más célból történt, viszont ennek az eseménynek is a meghatározott 490 éven belül kellett megtörténnie.
• "A Lélek kiárasztása pünkösd napján a Menny üzenete volt arról, hogy a Megváltó ünnepélyes felkenetése megtörtént. Igérete szerint elküldte a Szentlelket a Mennyből annak jeléül, hogy immár mint Pap és Király, övé minden hatalom mennyen és földön; és Ő népének Felkentje." (Ap.Tört. 30,1.)

IV.  A Messiás jövetelének idöpontja

1.  Miután az angyal egy általános képet adott a "hetven hét" idejének eseményeiről, elkezdte annak részleteit kinagyítani, és ezt a hosszú történelmi kort részekre bontani.

• Mindenek előtt a megadott időegységek kezdőpontját határozta meg az angyal.
• “A Jeruzsálem újjáépíttetése felől való szózat keletkezésétől” 9,25/a.
• Ez az első és egyben olyan történelmi támpont az angyal magyarázatában, ami segítséget nyújt ahhoz, hogy ezt a próféciát a történelem idejébe be tudjuk helyezni.
• Jeruzsálem újraépíttetésével kapcsolatban azonban több parancs lett kiadva, a bibliai feljegyzésekből négy ilyen parancsot ismerhetünk meg.
• Círus parancsa                        536-ban     Ezsd. 1,1-4.
• Dárius parancs                        519-ben    Ezsd. 6,1-12.
• Artaxerxes Longimánus           457-ben    Ezsd. 7,1-26.
• Artaxerxes Longimánus           444-ben    Neh. 2,1-9.

2.  Kétféle módon állapíthatjuk meg azt, hogy a négy parancs közül melyikre gondolt Isten, amikor ezt adta meg a prófécia kiindulási pontjaként.

• A könnyebbik megoldás az, ha a beteljesedés hátterén visszafelé pörgetjük az eseményeket.
• Mivel a Messiás működésének kezdő időpontját már ismerjük, ezért innen vissza számolva csak a 457-ben kiadott rendelet jöhet számításba.
• A nehezebbik megoldás viszont az, ha a történelem eseményeiből próbáljuk megállapítani, hogy melyik parancs volt az, amire a prófécia utal.
• Ilyen átgondolás alapján mondhatjuk el azt, hogy a Dániel által adott meghatározás Artaxerxes első parancsát veszi figyelembe, amit Ezsdrásnak adott.
• Az előzőekben kiadott parancsok ugyanis nem voltak elég hatékonyak ahhoz, hogy hatásukra befejeződhessen Jeruzsálem újjáépítése.
• A környéken élő népek ugyanis nem lelkesedtek azért, hogy most a zsidók visszatérnek a régi helyükre és újja akarják építeni országukat.
• Az ott lakó népek az elmúlt hetven év alatt hozzászoktak ahhoz, hogy ennek a földrajzi területnek ők voltak az urai.
• Ezt a helyzetet látták veszélyeztetve a zsidók hazatérésében, és ezért mindent megtettek, hogy akadályozzák, és ha lehet teljesen meghiúsítsák a zsidók tervét. lásd: Ezsd. 4. fejezet
• A kérdés summázásaként tehát azt mondhatjuk, hogy csak a 457-ben kiadott parancsra tudott befejeződni Jeruzsálem újjáépítése, és ezért vesszük alapul ezt a parancsot a prófécia indulási pontjaként.
• Lényeges szempont emellett még az is, hogy Artaxerxes parancsa nemcsak a város, hanem az egész zsidó állam helyreállítására is vonatkozott.

3.  Amikor az angyal részekre bontja a zsidók számára adott kegyelmi időt, akkor három időegységre bontja fel azt, amelyből kettőnek kell beteljesedni a Messiás fejedelemig.

• “hét hét”,               azaz              7 x 7 = 49 év
• “hatvankét hét”      azaz            62 x 7 = 434 év
•                           összesen:        69 x 7 = 483 év
• A feladat tehát csak az, hogy az angyal által meghatározott időmennyiségből ki kell vonni azt az időmennyiséget, amennyi az időszámítás előtti korban már eltelt, és akkor megkapjuk eredményként, hogy az időszámítás utáni korban mikor kell a Messiás fejedelemnek színre lépnie az emberiség történelmében.
• A meghatározott időegység                                     483 év
• Ebből az időszámítás előtti korban eltelt                   457 év
• Az időszámítás utáni korra tehát megmarad              26 év

4.  A pontos időmeghatározás miatt azonban szükséges figyelembe venni még két adatot.

• Régen a tavasz első újholdjával kezdődött az év, és nem a tél közepén, mint most.
• Ez viszont a prófécia szempontjából azt jelenti, hogy a prófécia által meghatározott 26. év a mostani időszámítás szerint a 27. év tavaszán jár le vagyis 27 márciusának végén.
• A Jeruzsálem újjáépítésére vonatkozó parancs viszont az év közepén, vagyis ősszel lett kiadva.
• Ebből pedig az következik, hogy az időszámítás előtti korban csak 456,5 év vehető számításba.
• Ezért az időszámítás utáni időre nem csak 26 év marad, hanem 26,5 év.
• Mindezeket figyelembevéve tehát, Jézus keresztségének ideje a pontos számítás szerint, ahogy azt Dániel próféta megjövendölte, az időszámítás utáni kor 27. évének őszére esik.
• Ez a számítás megegyezik az evangéliumi feljegyzések idevonatkozó adataival.

5.  Két történelmi támpontot kaphatunk az evangéliumokból, mindkettőt Lukács írásán keresztül.

• Az egyik információ azt mondja el, hogy Keresztelő János "Tibérius császár uralkodásának tizenötödik esztendejében" kezdte meg a Jordán melléki tartományokban a prédikáló, keresztelő szolgálatát. Luk. 3,1-3.
• A másik információ pedig azt mondja el, hogy "Jézus mintegy harminc éves volt, mikor tanítani kezdett". Luk. 3,23.

6.  Az előzőekben arról kaptunk ismertetést, hogy Dániel ezt az eseményt időszámításunk 27. évének őszére jelzi.

• Ebből tehát az következik, hogy Jézus születése és az időszámítás között mintegy 3-4 év eltolódás van.

7.  Két féle módon is meggyőződhetünk arról, hogy ez valóban így van.

• Az egyik ellenörzési lehetőség Jézus születési körülményeinek figyelembevételéből adódik.
• Időszámításunkat Róma város alapításának a 753. évétől számítjuk. (Engel Pál: Világtörténet évszámokban 17. old. - Gondolat Kiadó)
• Heródes halála Róma alapításától számított 750. évben történt. (Vanyó László: Ókeresztény írók, IV. kötet 446. old. 121. pont)
• Mivel Jézus nemsokkal Heródes halála előtt született, ezért itt is jelentkezik a 3-4 éves eltolódás Jézus születése és az időszámítás kezdete között.
• A másik ellenőrzési lehetőséget Keresztelő János szolgálatának kezdő éve jelenti, ahogy arról az előbb idézett lukácsi beszámoló tesz említést.
• Erről az időpontról a következőket olvashatjuk egy tudományos irodalom magyarázatában.
• "Augustus császár Kr.u. 14. augusztus 19-én halt meg. Utódának tizenötödik éve így Kr.u. 28 augusztus 19-től a 29. év augusztus 19-ig tartott. Az uralkodási éveket így számolták a régi történetírók és kronológusok. Keleten azonban a Szeleukida uralkodók óta a szír időszámítás volt érvényben, amit Palesztina is átvett. Lukácsnál, aki szír születésű, joggal feltét-lezhetjük ennek használatát. E számítási mód szerint pedig az új uralkodó első uralkodási éve a polgári évvel befejeződött. Ráadásul a szíriai időszámításban az újév napja október elsején volt. Ezek szerint tehát Tibérius első esztendeje igen rövid volt, alig másfél hónap. Kr.u. 14 augusztus 19-től szeptember 30-ig. A Lukács által említett tizenötödik uralkodási év eszerint Kr.u. 27. október 1-től a 28. év szeptember 30-ig tartott. Mivel Jézus hamarosan azután, hogy János elkezdte bünbánati prédikációit, fellépett, ennek időpontja a 27-28. év fordulója körül volt." (Gerhard Kroll: Jézus nyomában 199. old)

8.  Jézus keresztségének időpontját több mint ötszáz évvel korábban nyilatkoztatta ki Isten Dániel próféta által.

• Ez a kinyilatkoztatás a maga idejében pontosan beteljesedett, amit a történelmi feljegyzések sorba igazolnak is.
• Az evangélium feljegyzése szerint maga Jézus is ennek a megjövendölt időnek a beteljesedéséről beszélt Galileában az első prédikációjában. Márk. 1,15/a.

V.  Még egy héten át

1.  A zsidók számára szabott kegyelmi időből még hét év van hátra, viszont ez a rövid idő nagyon fontos eseményeket villant fel előttünk, amiket teljesedésük alapján a következő sorrendben emelhetünk ki az angyal magyarázatából.

• “Egy héten át sokakkal megerősíti a szövetséget”, a Messiás. 27/a. vers.
• “Kiirtatik a Messiás és senkije sem lesz”. 26/a. vers.
• “A hét felén véget vet a véres áldozatnak és az ételáldozatnak”. 27. vers.

2.  Ebből a felsorolásból a legmegdöbbentőbb bejelentés az, hogy nyilvánvalóvá teszi a Messiás kiirtásának tényét.

• Először csak az eseményt mondja ki nagyon határozottan, de az időpontját még nem.
• Eszerint a kijelentés szerint bármikor bekövetkezhet a hét év alatt, mert csak annyit mond el, hogy "a hatvankét hét elmúltával" fog bekövetkezni ez az esemény.
• A Messiás halálának pontosabb megjelölésére csak a következő versben találunk utalást, bár az is csak egy közvetett utalás.
• “A hét felén véget vet a véres áldozatnak és az étel áldozatnak”. 27. vers.
• Ezt pedig csak egy módon teheti meg, ha bemutatja azt az igazi áldozatot, amire az összes többi csak előre mutatott, aminek minden korábban bemutatott áldozat csak előképe volt.
• Ennek az áldozatnak a bemutatása történt meg a “hét felén”, azaz három és fél évvel a “hatvankét hét” lejárta után, vagyis i.u: 31-ben.
• Ezt az áldozatát mutatta be a Messiás a Golgota keresztjén.

3.  Ez a prófétai kijelentés azonban olyan üzenetet is hordoz magában, hogy az eljövendő Messiás nem uralkodni akar népe között, nem a római elnyomás alól fogja megszabadítani népét, mint győztes hadvezér.

• Éppen ellenkezőleg, ez a bemutatás egy olyan Messiásról beszél, akit meg fognak ölni, aki hirtelen halállal fog meghalni, mert a jövendölés szerint “kiirtatik”.
• Az evangéliumok beszámolói hű képet adnak arról, hogy ez a jövendölés milyen pontosan teljesedett be Jézus halálakor.

4.  Nagyon fontos gondolattársítást fedezhetünk fel abban, amit az angyal mond el a Messiásról.

• Az egyik gondolatban arról beszél, hogy “kiirtatik a Messiás”, míg a másikban már azt mondja, hogy “véget vet a véres áldozatoknak”.
• Ez a gondolattársítás azt akarja kifejezni, hogy éppen a kiirtatásával, vagyis a halálával vet véget a Messiás az áldozati szolgálat rendszerének.

5.  A jeruzsálemi templomban folyó ceremóniális szolgálatban bekövetkezett változás tényét különleges módon juttatta kifejezésre Isten.

• Jézus halálának pillanatában a templomban folyó szolgálat közben a templom belső kárpitja, vagyis a Szentek-szentjének függönye kettéhasadt tetejétől az aljáig. Máté. 27,51/a.
• Ez egy különleges csoda volt, hiszen a zsidó tudósoktól származó információk szerint olyan erős anyagból készült ez a függönykárpit, hogy azt “két pár ökör sem téphette volna szét”.
• De ez az anyag akkor mégis széthasadt, felülről lefelé, minden külső, emberi beavatkozástól függetlenül
• Amikor Jézus, mint hatalmas győztes azt kiáltotta a kereszten, hogy “elvégeztetett”, akkor odafenn ez a kiáltás elfogadtatott, és válaszként a templom legszentebb részét eltakaró függöny kettészakadt.

6.  Ezzel a csodával azt is kifejezte Isten, hogy ettől kezdve a személyes jelenléte megszűnt a templomban.

• Isten jelenléte nélkül viszont a templom is elveszítette jelentőségét.
• Így teljesedett be az, amit Jézus is megfogalmazott a zsidó vezetők előtt: “Imé pusztán hagyatik néktek a ti házatok”. Máté. 23,38.
• Ez az esemény jelképesen azt is kifejezte, hogy halála által, amelyet érettünk és helyettünk szenvedett el Jézus, utat készített minden Benne hívő ember számára Istenhez.
• Mert mintegy “útnyitóúl ment be érettünk Jézus” a kárpiton belülre. Zsid. 6,19-20.

7.  Pál apostol írásaiból két nagyon fontos dolgot érthetünk meg ezzel az eseménnyel kapcsolatban.

• A földi templom helyett a mennyei templom lesz ezután az istenimádat központja. Zsid. 8,1-2. 9,11-12.
• A lévitai papság helyébe pedig a Melkisédek rendje szerinti papság lép, amelynek főpapja Jézus Krisztus. Zsid. 7,11-17.

8.  Van azonban még egy nagyon fontos dolog, ami ehhez az időszakhoz kötődik az angyal magyarázata alapján.

• “És egy héten át sokakkal megerősíti a szövetséget.” 27/a.
• Ez a kijelentés közvetve arra is figyelmeztet, hogy az “egy hét” elteltével lejár a zsidók számára adott kegyelemidő, a “hetven hét”, vagyis a 490 év.
• Ez a kijelentés viszont azt is hangsúlyozza, hogy a zsidóknak adott kegyelemidő utolsó szakaszában közülük sokan megújítják a szövetségüket Istennel.
• A “hét” első felében Jézus tanítói szolgálatának hatására.
• A “hét” második felében pedig Jézus tanítványainak munkájára, akik minden tettüket a názáreti Jézus nevében hajtottak végre.
• Amíg tehát a Dániel által jövendölt idő le nem járt, addig Jézus utasítása értelmében nem mehettek a pogányok közé, hanem csak a zsidók között munkálkodhattak. Máté. 10,5-6. Csel. 13,46.

VI.  A kegyelemidő után

1.  Amikor az Isten által meghatározott kegyelemidő lejárt a zsidó nép kiválasztottságára, akkor a tanítványok részére három esemény jelezte ennek a bekövetkezését.

• István diakónus megkövezésének eseménye. Csel. 7,54-60.
• Ezzel a tettükkel határozottan kifejezték a zsidók Isten és emberek előtt egyaránt, hogy a Jézusról szóló evangélium nekik egyáltalán nem kell.
• Péter apostol különleges látomása, és a Kornélius házában való rendkívüli élménye. Csel. 10,9-20.
• Ebben a látomásban már a Menny juttatta kifejezésre, hogy a zsidó nép kiváltságos helyzete megszünt létezni. Csel. 11,1-18.
• Ettől az időtől fogva az evangélium szempontjából mindenkit egyformán kell figyelembe venni. Gal. 3,26-29.
• Pál apostol megtérése és Krisztus szolgálatába való, különleges módon történő elhívása. Csel. 9,1-6.
• Pál apostolt már kimondottan a pogányok apostolaként hívja el Jézus a szolgálatba. Csel. 9,15. Gal. 2,7-9.

2.  Végül pedig azt mondja el az angyal, hogy mindezek beteljesedése után várni lehet egy rettenetes eseményt, amikor Jeruzsálemet és benne a templomot le fogják rombolni és el fogják pusztítani.

• “A várost és a szenthelyet elpusztítja egy következő fejedelem népe”. 26.
• (Károli Gáspár fordításával ellentétben az eredeti szöveg határozatlan névelőt használ a fejedelem megjelölésével kapcsolatban.)
• Ez a pusztítás be is következett i.u: 70-ben, amikor Titus seregei elfoglalták Jeruzsálemet és elpusztították azt.
• Nagyon pontosan fogalmaz a prófécia, amikor azt mondja ki, hogy a fejedelem népe végzi el ezt a pusztítást.
• Ami akkor történt Jeruzsálemben, azt ugyanis nem Titus akarta, hanem a zsidók kegyetlenségétől megvadult római katonák, akiket Titus már nem tudott visszatartani a pusztításban.
• Ehhez az eseményhez kapcsolódva jövendölt Jézus is, amikor azt mondta el a Jeruzsálemi templomra vonatkozóan, hogy “nem marad itt kő kövön, amely le nem romboltatik”. Mát. 24,2/b.
• A Dánielnek adott kijelentés szerint ez a pusztítás olyan erejű lesz, mintha egy vízözön söpörne végig a városon.
• Vagyis senki sem állíthatja meg annak pusztító erejét.
• Mert Istennél “elhatároztatott a pusztulás”.26/b.

3.  Istennél azonban egy olyan döntés is megszületett és várja a beteljesedését, amely szerint ez a pusztító erő egyszer vissza fog fordulni arra a hatalomra, amely most a zsidók szent városát pusztítja el.

• Ez az isteni ítélet azonban a múltból már a jövőbe vezet el bennünket.
• Arra az ítéletre mutat előre ez a kijelentés, amikor ama nagy várost fogja súlytani Isten ítélete, akinek királysága van a föld királyai felett. Jel. 17,18.