89 - Ha valaki Krisztusban van

.

I. Krisztusban lenni

1.    A Biblia legcsodálatosabb és egyben a legizgalmasabb kijelentésének tekinthető az a gondolat, hogy mi Jézus Krisztusban lehetünk és vagyunk.

• Csodálatos áldásígéretek kapcsolódnak össze azzal a kijelentéssel, „ha valaki Krisztusban van”.

  • Az a körülmény, hogy valaki Jézus Krisztusban van, mindenek előtt azt jelenti, hogy belé oltatott Krisztusba, mint a vessző a szőlőtőkébe, és teljesen összeforrt vele, ezért képes az isteni természet gyümölcsét teremni.

  • „Ha valaki Krisztusban van, új teremtés az, a régiek elmúltak, ímé újjá lett minden.”  II. Kor. 5,17.  

  • Vagyis többé már nem a saját neve alatt él Isten előtt, hiszen az ő élete „el van rejtve Krisztussal együtt az Istenben”. Kol. 3,3.

2.    Pál apostol nem olyan dologról beszél, amit majd egyszer elérhetünk, ami csak néhány kiváltságos személy jutalma, hanem egy olyan tényre utal, amely mindazokra vonatkozik, akik Jézust elfogadják, és ezáltal „Jézus Krisztusban vannak”.

• Ezért fogalmaz máshol úgy az apostol: „nincsen azért immár semmi kárhoztatásuk azoknak, akik Krisztus Jézusban vannak.” Róm. 8,1.

• Ez az „azért” szó, egy magyarázó megjegyzésként került bele az apostol gondolatvezetésébe.

  • Ez a szó visszavezet bennünket egészen a római levél első fejezetének tizenhetedik verséhez, ahol azt olvashatjuk, „az igaz ember hitből él”, vagyis ha Jézus Krisztusba veti a hitét, akkor él.

    • Ellenkező esetben viszont lelkileg halott-nak tekinti Isten. (ezért kell Jézus Krisztusban lennünk és élnünk)

• Ez az „azért” szó tehát a lelki halálból való szabadulás útvonalára mutat rá.

  • Ez azt jelenti, hogy amíg Krisztusban maradunk, addig kívül állhatunk a kárhoztatás minden veszedelmén, mert az örök élet birtokosai vagyunk.

3.    A Jézus Krisztusban való élet azonban nem lehet csupán az ajkak vallomása, ennél sokkal többre van szükség.

• Nagyon sok keresztény megelégszik azzal, hogy csupán Jézus nevére hivatkozik, és azt hiszi, hogy ezzel már rendbe is van minden a vallásos életében.

  • Pedig ez nem ilyen egyszerű és egysíkú képlete a lelki életünknek.

• Ennek a tévedésnek az elkerülése érdekében Jézus a szőlő-tőke és vessző hasonlatát mondta el, és ezzel szemléltette, hogy milyen kapcsolatban kell lennünk Ővele, ha igazi lelki életet akarunk élni.

  • Mert ahogy a szőlővessző üde növekedése, vagy éppen a beteges sorvadása jelzést ad arról, hogy milyen a tőkével való kapcsolata, akként a mi lelki életünk is önmagában hordozza azokat a bizonyítékokat, hogy valóban Krisztusban vagyunk-e.

• Vagyis a Jézus Krisztusban való élet lehetősége nem csak egy örömteli evangélium, hanem egy komoly önvizsgálatra felszólító isteni üzenet is.

II. Új teremtés Krisztusban

1.    Pál apostol azt mondja, hogy aki Krisztusban van, az már „új teremtés”-ként éli ezután az életét.

• Az „új teremtés” mindenek előtt azt jelenti, hogy a Krisztussal való egyesülés pillanatától fogva már nem X.Y.-ként van számon tartva Isten előtt, hanem az Isten szeretett fiaként.

  • Vagyis megváltozott az Isten előtti helyzete, más minőségben közeledhet Istenhez.

  • Jézus ezért biztat bennünket arra, hogy a világmindenség Istenét Atyánkként szólítsuk meg, hiszen Őbenne az Isten fiaivá lettünk.

2.    Az „új teremtés” viszont azt is jelenti, hogy valami látványos dolognak is meg kellett történni bennünk, amit a környezetünkben élőknek is észre kell venni.

• „Amikor Isten Lelke átveszi az uralmat a szív felett, átalakítja az életet. Az ember elveti a bűnös gondolatokat, lemond a gonosz cselekedetekről; szeretet, alázatosság és béke lép a harag, irigység és összeférhetetlenség helyébe.” (JÉ 135,f.)

3.    Eszerint ez az „új teremtés”-nek nevezett változás, két területen is megnyilatkozik az életünkben.

• Egyik esetben egy jogi helyzetet biztosít számunkra, amit nekünk csak el kell fogadnunk, mint Isten ajándékát.

• A másik esetben viszont már egy gyakorlati változásnak kell bekövetkezni azok életében, akik valóban befogadták szívükbe Jézust.

• Míg az előzőt megigazulás-nak nevezzük, addig a másikat megszentelődés-nek.

III. Megigazulva Krisztusban

1.    Mindenek előtt tehát azt kell megvizsgálnunk, hogy miként nyerhetjük el az „új teremtés”-nek azt az állapotát, amit megigazulásnak nevezünk?

• Az teljesen egyértelmű, hogy Isten előtt sohasem lehetünk igazak a törvény megtartása által, mert a törvény mindig tud mutatni valamilyen bűnt, valamilyen foltot a jellemünkben.

• Ezért ebből a helyzetünkből csak egy kívülről jövő segítség által tudunk megszabadulni.

2.    Ebbe a kilátástalan helyzetbe hasít bele Pál apostol örömüzenete azzal a kijelentésével, amit a rómaiakhoz írott levelében olvashatunk:

• „Most pedig törvény nélkül jelent meg az Istennek igazsága… Istennek igazsága pedig Jézus Krisztusban való hit által mindazoké lehet, akik hisznek, mert nincs különbség”. Róm. 3,20-22.

• Három nagyon fontos dolgot hangsúlyoz Pál ezzel a kijelentésével.

  • Megjelent, azaz láthatóvá lett az emberek előtt Isten igazsága, szemlélhetővé lett Krisztusban. Jn. 1,14.

  • Törvény nélkül jelent meg az Isten igazsága, vagyis nem a törvény megtartása által tehetünk szert erre az Isten előtti megigazulásra.

  • Mindenkié lehet különbségtétel nélkül ez az igazság, ha hit által elfogadja azt, mert Isten előtt „nincs különbség”, nincs kivételezés.

3.    Ha ez az igazság valamiképpen összefüggésben lenne az ember cselekedeteivel, akkor törvény által lenne az igazságunk, így viszont törvény nélkül van, Isten ajándékaként.

• Az emberi tettek és cselekedetek túlhangsúlyozása az ősi kaini gondolkodásból és lelkületből ered, ami később a babiloni lelkületben folytatódott.

• Isten óvni szeretné az embereket ettől a lelkülettől és gondolkodástól, mert ez mindig az embert akarja felmagasztalni, és egyúttal arra hajlamosítja, hogy elfeledkezzék Istenről.

• A babiloni lelkület lényege mindig az öndicsőítésben és az emberi érdemekre hagyatkozásban nyilatkozott meg.

  • Ez a lelkület Sátán szívében születetett meg először, és Ő szeretné ezt tovább adni az embereknek, így nekünk is.   (Ésa. 14,12-14.)

4.    Isten különös módon a hit általi megigazulás evangéliuma által válaszol erre a babiloni lelkületre.

• Azért válaszol így, mert ez az evangélium pontosan az ellentétét képezi a cselekedetek vagyis az emberi érdemek és tettek általi megigazulásnak és megváltásnak.

5.    Amíg a megigazulás kizárólag csak hit által történik, cselekedetek nélkül, - addig az igazi hit mindig megnyilatkozik valamilyen pozitív irányú cselekedetekben.

• A hit cselekedete azonban nem minden esetben a törvény cselekvésében nyilatkozik meg.

• A hit cselekedetének kell tekinteni azt is, amikor egy ember belekapaszkodik Isten ígéretébe, és komolyan elfogadja azt, és él általa.

• Ezért beszél a Biblia „hit” általi „megigazulás”-ról.

• Mert a hit belekapaszkodást jelent   --  a Krisztus által biztosított lehetőségbe.

IV. Megszentelődve Krisztusban

1.    Aki tehát valóban megigazult Krisztusban, mert elfogadta Őt személyes Megváltójaként, annak az életében láthatóvá kell váljon ez az elfogadás.

• Ennek fontosságát hangsúlyozta Jézus is a szőlőtőkéről mondott példázatával.

  • Mert ebben nemcsak azt mondta el, hogy „maradjatok én bennem”, hanem azt is, hogy „én is ti bennetek” szeretnék maradni. Ján. 15,4.

  • Sok gyümölcsöt ugyanis csak azok fognak teremni, akiknek életében mindkét dolog megvalósul: „aki én bennem marad, én pedig őbenne”. Ján. 15,5.

2.    Próbáljuk meghatározni, hogyan tehetünk különbséget a két jelenség között?

• Krisztusban lenni azt jelenti, hogy Krisztus igazságába öltözötten úgy állhatsz meg Isten ítélőszéke előtt, mintha soha egyetlen bűnt sem követtél volna el.

• Amikor viszont már Krisztus is benned van, az már a természeted megszentelődését jelenti, a naponta megváltozó és megújuló életedet.

• Amíg Krisztusban lenni csak jogot ad az örök életre, addig amikor már Krisztus is benned van, az már alkalmassá is tesz a mennyei életre, mert naponta és folyamatosan befolyást gyakorol rád az élet minden területén.

3.    Ellen White elég sokrétűen fogalmazza meg a megszentelt élet lényegét.

• „A megszentelődés folyamatos növekedés a kegyelemben.” (I. Test. 340)

• „A megszentelődés Istennel való rendszeres, bensőséges érintkezést jelent.” (SDA BC 7. 908)

• „Az igazi megszentelődés összhang Istennel, jellembeli egység Vele.” (VI. Test.350)

•  „A megszentelődés annyit jelent, hogy a Szentlélek Krisztus természetét oltja bele az emberi lényünkbe.” (KP 267)

• „Mivel Isten törvénye ‘szent, igaz és jó’, a tökéletes Isten tükörképe, ebből következik, hogy az a jellem, amelyet e törvénynek való engedelmesség formál, szintén szent.” (NK 418)

4.    Az isteni kinyilatkoztatás még elmond néhány dolgot arról a szent életről, amit meg kell valósítani életünkben, ha meg akarunk állni Isten ítéletében.

• A megszentelődés nem egy pillanat műve, hanem az egész élet munkája, amiben csak lépésről-lépésre lehet előre jutni.

  • Péter apostol elénk tárja azokat a lépcsőfokokat is, amelyeken át a bibliai megszentelődés elérhető. II. Pét. 1,5-10.

•  „Ha bárki azt állítja, hogy az Ú megszentelte, elkülönítette őt, ennek az áldásnak a bizonyítékait az alázat, türelem, hosszútűrés, megbízhatóság és szeretet gyümölcseiben lehet majd látni.” (A Szentlélek eljő reátok 121)

• „Amíg azonban Sátán uralkodik, addig énünket mindig meg kell fékeznünk és a kísértéseket le kell győznünk. Nincs megállás, nem juthatunk el életünkben egy olyan pontra, amikor azt mondhatnánk: ‘Mi már teljesen elértük!”  (Tanácsok a gyülekezetnek 56)

  • Maga Pál is ezt mondta magáról a filippiekhez írott levelében. Fil. 3,12-14.

V. Újjá lett minden

1.    Az alapige üzenetében Pál apostol azt is mondja, hogy a Krisztusban élő emberek életében minden újjá lett, és ezt úgy érti, mint ami már beteljesedett, vagyis megtörtént.

• Ha tehát a Krisztusban élő ember életében „újjá lett minden”, akkor ennek a változásnak meg kell nyilatkozni a mindennapi életének minden részletében.

• Sajnos keveset szoktunk beszélni erről a megújult életünkről, pedig ez a legbiztosabb kifejezője annak, hogy valóban Krisztusban vagyunk-e.

  • Nagyon sokszor még csak vágyakozunk elérni ezt a célt, vagy csak az ajkaink vallomásával beszélünk róla.

• A legtöbb esetben abból képződnek a problémáink, hogy még nem szántuk oda magunkat teljesen Istennek.

  • Még mindig dédelgetünk magunkban olyan dolgokat a régi életünk szokásaiból, amik visszatartó erőként vannak jelen bennünk.

2.    Amikor Isten újjáteremtő műveként lesz újjá az életünk, akkor ez nemcsak bizonyos területen valósul meg, és nemcsak bizonyos helyzetekben nyilatkozik meg.

• Ennek a megújulásnak meg kell nyilatkozni a személyes életünkben, a családi közösségben megélt életünkben, és a gyülekezeteink közösségi életében is.

• Akinek életében ez nem így működik, az még csak beszél a megújulásról, a valóságban azonban még nem történt meg az életében.

• Isten éppen ezért szeretne őszinte önvizsgálatra késztetni bennünket ennek az igének a megszólításával.

3.    Minden megújulási törekvésünknek kétféle módon, és kétféle területen kell megtörténni.

• A már korábban is gyakorolt kegyességi életünk területein, hogy mindazt, amit keresztényként teszünk, ne gépiesen és formálisan éljük.

• De meg kell újulni azokon a területeken is, ahol eddig még nem tettünk egyetlen lépést sem a megújulásunk érdekében.

4.    Amikor valakinek az életében valóban bekövetkezik ez a megújulás, akkor többé már nem érzi jól magát a korábbi életének szokásaiban és cselekményeiben.

• Isten Lelke ugyanis egy belső kényszerrel gyakorol hatást a hívő emberre, hogy elkülönüljön minden olyan cselekménytől, és az olyan emberek társaságától, ahonnan idegen légkör árad felé.

• Isten az ősevangéliumban is ezt a közbeavatkozását ígérte meg, amikor azt mondta: „ellenségeskedést szerzek”. I. Móz. 3,15.

• Pál apostol saját tapasztalatként írta le azt, ahogyan ő élte meg a Szentléleknek ezt a késztető befolyását.

  • „Mert a Krisztusnak szerelme szorongat minket. Úgy vélekedvén, hogy ha egy meghalt mindenkiért, tehát mindazok meghaltak; és azért halt meg mindenkiért, hogy a kik élnek, ezután ne magoknak éljenek, hanem annak, a ki érettük meghalt és feltámasztatott.” II. Kor. 5,14-15.

5.    A Krisztusban megújult ember életéből egy sajátos lelki légkörnek kell áradni, amelynek az élet illatát kell árasztani a környezetében lévők felé.

• Ez a belőlünk kiáradó lelki légkör tesz mássá bennünket, különít el és különböztet meg bennünket a világtól.

• Ez a belőlünk kiáradó lelki légkör még Isten Egyházán belül is csoportokba különít el mindenkit, akár tudatában van ennek valaki, akár nem.

  • Mert mindenki csak abban a lelki légkörben érzi jól magát, amely a saját lelkéből is árad.

• Míg az egyik ember élvezettel szívja magába egy adott közeg lelki légkörét, addig a másik szinte menekül belőle.

6.    Nagyon sok embert téveszt meg az az elgondolás, hogy az igazság puszta igenlése már jogosultságot jelent az üdvösségre.

• A valóságban azonban ha bárki megvallja is hitét az igazságban, de ha ez a hite nem teszi őszintévé, kedvessé, türelmessé, elnézővé, mennyei lelküle­tűvé, akkor az igazság elfogadása semmit sem jelent számára.

• A Krisztus által tanított igazság a szív és a lélek megváltozását jelenti, és az életben való alkalmazását jelenti Isten kinyilatkoztatott akaratához.

• Így a vallás külső formaságai összhangba kerülnek a belső tisztasággal, miáltal az Isten szolgála­tában megkívánt cselekedetek nem válnak értelmetlen rítusokká, mint amilyen volt a képmutató farizeusok szolgálata.

• Vagyis: „ha valaki Krisztusban van, új teremtés az; a régiek elmúltak, ímé, újjá lett minden”.

• Adja a jó Isten, hogy ez a kijelentés mindannyiónk életét meghatározó isteni megállapítás lehessen.