6. Dániel az oroszlánok vermében

I. A méd Dárius azonosítása

1.  Dániel könyvének ez a fejezete a legvitatottabb szakasz kortörténeti szempontból.

• A bibliakritika rendkívül erős bírálattal kezeli ezt a részt a történelmi megbízhatósága és hűsége vonatkozásában

2.  A történelem I. Dáriusként csak a Cirus utáni harmadik uralkodót ismeri.

• Az eddig feltárt történelmi források ugyanis csak erről a királyról emlékeznek meg mint Dárius.
• Ebből a tényből kiindulva vitatják Dániel szerzőségét, és így az egész könyv megbízhatóságát.
• A történelem által ismert I. Dárius azonban nem méd származású volt, hanem perzsa. v.ö: Dán: 11,1.
• A tudományos történelem által ismert I. Dárius idejében Dániel próféta már nem is élt, ezért teljesen kizárt az, hogy Dániel arról a Dáriusról írt volna a könyvében.

3.  A tudományos bizonyítékok hiánya azonban nem fogadható el bizonyítékként Dániel állításával szemben.

• A tényleges bizonyítékokkal szemben Dániel könyve eddig még megőrizte megbízhatóságát és történelmi hűségét.
• Lásd pl.: Belsazár esete, mint Babilon utolsó királya.
• Eddig még mindig a tudományosnak nevezett ismeretek bizonyultak hiányosnak és tévesnek az adott kérdéssel kapcsolatban.

4.  Xenophón ókori történetíró adataiból tudjuk, hogy Círus mellett az akkori méd király jelentős szerepet töltött be.

• Az akkori méd király anyai nagybátyja volt Cirusnak, később pedig az apósa is lett.
• Babilon elfoglalása után Cirus meglátogatta a nagybátyját.
• Gazdag ajándékokat vitt neki ez alkalommal, és felajánlotta az egyik babiloni palotát is részére.
• Valószínű, hogy ezzel a palotával együtt a Babilon feletti társuralkodói méltóságot is neki adta.
• Ez a feltételezés azért is valószínű, mert Cirusnak még hadvezéri minősé-gében a hódításait kellett befejeznie.

5.  Dániel 6,28. alapján arra is lehet gondolni, hogy társuralkodókként megosztották a Birodalom területét egymás között.

• Dárius halálával azonban újra egy kézbe került az uralkodás az egész Birodalom területén.
• Valószínű, hogy akkor történt a zsidók hazaengedése is a 70 éves fogságból, amikor Cirus már egyedül kezdett el uralkodni a babiloni birodalom felett, vagyis 536-ban.
• Akkor viszont ez azt is jelenti, hogy a méd Dárius csak mintegy két évig volt uralkodó társa Cirusnak, i.e.: 538 - 536-ig.

6.  "Nabonid Krónikája" említést tesz valakinek a haláláról, akinek a végtiszteletére az egész ország egy hetes gyászt öltött.

• A halott pontos azonosítására már nincs lehetőség, mivel az ékírásos cserép többi része letört, és ez a része már nincs meg.
• Ilyen méretű országos gyászt azonban csak rendkívül magas méltóságú ember halálával kapcsolatban rendeltek el.
• Ez az információ egy király halárára enged következtetni.
• Dárius halála és a Nabonid által említett haláleset időben teljesen azonosítható.

7.  A "Nabonid Krónikájában" említett ember a halála előtt kormányzókat nevezett ki Babilon fölé.

• Ez a tudósítás is teljesen összhangban van Dániel írásával. Dán: 6,1-2.
• A Nabonid által közölt tény Dániel írásával összevetve egyértelműen igazolja a méd Dárius történelmi létezését, mint Babilon királya.

II. Dániel helyzete az új Birodalomban

1.  A király tartományonként tiszttartókat rendelt el, és föléjük három igazgatót, akik között az egyik Dániel volt.

• Később pedig Dánielre lett bízva az egész Birodalom igazgatása.
• Feltételezhető, hogy Dániel megismertette a méd-perzsa főemberekkel a Cirusról szóló isteni jövendölést Ésaiás próféta könyvéből. Ésa: 45,1-6.
• Ez a jövendölés mintegy 200 évvel korábban hangzott el.
• Valószínű, hogy ez is közrejátszott abban, hogy Dánielt ilyen hirtelen főemberré léptették elő, holott a legyőzött ország főemberei közé tartozott.

2.  Dánielről újra és újra azt a bizonyságot olvashatjuk, hogy "rendkívüli lélek volt benne".

• Egyedülálló volt az "álmok magyarázata, a titkok megjelentése és a rejtélyek megfejtése" terén. Dán: 5,12.
• Egyedülálló volt azonban abban is, hogy szóban és cselekedetben lelkiismeretesség, abszolút becsületesség, rendületlen hűség és kötelességtudás jellemezte. 4. vers.
• Olyan tulajdonságok ezek, amelyek nem jellemezték a Birodalom főembereinek az életét.

3.  A király bizonyára a Birodalom érdekeit tartotta szem előtt, amikor rendkívüli képességei miatt Dánielt helyezte az egész Birodalom fölé.

• Ez mintegy megvalósulása volt annak, amire Belsazár tett ígéretet a prófétának.
• Dárius azonban nem számolt azzal, hogy ez a tette természetszerűen maga után vonja majd a méd és a perzsa főemberek féltékenységét.

4.  Dániel, idős kora ellenére még tökéletesen el tudta látni a rábízott feladatokat.

• A legkritikusabb vizsgálattal sem találtak benne bűnt, hibát vagy mulasztást.

5.  Ellenségei egyetlen területen köthettek bele, az Isten törvényéhez való ragaszkodása vonatkozásában. 5/b. vers.

• Mert nem ment a bálványistenek templomaiba, nem vett részt a pogány vallás szertartásaiban, azok imádatának különféle cselekményeiben.
• Imádattal csak a mindenható, az egyedül létező Isten felé fordult, az első és a második parancsolat értelmében.
• Valószínű, hogy egyetlen szombaton sem foglalkozott a Birodalom ügyeivel, a hivatali teendőkkel a negyedik parancsolat szerint.

6.  Vajon rólunk hogyan vélekednek a környezetünkben élő emberek?

• Vajon a mi életünkben sem tudnak semmi elmarasztalható dolgot látni?
• Bár rólunk is olyan véleménnyel lennének még az ellenségeink is, mint Dánielről.

III. A tiszttartók és Dániel

1.  A tiszttartók rendkívül gonosz és álnok terv alapján próbáltak Dánielnek ártani.

• A király előtt úgy tüntették fel tervüket, mintha azt az ország minden tisztviselőjével megtanácskozták volna, azok teljes egyetértésével.
• A valóságban pedig Dániel sem tudott róla, pedig a legközvetlenebb felettesük volt.
• Készek voltak a saját vallásos gyakorlatukat is megtagadni, csakhogy Dánielnek árthassanak.
• A médek és a perzsák visszavonhatatlan törvénye alapján akarták ezt a rendeletet kiadatni, mivel tudták, ha az álnok tervük kiderül, akkor a király mindent meg fog tenni szándékuk meghiúsítására. v.ö: 14. vers.

2.  Dániel előre látta az ellene irányuló összeesküvés kibontakozását, de egy lépést sem tett annak megakadályozására.

• Mint a király után következő ember, tehetett volna valamit, Ő azonban teljesen Istenre bízta ügyét.
• Megtehette volna, hogy a szigorú rendeletre való tekintettel, most Ő sem imádkozik Istenhez.
• Gondolkozhatott volna úgy is, hogy tulajdonképpen csak egy hónapról van szó, és ezt a rövid időt talán megbocsátja a jó Isten, hogy a rendkívüli körülmények miatt most nem imádkozik.
• Megtehette volna azt is, hogy most bezárja lakásának azt az ajtaját, ahol imádkozni szokott, hogy ne tudják meglepni imádkozás közben.
• Vagy esetleg erre az egy hónapra más időpontban imádkozik, mint ahogy eddig szokása volt, esetleg olyankor, amikor nincs lehetőség a leleplezésére.

3.  Vajon mi mit teszünk vagy mit tennénk hasonló körülmények között?

• Mit teszünk, ha veszéllyel és megpróbáltatással kerülünk szembe?
• Merjük e vállalni Istenünket és hitünket olyan körülmények között is?
• Állhatatosak maradunk e hitéletünk gyakorlásában a nehézségek idején is, vagy a körülmények hatására alakítjuk a hitvallásunkat és a gyakorlati kereszténységünket?
• Te milyen időközönként szoktál imádkozni?
• Mit jelent számodra az imádság?
• Kész vagy e vállalni az imádkozó életformádat a világ gúnyja, megvetése, esetleg a tilalma ellenére is?

IV. A tiszttartók és a király

1.  Az a mód, ahogyan eljártak Dániellel szemben, világosan mutatja, hogy milyen mélységesen gyűlölték, és mennyire szerették volna megölni.

• Dániel házához is csoportosan jöttek és berontottak a szobájába, egyáltalán nem voltak tekintettel arra, hogy a méltóságát illetően a király után következő ember házában vannak, aki az ő felettesük.
• Teljesen biztosak voltak abban, hogy Dánielt imádkozás közben fogják tetten érni.
• Amikor visszaértek a királyhoz, előbb rákérdeztek a királyra, hogy érvényes-e még a rendelet, amely ki lett adva.
• Biztosítani akarták szándékuk sikerét, mert igenlő válasz esetén már nem léphet vissza a király.
• Dánielre vonatkozó megjegyzéseikkel befolyásolni akarták a királyt.
• Már nem utaltak rangjára, hivatali tisztére, egyszerűen csak idegennek nevezték.
• A "júdabeli foglyok közül való", - mintha még ezidőben is fogolyként élt volna közöttük.

2.  A király csak most ismerte fel tisztviselőinek a szándékát.

• Átlátta, hogy az egész rendelet-ügy nem azért született meg, ahogy azt eleinte gondolta, - hogy az Ő uralmát és személyét dicsőítsék - hanem azért, hogy megfosszák egy kitűnő főemberétől.
• Megértette, hogy tanácsadói és főemberei, akikben eddig megbízott, most álnok módon becsapták és tőrbecsaltak egy ártatlan ember megöléséhez.
• Egész napos törekvése - Dániel megszabadítására - hiábavaló volt, mert a kiadott törvény visszavonhatatlan volt még a király számára is.

3.  A király a saját tehetetlensége ellenére mégis reménykedett Dániel szabadulásában

• Most nem egy hívő izráelita mondja azt, hogy az én Istenem meg tud szabadítani, hanem egy pogány király.
• "A te Istened, akinek te szüntelen szolgálsz, Ő szabadítson meg téged"
• Valószínű, hogy Dániel elbeszélése alapján ismerte a korábbi tapasztalatok történetét, amik a babiloni udvarban történtek.
• A verem lezáró kövét azonban nemcsak a király pecsételte le, hanem a főembereivel is lepecsételtette.
• Minden emberi szándékot, minden rosszindulatú emberi közbeavatkozás lehetőségét akarta ezzel kiiktatni.
• Ez a tette az Isten szabadításába vetett hitét is kifejezésre juttatta.
• Az Isten szabadítása esetén a főemberek pecsétje védte a királyt a főemberek vádjaival szemben.
• Így nem mondhatták azt, hogy csak azért szabadult meg Dániel, mert a király közbeavatkozott.
• A király pecsétje viszont a főembereket tartotta távol, és akadályozta meg őket minden további aljas szándékukban.

V. Az Isten közbelépése

1.  Dániel feletti szomorúságában és a lelkiismeretének furdalása miatt egész éjjel nem tudott aludni a király.

• Kétségbeesett reménységgel ment kora hajnalban az oroszlánok verméhez.
• Ahogy Dánielt szólította, azzal határozott bizonyságot tett az élő Istenbe vetett hitéről.
• "Dániel, az élő Istennek szolgája" 20. vers.

2.  A király és Dániel párbeszédében csodálatos bizonyságtételt kapunk Dánielről.

• "A te Istened, akinek te szüntelen szolgálsz".
• "Az én Istenem elbocsátotta az Ő angyalát".
• "Mert ártatlannak találtattam Ő előtte".
• "És te előtted sem követtem el óh király semmi vétket".

3.  Igen valószínű, hogy Dániel nem védekezett, nem mentegette a cselekedeteit, mielőtt az oroszlánok elé vetették.

• Bizonyára minden szavát félremagyarázták volna ellenségei, a félelem és a gyengeség jelének tekintették volna.
• Most azonban az Isten szabadítását megtapasztalva, már elérkezettnek látta az időt arra, hogy ártatlannak vallja magát.

4.  A történet végén az álnokság méltó jutalmát veszi el.

• A Dániel ellen támadó emberek családostól kerültek arra a sorsra, amit Dánielnek szántak.
• Az ő haláluk egyértelmű bizonysága volt annak, hogy eddig Isten fékezte meg az oroszlánokat.

5.  Ez a csodálatos esemény lehetővé tette, hogy az egész Birodalomban újra megismerjék az egyedül élő Istent, a Mindenhatót.

• Egyetlen ember rendíthetetlen hite és hűsége elég volt ehhez a hatalmas misszióhoz.