Hivatkozás a könyv oldalaihoz

“Ne lopj” (2Móz 20:15).

Istennek ez a törvénye rövidsége ellenére is nagyon sokat mond, elsõsorban tulajdonunkat védi. Eredetileg az emberlopásra vonatkozott, tiltást jelentett arra nézve, hogy embert elraboljanak, és rabszolgaságba eladjanak.

Miért idõszerû ez a parancsolat ma? Mert elszaporodtak a vagyon elleni bûncselekmények. Az erõszakkal, szörnyû gonoszsággal elkövetett rablások sorozata félelemmel és aggodalommal tölti el az emberek szívét. Különféle biztosításokat kötnek, mégsem érzik magukat biztonságban.

Mi a lopás? Nagyon széles körû fogalom, több mindent magában foglal. Általában azt értjük alatta, amikor úgy jutunk valamihez, hogy ezáltal másvalaki károsodik.

A nyolcadik parancsolatot nagyon sokszor a betörõk, sikkasztók elleni törvénynek tartjuk, ezért felmentve érezzük magunkat alóla. De ha a lényegére gondolunk, rá kell döbbennünk arra, hogy sokszor vétünk ellene, amint a “Mégis tolvaj” címû versében Gajárszky Magdolna megfogalmazta:

58. oldal

“Nem vagy tolvaj, sosem loptál.

Csak mikor kértek, nem adtál,

mikor hívtak, te nem mentél,

tetted várták, s te nem tettél.

Szavad lesték, mégsem szóltál,

szívedben közönyös voltál.

Karod kérték, nem nyújtottad,

a más terhét nem hordoztad,

légyen öreg, fáradt, beteg,

nem oszthatta gondját veled.

Szeretetlen, önzõ voltál,

mindent magadnak akartál!

Ugye mennyit, mennyit loptál?”

A lopás az önzés legjellemzõbb megnyilatkozása, fogalmi körébe tartozik a magán- és köztulajdon hûtlen kezelése is, mert aki a közös vagyonból lop, az végeredményben kitõl lop? Senkitõl, vélik sokan, mert mindenkié, ezért szabad tékozolni, elvinni. Nem gondolnak arra, ami mindnyájunké, az fontosabb, mint az enyém; és aki a közös vagyon ellen vét, az is valakitõl lop: mindenkitõl, saját magától.

Sokszor könyörtelenül raboljuk egymás idejét. Nem vagyunk tekintettel a másikra. Elraboljuk egymás jó hírét, amikor egy elejtett megjegyzéssel a becsületébe gázolunk. Elvesszük a szomszéd 59. oldal család csendjét, nyugalmát azzal, hogy bömböltetjük a magnót.

Amikor errõl a parancsolatról beszélünk, ne csak a bankrablásra, az autólopásra gondoljunk. Lopás a nem becsületesen, hanyagul, lustán és rosszul végzett munka, ha valaki személyes ügyeit órákig a munkahelyi telefonon intézi. Kizsákmányolás az, amikor visszatartjuk a másikat megilletõ munkabért, és soha nem adunk elismerõ szót, pedig megtehetnénk. Rablás a felelõtlen tékozlás. Lop az eladó, ha pontatlanul mér és másokat megkárosít. Lop az utas, ha jegy nélkül utazik.

Nemcsak anyagi megkárosításra vonatkozhat ez a parancsolat, hanem jelenti azt is, ha meglopjuk a másik ember bizalmát, ha tájékozatlanságát kihasználva megcsaljuk; ha nincs idõnk azokra az emberekre, akikért felelõsséggel tartozunk, ha behunyt szemmel, hideg és közönyös szívvel megyünk el a szenvedõ, a nélkülözõ mellett, ha nem segítek, amikor arra szükség van.

A Biblia arra tanít, hogy a munka áldás, és hasznos, de sajnos, sokan nem látják annak erkölcsi értékét. Isten mindnyájunknak ugyanannyi idõt, huszonnégy órát adott, és egyszer számon kéri tõlünk hogyan használtuk fel? Naplopók voltunk, vagy tartalommal, becsületes, szorgalmas munkával töltöttük el a nékünk adott idõt, hat napon át munkálkodva. De mit teszünk a hetedikkel, amit Isten elkülönített a hét többi napjától az ember áldására és javára? Megszenteljük-e a szombatnapot, amirõl a negyedik parancsolatban olvashattunk fi gyelmeztetést?

Ez a parancsolat megkérdezi tõlünk azt is, hogy mit teszünk anyagi javainkkal, amit kaptunk, megadtuk-e ami a császáré a császárnak, és ami Istené az Istennek? Vagy csalunk az adóval és önzõen meglopjuk Istent is, mert visszatartjuk a néki járó tizedet, az adományt, amit oltárára kellene helyeznünk? Isten sáfárai vagyunk, mindenünk, amink van tõle kaptuk: az életet, az anyagiakat, az erõt, a képességeket; mi magunk is az Övé vagyunk, állunk-e rendelkezésére? Tehát nemcsak egymást, hanem Istent is meglophatjuk, de itt meg kell jegyezni, ezzel Õ nem lesz szegényebb, csak mi leszünk kifosztottak.

A nyolcadik parancsolatban Isten megkérdezi 61. oldal tõlünk: Vigyázunk-e egészségünkre, vagy olyan dolgokat teszünk, ami megkárosítja szervezetünket?

Isten adta nekünk az imádságnak a nagy ajándékát, élünk-e vele? Milyen az Úrral való kapcsolatunk? A legtöbb embernek van Bibliája, vajon olvassa, vagy csak ott van a polcon a többi könyv között?

Az Úr e parancsolata által tisztességre, szeretetbõl fakadó becsületességre tanít az élet legkisebb dolgaira vonatkozóan is. Ha megtartjuk törvényét, akkor a jutalom már e földön sem marad el, és ez nem más, mint a tiszta lelkiismeret.

“A világnak olyan emberekre van a legnagyobb szüksége,

akik meg nem vehetők és el nem adhatók,

olyanokra,

akik lelkük legmélyén igazak és becsületesek,

akik nem félnek a bűnt nevén nevezni,

akik a lelkiismeret szavára

az iránytű pontosságával teljesítik kötelességüket”

(Ellen G. White).