Hivatkozás a könyv oldalaihoz

(1Kor 13:13).

A Bibliában az 1Kor 13. fejezetét a szeretet himnuszának nevezzük, ami a világirodalom gyöngyszemei közé tartozik. Pál apostol olyan gyülekezetnek írta, amely sziget volt a bûn tengerében. Korinthusban ugyanis nem volt könynyû a krisztusi elvek szerint élni. A város lakóit az erkölcstelen, kicsapongó életmód, a dõzsölés, az evés-ivás, a mûvészet és tudomány magas fokon való mûvelése jellemezte. A gyülekezet tagjainak életére akaratlanul hatott a környezet befolyása. Annak ellenére, hogy Pál apostol alapította a gyülekezetet, és nagyon sokat fáradozott annak növekedéséért, mégis sokan nem becsülték meg sem szolgálatát, sem személyét. A gyülekezet légkörét az irigykedés, a szeretetlenség, a pártoskodás, a nyelveken szólás, a látszatvallásosság határozta meg. A tagok egymás között azon versengtek, ki kapott több és értékesebb kegyelmi ajándékot Istentõl. Ezért az apostol ebben a levelében feltárja a gyülekezet elõtt azt a törvényszerûséget, 119. oldal hogy a keresztény életben soha nincs megállás, önmagunkkal való megelégedés. Az út, amelyen biztosan célba lehet érni, nem az ismeretnek vagy a tudásnak – amit a korinthusiak igen sokra értékeltek – az útja. Van, ami ezen túlmutat, és ez “egy kiváltképpen való út” (1Kor 12:31), a szeretet útja. Ezt az utat mutatja be az apostol nagyon sokszínûen testvéreinek, mert jól tudja, hogy minden egyenetlenségre, széthúzásra, pártoskodásra az egyetlen és egyedül hatásos gyógyszer a szeretet. Bár minden ember belátná azt, amit Szaniszló Ferenc újságíró is megfogalmazott egyik cikkében: “Pál apostollal együtt vallom, hogy a sarkából kifordult világot a hit, a remény és a szeretet mentheti meg, s ezek közül a legfontosabb a szeretet.”

Nagy hatalma van a szóban rejlõ erõnek. Beszélhetek akár az angyalok nyelvén is, a legcsodálatosabb ékesszólással – ami nem sok embernek adatik –, de ha szeretet nincsen bennem, csak olyan, mint az üresen kongó, dallamtalan érchangszerek egymáshoz verõdése. A tudás, a jövõ ismerete, a hegyeket elmozdítani tudó hit nagy dolog, de szeretet nélkül semmit sem ér. Pál apostol tovább fokozza. Olyan törpének, kicsinynek érezzük magunkat, mikor sorait olvassuk. Ha valaki meg tudná azt tenni – amit a gazdag 120. oldal ifjú nem tudott megcselekedni –, hogy odaadja mindenét, egész vagyonát az éhezõnek, a nincsteleneknek; sõt testét máglyahalálra adná – ami a legnagyobb dolog –, e tettek sem érnének semmit szeretet nélkül.

Az apostol e különös bevezetõ után a szeretet ismertetõjeleit sorolja fel, pozitív és negatív megfogalmazási formában.

A szeretet hosszútûrõ, elnézõ. Pál apostol korában egyáltalán nem számított erénynek, ha valaki türelmes és elnézõ volt. A görög emberideállal szöges ellentétben állt a hosszútûrés. Minden sérelmet vagy jogtalanságot határozottan visszautasítottak. Chrysosthomos egyházatya szerint a hosszútûrõ olyan lelkületû, aki bosszút tudna állni, ha akarna, de ezt mégsem teszi. A hosszútûrés, Isten egyik “tulajdonsága”, így egyedül Õ tud nekünk példát mutatni, és megtanítani az elnézõ, megbocsátani tudó szeretetre.

A szeretet jóságos, szelíd. Ellentéte a kedvetlen, barátságtalan természet, amely mindig olyan, mint a fagyos dér. Egy barátságos kézfogás, szivélyes, kedves tekintet pedig hasonló a napsugárhoz vagy az alpesi virághoz. Például a hóvirág is, már kora tavasszal utat tör magának a jeges havon át. Ez azért lehetséges, mert a növény meleget sugároz ki. A virágkelyhekben gyakran több fokkal 121. oldal magasabb a hõmérséklet, mint a környezetében. A meleg virágszirmok között apró rovarok találnak éjszakai szállást és táplálékot. A szeretetet sugárzó ember hasonló e virágokhoz; képes megolvasztani maga körül a közöny, az önzés, az ítélgetés jegét, jó a közelében tartózkodni.

A szeretet nem irigykedik, nem verseng. Az irigy, féltékeny ember szeretete önzõ; szeretetet akar, mégis viselkedésével elriaszt maga körül mindenkit. Jakab apostol megfogalmazása szerint, ahol keserû irigység van a szívben, ott civakodás, háborúság “és minden gonosz cselekedet is van” (Jak 3:16). Ez a fajta magatartás nincs jó hatással senkire, csak fájdalmat, békétlenséget idéz elõ. Az irigység sátáni tulajdonság, mert az ördög irigyelte meg Isten hatalmát, dicsõségét, lázadt fel ellene; az ember boldogságát megrontotta; Jézus után is szüntelen áskálódott, hogy elpusztítsa. Az irigy ember örömtelen, állandóan fölébe akar kerülni a másiknak, ugyanakkor fáj néki látni mások sikerét, eredményét, boldogságát. Aki ettõl a rossz tulajdonságtól nem tud szabadulni, saját magának árt.

A szeretet nem kérkedik. Más szavakkal úgy is lehetne fordítani: nem hiú, nem fontoskodó és pöffeszkedõ. Az igazi szeretet sohasem irányítja magára a figyelmet, nem állít félre másokat. 122. oldal Krisztushoz hasonlóan semmit sem cselekszik versengésbõl, sem hiábavaló dicsõségbõl, hanem alázatosan a másikat különbnek tartja önmagánál, nem törekszik az elsõbbségre, nincs eltelve a maga bölcsességével, képességeivel, hanem szeretettel szolgáló életével örömet és áldást jelent környezete számára.

A szeretet nem fuvalkodik fel, nem elbizakodott. Bibliai példákat említhetnénk, amelyek bizonyítják, milyen ésszerûtlen és káros dolog a gõgös, büszke, elbizakodott magatartás. Góliát testi erejével kérkedett, azt hitte, hogy az izom, a fegyver, a nagy hang, az ügyesség a minden. Nem gondolt arra, egy kis kõ is elég ahhoz, hogy a feje porba hulljon.

Ezékiás király anyagi javaival dicsekedett, és elfeledkezett arról, hogy mindazt, amivel rendelkezik, az Úrtól kapta. Elbizakodottságáért súlyos árat fizetett, nemzetét is romlásba taszította.

Nabukodonozor király is magának tulajdonította a hatalmat, az eredményeket, és nem a megbízást adó Istennek adott dicsõséget. Hálátlanságáért viselnie kellett a következményeket.

Az Ige azt tanácsolja: “Ne dicsekedjék a bölcs az õ bölcsességével, az erõs se dicsekedjék az erejével, a gazdag se dicsekedjék gazdagságával: Hanem azzal dicsekedjék, aki dicsekedik, hogy értelmes és ismer engem, 123. oldal hogy én vagyok az Úr, aki kegyelmet, ítéletet és igazságot gyakorlok e földön” (Jer 9:23-24).

A szeretet nem cselekszik éktelenül, illetlenül, nem vét az erkölcs ellen. Az itt elõforduló kifejezést fordítják még így is: “nem viselkedik tisztességtelenül”, “nem tapintatlan”. Emberi kapcsolatainkat tönkretehetjük helytelen, illetlen, tisztességtelen viselkedésünkkel. Ezért ügyeljünk arra, hogy fi gyelmesek, tapintatosak legyünk egymással, és minden dolgunk szeretetben menjen végbe.

A szeretet nem keresi a maga hasznát. Vagyis a szeretet önzetlen, nem azért ad, hogy viszszakapjon. Nem számításból tesz jót, hanem azt nézi, hogyan lehet valakinek örömet szerezni. Ilyen ember volt Ábrahám is, aki jogairól, a néki ígért földrõl lemondott Lót javára, nagylelkûen átengedte a választás lehetõségét. Hasonló módon cselekedett Jonatán, aki a jog szerint apja utódja lehetett volna. Mégis szeretetbõl, önzetlenül segítette Dávidot, az Isten által kiválasztott királyt, nem vágyott a helyére, és nem irigykedett rá. A másik javát keresõ, lemondani tudó szeretet példaképének tekinthetjük õt.

A szeretet nem gerjed haragra, nem keseredik meg. Talán nincs is olyan ember, aki már ne lett volna indulatos vagy haragos. Hogyan 124. oldal csendesíthetjük le ezt a belsõ felindulást? Erre ez az Ige adja meg választ. A szeretet épít, a harag rombol, nem vezet jóra. Különösen akkor, ha valaki ismételgeti magában a méltánytalanságot, a keserûségeket, bántásokat. Hatványozottabban növekszik a harag, ha méltatlankodásunkat szavakban is kifejezzük. Ezért tanácsolja Jakab apostol: “legyen minden ember gyors a hallásra, késedelmes a szólásra, késedelmes a haragra” (Jak 1:19). Julius Caeserról feljegyezték, hogy állítólag elõbb húszig számolt magában, ha valami miatt felindult, és csak utána szólt vagy cselekedett. Ennél van még jobb módszer is, az imádkozás. Ne engedjük, hogy a keserûség gyökere megerõsödjön és felnõjjön szívünkben, mert elveszítjük nyugalmunkat, boldogságunkat.

A szeretet nem rója fel a gonoszt. Kissé körülírva, így is mondhatnánk: a szeretet nem vezet listát, könyvet a sértésekrõl, nem raktározza el az emlékezetében mindazt a rosszat, ami történt vele. Természetünk sajnos olyan, hogy inkább megjegyezzük a bántásokat, mint a jót. Vissza-visszatérünk rá, nemcsak szóval, hanem gondolatban is. Túlságosan pontos könyvelést vezetünk a minket ért igazságtalanságokról, ezért mindig kedvezõtlen megvilágításban látjuk a másikat. A szeretet meg tud bocsátani. A Mindenható Isten is ezt teszi 125. oldal velünk. Ígérete így szól hozzánk: “Eltöröltem álnokságaidat, mint felleget, és mint felhõt bûneidet; térj én hozzám, mert megváltottalak” (Ésa 44:22). “Amilyen távol van a napkelet a napnyugattól, olyan messze veti el tõlünk a mi vétkeinket” (Zsolt 103:12).

A szeretet nem örül a hamisságnak, a jogtalanságnak, de együtt örül az igazsággal. A hamisság, az igazságtalanság minden közösség megrontója. Az õszinte, képmutatás nélküli szeretettõl áthatott ember csak szép és tiszta dolgokat szeret hallani, fáj néki a jogtalanság. Aki a más kárán, veszteségén örül és gúnyolódik, a Gonosz befolyása alatt áll. A szeretet embere megbízható, becsületes, az igazságot segíti elõ.

Jézus, amikor a törvényházban Pilátus elõtt állt, és a helytartó különbözõ kérdéseket tett fel neki, a következõket válaszolta: “Én azért születtem, és azért jöttem e világra, hogy bizonyságot tegyek az igazságról. Mindaz, aki az igazságból való, hallgat az én szómra” (Jn 18:37). Jézus Krisztus az út, az igazság és az élet, az Õ Igéje igazság. Ha Jézust szeretnénk követni, akkor éljünk az Õ igazsága szerint, legyünk õszinték és becsületesek, szavahihetõk.

A szeretet mindent elfedez, eltûr. Elsõ olvasásra úgy érezzük, mintha Pál apostol eltúlozná, és szinte megvalósíthatatlant kívánna. Valóban 126. oldal így lenne? Hiszen, mondhatná valaki, az már a bûnpártolás határát súrolja, ha elhallgatunk, elfedezünk, eltitkolunk olyat, amiért büntetés járna. Nem errõl van szó! Az apostol a Szentlélek ihletésére sorolja ezt a szeretet jellemzõi közé, és ezzel a lehetõ legjobbat tette. Minden emberben van olyan, amit el kell a másiknak hordozni és tûrni. Amikor arra gondolunk, hogy valaki milyen elviselhetetlen, ne feledjük el, hogy mi is azok lehetünk mások számára. Az elfedés, amelyrõl az apostol beszél, nem bûntakargatást jelent, hanem szeretetteljes segítséget. Ha valakirõl tudom azt, hogy rosszat tett, nem az a feladatom, hogy útonútfélen mondogassam mindenkinek. A megmenteni, gyógyítani akaró szeretet segít megváltozni, helyrehozni a múlt bûneit, hibáit, mulasztásait. Pál apostol ezt így fogalmazta meg: “még ha elõfogja is az embert valami bûn, ti lelkiek, igazítsátok útba az olyant szelídségnek lelkével, ügyelvén magadra, hogy meg ne kísértessél te magad is” (Gal 6:1).

A jól ismert példa szerint könnyebb a tollat a párnából szétszórni, mint azt újból összeszedni, és lehetetlenségre próbálkozna az, aki ezt megkísérelné. Ugyanígy, ha valakinek hibáit másoknak elbeszéljük, azt már visszavonni nem lehet. Ezzel becsületétõl megfosztjuk és nehezítjük a helyzetét. A pletykától, rossz hírek terjesztésétõl még 127. oldal nem lesz szebb és jobb a világ, nem kerülnek egymáshoz közelebb az emberek. Inkább az ellenkezõje történik. A pletykához mindig tapad újabb pletyka, az nõ, dagad, szennyezõdik és szenynyez. Bepiszkítja azt, aki mondja, és azt is, akirõl szól. Ezért, ha szeretet van szívünkben, akkor nem teregetjük ki mások “szennyesét”, hanem inkább türelemmel, segíteni akarással mellé állunk, mert: “aki bûnöst térít meg az õ tévelygõ útjáról, lelket ment meg a haláltól és sok bûnt elfedez” (Jak 5:20).

A szeretet mindent hiszen. Ez nem hiszékenységet jelent, hanem olyan bizalmat, segítõkészséget, amely felemel és jobbá tesz. A gyanakvó, a másikról mindig rosszat feltételezõ, bizalmatlan embernek nem sok barátja van, és saját életét is megmérgezi. A szeretet hisz a jóban, és aki bizalmat áraszt maga körül, hasonlót fog tapasztalni.

A szeretet mindent remél. Ott is remél, ahol nincs remélnivaló, és néha megvan az az öröme, hogy reménységében nem szégyenül meg. Az itt elõforduló kifejezés jelenti még az állhatatosságot, a türelmet, a helytállást, a kitartást is. Ez nagyon fontos jellemtulajdonság, amelyhez Jézus az életet, az üdvösséget kapcsolja: “Aki mindvégig állhatatos marad, az üdvözül” (Mt 24:13); “A ti béketûréstek által nyeritek meg lelketeket” (más fordítás 128. oldal szerint: életeteket; Lk 21:19). Kitartás, állhatatosság, türelem kell a próbák elviseléséhez is: “Tudván, hogy a ti hiteteknek megpróbáltatása kitartást szerez. A kitartásban pedig tökéletes cselekedet legyen, hogy tökéletesek és épek legyetek minden fogyatkozás nélkül” (Jak 1:3-4).

A reménység, a tûrés jellemzi Isten választottait: “Itt van a szenteknek békességestûrése, itt, akik megtartják Isten parancsolatait és a Jézus hitét” (Jel 4:12). Nagyon fontos, ne veszítsük el sohase reménységünket, a béketûrésünket, hogy az Isten igéreteit elnyerhessük. Fogadjuk meg az Ige tanácsát: “Ne dobjátok el hát bizodalmatokat, melynek nagy jutalma van. Mert békességestûrésre van szükségetek, hogy az Is-ten akaratát cselekedvén, elnyerjétek az ígéretet. Mert még vajmi kevés idõ, aki eljövendõ, eljõ és nem késik. Az igaz pedig hitbõl él” (Zsid 10:35-38).

A szeretet mindent eltûr. Ezzel a gondolattal kezdte az apostol a szeretet jellemzõit, és ezzel fejezi be. Jézus Krisztus, amikor e földön járt, minden megnyilatkozásával a türelem példáját nyújtotta. Õ maga a tökéletes szeretet, akiben a felsorolt jellemtulajdonságok maradéktalanul megvannak. Ezért, ha vágyunk arra, hogy olyanok legyünk, mint Õ, akkor tõle kell tanulnunk, kérnünk ezt a szeretetet. Jézus felkínálja segítségét, mivel jól ismeri gyengeségünket: “Maradjatok 129. oldal énbennem és én is tibennetek. Miképpen szõlõvesszõ nem teremhet gyümölcsöt magától, hanemha a szõlõtõkén marad; akképpen ti sem, hanemha énbennem maradtok. Én vagyok a szõlõtõ, ti a szõlõvesszõk: Aki énbennem marad, én pedig õbenne, az terem sok gyümölcsöt: mert nálam nélkül semmit sem cselekedhettek” (Jn 15:4-5).

Isten a szeretet forrása, de belõle csak annyit meríthetünk, amennyit tovább is tudunk adni! Az embert a bûn mozdította ki az isteni szeretet fókuszából. Ezért nem jut el hozzánk a szeretet, és nem jut el tõlünk a másik emberhez.

Megdöbbentõen tragikus, amit a nagy indiai gondolkodó, Gandhi mondott: “Magam sem vonakodnék keresztyénné lenni, ha jobbnak látnám Krisztust a keresztyének életében. Ha nem önzõ egyházi térhódítás, hanem a szeretet vitte volna az evangéliumot a külmisszióba, nem lenne indiai, afrikai éhínség. Nem lenne Istenben csalódott, Istentõl elfordult ember.”

Hajlamosak vagyunk arra, hogy csak nagy szavakkal, hangoskodva beszéljünk a szép elvekrõl, a szeretetrõl, örömrõl, békességrõl, béketûrésrõl, szívességrõl, jóságról, hûségrõl, szelídségrõl, mértékletességrõl, de amikor a tetteket kérik számon tõlünk, sehol sem vagyunk. A szeretet azt jelenti, hogy magamra tudom vállalni a másik ember gondját, meglátom, hol kell segíteni.

130. oldal Lelkiismeretünket megszólító a következõ vers, és arra figyelmeztet, hogy ne csak szavakkal beszéljünk a szeretetrõl, hanem cselekedjük is:

“Éhes voltam, és ti létrehoztatok egy klubot,
hogy humanitárius kérdésekkel foglalkozzék;
Köszönöm.
Börtönben voltam, és ti titkon elmentetek
egy templomba, hogy imádkozzatok értem;
Köszönöm.
Mezítelen voltam, és ti komolyan
tanulmányoztátok mezítelenségem
erkölcsi következményeit.
Beteg voltam, és ti hálát adtatok Istennek
a saját jó egészségetekért.
Olyan vallásosnak és Istenhez közelinek
láttalak benneteket.
De én még mindig éhezem, egyedül vagyok:
mezítelenül, betegen,
börtönben és hazátlanul.”
                                            Malawi ének

Ha a szeretet kihalna, elviselhetetlenné válna számunkra az élet! A szeretetvágy az emberrel egyidõs. Isten oltotta belénk, és arra tanít, hogy ne csak kapni akarjunk, hanem adni is. Jézus, amikor eljön, hogy megtisztítsa e földet a bûn 131. oldal rontásától, számon kéri tõlünk a szeretet cselekedeteit.

Ma, amikor a “szeretet sokakban meghidegül” (Mt 24:12) és általánossá vált az önzés, mutassuk be az igazi, a teljes, a képmutatástól mentes, tiszta szeretet szépségét.

Olvassuk el naponta, tanuljuk meg kívülrõl a szeretet himnuszát, és ne csak gondolatban foglalkozzunk a benne rejlõ elvekkel, hanem legyen szívünkbe írva, mert:

132. oldal

Most azért megmarad a hit, remény, szeretet, e három; ezek között pedig legnagyobb a SZERETET.” (1Kor 13. fejezet)