9.  Dániel látomása Susán várában

I.  Bevezetés a látomáshoz

1.  Ez a látomás a Babiloni Birodalom utolsó éveiben adatott a prófétának.

• Belsazár uralkodása minden valószínűség szerint i.e: 552 - 538-ig tartott, vagyis 14 éven keresztül.
• Így ez a látomás 549 tájékán lehetett.

2.  Megoszlanak a vélemények arról, hogy Dániel milyen módon volt ott Susán várában.

• A Szentírásban sok olyan esetről olvashatunk, amikor a próféta csak lélekben volt ott a látomás színterén.
• Ezékiel jeruzsálemi látomása. Ezék. 8,3.
• János apostol elragadtatása a pusztába. Jel. 17,3.
• A rendelkezésünkre álló információkból valószínűbbnek látszik, hogy Dániel valóságosan ott volt Susán várában.
• Úgy tűnik azonban, hogy a folyó partján viszont csak látomásszerű állapotában van ott, és nem a fizikai valóságában.
• Abból lehet erre következtetni, hogy a látomás helyszínének leírását kétszer kezdi meg, amivel azt akarja érzékeltetni, hogy nem azonos módon van a várban és a folyónál. 2. vers.

3.  Susán város ebben az időben Elámnak, a Babiloni tartománynak volt a fővárosa, vagyis a központja.

• Babilontól mintegy 400 km-re észak-keletre helyezkedett el.
• Az Ulai folyó észak-déli irányban szelte keresztül a várost.
• Dániel ottlétét követően kb. a 3. évben ABRADATES, Elám fejedelme fellázadt a babiloni uralom ellen, és Círushoz pártolt át.

II.  A kétszarvú kos

1.  A látomás első részében egy két szarvú kost lát a próféta a folyó előtt állni. 3. vers.

• A kos két jellegzetes szarva tökéletesen jelképezi a Médó-Perzsa Birodalmat, vagyis “az egyik a másiknál magasabb, és a magasabb később növekedett”. 3/b. vers.
• Perzsia később kezdett felemelkedni, de nemsokára magához vette az elsőbbséget, ASTYAGOS méd király legyőzésekor i.e: 550 tájékán.
• A Dániellel beszélő angyal is Médó-Perzsiával azonosítja a két szarvú kost. 20. vers.

2.  Valószínű, hogy a prófécia azáltal is üzenetet közvetít, hogy Dániel a folyó előtt látja állni ezt a jelképes kost.

• Ezzel a képpel azt akarja jelezni, hogy Babilon számára az Ulai folyó felől fog jönni a veszedelem, vagyis keletről.
• A perzsa seregek valóban ebből az irányból indultak el Círus vezetésével.

3.  Dániel azt is látja, hogy ez a kos el kezd “öklelkezni napnyugat, észak és dél felé”. 4. vers.

• Egy kos részéről ilyen magatartás vagy a védekezés reakciója a támadóval szemben, vagy pedig a saját erejének a fitoktatása, illetve a legerősebbnek kijáró első hely biztosítása.
• A Médó-Perzsa Birodalom részéről inkább az utóbbiról beszélhetünk, hiszen az ő öklelései inkább a hódító hadjáratokban nyilatkoztak meg.
• Círus meghódította nyugaton Lidiát és Babilont. (i.e: 547-538)
• Kambiszesz folytatta a hódításokat délen Egyiptom és Etiópia felé. (i.e: 525)
• Dárius Histaspes pedig északon a Szittyák ellen indított hadjáratot. (i.e: 513)

4.  Végül még azt a megjegyzést is olvashatjuk, hogy egyetlen állat sem állhatott meg ez előtt a kos előtt, sőt tetszése szerint cselekedett és naggyá lett.  4/b. vers.

• A Médó-Perzsa Birodalom hódító hadjáratainak a sikerét olvashatjuk ki ebben a prófétikus előrejelzésben, amit a történelem tökéletesen vissza is igazolt.

III.  Az egyszarvú kecskebak

1.  A látomás következő részében egy hatalmas szarvú kecskebakot látott a próféta színre lépni nyugat felől. 5. vers.

• Ez a prófétai kép Görögországot jelképezi, vagyis Nagy Sándor birodalmát.
• Görögország valóban nyugatra fekszik a Perzsa Birodalomtól.

2.  “Jött az egész föld színére, és nem is illeté a földet”. 5. vers.

• Ez a bemutatás kitűnően érzékelteti Nagy Sándor hódításainak sikerét és annak mértékét.
• Ugyanez a kép viszont hódításainak fantasztikus gyorsaságát is jelzi, - hiszen olyan gyorsan jött, hogy szinte nem is érintette a földet, mondja a próféta.
• Ugyanezt a tulajdonságát vagy képességét jelezte a párduc négy szárnya is az előző fejezetben.

3.  A szarvak itt is a királyok és az országok jelképeiként kapnak hangsúlyt. 21-22. vers.

• A tekintélyes nagy szarv Nagy Sándort jelképezte. 21. vers.
• A másik négy szarv pedig a Nagy Sándor halála után szétszakadt Birodalom egy-egy részét jelképezi, illetve azokat a királyokat akik ezeknek az országoknak a trónjára kerültek.
• Seleukos kapta a keleti részt a birodalomból.
• Lisimachos lett az északi rész királya.
• Ptolomeos uralkodása alá került a déli rész.
• Kassander pedig a nyugati rész királya lett.

4.  A prófétai üzenet még az új birodalom királyának a hódító hadjárataiban megnyilatkozó természetére is kitér, különös módon hangsúlyozva azt; “nekidühödött és leüté a kost és a két szarvat”.   7. vers.

• Jellegzetes leírása ez Nagy Sándor célratörő hódításainak.
• Ezt a prófétai képet érzékelteti Nagy Sándor válasza, amit az ARBELLA-i csata előestéjén mondott a hozzá küldött perzsa követeknek.
• “Mondjátok meg uratoknak...... a világ sem két napot, sem két urat nem tűr meg.”

5.  Az isteni előrelátás azonban nem sok időt jövendöl ennek a rendkívüli gyorsasággal hódító királynak.

• A prófécia előre megjövendölte, hogy Nagy Sándor bukása akkor következik be, amikor az általa egybekovácsolt birodalomban eléri hatalmának és dicsőségének a tetőfokát.
• “Mikor elhatalmasodék, eltörék a nagy szarv.”  8. vers.
• A nagy hódító alig 32 éves korában súlyos mocsárlázban meghal, és ezzel igazolja az isteni előrelátás bizonyosságát, amit Isten mintegy háromszáz évvel korábban már kinyilatkoztatott.

IV.  A naggyá növekedő kis szarv

1.  A látomás színterén egy új hatalom lép a porondra, az angyal azonban nem nevezi meg mint az előző esetben, hanem csak bizonyos mértékű leírást ad róla azért, hogy a beteljesedés idején a kinyilatkoztatás ismeretében azonosítani lehessen a jövendölést a történelmi valósággal.

2.  Sokan úgy gondolják, hogy a négy felé szakadt Görög Birodalom egyikéből fog kinőni ez a kis szarv, amely most is egy királyt jelképez, miként az előzőekben.

• A Dániel által adott meghatározás azonban a négy égtájra vonatkozik, és azt akarja mondani, hogy azok egyikéből fog támadni ez a kis szarv. v.ö: 8/b - 9/a. verseket.
• A növekedésének iránya által pedig már a kiindulási pontot is meghatározza a próféta. 9/b. vers.
• Ez a meghatározás egyértelműen azt mondja ki, hogy ez a kis szarv nyugatról fog támadni.
• Ez a megállapítás az előző látomásokkal való egybevetés által Rómára irányítja a figyelmünket.
• Ebben a látomásban azonban bővebb és részletesebb ismertetést akar adni Isten erről a hatalomról.

3.  A prófécia három irányt határoz meg a kis szarv növekedésével kapcsolatban. 9/b. vers.

• A dél felé irányuló növekedés Egyiptommal kapcsolatos.
• Egyiptom már i.e: 158-ban Róma kezében volt, amikor Antiochus Epiphanes hadáratával szemben védnökséget vállaltak Egyiptom felé.
• I.e: 30-ban pedig hivatalosan is római provincia lett.
• A napkeleti irányba történő növekedés a Seleukidák birodalmát érintette.
• I.e: 190-ben már elveszítette - Róma javára - a legnyugatibb országrészeit, míg végül i.e: 65-ben az egész római tartomány lett, Szíria néven.
• Harmadik iránynak a “kívánatos föld” van megadva.
• Ez a kijelentés vagy Palesztína földjére, a Szentföldre vonatkozik, vagy pedig magára Jeruzsálemre, a szent városra utal.
• Palesztína i.e: 63-ban olvadt bele a Római Birodalomba.

4.  A kívánatos földön különleges irányt vesz a kis szarv növekedése.

• “És megnöve mind az ég seregéig; és földre vete némelyeket ama seregből és a csillagokból, és azokat megtapodá.” 10. vers.
• Itt már nem hagy bizonytalanságban az angyal, hanem megmondja, hogy kiket kell érteni az ég serege alatt.
• “ ...elpusztítja ... a szenteknek népét.”   24/b. vers.

5.  A Szentírás nagyon sokszor használja a "csillag" megjelölést az emberre vonatkoztatva. lásd: Jel. 8,10-11.

• A Jelenések könyvében található “hét trombita” üzenetében kétszer is alkalmazza a Szentírás ezt a szimbólumot.
• Egyszer a harmadik trombitában, Attila hun vezérre alkalmazva, másodszor pedig a negyedik trombitában a rámai szenátorok csoportjára vonatkoztatva.
• A Jelenések könyvében olyan prófétai képpel is találkozunk, amikor egy bizonyos hatalom a földre veti a csillagokat, és ezzel ugyanazt mondja el, mint Dániel próféta könyve. Jel. 12,3-4/a.
• Csillagok alatt mindig az Istenhez közel álló embereket, vagyis Isten népének vezetőit kell érteni.
• Mindkét prófétai kinyilatkoztatás szerint a Római Birodalom teszi ezt Isten népével.
• Míg Dániel csak annyit mond, hogy a “csillagokból”, vagyis nem minden csillagot vet le a földre, hogy megtapossa, addig János meghatározza a mennyiséget is, mert azt mondja, hogy “az ég csillagainak harmadrészét” veti a földre.

6.  Úgy tűnik, hogy a kis szarv növekedése előtt semmilyen akadály sincs, hiszen “a seregnek fejedelméig növekedék”. 11/a. vers.

• Ez a fejedelem a mindenkori seregek fejedelmére vonatkozik, vagyis Jézus Krisztussal azonos.
• Ezt akarja érzékeltetni az angyal Dánielnek, amikor magyarázatában azt mondja, hogy még “a fejedelmek fejedelme ellen is feltámad”. 25/b. vers.
• Itt azonban szükséges megemlíteni, hogy ez a kis szarv, amely különlegesen naggyá nőtt, nemcsak a pogány Rómát jelképezi, hanem a keresztény Rómát a Pápaságot is, mint egy politikai üldöző hatalmat.
• Ennek megértésében segít, ha összehasonlítjuk azokat a kijelentéseket, amiket a kis szarvról adott Isten a 7. és a 8. fejezetekben.
• Az a kijelentés is a Római Birodalom keresztény változatára vonatkozik, hogy “annak nagy ereje lesz, noha nem a maga ereje által”. 24. vers. v.ö: Jel. 13,2/b.

7.  A seregek Fejedelmével szembeni növekedése odáig terjedt, hogy “elvette tőle a mindennapi áldozatot”. 11. vers.

• A keresztény Róma, vagyis a Pápaság vette el Jézustól a mindennapi áldozatot, vagyis a közbenjárás szolgálatát Isten és az ember között.
• A Krisztussal való közvetlen, szoros kapcsolat helyett, a papi hierarhia - mint közbenjáró - ráerőszakolta hatalmát az egyházra.
• Elrendelte a cselekedetekből való üdvösség rendszerét a Krisztusban való hit általi megigazulás helyett.
• Elrendelte a gyónás szertartását, és ezzel magának tulajdonította a bűnbocsátás hatalmát.
• Az úrvacsorával kapcsolatban azt mondta a népnek, hogy a papok hatalmába adatott Krisztus megáldoztatásának ismételt bemutatása, mert a kenyérben és a borban valóságosan testet ölt Jézus.
• Ezekkel a tetteivel teljesen elterelte az emberek figyelmét Krisztusnak a mennyei szentélyben végzett főpapi szolgálatáról.

8.  A kis szarv tettei között még találunk néhány esetet, melyek részben a pogány Rómával azonosíthatók, részben pedig a keresztény Rómával.

• “Elhányattaték az ő szentségének helye”. 11/b. vers.
• Ez az utalás Jeruzsálemnek a pogány Róma általi elpusztítására vonatkozik, amely i.u: 70-ben következett be.
• “Sereg rendeltetett a mindennapi áldozat ellen”. 12/a. vers.
• Ez elsősorban a Katolikus Egyház papságára vonatkozik, amely hivatásszerűen igyekezett azon, hogy a mindennapi áldozat bemutatásának jogát magának tulajdonítsa az emberek előtt.
• Másodsorban azonban az embereknek arra a nagy tömegére utal ez, amely ennek a hatalomnak a befolyása alá került, akiket azután a saját céljainak elérésére használt fel.
• Vonatkoztatható ez a kijelentés a “szentek” seregére vagy sokaságára is, akiket azért állított a római egyház a hívek elé, hogy Krisztus helyett hozzájuk imádkozzanak segítségért és közbenjárásért.
• “Földre veti az igazságot”. 12/b. vers.
• A Pápaság felcserélte a Biblia igazságait az egyház és az atyák hagyományaival, tanításaival, és a pogányságból átvett babonákkal.
• Mert nem az Isten igazsága volt központi helyen előtte, hanem a saját hatalmi céljainak mielőbbi megvalósítása.

9.  Dániel mellett egy kérdést tesz fel egy angyal, amely bizonyára Dánielben is megfogalmazódott, de nem került kimondásra általa. 13-14. vers.

• A kérdés arra irányul, hogy meddig tart ez a látomás, mikor lesz vége ennek a szörnyűséges bűnáradatnak, mi leplezi le ezt a szörnyű gonoszságot, amely így meghamisítja az igaz vallást?
• A Dánielnek adott válaszban egy meghatározott időpontot jelöl meg az angyal.
• Amikor ez az idő lejár, akkor újra “kiderül a szenthely igazsága” vagyis újra ismertté válik az, hogy a szenthelyen csak egy Közbenjáró van, és Ő nem más, mint a mi főpapunk Jézus Krisztus.