A tíz szarv között azonban egy másik kicsiny szarv indult növekedésnek.
2. A jelkép szerint ez azt jelenti, hogy egy teljesen új politikai
hatalom kezdett növekedésnek indulni.
A prófécia előrejelzése szerint
azonban a folyamatos növekedése olyan szintig fog haladni, hogy termetében
és méreteiben hatalmasabbá fog válni mindegyik társánál. 7,20/b.
3. A történelem tanúságtétele
szerint Európa területén ebben az időben csak egyetlen politikai hatalom
nőtt naggyá, amellyel kapcsolatban elmondhatók azok, amiket a “kicsiny
szarv” azonosítására elmond a prófécia.
Ez a politikai hatalom nem más, mint
a Rómában székelő Pápaság.
4. Miközben a kis szarv növekedett, a tíz szarv közül három kiszakíttatott
“őelőtte”. 8. vers.
Ennek a meghatározásnak kettős jelentése
is van ebben az esetben.
Mielőtt teljesen felnövekedett, azaz
hatalomra jutott, tehát időben előtte.
A három király kiszakíttatásának az
ő méltósága előtt kellett végbemenni.
Az a hatalom, amelyik ezt a feladatot elvégezte, az
előtte való hódolat jeleként cselekedte meg ezt.
5. A három szarv kiszakításának
indokoltságát és történelmi azonosítását a következő tényekből érthetjük
meg.
A nyugat-római császárság megszűnésével
a Pápaság hatalmi törekvéseit teljes mértékben akadályozták az ariánus
királyok, amelyek Rómát, a Pápaság székhelyét is megszállás alatt tartották.
Az első királyság amely kiszakíttatott
a kis szarv növekedése előtt, az az Odoáker vezetése alatt álló herulok
voltak.
Zénó (Kel.Róm.Bir. császára) tanácsára támadta meg a keleti gót Theodorik
a herulokat és foglalta el Itáliát 493-ban.
A második királyság pedig a vandálok voltak,
akik időközben Geiserich vezetése alatt telepedtek le Észak-Afrikában.
Rendkívül harcias nép voltak, és állandó veszélyt jelentettek a nyugati
katolikusok részére.
Ugyanakkor fanatikus ariánusok is voltak, és ezért a katolikusokat eretnekeknek
tartották.
Justiniánus keletrómai császár a nyugati katolikusok segítségére sietett.
A császár Belizár nevű tábornoka 534-ben
végleg legyőzte a vandálokat.
A harmadik királyság pedig az Itáliát megszállás alatt tartó keleti
gótok voltak.
Belizár, a vandálok feletti győzelme
után Itália ellen indult, hogy az ott uralkodó ariánus király elnyomása
alól felszabadítsa Rómát.
Bár ez a hadjárat 20 évig tartott, Róma azonban, mint a Pápaság székhelye
538-ban végleg felszabadult.
Csak ettől az időtől juthatott érvényre
a császárnak az a rendelete, amit a római egyház elsőszámú püspökével
kapcsolatban hozott.
“Az összes szent egyházak (gyülekezetek) feje, és Isten szent papjainak
a feje.” /Codey Justinianus - Justiniánus törvénykönyve. I. könyv I. cikkely./
Noha ez a törvény már 533-ban ki lett adva, a Pápa szempontjából azonban
mindaddig nem léphetett hatályba, amíg Róma fel nem szabadult az ariánus
uralom alól.
És ez csak 538-ban történt meg.
6. A Pápaság tehát 538-ban létesült,
amikor a harmadik hatalom legyőzése által az ariánus uralom megszűnt Róma
felett.
Érdekességként lehet figyelembe venni azt, hogy Babilon i.e: 538-ban szünt
meg létezni, a modern Babilon pedig, vagyis a Pápaság i.u: 538-tól kezdte
meg hatalmának gyakorlását.
1. Erről a különleges kis szarvról
azt mondja Dániel, hogy “emberszemekhez hasonló szemek valának
ebben a szarvban”. 8/b. vers.
A Biblia nyelvezetében a “szem” általában az értelem és a magassabbfokú
inteligencia jelképe. v.ö: Csel. 26,18. Jel. 3,18/b. Luk. 24,31-32.
A barbár államokkal ellentétben - amelyek
többnyire még az írást sem ismerték - a “kicsiny szarv” által jelképezett
hatalom híres az értelméről és az előrelátásáról.
2. Erről a különös szarvról még
azt is elmondja Dániel, hogy “nagyokat szóló szája van”,
és ezt a Felséges ellen, vagyis az Isten ellen nyitja meg. 7,8/b. 11/a.
25/a.
Ez a kifejezés magába foglalja azt a
gondolatot, hogy ez a hatalom a Felségessel egyenlőnek tartja magát. II.
Thess. 2,4. (És. 14,12-14)
Az egyházi irodalom tele van a Pápaság
fennhéjázó, gőgös és istenkáromló kijelentéseivel.
Néhány jellemző példát idézünk egy XVIII.
századi római katolikus hittudós enciklopédikus művéből.
“A Pápának oly nagy és oly magasztos a méltósága, hogy már
nem is egyszerű ember, hanem mintha Isten volna, és Isten helyettese.”
“A Pápa hármas koronát visel annak jeléül, hogy királya a Mennynek és a
Földnek, valamint a kisebb egyházaknak.”
“A Pápa olyan a Földön, mintha Isten lenne, Krisztus híveinek egyetlen
uralkodója, a királyok feje és teljhatalmú ura, akire a Mindenható Isten
nemcsak a földi, hanem a mennyei birodalom irányítását is bízta.”
“A Pápa oly nagy hatalommal és erővel
rendelkezik, hogy még az isteni törvényeket is megváltoztathatja, kifejtheti
és megmagyarázhatja.”
“Mindazt, amit maga az Úr Isten és a
Megváltó művelt, az ő helytartója is megteheti.”
(“Promspta Biblioteca” - “Készenléti
Könyvtár” IV. kötet. 25-29. old. Lucius Feraria: “Papa” II. c. művéből.)
3. A kicsiny szarv azonosítása
érdekében még azt is elmondja a próféta, hogy ez a szarv “hadakozik a szentek
ellen, és legyőzi őket”. 7,21. 25/a.
Ez a szarv tehát egyben egy üldöző hatalom
is, amely Isten népét akarja kiirtani, és úgy tűnik, mintha sikerrel végezné
ezt a tevékenységét. /Jel.17,6./
Az inkvizíció borzalmas rémtettei mindenki
előtt ismeretesek ennek igazolására.
A Pápaság elismeri, hogy használta az üldözés fegyverét, de azzal mentegeti
cselekedeteit, hogy ez csak a jogszerinti gyakorlása volt annak
a hatalomnak, amellyel Krisztus (?) felruházta őt.
“Mikor a püspök vagy képviselői, vagy
az inkvizíció átadja a világi hatóságoknak azokat az egyéneket, akiket
vétkeseknek talált az eretnekség bűnében - a város előljárója vagy podestája
köteles azonnal átvenni őt, és legfeljebb öt napon belül végrehajtani az
ellenük hozott ítéletet.” /Katolikus Enciklopédia IV., Ince pápa “Ad extirpanda”
kezdetű vulgatájából./
4. Erről az uralkodó hatalomról
azt is elmondja Dániel, hogy “véli, hogy megváltoztatja
az időket”. 25. vers.
Az előzőekben Dániel egyedül Istennek
tulajdonítja azt a képességet, hogy megváltoztathatja az időket. 2,21.
Isten az, aki irányítja a népek és nemzetek
sorsát, Ő az, aki “dönt királyokat, és tesz királyokat”.
2,21.
A kicsiny szarvnak ez a törekvése arra
mutat, hogy előre megfontolt szándékkal, tudatosan próbálta gyakorolni
Isten kivételes hatalmát és előjogát, hogy a történelmet alakítsa és befolyásolja.
“Megváltoztatja az időket”,
- a királyoknak és a népeknek Istentől
rendelt idejüket.
Ennek a törekvésnek azonban van egy másik területe is.
A Pápaság megváltoztatott minden időegységgel
kapcsolatos isteni rendelkezést, az időegységek Istentől rendelt határát
és beosztását is.
A napok határát naplementéről éjfélre
tette.
Szombat helyett a vasárnapot tette hetedik napnak.
A teremtésnél adott isteni rendelkezés helyett - miszerint a Hold határozza
meg a hónapok rendjét - naptári hónapokat vezetett be. (I. Móz. 1,14.)
A tavaszi évforduló helyett pedig a tél közepére tette az év határát.
Még az időszámítás kezdetét is Róma
városának alapításához igazította, miközben azt a látszatot adja, hogy
Jézus Krisztus születésének idejéhez alkalmazkodott.
Ma már egyértelműen bizonyított, hogy
Jézus születésének éve nem esik egybe az időszámítás első évével.
5. A Pápaság legvakmerőbb lépése
azonban az Isten törvényének a megváltoztatása volt.
A Katolikus Egyház azt állítja, hogy
ilyen változtatások eszközlésére Istentől nyert hatalma van.
Elfogadhatóan igazolni azonban nem tudja ezt a hatalmát.
A Biblia próféciái egyértelműen leleplezik
ennek az állításnak a hazug voltát. lásd: Dán. 7,25. II. Thess.
2,4. 7-8.
Az Isten törvényét több vonatkozásban is próbálta megváltoztatni.
Eltörölte a képek és a szobrok imádásával kapcsolatosan adott törvénypontot,
vagyis a második parancsolatot.
Megváltoztatta a negyedik parancsolatot.
Az Isten által adott szombat helyett a vasárnapot rendelte el nyugalomnapként,
mintha az lenne a hetedik nap.
A tizedik parancsolatot pedig ketté osztotta, hogy a második parancsolat
eltörlése miatt meg legyen a tíz.
1. A jelképes állatokról, azaz
a földi hatalmakról azt olvassuk, hogy egy idő után elvétetik tőlük a hatalom,
és csak ideig-óráig tartó élet adatott nekik. 12. vers.
Ugyanez érvényes a kicsiny szarvra is, a szentek ellen hadakozó királyra
is. Dán. 11,35-36.
2. A prófécia nagyon pontos időmeghatározást
ad a Pápaság hatalmának idejével kapcsolatban. 25/b. vers.
A szentek egy meghatározott időre a
kezébe adatnak:
“ideig” - 360 nap
= év
“időkig”
- 720 nap = év
“fél időig”
- 180 nap = év
összesen: 1260 nap = év
Mivel a Pápaság Róma felszabadítása
alkalmával jutott hatalomhoz 538-ban, ezért az Istentől rendelt időt ettől
kezdve kell számítani.
A neki rendelt idő pedig, vagyis a neki
engedett idő akkor járt le, amikor Napóleon vezére, Berthier tábornok
által a Pápa fogságba került 1798-ban.
Majd a fogságban meg is halt.
3. A kicsiny szarv által jelképezett
hatalom megsemmisítésével kapcsolatban két időpontot ismerünk a Biblia
kinyilatkoztatásaiból.
Az egyik időpont 1798, amikor a prófécia
szerint a neki rendelt idő lejár. Dán. 7,25/b. (Jel. 2,21-22.)
A megsemmisítéssel kapcsolatban adott
másik időpont Jézus Krisztus dicsőséges visszajöveteléhez vezet bennünket,
amikor ez a hatalom a tűznek tavába vettetik, hogy ott végleg megégjen
és megsemmisüljön. Dán. 7,11. v.ö: II. Thess. 2,8. Jel. 19,20.
A két időpont közötti látszólagos ellentmondást
az oldja fel, hogy 1798-ban csak halálos sebet kapott ez a hatalom, de
az isteni előrejelzés szerint fel fog gyógyulni belőle. Jel.
13,3. - Jel. 17,8.
4. A 7. fejezet második részében
szinte refrénszerűen ismétlődik az, hogy az ország és a hatalom végül is
a szenteknek adatik. 18. 22. 27. vers
A látszólag legyőzött, elnyomott állapotuk
csak időleges volt, győzelmük és uralkodásuk azonban örökkévaló.
Isten vígasztaló örömüzenete ez gyermekeihez,
hogy a megpróbáló időkben is tudjanak reménnyel és hittel előre tekinteni
a győzedelmes célra, arra az országra, amelyben már igazság lakozik. II.
Pét. 3,13.