Az egyetlen Isten-ember

Háló Sándor: 2019

 

Jézus Krisztus testet-öltésének, és földi életének megértése nagyon sok értéket rejt számunkra. Legyünk azonban mindig tudatában annak, hogy ez a téma egy szent területen vezet át bennünket, amin nem csatangol­hatunk felelőtlenül. Ez a tárgy egyike azoknak, amit a legtöbb homály fed. A bűnös ember véges értelme ugyanis csak keveset tud befogadni abból a cso­dából, miként történhetett meg, hogy a mindenség Teremtő Istene emberi testet öltött, megalázkodott, és egy magatehetetlen csecsemő szintjén született bele az emberi családba.

Ez a téma megosztja a Bibliát kutatók táborát. Az emberi bölcselkedés ugyanis hajlik arra, hogy a kinyilatkoztatott igazság két oldalát szembe állítsa egymással. Ilyen ellentétpárt képez a törvény és a kegyelem témája is. Némelyek úgy gondolják, hogy a kegyelem feleslegessé teszi a törvényt, míg mások éppen az ellenkezője mellett kardoskodnak. A Jézus testet-öltésével kapcsolatban adott kinyilatkoztatások is kettéválasztják a tanítók táborát. Nincs egyetértés abban, hogy a testetültés időszakában mennyire volt Isten, és mennyire volt ember?

Mi hát az igazság? Talán a Biblia ellent mond önmagának? Nem! Az Istentől adott kinyilatkoztatás teljesen világosan beszél erről a kérdésről. A megértés érdekében azonban meg kell fogadni Isten tanácsát. „Ha bölcsességért kiáltasz, és az értelemért a te szódat felemeled, Ha keresed azt, mint az ezüstöt, és mint a kincseket kutatod azt: Akkor megérted az Úrnak félelmét, és az Istennek ismeretére jutsz. Mert az Úr ád bölcsességet, az ő szájából tudomány és értelem származik.” (Péld. 2,3-6.)