82 - A sötétben felragyogó világosság

.

I. A nép, mely sötétségben jár

1.    A Szentírás nagyon sok helyen szól arról, hogy az emberek sötétben vannak.

• Ésaiás próféta máshol azt mondja, hogy az egész Földet sötétség borítja, és így természetesen a rajta lakó népeket is. És. 60,2/a.

• Itt azonban egy jelképesen vett lelki sötétségről van szó, ráadásul Isten népe között, amit különböző dolgok idéznek elő az emberek között.

  • Kiválthatja a tudatlanság, amely sötétségbe borítja be az embereket.

    • Nem ismerik, vagy nem jól ismerik a világmindenség Istenét, mert sötétben vannak, nem látják Benne a lényeget, ezért nem is ismerhetik.

    • Nem ismerik az élet igazi értelmét és célját, ezért csak a mának élnek.

    • De nem gondolnak a bűn szörnyű következményével sem, ezért felelőtlenül sokszor engednek a bűn csábításának.

  • A bűnös életmód szeretete is egyfajta lelki sötétséget támaszt.

    • Mert a Biblia szerinti sötétség nem más, mint az Istentől távol került ember állapota, amibe a bűnös életmódja miatt került. Mt. 22,13.

2.    A próféta azonban nemcsak a sötétség tényéről szól, hanem arról is, hogy az emberek önként vállalják a sötétségben való tartózkodást.

• Bár nagy világosságot látnak, sokan mégis a sötétben járnak tovább is.

• Jézustól felvilágosítást kapunk arra vonatkozóan, hogy miért van ez a különös helyzet. Jn. 3.19-20.

  • Mert inkább szeretik a sötétséget.

    • Mert az ő cselekedeteik gonoszak.

    • Úgy gondolják, hogy a sötétben rejtve maradnak a cselekedeteik.

3.    Ésaiás próféta elsősorban a Jézus korának állapotát írja le az alapigében.

• János apostol pedig bizonyságot tesz arról, hogy a korabeli emberek mennyire nem akartak elszakadni ettől a sötétségtől.

• Minden rést bezártak maguk körül, csakhogy megmaradhassanak eddigi életmódjuk mellett. Jn. 1,4-11.

  • A sötétség nem fogadta be Őt, a világ világosságát.

  • Az övéi nem fogadták be Őt.

4.    Ez a megjövendölt sötétség viszont a második advent előtti időre is vonatkozik.

• Pál apostol azt mondja erről: „az Úrnak napja úgy jő el, mint a tolvaj éjjel”. 1Thess. 5,2.

• A lelki sötétség előbb felsorolt ismertetői ma ugyanúgy megtalálhatók, mint Jézus napjaiban.

  • A tudatlanság sötétsége.

  • A bűnös életmód szeretetének sötétsége.

  • Az önként vállalt sötétségben járás.

II. Fény ragyog fel

1.    Ésaiás próféta jövendölése arra is kitér, hogy ebbe a rettenetes sötétségbe egyszer csak „fény ragyog fel”, a nép hirtelen „lát nagy világosságot”. Ésa. 9,2.

•  Ez a fény különböző területen és különböző módon ragyoghat fel az embereknek.

2.    A leggyakoribb jelenség az, amikor az egyes ember szívében lévő sötétséget töri át az Isten világossága, ami ébresztő hatást gyakorol.

• Mert a fény zavarja a pihenést, ezért önmagában is ébresztő hatása van.

• Ez történhet az Isten első elhívásának a pillanatában. 2Kor. 4,6/a .

  • Pál apostol szerint az értelem szeme nyílik meg ilyenkor bennünk a Szentlélek által. Eféz. 1,18/a.

• Ez a megvilágosodás azonban lehet a hívő ember életének különböző szakaszaiban is. Lk. 24,44-45.

  • Amikor teljesen új összefüggésekben értünk meg, már korábban ismert dolgokat.

• Az Istentől jövő világosság ébresztő hatásaként egy nagyon fontos dolognak kell bekövetkezni, mondhatnánk azt is, hogy a hitéletünk legfontosabb eseménye következik be, ha végre felébredtünk.

  • „Serkenj föl, aki aluszol és támadj fel a halálból, és felragyogott tenéked a Krisztus”. Eféz. 5,14.

3.    Ez a világosság, amiről Ésaiás próféta beszél, elsősorban Jézus Krisztus személyét hivatott jelképezni, az Ő dicsőségének világossága akar feltámadni bennünk.

• Jézus saját magára alkalmazva is használja a világosság szót, mint fogalmat. Jn. 8,12.

• Az Ő bűnnélküli élete olyan volt korának gonoszsága közepette is, mint a sötétben felragyogó fény.

  • A fénynek más a természete és a rendeltetése, mint a sötétnek.

    • A sötét elfedni, betakarni, vagyis láthatatlanná akar tenni mindent.

    • A világosság viszont felfedni és láthatóvá akarja tenni a dolgokat.

  • Minél nagyobb a sötétség, annál erősebben látható a fény, és annál inkább felfigyelnek rá az emberek.

• János bizonyságot tesz arról, hogy Jézusban valóban megtestesült az, ami különbbé tette a kortársaitól: „mi láttuk, és bizonyságot teszünk” Róla. Jn. 1,14.

4.    Isten azonban azt akarja, hogy a Jézusból áradó fény bennünk is forrássá váljon. 1Ján. 4,14.

• Isten azt akarja, hogy mi is a világ világosságaivá váljunk a környezetünkben. Mt. 5,14-16.

• Ez olyan mértékben valósulhat meg, amilyen mértékben igyekszünk elszakadni a világ szerinti élettől, hogy a Krisztus szerinti életet éljük.

  • Mert a Krisztus szerinti élet által sugározzuk Krisztus dicsőségének világosságát, és így irányítjuk az emberek figyelmét Krisztusra.

5.    Ez a törekvésünk azonban nem állhat meg csupán a Róla való beszédben, hanem életté és cselekedetté kell váljon.

•  Ezért mindenkiben ott kell legyen az önvizsgálat készsége.

  • Milyen mértékben határozza meg a világ a szokásaimat, magatartásomat.

    • Esetleg a közvetlen környezetemben lévő világ; - a család, a munkatársak, a gyülekezetben megnyilatkozó világi dolgok.

  • Mennyire merem vállalni a világ befolyásával szemben a tőle eltérő, másfajta életemet és gondolkozásomat.

  • Mennyire válik sóvá a környezetem számára az az életforma, amit a velem való kapcsolat által megismerhetnek.

6.    Ha fény akarok lenni a világ sötétségében, akkor nekem kell a körülöttem lévő sötétséget áttörni a megváltozott életmódommal és a kiállásommal.

• Isten azt akarja, hogy az Ő gyermekei világosságot árasszanak azoknak, akik még sötétségben járnak, vagyis inkább csak tapogatóznak.

  • Legyünk olyanok, mint egy világítótorony a sötétben, - aminek útmutató és életmentő feladata van.

•  Ha viszont a környezetünkben élő emberek nem veszik észre a cselekedeteinkből és magatartásunkból a másfajta életet, akkor ez annak a jele, hogy még nem világítunk.

  • A fényt ugyanis lehetetlen nem észrevenni a sötétben, hiszen a legkisebb fény is áttöri a sötétséget, és magára vonja az ottlévők figyelmét.

  • Ugyanilyen feltűnő úgy a világ, mint a hittestvéreink számára az, ha mi a Krisztus szerinti életet éljük közöttük, ezért légy példa a „hívőnek” is.

7.    Mivel a Krisztus szerinti élet Isten népe életében csak Szentlélek munkájának eredményeként valósulhat meg, ezért ez a megjövendölt fény, igazán felerősödni, csak a késői eső kiáradása által fog.

• A Szentlélek különleges jelenlétének megnyilatkozása népe között egy rendkívüli változást fog érlelni, miként az apostoli gyülekezetben is.

• De a sötétségben levő embereknek is erre a fényre van szükségük.

  • Ez a fény bizonyosságot jelent majd az embereknek, és a döntésükben is segítséget jelent nekik.

8.    Ésaiás prófétán keresztül Isten azt a kérdést állítja elénk ezzel a kijelentéssel, hogy a mi számunkra felragyogott-e már ez a fény?

• Világosságot tudott-e gyújtani Isten a szívünkben, hogy lássunk?

  • Vagy még mindig a laodiceai állapot vakságával tapogatózunk a sötétben?

  • Megláttuk-e az Isten gyújtotta világosságnál a mi nagy szükségletünket, és azt a csodálatos megoldást, amelyet Isten ajándékozott részünkre Krisztusban?

• Milyen erővel világít benned az a fény, amelyet Isten gyújtott meg?

  • Csak pislákol, mint egy gyertya, vagy ragyog, hogy mindent bevilágítson benned is, és a környezetedben is?

III. Az aratók öröme

1.    Ésaiás próféta szerint Isten nagy örömöt akar szerezni népének.

• Amikor ez az ígéret beteljesedik, akkor az Ő népe az aratók örömével fog örülni.

• Azt jelenti ez, hogy Isten a gazdag aratás áldásával szerez örömöt népének.

2.    Az evangéliumok alapján kétféle aratásról tudhatunk.

• Az egyik aratás az lesz, amikor Jézus összegyűjti nyáját a különböző idegen aklokból, majd pedig az egész földről, hogy végre eggyé váljon az Ő nyája.

  • Ebben az aratásban bennünket akar használni Jézus aratókként, mint szolgáit. Mt. 9,36-38.

• A másik aratás pedig akkor lesz, amikor Jézus az ég felhőiben visszajön az övéiért.

  • Ekkor azonban a mennyei angyalokat használja aratóknak, akik összegyűjtik a megváltottak seregét a Föld minden részéről. Mt. 13,39.

3.    Mivel az alapigénkben arról van szó, hogy Isten megajándékozza népét az aratók örömével, ezért itt csak arról az aratásról lehet szó, amelyben Isten népe végzi az aratás munkáját.

• Ez abból is kitűnik, hogy Isten olyan módon adja népének az aratás örömét, hogy megsokasítja őket, mármint a népét. 3/a. vers.

• Ésaiás próféta máshol is megerősíti ezt az isteni ígéretet. És. 60,3-5.

  • Nagyon hangsúlyos a próféta üzenetében az, hogy ezek az emberek csak azért jönnek, mert meglátták az Isten népe között feltámadt világosságot.

  • Ezek az emberek azért indultak el, mert az őket körülvevő sötétségben egyszer csak fény ragyog fel, amit ők megláthattak, és ez a fény segít nekik abban, hogy dönteni és lépni tudjanak.

4.    Bizonyára sokakban felmerül az a kérdés; ha ez így van, akkor minek törjük magunkat az evangelizációs programokkal, és egyéb missziós célkitűzésekkel?

• Egyrészt azért, mert magvetés nélkül nincs aratás.

• Másrészt viszont az „aratók öröme” kifejezés nem egyszerűen csak azt jelenti, hogy örömüket lelik az aratásban.

  • Sokkal inkább jelenti azt, hogy annak örülnek, nem volt hiábavaló a korábban végzett munkájuk, a magvetés és a gondozás.

  • Isten kegyelme beérlelte az elvégzett munkát, és ennek igazi eredményét az aratásban lehet látni, a megtért emberek seregében.

• Így volt ez a keresztény Egyház korai időszakában is.

  • A magvetést Jézussal együtt végezték a tanítványok, látszólag azonban nem sok eredménnyel.

  • De annál gazdagabb volt ennek a magvetésnek az aratása, pünkösdkor.

5.    Ezt a következtetést erősíti meg a Bizonyságtétel is, amikor kimondja, hogy abban a nagy munkában - amit aratásnak nevez a Biblia, - csak azok vesznek részt Isten oldalán, akik a magvetésben is együtt dolgoztak Vele.

• „Isten Lelkének bőséges kiárasztása, amely bevilágítja a Földet dicsőségével, nem fog kiáradni addig, amíg nem leszünk egy megvilágosított nép, amely tapasztalatból tudja, hogy mit jelent Isten munkatársainak lenni. Ha egészen, teljes szívvel odaszenteljük magunkat Krisztus szolgálatára, Isten el fogja ismerni ezt a tényt, Lelkének mérték nélküli kiárasztásában. De ez nem fog megtörténni addig, míg a gyülekezet tagjainak nagyobbik része nem munkálkodik együtt Istennel.” (Keresztény szolgálat 262,1.)

6.    Összefoglalva mindazt, amit Isten most elénk állított az Ige üzenetével, azt mondhatjuk, hogy több ponton ismerhettük fel a mi nagy szükségletünket.

• Mindenekelőtt személyes megvilágosodásra van szükségünk, hogy felragyoghasson bennünk Krisztus.

• Szükségünk van élő és személyes tapasztalat átélésére Istennel.

• Munkatársává kell váljunk Istennek, tapasztalatból kell tudnunk, hogy mit jelent Isten munkatársává lenni.

  • Először a saját életemben

    • „A felüdülés, vagyis Isten ereje csak azokra fog kiáradni, akik előkészítik magukat arra, elvégezve azt a munkát, melyet Isten bízott rájuk; ugyanis, hogy tisztítsák meg magukat a testnek és a léleknek minden tisztátalanságától, Isten félelmében vigyék végbe megszentelődésüket.” (1.Test. 619.)

    • „Nem lehet a felüdülés részese, aki nem győzött minden bűn, büszkeség, önzés, világ szeretete, hazug szó vagy cselekedet fölött.” (TL 58,2.)

    • –„Ha nem teszünk naponként előrehaladást a tevékeny keresztényi jellem gyakorlásában, akkor nem fogjuk felismerni a Szentlélek megnyilvánulásait a késői esőben. Az hullhat körülöttünk, de nem fogjuk felismerni, sem elnyerni.” (BT Préd.rész. 502,1.)

  • Másokért dolgozva.

• Ha ezek megtörténtek bennünk és közöttünk, akkor Isten, mindennek elismeréseként a késői esőt fogja kiárasztani ránk.