|
|
|
Ugyanazok a törvényszerűségek működnek mindkét oldalon
A fény és a világosság éltető áldásait nem nélkülözhetjük következmények nélkül sem a fizikai sem a lelki életünkben.
Ahogy kitárjuk ajtónkat és ablakainkat a napfény előtt, hogy fertőtlenítő és betegségmegelőző sugara beáradjon az otthonunkba, akként kell a szívünk ajtaját is megnyitni az igazság napjának éltető sugarai előtt.
Ahogy a fizikai életünkben a napfény világosságot ad, felmelegít bennünket, megszabadít a betegség különböző baktériumaitól, energiával tölt fel bennünket, a betegek számára pedig a gyógyulásukat segíti elő, így történik ez a lelki életünkben is.
A bűn közbejötte miatt azonban ezt a művét újra el kellett végeznie lelki értelemben is.
Mert bár a világosság nyitotta meg a Föld és az emberi család történelmét, de nemsokára a bűn okozta lelki sötétség követte azt.
Ezért szükség volt arra, hogy a bűn miatt most már lelki értelemben is támasszon az ember számára világosságot, és biztosítson olyan körülményt, hogy ez a világosság el legyen választva a sötétségtől.
Ezzel a választás lehetőségét adta, hogy ki-ki szabad akaratából dönthesse el, melyikben akar élni.
Lelki életünknek ez a világossága nem más, mint Jézus Krisztus, a mi Megváltónk.
Ahogy a Nap fényének érintenie kell a Föld minden részét, úgy kell az élet világosságának is megérintenie minden embert.
“Az igazi világosság eljött már a világba, amely megvilágosít minden embert.” 9. vers
“Én vagyok a világ világossága: aki engem követ, az nem járhat a sötétségben, hanem övé lesz az életnek világossága.” Ján. 8,12.
“Én világosságul jöttem e világra, hogy senki ne maradjon sötétségben, aki én bennem hisz.” Ján. 12,46.
“Mert az Isten, aki szólt: sötétségből világosság ragyogjon, Ő gyújtott világosságot a mi szívünkben is...” II. Kor. 4,6.
Isten megvilágosító kegyelme minden ember életében bekövetkezik valamikor.
De nem mindegy, hogy ekkor miként viszonyulunk hozzá.
Megnyitjuk-e szívünk ajtaját előtte, vagy zárva hagyjuk?
A jócselekedeteinket sohasem akarjuk takargatni, azokat nem szégyelljük mások előtt, mert nem vádol érte a lelkiismeretünk.
Ebben a jézusi kijelentésben nagyon hangsúlyos az a szó, hogy “inkább”.
Ez azt jelenti, hogy az emberek nemcsak a rosszat szeretik, hanem a jót is, de a mérlegük serpenyője inkább a rossz oldalra billen el.
Ez nemcsak azt is jelenti, hogy nekünk gyújtott fényt Isten, hanem azt is, hogy bennünket is fényforrássá szeretne tenni.
Ezért Jézus már egész határozottan ki is mondja ezt:
“Ti vagytok a világ világossága... Úgy fényjék a ti világosságotok az emberek előtt, hogy lássák a ti jó cselekedeteiteket, és ők is dicsőítsék a ti mennyei Atyátokat.” Mát. 5,14. 16.
Ezzel a kijelentéssel Jézus már ránk bízta annak felelősségét, hogy osszuk meg másokkal a Tőle kapott világosságunkat és fényünket.
A mi gyertyánk lángjánál mások is meggyújthatják a saját gyertyáikat.
Nagyon fontos, hogy az Istentől jövő világosság mindig olyan, “mint a hajnal világossága, amely minél tovább halad, annál világosabb lesz, a teljes délig”. Péld. 4,18.
Ha a világ sötétségéből abba a teljes világosságba lépne be valaki, amihez a tapasztalt keresztény már egy életen keresztül hozzászokott, az esetenként egy vakító és megbénító hatással lenne rá.
Ezért Isten csak fokozatosan erősíti fel előttünk a tőle jövő világosság fényét. (lásd: Ján. 16,12-13.)
Nagyon sokat jelent, ha a testünkkel érintkező ruháinkat a napfényen szellőztetjük, illetve a mosottat ott szárítjuk.
A napfény javítja a szívünk hatékonyságát, és normalizálja a vérnyomást.
Növeli a vörösvértestek oxigénszállító képességét, és a fehérvértestek hatékonyságát a vírusok elleni küzdelemben.
“És feltámad néktek, akik félitek az én nevemet, az igazságnak napja, és gyógyulás lesz az ő szárnyai alatt.” Mal. 4,2.
Mivel általában tele vagyunk lelki sebekkel és bajokkal, és nagyon sok dolog vált ki belőlünk lelki értelemben allergiás tünetet, ezért szükséges igénybe vennünk azt a lehetőséget, ami gyógyulást hozhat számunkra.
Egyedül csak az Istennel való élő közösség eredményezhet ilyen pozitív változást egy ember lelkében.
Ugyanez történik akkor is, ha valakinek a szívébe ragyogott be Jézus Krisztus világosságának a sugara.
Akinek Jézus a szívében él, annak a szemében és az arcán megjelenik ennek a belső boldogságnak a kisugárzása.
A Jézus Krisztussal való élő közösség napfényessé teszi az életünket, elűzi életünk komor és sötét fellegeit.
Jézus jelenléte “gyönyörűségessé” és boldoggá tudja változtatni az életünket.
Jelenlétével az Ő békességét adja át a szívünkbe.
Ettől válik a komor és barátságtalan tekintet mosolygóssá és kedvessé.
A kedves mosolyunk pedig mások számára is lehet a bennünk lakozó Krisztus napsugarának egy megnyilatkozása, egy fénysugara.
Lelki értelemben a Biblia csak egyetlen dologgal kapcsolatban használja ezt a szót, hogy meleg vagy hideg, ez a szó a szeretet.
Érdekes párhuzamot figyelhetünk meg a Bibliában ezzel kapcsolatban.
“Mivelhogy a gonoszság megsokasodik, a szeretet sokakban meghidegül.” Mát. 24,12.
A gonoszság viszont csak azok életében sokasodik meg, akik nem a világosságot szeretik inkább.
Ugyanis csak a Jézus Krisztussal való közösség tarthat meg bennünket abban a világosságban, amitől idegen a bűnös életmód cselekedetei, és tarthat meg abban, hogy az őszinte szeretet ne hűljön ki a szívünkben.
Szeretné, ha miután feltöltekeztünk, akkor készek lennénk arra is, hogy mint egy kályha, tovább sugározzuk a szeretet melegét embertársaink felé.
Világosságot biztosít bennünk is és körülöttünk is.
A Vele való közösség gyógyító hatást gyakorol a lelkünkre.
A szeretet melegével tölt fel bennünket annyira, hogy képesek legyünk azt tovább sugározni mi is a környezetünkben élő emberekre.