1. Az adventista közgondolkodásban általában lelki ajándéknak nevezzük
azokat a megnyilatkozásokat, ahogy a Szentlélek segíti és építi az Egyházat
rajtunk keresztül.
A Biblia azonban egy másik kifejezést is társít ehhez a fogalomhoz, a “Kharisz”-ma
szót,
ami azt jelenti kegyelem, vagyis azt, hogy kegyelmi ajándék.
I.
Kor. 12,4.
2. Elsődleges jelentésében Isten megváltó kegyelmét jelenti, amely Jézus
Krisztus személyében és áldozatában nyilatkozott meg. Ján. 3,16.
“De a kegyelmi ajándék nem úgy van, mint a bűneset; mert ha amaz egynek
esete miatt sokan haltak meg, az Isten kegyelme és a kegyelemből való ajándék,
mely az egy ember Jézus Krisztusé, sokkal inkább elhatott sokakra.”
Róm.
5,15.
“Mert a bűn zsoldja halál; az Isten kegyelmi ajándéka pedig örök élet
a mi Urunk Krisztus Jézusban.” Róm. 6,23.
Jézusban Isten “mindennel megajándékozott minket, ami az életre és kegyességre
való”. II. Pét. 1,3.
Ugyanakkor az Isten kegyelmi ajándéka minden esetben a Szentlélek jelenlétét
is jelenti.
Ő maga is kegyelemből “adatott nekünk”, de a tökéletesedéshez szükséges
kegyelmi ajándékokat is általa nyerjük, ezért Vele “a fiúságnak lelkét
kaptuk, aki által kiáltjuk: Abbá, Atyám!”Róm. 5,5.
8,15.
3. Az Ószövetségben hiányzik ez a letisztult fogalom, de maga a jelenség
nem hiányzik.
Isten Lelkének jelenléte már abban a korban is gazdagon megnyilatkozott
azokban az emberekben, akiket kiválasztott és ihletett.
Így tette képessé őket rendkívüli feladatok elvégzésére.
Mózes például olyan gazdagon részesült kegyelmi ajándékokban, hogy később
Isten még vissza is vett tőle, azért hogy a hetven vénre ruházhassa át
őket. IV. Móz. 11,17.
Ésaiás nagyon tisztán fogalmazza meg a Szentléleknek ilyen vonatkozású
munkáját.
“Akin az Úrnak Lelke megnyugszik: bölcsességnek és értelemnek lelke,
tanácsnak és hatalomnak lelke, az Úr ismeretének és félelmének lelke”
van. Ésa. 11,2.
4. Az Újszövetségben a pünkösdi események kapcsán áradnak ki a kegyelmi
ajándékok, és így kerül be a kereszténység gondolkodásába.
Péter emlékezteti az őt hallgató zsidókat, hogy ez az esemény csupán az
ószövetségi próféciák beteljesedése. Csel. 2,17.
5. A Szentlélek ajándékait különböző szempontok alapján osztályozhatjuk,
és ezeket a szempontokat nem szabad figyelmen kívül hagyni, amikor a lelki
ajándékokról beszélünk.
Pál apostol bemutatásában három kifejezéssel találkozunk, ami egyfajta
csoportosítást is jelent. I. Kor. 12,4-6.
“khariszmata” a kegyelmi ajándékok (bizonyságtétel)
“diakonia” a szolgálatok
“energémata” az isteni erő-megnyilvánulások (csodák)
A lelki ajándékok meghatározásánál nagyon fontos szem előtt tartani, hogy
kétféle esettel állhatunk szembe.
Vannak olyan kegyelmi ajándékok, amiket csupán öröklött és szerzett képességeinkként
tartunk számon, pedig azokat is Isten ajándékaként kaptuk.
Ilyen isteni ajándéknak tekinthető:
Ha valakinek szép énekhangja van, vagy éppen gyönyörűen tud hegedülni.
Mások a kézműves alkotásban tudnak különleges képességet felmutatni.
De a szép arc, az arányaiban szép test, vagy a fizikai erő, szintén isteni
ajándéknak tekinthető.
Ilyen és hasonló ajándékkal kivétel nélkül minden ember rendelkezik, senki
sem mondhatja, hogy ő nem kapott semmit.
Ezt az isteni ajándékot a saját belátásunk szerint használhatjuk, ahogy
éppen tetszik, - bár ezekről is számot kell
egyszer adni, hogy miként használtuk.
A természetes képességeinken túl lehetnek olyan természetfeletti lelki
ajándékaink is, amiket csak különleges esetekben ad Isten.
Ezek az ajándékok viszont kizárólag csak az Isten megváltó művében hasznosíthatók.
Eféz.
4,11-13.
6. Nagyon fontos tudnunk, hogy a természetes képességeink is válhatnak
az Isten művét szolgáló és építő lelki ajándékká.
Ez az átalakulás csak az Istennel élő közösségben élő ember esetében lehetséges.
“Ha valaki szeret engem, megtartja az én beszédemet: és az én Atyám
szereti azt, és ahhoz megyünk, és annál lakozunk.” Ján.
14,23.
Az újjászületett ember életében változnak át a természetes képességek lelki
ajándékokká.
Ha viszont ez a kapcsolat megtörik, a Szentlélek eltávozásával az ajándék
is megszűnik működni.
Ez azt jelenti, hogy az Isten által felfokozott képességeink megszürkülnek,
visszaesnek a régi önérdeket szolgáló képességünk szintjére.
“A mennyei angyalok munkatársaivá kell lennünk, be kell mutatnunk Jézust
a világnak. Az angyalok szinte türelmetlenül , sóvárogva várják az együttműködésünket,
mert ők emberi csatornákon át érintkezhetnek az emberekkel. Ha egész szívünkkel
odaszentelődünk, átadjuk magunkat Krisztusnak, az angyalok örvendeznek,
hogy a mi hangunk segítségével tárhatják fel Isten szeretetét.” (J.É.
243,3.)
1. A lelki ajándékok kérdésével leginkább Pál apostol írásaiban találkozunk.
Pál egy nagyon szemléletes hasonlattal mutatja be a lelkiajándékok lényegét
és rendeltetését.
“Mert a nékem adott kegyelem által mondom mindenkinek közöttetek, hogy
feljebb ne bölcselkedjék, mint a hogy kell bölcselkedni; hanem józanon
bölcselkedjék, a mint az Isten adta kinek-kinek a hit mértékét. Mert miképpen
egy testben sok tagunk van, minden tagnak pedig nem ugyanazon cselekedete
van: Azonképpen sokan egy test vagyunk a Krisztusban, egyenként pedig egymásnak
tagjai vagyunk.” Róm. 12,3-5.
Ez a példa mindenek előtt arra figyelmeztet, hogy senki sem lehet test
csupán önmagában.
Mindenki csak egy tag lehet Krisztus testében, és a Lélek ajándékai sem
teszik alkalmassá arra, hogy egyedül is megálljon.
“Így azonban sok tag van ugyan, de egy test... Ti pedig a Krisztus teste
vagytok, és tagjai rész szerint.”I. Kor. 12, 20.
27.
2. A test tagjaiban megnyilatkozó lelki ajándékok a fej irányítása alatt,
egy harmonikus egységben kell működjenek.
Sokan úgy gondolnak az “egység”-re és a “különbözőség”-re,
mint két egymással ellentétes, egymást kizáró dologra.
Ha valaki túlságosan nagy súlyt helyez az egységre, akkor biztosan szembekerül
és megsérti a különbözőséget.
Ha viszont a különbözőséget teszi valaki jelszavává, akkor ezzel az egység
gondolatát fenyegeti.
Ahogyan az emberi test hihetetlenül különböző tagokból áll, mégis egy csodálatos
egységet alkotva működik, ez tekinthető ideális állapotnak a Krisztus testével
kapcsolatban is.
A tagok közötti különbözőségek sohasem jelenthetnek akadályt az egész test
egységes működésében.
3. A lelki ajándékok rendeltetésével kapcsolatban nagyon határozott üzenete
van Istennek. Eféz. 4,11-16.
Tíz pontba lehet összegezni az apostol által adott üzenetet.
“A szentek tökéletesbítése céljából”, vagyis az egyes emberek
lelki fejlődését, tökéletesedését kell szolgálnia.
“Szolgálat munkájára” adja Isten, vagyis csak azoknak adja,
akik készek szolgálni vele másoknak.
“Krisztus testének építésére”, vagyis a testvéri közösség
egységét építő szolgálatra vonatkozik.
“Míg eljutunk mindnyájan az Isten Fiában való hitnek és az Ő megismerésének
egységére.”
“Érett férfiúságra, a Krisztus teljességével ékeskedő kornak mértékére.”
“Hogy ne legyünk gyermekek, kiket ide s tova hány a hab és hajt a
tanításnak akármi szele.”
“Az igazságot követvén szeretetben.”
“Mindenestől fogva nevekedjünk Abban, aki a fej, a Krisztusban.”
“Az egész test szép renddel egyberakatván és egybeszerkesztet-vén.”
“Minden egyes tag a saját mértéke szerinti munkássággal teljesíti
a testnek növekedését a maga fölépítésére, szeretetben.”
4. A korinthusi levélben pedig azt is világosan elmondja Pál, hogy a lelki
ajándékokat a Szentlélek osztogatja mindenkinek, amint Ő akarja. I.
Kor. 12,11.
Ez azt is jelenti, hogy bár lehetséges egy konkrét lelki ajándékot kívánni
és érte imádkozni is, de nem lehet erőszakosan kikönyörögni azt.
Az ajándék ugyanis nem értem van, aki kapom, hanem a gyülekezetért, a Krisztus
testéért.
Azt viszont csak a Szentlélek tudja igazán felmérni, hogy a gyülekezet
építése szempontjából milyen ajándékra van szükség.
Azt is csak a Szentlélek tudja, hogy ki milyen ajándékot képes és tud használni
a gyülekezet építésére.
Isten tehát minden esetben az Egyházának adja az ajándékokat, és nem az
egyes embereknek, ezért a megajándékozottak nem tekinthtik saját tulajdonuknak
a kapott ajándékot.
5. Különböző lelki ajándékokra többek között azért van szükség, mert az
építés folyamán különböző feladatokat kell elvégezni.
Másrészt viszont különböző érdeklődésű és gondolkodású embereket kell elérni
az evangélium üzenetével.
Sokszor előfordul olyan helyzet is, hogy visszautasítják az igazságot,
ahogy az egyik embertől hallják, miközben megnyitják szívüket, amikor egy
másik ember másként hirdeti előttük Isten üzenetét.
6. Még a Szentlélek ajándékaival kapcsolatban is megjegyzi Pál, hogy szükség
van egy kiváltképpen való körülményre ahhoz, hogy a kapott ajándék értékes
és hatékony lehessen bennünk és általunk.
“Ha jövendőt tudok is mondani, és minden titkot és minden tudományt
ismerek is; és ha egész hitem van is, úgyannyira, hogy hegyeket mozdíthatok
ki helyükről, szeretet pedig nincsen én bennem, semmi vagyok.”I.
Kor. 13,2.
A szeretet nélküli cselekedetek, bármilyen nagynak látszanak is, csak zűrzavart
és pártoskodást eredményeznek az Egyházban.
Ezért állítja elénk Pál a helyes sorrendet: “Kövessétek a szeretetet,
kívánjátok a lelki ajándékokat” I. Kor. 14,1.
7. Ezeknek ismerete alázatosságra kell késztessen bennünket, nem szabad
elfelejtenünk, hogy a lelki ajándékok forrása az Isten kegyelme.
Minél több ajándékot kap valaki, minél nagyobb a lelki befolyása másokra,
annál jobban kell támaszkodnia Istenre, annál több ponton kell összekapcsolódnia
Istennel.
1. Mivel a lelki ajándékokat Isten adja, ezért Ő gondoskodik arról is,
hogy megfelelő időben felismerjük azt.
Ennek felismerése kétféle módon is történhet
Egyszerűen egy belső késztetést érzünk magunkban valamit megtenni, és amikor
engedünk ennek, akkor új képességet ismerünk fel magunkban.
Ha nem természetfeletti ajándékról van szó, akkor a felismert képesség
a kezdeti állapotából még tovább fejleszthető és fokozható.
A felismerés másik része a gyülekezet közösségére hárul.
Isten a gyülekezet közösségére helyezte azt a kötelességet és felelősséget,
hogy tagjaiban ismerje fel azokat a lelki ajándékokat, amiket Ő adott a
gyülekezet fejlődése érdekében.
Ha bizonytalanok vagyunk a felismerésben, akár személyes életünkben, akár
a közösség vonatkozásában, akkor kérjük Isten segítségét, és Ő biztosan
választ ad.
Az Istentől adott ajándék olyan, mint az iránytű, amely birtokosát a szolgálat
és a teljes élet öröme felé irányítja.
2. A lelki ajándékaink felismerésének azonban van egy nyomon követhető
folyamata.
Az apostolok életében azt látjuk, hogy minden azzal kezdődött, hogy félre
tették a nézeteltéréseket, az elsőbbség utáni vágyaikat, ami addig elválasztotta
őket egymástól.
Amikor ilyen érzések uralják a lelkünket, akkor képtelenek vagyunk egymásban
felismerni és elfogadni azt a lelki ajándékot, amit a Szentlélek rajta
keresztül adott a közösségnek.
Ahogy ebben a korai gyülekezetben naponta foglalatosak voltak az Ige kutatásában,
úgy a lelki ajándékok elnyerése érdekében nekünk is szükségünk van a szolgálathoz
szükséges lelki alapok ismeretére.
Amikor Isten felébreszti bennünk az akarást és annak cselekvését is az
Ő tetszésének megfelelően, akkor fogadjuk el Isten akaratát és legyünk
készek megmozdulni a késztetés irányába.
Ne féljünk megpróbálni az új dolgokat, ha egyébként érezzük a belső késztetést.
Ha pedig felismertük az ajándékainkat, akkor nyugodtan mondjuk azt el ott,
ahol használhatjuk, mert ellenkező esetben elástuk azt.
3. Mivel Isten ezeket az ajándékokat az Egyháza építésére adja, ezért az
ajándékok minősítésének feladata végső soron Krisztus testének feladatát
képezi, és nem hagyatkozhatunk teljesen a saját érzéseinkre.
Ennek érdekében Isten a lelkek megítélésének ajándékát is osztogatja az
Egyházában.
Ebből következően Isten fel is szólítja az Egyházat, hogy minden lelket
próbáljanak meg.
Mert lehet egy idegen lélek ártó szándéka is, vagy csupán egy üres emberi
képesség, ami szerepelni akar mások előtt.
Eközben azonban vigyázni kell, nehogy a Lelket oltsuk ki valakiben a figyelmetlenségünkkel
vagy a hozzá nem értésünkkel. I. Thess. 5,19-22.
4. Minden ember bizonyos adottságokkal születik, amit Isten ajándékoz részére,
és ő ezt fejlesztheti magában és használhatja tetszése szerint, de ez még
nem tekinthető lelki ajándéknak.
Majd ha átadja magát Istennek, és Ő elvégzi benne szívének újjáteremtését
és gondolkodásának a megváltozását, csak akkor válhat lelki ajándékká benne
a korábban is használt születésbeli adottság.
Ilyenképpen a meglévő képességeit “Krisztus megtisztítva és megjobbítva
adja vissza, hogy dicsőségére és embertársaink áldására használjuk fel
őket”. (K.P. 224.)
5. “Amilyen biztos, hogy a Mennyben meg van az a hely, amelyet Isten
nekünk készített, olyan biztos az is, hogy a földön van olyan feladat Isten
szolgálatában, amelyet személy szerint nekünk kell elvégeznünk.” (K.P.
222.)
Ezért legyünk éberek és józanok, hogy észrevegyük a Szentlélek megnyilatkozásait
magunkban és a gyülekezet közösségéhez tartozókban is.
Az évenkénti tisztviselő választások alkalmával ezeket a felismeréseket
kellene tudomásul venni, és a közösség támogatásáról biztosítva szolgálatba
állítani a gyülekezet építése érdekében.
Ez olyan felelősség és feladat a gyülekezeten, ami alól nincs és nem is
lehet felmentés.