3. A tüzes kemence

I. A király álmának megvalósulása

 1.  A felállított szobor tiszta aranyból lett készítve.

• Formáját tekintve bizonyára azonos azzal, amit a király álmában látott.
• Az a tény, hogy az egész szobrot aranyból készíttette el, több dolgot is kifejez.
• Az Ő birodalma nem enged helyt más hatalomnak más országnak, más királynak.
• Különösen pedig egy nálánál gyengébb birodalomnak vagy királynak nem

2.  A szobor méretei a jellegzetes babilóniai számrendszerrel kapcsolatos.

• A 60-as számrendszert a babilóniaiak vezették be.
• A 60-as és a 12-es számrendszernek közös az eredete, osztható is egymással.
• A babilóniai számrendszer még ma is megtalálható bizonyos mértékegységeink között.
• A körív 360 foka, amely 6 x 60 fok.
• Az időbeosztásunk 60 perce illetve 60 másodperce, vagy 2 x 12 óra, amely egy teljes napot tesz ki.

3.  A bálványistenek tisztelői a legtöbb esetben túlszárnyalják áldozatkészségben és buzgóságban az élő Isten tisztelőit.

• Ez a 30 méter magas szobor tiszta aranyból lett elkészítve.
• De jellemző rájuk az is, hogy fenyegetéssel és büntetéssel akarják a saját istenük imádására kényszeríteni az embereket. 5-6. vers.

4.  A káldeus bölcsek nem tudták elfelejteni és megbocsátani előző megszégyenülésüket.

• A történetből kitűnik, hogy várták az alkalmat, amikor majd ők kerülhetnek felülre.
• Jellemző példatörténet ez arra, hogy a jellemgyenge emberek miként akarnak tiszteletet és megbecsülést biztosítani maguknak.
• A királynak hízelegnek és dícsérik őt.
• Ezalatt a másikat vádolják és hamis szinben tüntetik fel.

5.  Az ifjak magatartásából kitűnik, hogy készek voltak addig a pontig elmenni, amíg az nem jelentette hitük megtagadását.

• Azonban az is lehet, hogy nem voltak tisztában azzal, hogy mit jelent egy bálványszobor felavatása.
• Dániel bizonyára valamilyen fontos állami ügy intézésében volt távol.

6.  A bálványimádó szertartáshoz hozzászokott meghívottak tisztában voltak vele, hogy milyen természetű lesz a felavatás.

• El voltak készülve arra, hogy le kell majd borulniuk és imádni kell az istenszobrot.
• Tudták azt is, hogy a szobor előtti leborulás egyúttal a király iránti hűségük és hódolatuk kifejezése lesz.
• A szobor imádásával azt a tényt is elismerik, hogy a Birodalom istenei felette állanak minden más nép és ország isteneinél.
• A szobor imádásától való elzárkózás a Birodalom és a király hatalmának a megtagadását jelentette, az ilyen magatartást nyílt lázadásnak tekintették a király ellen, és ezért volt a súlyos ítélet kilátásba helyezve.

II. A király és az ifjak párbeszéde

1. A király magatartása több dolgot megismertet velünk. 13-18. vers.

• Haragja ellenére a három ifjút szerette, különben nem adott volna nekik újabb alkalmat.
• Még egy mentő ötlettel is segített nekik. 14. vers.
• Mondják azt, hogy csupán félreértés történt, nem szándékosan tették.
• Utolsó gondolata azonban egy belső vívódást fejezett ki. 15/b. vers.
• Egyszer már elismerte ennek az Istennek a létezését és egyedüli hatalmát. 2,47.
• Azóta viszont már a saját hatalma megrészegítette és dühös indulata is tompította most a józan gondolkodásban.
• A kérdésének feltevése viszont aggodalmat fejez ki, azt érzékelteti, hogy nem teljesen biztos a dolgában.

2.  Nagyon fontos szempontokat figyelhetünk meg az ifjak reagálásában.

• “Nem szükséges erre felelnünk néked”. 16/b. vers.
• Hosszú időn keresztül és sokféle módon volt lehetősége megismerni azt az Istent, aki szolgáit az ő kezéből is kiszabadíthatja.
• “A mi Istenünk, akit mi szolgálunk”. 17/a. vers.
• Babilon istenei képtelenek erre, ezt a király is tudja.
• Izráel Istene azonban a király kezéből és a kemencéből is kiszabadíthat minket.
• “De ha nem tenné is”. 18/a. vers.
• Valamilyen általunk nem ismert okból ezt is megengedheti Isten.
• Mi azonban a te isteneidnek akkor sem szolgálunk, és az állóképet nem imádjuk. v.ö: II. Móz. 20,4-5.

III. Az ítélet végrehajtása

1.  Az ifjak válaszától a király indulata a végsőkig fokozódott.

• “Eltelék haraggal és orcájának színe elváltozék”.
• A király által kiadott minden rendelkezés arra összpontosult, nehogy valami is megakadályozza az ifjak megbüntetését.
• Hétszerte jobban hevítették fel a kemencét.
• Különösen erőss vitézekkel hajtották végre az ítéletet.
• Maga a király is felügyelte személyes jelenlétével az ítélet végrehajtását.

2.  Az ítélet végrehajtásánál jelenlévő király nagyon megijedt a látottaktól.

• Erőss vitézei halálos égési sebeket szereztek, mire feladatukat elvégezték.
• Az ifjak pedig, akiket megkötözve dobtak a tűzbe:
• A köteleiktől teljesen szabadon mozognak.
• Az izzó tűzben sétálnak, tehát nem árt nekik.
• A legmeglepőbb pedig az, hogy nem csak három ember van bent a tűzben.
• A negyedik pedig olyan, mint valami istennek fia.

3.  A saját indulataiból kijózanodott király a kemencéhez ment, és nyilvános vallomással szólította meg az ifjakat és hívta ki őket.

• “A felséges Istennek szolgái”. 26. vers.
• Ezzel azonban még csak azt ismerte el, hogy a többi istenek között az első az ifjak Istene, vagyis a legmagasabbrendű.

4.  Az ifjakon a tűznek a legkisebb nyoma sem látszott, amikor kijöttek a kemencéből.

• “A tűznek semmi hatalma sem lett az ő testükön.”
• “Egy hajszáluk sem égett meg.”
• “Az alsó ruháikon sem történt semmi változás.”
• “A tűz szaga sem járta át őket.”

IV. A király istendícsérete és rendelete

1.  “Áldott ezeknek Istene”.  28/a. vers

• Elküldte az Ő angyalát.
• Kiszabadította szolgáit, akik Benne bíztak.
• Akik még a király parancsát is megtagadták Ő érette.
• Akik készek voltak veszedelemre adni magukat.
• Akik nem imádtak és nem szolgáltak más Istent az ő Istenükön kívül.

2.  A király rendelete szerint senki sem szólhat káromlást a zsidó ifjak Istene ellen.

• A Babilonban uralkodó hiedelem szerint a leigázott népek istenei voltak a gyengék, mert nem tudták a népet megvédeni.
• Ezért a leigázott népek isteneiről lekicsinyléssel és megvetéssel beszéltek.
• Ezt a lealázó, az Izráel Istenét káromló beszédet tiltotta most el a király rendelete.
• “Mert nincsen más Isten, aki így megszabadíthat.” 29/b. vers.
• A király azonban most is túlbecsülte jogait, amikor erre erőszakkal akarta kényszeríteni az embereket.
• “Aki káromlást mond Sidrák, Misák és Abednégó Istene ellen, az darabokra tépessék, és háza szemétdombbá tétessék.”29. vers.

3.  A nagy szobor és annak imádása teljesen feledésbe merült az újabb esemény miatt.

• A Birodalom minden főemberének gondolata most a csodás esemény hatásával volt tele.
• A tartományokba hazatérő főemberek elvitték magukkal a látott élményt és a király rendeletét. 31-33. vers.
• Ebben az üzenetben a király mindazt elmondta, amit csak tudott erről a hatalmas Istenről.
• Ez az üzenet már hűen tükrözi a királyban végbement változást.
• Már nem akarja az egyedüli hatalmat és dicsősséget kizáróan a maga és országa számára biztosítani.
• Már kész beletörődni és elfogadni az álmában kapott üzenet érvényét, amely szerint csak az Isten országa örökkévaló, az emberi birodalmak pedig mulandóak. 2,44.

4.  A történetnek ez a része elmondja azt, hogy mit tehetnek Istenért és az evangélium hirdetése érdekében Istennek hűséges gyermekei.

• A minden körülmények között hűséges emberei vannak kevesen, ma is ebben lát hiányt Isten.
• Az emberek valamilyen nagy dolgot szeretnének tenni és nem gondolnak arra, hogy az Isten iránti hűség a mindennapok eseményei között a legnagyobb, amit tehetnek.

5.  Az Istenükhöz hűséges ifjakat nagy tisztességre emelte a király a Birodalom tartományaiban.

V. A történelem ismétlődése

1.  Dániel könyvének ez a történeti leírása egy különös dologra irányítja a Biblia próféciáit olvasó és ismerő emberek figyelmét.

• Általános megfigyelése ez az embereknek, hogy a történelem nagyon sokszor megismétli önmagát.
• Mivel a háttérből irányító erő és hatalom mindíg ugyanaz volt a történelem folyamán.
• Az egyik oldalon Isten, a másik oldalon pedig Sátán állt a háttérben.
• A Biblia tájékoztatása szerint Dániel könyvének ez a története is meg fog egyszer ismétlődni.

2.  Ennek a megértéséhez azonban először azt kell tudni, hogy a Biblia nagyon sokszor csak jelképes vonatkozásban használja a “Babilon” szót vagy nevet.

• Általában az Isten népének mindenkori ellenségét akarja megjelölni ezzel a névvel.
• Az apostolok idejében a pogány Rómára vonatkoztatták ezt a jelképes nevet. I. Pét: 5,13.
• Azért mondjuk hogy csak jelképesen, mivel Babilon már nem létezett az apostolok idejében, hiszen Nagy Sándor idejében teljesen lerombolták azt.
• Az utolsó időre vonatkozó próféciákban viszont ismét találkozunk ezzel névvel, mint jelképes fogalommal.

3.  Ezek a próféciák eléggé sokirányú lehetőséget biztosítanak a jelképes “Babilon” azonosítására.

• Az egyik helyen nagy városnak nevezi Babilont, és minden arra utal, hogy most is Rómára vonatkoztatva érti ezt a jelképes nevet.
• A másik helyen viszont egy parázna asszonyt jelöl meg ezzel a névvel a Biblia. Jel: 17,5.
• Ennek megértéséhez azonban tudni kell azt, hogy a Biblia próféciái mindíg egy vallási közösséget értenek az “asszony” jelképes használata alatt.
• Mivel pedig a prófécia azt is elmondja, hogy ez az asszony azonos ama nagy várossal, ezért Róma városa alapján az egyházat sem nehéz azonosítani.
• Akinek viszont még mindíg nehézséget okoz az azonosítás, annak el kell olvasnia azt, amit a prófécia leír erről az asszonyról. Jel: 17, 1-6.
• A harmadik helyen pedig úgy beszél a Biblia erről a vallási-politikai hatalomról, mint egy “fenevad”-ról. Jel: 13,1-10.
• Azért használja Isten ezt a jelzőt ennek a hatalomnak a megjelölésére, mert amit tesz ez a hatalom, az csak egy vérengző fenevadra jellemző.

4.  A Jelenések könyve ugyanakkor arról is beszél, hogy egy másik fenevad is fog majd támadni, amely egy képet akar felállítani.

• Ezzel azt akarja elérni, hogy ezen a képen keresztül minden ember imádja az előző fenevadat, vagyis a Római Egyházat. Jel: 13,12-15.
• Most ugyan nem tüzes kemence fenyegeti az Istenhez hűséges embereket, de ez a fenyegetés sem kevesebb, mint az előző.
• “Ha valaki nem imádja a fenevad képét, az megölettessen”. Jel: 13,15.
• A büntetés másik szankciója pedig az élet alapvető feltételeitől fosztja meg Isten gyermekeit.
• “Ne vehessen, és el se adhasson semmit:” Jel: 13,17.

5.  Mivel a végidőben felállított kép imádása egy különleges jel felvétele által történik, ezért ez a tény három csoportba fogja osztani az embereket.

• Az egyik csoport a homlokára veszi majd fel az imádatnak ezt a jelét.
• Mivel a homlok az értelem és az akarat szimbólumaként van itt használva, ezért azokat az embereket jelképezi, akik meggyőződésből és szabad akaratukból imádják ezt a hatalmat.
• A másik csoport viszont csak a kezére veszi majd fel az imádatnak ezt a jelét.
• Ezzel pedig azt akarja kifejezni a prófécia, hogy ezek az emberek nem meggyőződésből, nem szabad akaratukból fogják imádni a fenevadat.
• De a külső kényszerítő hatások miatt, vagy a személyes érdekeik miatt készek lesznek cselekedni azt, amit követelnek tőlük.
• A harmadik csoportba pedig azok tartoznak, akik a kényszerítő hatások ellenére sem hajlandók felvenni az imádat jelét még a kezükre sem.
• Az Istenhez hűséges embereknek ezt a csoportját úgy mutatja be a Biblia, mint “akik nem fertőztették meg magukat, mert szűzek”. Jel: 14,4.
• Vagyis elhatárolódtak az Istenhez hűtlenné vált egyházaktól, és így megőrízték ártatlanságban lelkük tisztaságát.

6.  A dánieli történet ismétlődésének harmadik teljesedése pedig arra vonatkozik, hogy most is ott lesz a “tüzes kemencében” az Istennek Fia.

• Amikor majd ez a földi hatalom megvonja Isten gyermekeitől az élet alapvető dolgaihoz való hozzájutás lehetőségét, akkor majd Isten fog gondoskodni az Övéiről. Ésa: 33,15-16.
• Lásd Izráelt a pusztában negyven évig, vagy Illés prófétát a három és fél évig tartó szárazság idején.
• A megpróbáltatásnak ebben a végzetesnek látszó idejében egy másik isteni ígéret is bátorítást jelenthet azoknak, akiknek át kell élni.
• Isten ugyanis akkor sem fogja megengedni, hogy az üldöző hatalom szándéka beteljesedjen az Ő népén.
• “Abban az időben felkél Mihály, a nagy fejedelem, aki a te néped fiaiért áll,....”
• “És abban az időben megszabadul a te néped, aki csak beírva találtatik a könyvben.” Dán: 12,1. (Jel: 7,14-17.)