Hivatkozás a könyv oldalaihoz

“Az élet nehézségeivel, a megpróbáltatásokkal, a szenvedésekkel, a halállal szembekerülve jogod van sírni. De még könnyeid közepette sincs jogod arra, hogy megfoszd magad az örömtõl” (Michel Quoist)

Ismerjük-e vajon azt az örömet, amely független a körülményektõl? Hogyan találjuk meg az igazi örömet? A választ ajándékként kapjuk Isten Igéjébõl.

Lehet örülni még akkor is, ha szenvedés, gyász, betegség vagy egyéb körülmény szomorítana el; mert a Krisztussal való közösség erõt ad a nehéz 86. oldal órákban. Pál apostolt – aki igen sok megpróbáltatáson ment keresztül –, amikor hitéért szenvedett és fogságba került, egy nagyon komor és sötét börtönbe vetették. Szörnyû körülmények között volt, mégis akkor írta egyik legszebb levelét a filippibelieknek, amelyet az öröm levelének neveznek. Õ vigasztalta és bátorította azokat, akik szabadon járhattak-kelhettek. E levelében írja:

“Örüljetek az Úrban mindenkor; ismét mondom, örüljetek! A ti szelídlelkûségtek ismert legyen minden ember elõtt. Az Úr közel! Semmi felõl ne aggódjatok, hanem imádságotokban és könyörgéstekben minden alkalommal hálaadással tárjátok fel kívánságaitokat az Isten elõtt” (Fil 4:4-6).

Pál apostol örömét nem befolyásolták a körülmények, öröme lelki békességrõl, Istenbe vetett bizalomról tanúskodott. Öröme nem a szenvedések iránti érzéketlenséget jelenti, hanem azt a bizonyosságot, hogy bármi történik vele, minden a szeretõ Isten tudtával történik, aki gondját viseli, és a rosszat is javára tudja fordítani. Ez a fajta öröm nem valami élettõl elvonatkoztatott öröm, nem állandó nevetésben mutatkozik meg, hanem tettekben. Az öröm akkor kezdõdik, amikor nem a saját boldogságomat keresem, hanem megpróbálok másokat boldoggá tenni. Az Úrban való öröm segít észrevenni és felfedezni az alkalmakat, 87. oldal ahol örömet szerezhetek. Sajnos, hajlamosak vagyunk arra, hogy csak magunkkal törõdjünk. Ha nem veszik észre munkánkat, erõfeszítéseinket, elszomorodunk. Elveszítjük örömünket, ha sérelmek, bántások érnek. Kétségbeesünk, mert nem értenek meg és mellõznek. Könnyen elcsüggedünk, sóhajtozunk és panaszkodunk, az árnyaktól nem látjuk az élet napos oldalát.

Ha sokáig hagyjuk, hogy a lehangolt lelkiállapot hatalmába kerítsen bennünket; akkor az elsorvasztja és felemészti életerõnket.

Érdemes megfogadni Ellen G. White tanácsát: “Nem bölcs dolog, ha állandóan a múlt szomorú emlékeire gondolunk, ha az élet csalódásait és igazságtalanságait idézzük emlékezetünkbe, ha mindaddig beszélünk róluk és panaszkodunk, amíg csüggedés vesz rajtunk erõt.

Mindenkit érnek megpróbáltatások és szomorúságok, amelyeket nehéz elviselni; kísértések környékeznek, amelyeknek nehéz ellenállni.

Ne egymásnak panaszoljátok el gondjaitokat, hanem vigyétek imáitokban Isten elé. Legyen életszabályotok, hogy: kétely, vagy csüggedés egyetlen szavát sem ejtitek ki ajkatokon. Nagyban hozzájárulhattok mások életének felvidításához, amennyiben õket a remény és a vigasz szavaival megerõsítitek.”

Sokszínû virág az öröm. Mint ahogy a virágok kihajtanak a kövek között, mocsárban, erdõn és mezõn; lehetnek mutatósak, de hiányozhat belõlük a méz és az illat. Gondoljunk például arra a közmondásra, mely szerint “Legszebb öröm a káröröm” – ez a fajta öröm az emberi romlottság gyümölcse, hiányzik belõle a szeretet. Aki a másik kárán tud örülni, ne gondolja, hogy öröme tartós lesz. “Az istentelenek vigassága rövid ideig tartó, és a képmutató öröme egy szempillantásig való” (Jób 20:5).

“Örül” a részeg ember is, amikor mámoros jókedvében nótázik, nem gondol családjára, csak a pillanatnyi élvezetekkel törõdik. Ezek a fajta “örömök” mocsáron termett, gyökértelen, illat nélküli virágokhoz hasonlítanak, amelyekrõl nem gyûjtenek mézet a méhek. Az ember lelkisége alapvetõen meghatározza, hogy miben és hol keresi örömét. Más íze van annak az örömnek, amit a jól végzett munka után érzünk, vagy amikor segítettünk 89. oldal valakin. A Jézus Krisztusban lévõ öröm virágai közül említsünk meg néhányat az Ige alapján:

A bûnbocsánat öröme: “Add vissza nékem a te szabadításodnak örömét…” (Zsolt 51:14).

A szolgálat öröme: “Szolgáljatok az Úrnak örvendezéssel; menjetek eléje vigassággal” (Zsolt 100:2).

Próbák és fenyítés felett érzett öröm: “Bármely fenyítés ugyan jelenleg nem látszik örvendetesnek, hanem keservesnek, ámde utóbb az igazságnak békességes gyümölcsével fizet azoknak, akik általa gyakoroltatnak” (Zsid 12:11).

Üdvbizonyosság öröme: “…örüljetek, hogy a ti neveitek fel vannak írva a mennyben” (Lk 10:20).

Istennél teljes öröm van, amely a miénk is lehet: “Te tanítasz engem az élet ösvényére, teljes öröm van tenálad; a te jobbodon gyönyörûségek vannak örökké” (Zsolt 16:11).