1. Ez a lakoma rendkívüli körülmények között került megtartásra.
Már több elveszített csata állt a babilóniaiak mögött a Médó-Perzsa csapatoktól.
A város falain kívül az eddigi csatákban
győztes hadsereg táborozott.
A lakomán résztvevő ezer főember
bizonyára az ellenséges hadsereg elől menekült be a városfal biztonságot
nyújtó védelme mögé.
2. A város méretei és a benne
rejlő körülmények kolosszálisak voltak.
A város jellemző adatairól a következőket
tudjuk:
A város 96 km. kerületű négyszögben
terült el.
Egy-egy oldala 24 km. hosszú volt.
Az egész várost egy védőfal vett
körül, még a várost átszelő folyó mindkét partján is.
A fal mintegy 100 m. magas és 25
m. széles volt.
A város belsejében 50 főutca keresztezte
egymást.
Egy-egy főút szélessége 46 m volt.
A város építési rendszere is csodálatos
volt.
A függőkertek, amelyek teraszról-teraszra
emelkedtek fölfelé, elérték a városfal magasságát is.
A két királyi palotát az Eufrátesz
alatt átmenő alagút kötötte össze egymással.
A bent tartózkodó emberek mintegy
20 évre elégséges élelmiszer készlettel vonultak vissza a falak védelme
mögé. /Lásd: Xenophón: Kürosz Nevelkedése 245. old./
3. A király csak rendkívüli alkalmakon evett és ivott a vendégei
között, most azonban egy ilyen alkalom volt.
Egyrészt azért, mert sikerült bemenekülniük
a város biztonságot nyújtó falai mögé.
Másrészt viszont azért, mert egy
rendkívüli ünnep ideje érkezett el, és ezt megfelelő pompa és tivornya
által akarták megtartani.
"Cirusz megtudta, hogy Babilonban
ünnepet ülnek, és hogy ivással, vigadozással töltik majd az egész éjjelt.
Erre még aznap éjjel nagy csomó munkással átvágatta a csatornát és a folyót
elválasztó töltést. Ennek következtében a víz nyomban kilépett az árokba,
és a várost átszelő folyómeder járhatóvá lett." /Xenophon: Kürosz Nevelkedése
246. old./
A lakomán résztvevő főemberek közül
senki sem sejtette, hogy ez az utolsó éjszakájuk.
4. Eközben a bortól megrészegedett király rendeletet adott ki a jeruzsálemi
templomból való edényekre vonatkozóan.
Józan állapotában talán ő sem vetemedett
volna ilyen tettre.
Az istenekkel kapcsolatos dolgok
iránt ugyanis egyfajta fanatikus tisztelet élt a keleti emberekben.
Most azonban a régi győzelmek ünnepén
a saját nagyságának a dicsőségében akart tündökölni főemberei előtt.
A jeruzsálemi templomból való edények
meggyalázásának természetes következménye volt az, hogy a saját isteneiket
dicsőítették, akik ezeket a győzelmeket adták nekik.
1. A régészeti feltárások szerint a királyi palotának
az a terme, ahol feltehetően a lakomát tartották 17 x 53 méter alapterületű
volt.
Az egyik hosszú oldalfal közepén
volt az a bemélyedés, ahol minden valószínűség szerint a trón helyezkedett
el, és feltehetően a vele szemközti falon jelent meg a kéz és az írás.
2. A részeg királyra rettenetes hatással volt a falon író kéz látványa.
Rémületét még növelte a vádoló lelkiismerete
és vészjósló sejtelmeinek gyötrése.
Most döbbent rá a maga valóságában
a legutóbbi katonai vereségére és annak beláthatatlan következményeire
népe és Birodalma életében.
Minden gonoszságának betetőzése gyötörhette
azonban a legjobban, hogy megszentségtelenítette a zsidók ismeretlen Istenének
edényeit, ami által esetleg magára haragította Őt.
A királynak erről az állapotáról
már Ésaiás próféta is jövendölt Babilon elestével kapcsolatosan. Ésa.
21,2-4.
3. A király jövendőmondói, varázslói
most is kudarcot vallottak tudományukkal, mint az előző alkalmak esetében.
1. A megjelenő királyasszony minden
valószínűség szerint a király édesanyja lehetett, vagyis Nabukodonozor
lánya.
A történet leírása szerint ugyanis
a feleségek ott voltak a lakomán
A keleti népeknél elképzelhetetlen
volt, hogy a király felesége hívás nélkül jelenjen meg a király előtt,
vagy ne jelenjen meg, ha az hívja őt. v.ö: Eszt. 4,11. 16.
A babilóniai királyok kivételes tiszteletben
és megbecsülésben részesítették az anyakirálynőket.
2. A történet idején Dániel nyilvános
szereplése már lejárt, valószínű, hogy még Nabukodonozor halála idején.
v.ö: II. Móz. 1,6-8.
Annak ellenére, hogy Dániel már visszavonult
a közügyektől, a régi udvari emberek még jól ismerték őt, és emlékeztek
előző életére és dolgaira.
A királyasszony, mint a nagy király
lánya, tökéletesen ismerte Dánielt, és a vele kapcsolatos eseményeket is.
A királyasszony tehát felhívta a
király figyelmét a Birodalomban lévő bölcsek egykori vezetőjére, Dánielre.
1. A király szavaiból az tűnik
ki, hogy személyes ismeretség nem volt közöttük. 13-14. vers.
"Te vagy az a Dániel",aki
a júdabeli foglyok közül való, kérdezte?
"Aki felől azt hallottam",
hogy az isteneknek lelke van benned?
2. A király számára megalázó,
hogy éppen egy júdabeli fogolyhoz kell fordulnia segítségért a felettük
aratott győzelem emlékünnepén.
Dániel keserű hangú dorgálásából
kitűnik, hogy a király ismerte a Izráel Istenének törvényeit és egyéb követelményeit.
22-24.
vers
A király azonban nem akarta figyelembe venni és megtartani ezeket az elveket.
Bizonyára ez is közrejátszott abban,
amiért Dániel szolgálatát olyan hosszú idő óta mellőzték, hogy a király
már nem is ismerte személyesen.
Dániel ugyanis nem betegség vagy
a magas korára való tekintettel vonult vissza a közügyek intézésétől.
Hiszen később a Perzsa udvarban újra
vállalt magas beosztású szolgálatot.
Valószínű, hogy a Belsazár politikájával
szembeni magatartását és állásfoglalását méltatták a Perzsa Birodalom első
uralkodói, amikor újra államigazgatással bízták meg.
3. Dániel válaszából semmi együttérzést vagy sajnálatot
sem lehet érezni, ami arra enged következtetni, hogy a király nagyon bűnös
és gonosz életet élt.
Nabukodonozor esetében egészen kétségbe
volt esve, amikor megértette, hogy milyen isteni ítélet vár a királyra.
Dán:
4,16.
1. A falra felírt szavak minden
valószínűség szerint arám nyelvű szavak voltak.
Dániel magyarázata szerint a következőt
üzente Isten a királynak:
MENE
- "Számba vette Isten a te országlásodat, és véget vet annak."26.
vers.
TEKEL
- "Megmérettél a mérlegen, és hijjával találtattál"27. vers.
UFARSZIN - "Elosztatott a te országod, és adatott
a médeknek és a perzsáknak."28. vers.
2. A babiloni bölcsek azért nem tudták elolvasni, mert ez a szöveg
önmagában nem mond semmit.
Minden egyes szó egy-egy igazságot,
egy-egy üzenetet tartalmazott.
Ezeket az igazságokat csak olyan
ember fejthette meg, aki az Isten Lelkétől kapott világosságot annak megértésére.
3. Ez a mennyei megméretés minden ember esetében be fog egyszer következni.
Isten minden ember cselekedeteit
számba veszi egyszer. II. Kor. 5,9-10.
Vannak esetek, amikor Isten még az
emberek fölötti egyetemes ítélkezése előtt ítéletet mond egyes emberek
felett, és ezt az ítéletét meg is ismerteti velük. v.ö: I. Kir. 21,17-23.
22,34-38. II. Kir. 9,30-37.
1. A király három dolgot ígért annak az embernek, aki meg tudja fejteni
az írás értelmét.
"Akkor... öltözteték Dánielt bíborba,
és arany láncot tevének a nyakába." 29. vers.
A királyi méltóság és hatalom gyakorlására jogosító ruha és jelvény volt
az, amibe Dánielt öltöztették.
"Kikiálták felőle, hogy Ő parancsol
mint
harmadik az országban." 29/b. vers.
2. Belsazár, mint Babilónia utolsó királya, sokáig gondot okozott
a történészeknek és a bibliatanítóknak.
Több ókori okmány felsorolja Babilon
királyainak neveit, és ezek között utolsó királyként mindig NABONID neve
szerepel mindegyikben.
3. Csak a múlt század közepétől
találtak olyan leleteket, amelyek véglegesen megoldották a feszültséget.
1861-ben
az Úr-beli Mold-templomban talált ékírásos szöveg NABONID imáját ismerteti,
melyben Belsazár nevű elsőszülött fiáért könyörög.
1881-ben találtak egy
újabb írást, amely azóta "Nabonid krónikája" néven lett ismeretessé.
Ennek szövege leírja, hogyan foglalta
el Babilont Círusz.
Ez az írás azt állítja, hogy Nabonid
Tánában tartózkodott több éven át, mialatt Babilon ügyeit a fia intézte.
1916-ban megjelent
egy szöveg, amely Nabonid és Belsazár nevét együtt említi egy esküformulában.
A bizonyító leletek sorát egy 1924-ben
közzétett anyag zárja.
Sidney Smith a Britisch Múzeum tulajdonában
lévő, úgynevezett "Nabonid Elbeszélő költemény"-ét hozta nyilvánosságra.
Ez az ékírásos okmány adott végleges
igazolást arról, hogy Nabonid elsőszülött fiára bízta a királyságot.
4. A valóságban tehát Nabonid és Belsazár társuralkodókként irányították
Babilon ügyeit, és uralták a királyiszékét.
Ilyen háttér ismerete mellett érthető
meg az, hogy miért csak a harmadik helyet ígérte oda Belsazár annak, aki
megfejti az írás értelmét.
5. A király ugyan beváltotta a
jutalomra vonatkozó ígéretét, gyakorlati jelentősége azonban már
nem volt.
Még azon az éjszakán elfoglalta Cirusz
a várost.
Belsazárt megölték.
Ezen az éjszakán Babilon, mint világhatalom
megszűnt létezni.
Az "arany fej" eltűnt
a történelem színpadáról, hogy elfoglalja helyét a következő birodalom,
amelyet az "ezüst mell és karok" szimbolizáltak a Nabukodonozornak
mutatott állóképen.