Kérdés: A hegyi beszédről szóló internetes oldalon olvasom, amit a paráznaságról ír. Mit tanácsol, hogyan legyenek úrrá a fiatalok a szexualitás testi kényszerén? Saját tapasztalatom hogy egyszer fél évig bírtam a totális önmegtartóztatást, tantaluszi kínok között, de aztán muszály volt magamon segíteni, mivel már alhasi fájdalmaim voltak. Annyira, hogy féltem az egészségem rovására megy. Ilyen körülmények között hogyan kerülhető el házasság előtt a paráznaság?

 

Előző Következő Tartalomjegyzék Főoldal

3. válasz

Kérdésére csak általánosságban próbálok válaszolni, miközben azt is tudom, hogy erre a kérdésre nincs uniformizált válasz és megoldás. Erre az általános problémára igazi választ keresni csak konkrétabb és személyesebb ismeret birtokában lehetne. Ugyanis minden ember más örökséget hordoz a természetében, más és más környezeti hatás alatt nő fel és alakítja ki a szokásait, mást tekint maga számára elfogadható erkölcsi normának, és így tovább.

A fiatalok gondolkodását, erkölcsi értékrendjét és életszokásait nagy mértékben befolyásolja és meghatározza a világban kialakult erkölcsi szabadosság. Ma már szinte természetesnek tartják, hogy fiatalok szexuális életet élnek egymással, esetenként hol ezzel, hol azzal. Az emberek többsége örömöt talál annak a szemlélésében és gyakorlásában, amitől normális körülmények között vissza kellene borzadniuk. Ahogy nem természetes az, hogy emberek tömegei szadista és horrorisztikus jelenetekben gyönyörködik, mert ennek szemlélése szórakozást jelent számukra, ugyanúgy természetellenes az is, hogy a szexuális jelenetek nyílt mutogatása már mindenhol megjelenik. Ezek a jelenségek az emberiség beteglelkűségének a megnyilatkozásai. Az eltorzult emberi természetnek ezeket a megnyilatkozásait egyre inkább úgy próbálják feltüntetni, mintha azok teljesen normális és természetes dolgok lennének, pedig nem azok. Odáig jutottunk, hogy már a homoszexualitással és a pedofilizmussal is csak mint jogi esettel foglalkozik a társadalom, miközben az ilyen irányultságú emberek a valóságban lelkileg és testileg is betegek, akiknek gyógyító segítségre volna szükségük. A társadalomnak ezen a téren elkövetett mulasztását az sem menti fel, hogy az érintett emberek nem érzik betegnek magukat, hanem természetes dolognak tartják az állapotukat.

Mivel társadalmunk közgondolkodása is eltorzult az erkölcsi dolgok megítélése vonatkozásában, ezért a fiataljaink pozitív erkölcsi nevelésében is tragikus mulasztások történnek. Legnagyobb baj az, hogy a fiatalok többsége nem kerül kapcsolatba megfelelő mértékben olyan emberekkel és társadalmi csoportokkal, akik pozitív módon tudnák tanítani és befolyásolni őket gondolkodásukban és az erkölcsi értékrendjük kialakításában. Már a családi háttér, a szülők életpéldája sem jelent segítséget, hiszen a szülők gondolkodásával is baj van.

Ez a fajta általános gondolkodás vezeti el a fiatalokat oda, ami az Ön kérdésében is megfogalmazódik: “hogyan legyenek úrrá a fiatalok a szexualitás testi kényszerén?”. A szexuális vágy ugyanis csak akkor jelentkezik kényszerként, amikor a gyeplője egyszer már el lett engedve. Természetesen a gyeplő elengedése alatt nemcsak a cselekményre gondolok, hanem a gondolkodás szabadjára engedését is értem alatta. Amikor a saját tapasztalatáról ír, akkor is úgy fogalmaz: “egyszer fél évig bírtam a totális önmegtartóztatást, tantaluszi kínok között, de aztán muszáj volt magamon segíteni”. Ezzel azt is kimondja, hogy a féléves önmegtartóztatás előtt viszont gyakorolta, vagyis megengedte magának azt a szabadságot, hogy ezt tegye. Egyszer tehát már szabadon engedte a bűnös vágyait. Az így elengedett vágyakat már nehezebb megfékezni és újra lecsendesíteni.

Négy területen próbálok segítő tanácsot adni a megoldás kereséséhez, de újra mondom, csak általánosságban.

  1. A gondolataink és a vágyaink mindig olyanok lesznek, amilyen táplálékról gondoskodunk számukra. Ezért, ha valaki nem akar a bűnös vágyak hálójába kerülni, annak kerülni kell az olyan dolgokkal való foglalkozást, ami ilyen vágyakat és gondolatokat ébreszt és ápol a lelkében. Ne olvasson és ne nézzen olyan dolgokat, amik rossz irányban befolyásolják. Lehetőleg ne keresse az olyan emberek társaságát, akiknek nem életelve a lelki tisztaság. A Szentírásban Isten azt mondja: “Ne tévelyegjetek, Jó erkölcsöt megrontanak gonosz társaságok.” (I. Kor. 15,33.)

  2. Az előzőeknek az ellentéte képezi a gyógyulás másik pontját. Sem a lelki sem a szellemi lényünkkel nem tehetjük meg, hogy mindig csak elveszünk tőle, de nem adunk semmit, mert akkor egy hatalmas üresség fog kialakulni bennünk, és az megint nem természetes és nem egészséges. Ezért keresnünk kell az olyan dolgokkal való foglalkozást, amik a lelkiség magasabb szintjére emelnek fel. Pál apostol azt tanácsolja: “a mik csak igazak, a mik csak tisztességesek, a mik csak igazságosak, a mik csak tiszták, a mik csak kedvesek, a mik csak jó hírűek; ha van valami erény és ha van valami dicséret, ezekről gondolkodjatok.” (Fil. 4,8). Viszont ezt sem lehet mindig egyedül tenni, hiszen “nem jó az embernek egyedül lenni” (I. Móz. 2,18), ezért keresnünk kell azoknak az embereknek a társaságát, akik a lelkiségnek ezen a szintjén is készek a barátságot fenntartani velünk. Minél több ilyen beállítottságú barátunk van, annál inkább megerősödnek bennünk a nemes jellemvonások és vágyak, és annál kevésbé fognak előtörni belőlünk a világ kínálta bűnös gondolatok és vágyak.

  3. A bűnös gondolatok és vágyak kialakulásának van egy rendkívül ideális meleg fészke, amiből egymás után születnek a rosszabbnál rosszabb dolgok. A bűnös vágyak szülőfészke a tunya lustaság, a semmittevés. Ez különösen a fiatalok esetében működik rendkívüli intenzitással, hiszen ők még tele vannak energiával, amit viszont nem használnak fel természetes területen. Ez a felhalmozódó energia próbál kitörni belőlük a szexuális vágyakban, mivel ezen a területen ajtót nyitnak magukban az energia felszabadulására. Mivel pedig időközben hozzászoktatják magukat az energiájuk levezetésének ehhez a módjához, ezért amikor ezt le akarják állítani, akkor ahogy Ön is írja, csak “tantaluszi kínok között” tudják ezt megtenni, de csak bizonyos ideig, mert a felgyülemlett energia felesleg nem talál kielégülést más területen. Ezért a tanácsom harmadik pontja az, hogy keresni kell olyan elfoglaltságot, ami egyrészt megszünteti a lusta semmittevést, másrészt pedig levezeti a bennünk felgyülemlett energiát, ami az egészséges fiatal szervezet természetes velejárója.

  4. Különösen a városokban élő fiatalok problémája az, hogy nincs elég testmozgásuk, nem végeznek elégséges fizikai erőkifejtést, amely jóleső fáradtság érzést hagy maga után. Ezért a szülők a legrosszabbat teszik gyermekeikkel akkor, amikor nem vonják be őket a mindennapi élet dolgainak elvégzésébe. Az erkölcsi életük elromlásának a melegágyát készítik elő ezzel. Ha a fiatal mégsem romlik el lelkében, az nem a szülők érdeme, hanem az Isten kegyelme.

    Minden fiatalnak ajánlom az aktív sportolás jótékony hatását. Amikor sportot mondok, akkor nem a versenyzésre gondolok, hanem a bennünk felhalmozódott energiák felszabadításának és felhasználásának a lehetőségére. Valamilyen megerőltető testmozgással vezessük le magunkban a fölösleges energiát, váljon ez életünk részéve. Kettős áldást találunk meg benne. Egyrészt így sokkal egészségesebben fog fejlődni a szervezetünk, másrészt viszont a felhalmozódott energia természetes módon fog kitörni és felhasználódni. Többé nem fog olyan kényszer érzetünk lenni, hogy csak a bűnös vágyak kielégítése által tud megnyugodni a szervezetünk. Az aktív és megerőltető testmozgás nem fog bennünk hagyni fölösleges energiát, ami minden áron ki akar törni belőlünk.

  5. Mi, a bűn világában élő emberek mindannyian átéljük valamilyen szinten azt, hogy szeretnénk valamit megvalósítani az életünkben, szeretnénk megszabadulni valamilyen rossz szokásunktól, szeretnénk megváltozni a természetünkben, de nem megy, újra és újra visszaesünk. Isten az ilyen helyzetekben kínálja fel segítségét, amikor már rádöbbenünk a magunk gyengeségére, az erőnk korlátozottságára. Jézus azt mondja: “Nálam nélkül semmit sem cselekedhettek” (Ján. 15,5). Ha egy fiatal úgy érzi, hogy a szexuális vágyainak legyőzéséhez nincs elég ereje, akkor forduljon bizalommal Istenhez, mondja el imájában ezt a problémáját. Isten segíteni fog. Ő újjá tudja teremteni a szívünket, ahonnan a vágyak és a hajlamok kiindulnak belőlünk. Az Isten segítségét kérő ember egyszer csak azt érzi, hogy a korábban még kényszerítő vágyak elmúltak, mert Isten közbeavatkozására újjá lett benne minden. Ekkor azonban azt tanácsolja Isten, hogy “minden féltett dolognál jobban őrizd meg szívedet, mert abból indul ki minden élet” (Péld. 4,23), mert a bűnös vágyak ápolásával ismét visszaeshetünk az előző állapotunkba.

No, én ezekben látom az Ön által felvetett kérdés mögött meghúzódó problémát, és a belőle kivezető út lehetőségét. Tudom, hogy ez a probléma az egyének szintjére lebontva sokkal bonyolultabb és összetettebb, de egy ilyen válaszlevélben nem lehet minden részletre kitérően keresni a választ. Viszont nagyon sok olyan irodalom található a keresztény könyves boltokban, amik egészen részletesen foglalkoznak ezekkel a kérdésekkel.