|
Kérdés: Kérdésem a IV. Mózes 15:30 - 31-re vonatkozik " De, amely ember felemelt kézzel cselekszik, akár bennszülött, akár jövevény, az Urat illti az szidalommal , vágattassék ki azért az az ő népe közül. Mivelhogy az Úrnak szavát megvetette és az Ő parancsolatját megszegte, kiirtatván kiirtassék az az ember, az ő hamissága legyen ő rajta." Pál apostol egy helyen ír olyan figyelmeztetést, hogy tiszta kezeket emeljünk fel, sőt más helyen önmagával kapcsolatban említi, hogy az ő keze tiszta, ezeket értem.Úgy gondolom arról van szó, hogy ne vétkezzünk ill. végezünk önvizsgálatot, kérjünk bocsánatot..... mielőtt Istenhez fordulunk, még akkor is, ha most nem felemelt kézzel imádkozunk. Itt azonban arról van szó, hogy " felemelt kézzel cselekszik" IV. Mózes 33:3/b ".....A páskha után való napon jövének ki Izrael fiai felemelt kézzel az egész Egyiptom láttára." |
14. válasz
A kérdésedre az alábbiakat tudom válaszolni. Két anyagból
csatolom az ide vonatkozó magyarázatot. A másodikat azért csatolom teljes
terjedelmében, hogy a témában tovább kutathass.
(Mózes öt könyve és a Haftárák – Numeri – 335. old)
Fölemelt kézzel egész Egyiptom szeme előtt.
A kivonulás a nyilvánosság előtt történt. Nem volt semmi elrejteni való, illetve
kifogásolni való az elnyomóik országából való kivonulásuk módjában.
--------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------
(Keresztény Bibliai Lexikon I. kötet, 462. old.)
Felemel, felemeltetés:
A felemelés mint gesztus igen gyakran fejezi ki közvetlenül vagy közvetett
módon az embernek Istennel való kapcsolatát. Különös jelentősége van a kéz
felemelésének. Ez mindenek előtt az imádság testtartásához tartozik (5Móz 32,40;
Zsolt 63,5; 141,2; JSir 2,19; 3,41). Kifejező a szentély felé emelt kéz képe
(Zsolt 28,2; 134,2). Istenhez tiszta kezeket kell emelni (1 Tim 2,8). A felemelt
kéz az eskü testtartása is, ez kifejezi, hogy annak Isten a tanúja és
megerősítője (1 Móz 14,22; Dán 12,7). Maga Isten is felemelt kézzel esküdött meg
ígéreteire (Neh 9,15; Ez 20,28). Felemelt kézzel történt az áldás is. Így
áldotta meg Áron Izráelt (3Móz 9,22) és Jézus a tanítványokat (Lk 24,50). Mózes
felemelt keze ill. botja Istentől kapott különleges hatalmának, megbízatásának
kifejezője. Így tudja véghez vinni a tíz csapást Egyiptomban (2Móz 7,20; 9,29),
így nyitja meg a tengert az Egyiptomból menekülők előtt (2Móz 14,16). Felemelt
botja fakaszt vizet a pusztában a sziklából (4Móz 20,11). Az Amálek elleni
csatában felemelt keze biztosította Izráel számára a győzelmet (2Móz 17,8kk).
A felemelt tekintet az Isten iránti bizalmat és a benne való reménységet fejezi
ki (Jób 22,26; Zsolt 121,1; 123,1). Akinek tiszta a lelkiismerete, ill. akinek
nincs oka a félelemre, az felemelt fővel járhat (1Móz 4,7; Jób 11,15; Zsolt
27,6; vö. Bír 8,28; Zak 2,4). A megváltásukra várók felemelhetik fejüket (Lk
21,28).
Isten kezének felemelése jelenti esküjét (Neh 9,15; Ez 20,28), hatalmát és
kegyelmét (Zsolt 118,16; Ézs 26,11), de ítéletét is (Zsolt 89,43; 106,26; JSir
2,17).
Isten felemeli a szegényt (1Sám 2,7 kk; Zsolt 113,7), a megalázottakat (Lk 1,52)
és felemel a halálból (Zsolt 9,14). Ezékielt látomása idején a Lélek emeli fel
és ragadja el (Ez 3,12; 11,1; 43,5). Isten emelte fel Dávid királyságát (lKrán
14,2). Az Úr szolgája magasra emelkedik (Ézs 52,13).
Feltámadása után Jézus a tanítványok szeme láttára emeltetik a mennybe
(ApCsel 1,9). Ez azonban nem csak fizikai értelemben vett felemeltetést jelent,
hanem azt, hogy az Atya jobbjára ül, fejedelem és üvözítő lesz (ApCsel 2,33;
5,31). Jn Jézusnak, mint Emberfiának a keresztre feszítését értelmezi úgy, mint
felemeltetést (Jn 3,14; 8,28; 12,34).