|
|
Csel. 1,8. |
|
Letöltés |
|
|
|
Csel. 1,8. |
|
Letöltés |
|
„...vesztek erőt, minekutána a Szent Lélek eljő reátok: és lesztek nékem tanúim...”
Ahhoz, hogy Jézus Krisztus tanúbizonyságai lehessünk a bennünket körülvevő világban, a Szentlélek erejére van szükségünk, nélküle a kudarcok sorozatát élhetjük át.
Jézus tanítványai is megtapasztalták korábban, hogy milyen következménye van annak, ha nincs velük az isteni erő abban, amit tenni szeretnének.
Ezért nem tudták a beteg fiút meggyógyítani a hegy lábánál, noha korábban már történt általuk hasonló csoda.
Testvéreim, mi milyen tapasztalatokról számolhatunk be, bizonyságtevő szolgálatunk végzése közben, átélünk-e csodákat?
A tanítványokhoz hasonlóan mi is a Szentlélek kiárasztásának idejében élünk.
Valószínűleg Jézus nekünk is azt mondaná, mint a tanítványainak, hogy előbb vegyetek erőt, és majd csak akkor tudtok igazán az én tanúim lenni az egész világon.
Azért volt rá szükség, mert a küldetésükhöz egy lelkületbeli és magatartásbeli változásra volt szükségük.
Meg kellett szűnni a korábbi versengésnek, a közöttük lévő pozíció és hatalmi harcoknak.
Isten kegyelméből meg kellett valósulnia annak, hogy:
Mindnyájan
egy akarattal tudjanak együtt lenni. Csel.
2,1.
A
hívők sokaságának szíve lelke eggyé váljon. Csel. 4,32.
Csak így nyugodhatott meg rajtuk Isten áldása, aminek eredményeként:
„Nagy kegyelem vala mindnyájukon.”
Csel. 4,33.
„Az Isten beszédét bátorsággal
szólják.” Csel. 4,31.
„Az egész nép előtt kedvességet találtak”
Csel. 2,47.
„Az Úr pedig minden napon tudta szaporítani
a gyülekezetet üdvözülendőkkel.” Csel. 2,47.
Vajon ma más előfeltétele van annak, hogy Isten a Szentlelkét árassza azokra, akik az Ő művében akarnak Jézus bizonyságtevői lenni?
Mivel személyesen nekünk is szól ez a megbízatás, ezért két dolgot kell tisztán látnunk magunk előtt.
Jézus tanúbizonyságai csak akkor leszünk, ha már mi is vettünk mennyei erőt, vagyis a Szentlélek a mi életünkben is eljött, hogy vezessen és használjon bennünket.
Tisztán kell látnunk azt, hogy a mi esetünkben mit jelent a misszió parancsnak az a négy eleme, amiről Jézus beszélt?
Jeruzsálem - az egész Júdea - Samária - a föld végső határa.
Ez a jézusi meghatározás a missziónak egy belülről induló és folyamatosan táguló körét adja meg részünkre.
A mi esetünkben is szükség van egy személyes és közösségi szintű felkészülésre, ha Isten Lelkével közösségben akarjuk végezni a megbízatásunkat
Jézus, a mi nagy Mesterünk is azért tudott úgy szólni Isten dolgairól, mint senki más, - mert Ő úgy is élt, ahogyan tanította azt, vagyis az élete összhangban volt a tanításával.
Ezért tanításában erő és hatalom nyilatkozott meg, amely minden hallgatójának érintette a szívét.
Ellen White szerint is az ilyen élet a legmeggyőzőbb bizonyságtétel.
„Pált mennyei légkör övezte. Akivel csak érintkezett, megérezte Krisztussal való közösségének hatását. Az általa hirdetett igazságot saját élete szemléltette; ez adott meggyőző erőt prédikációinak Ebben rejlik az igazság hatalma. A megszentelt élet mesterkéletlen, öntudatlan befolyása a legmeggyőzőbb prédikáció a kereszténység mellett. Érvelések, minél kevésbé cáfolhatók, annál nagyobb ellenállást idézhetnek fel; azonban az istenfélő életmód olyan hathatós példaadás, melynek teljesen ellenállni lehetetlen.” A.T. 418,2.
Tedd fel magadnak azt a kérdést, hogy Jézus és az apostolok példája szerint hirdeti-e életed Istennek azt a hatalmas tettét, hogy téged kihívott a sötétségből az ő csodálatos világosságára?
Nem rekedt-e meg valahol félúton az életed, a sötétség és a világosság között?
Mert az Istentől jövő világosság nem egy stabil megállapodott fényerőt jelent, - amit ha elérünk, akkor szép kényelmesen meg lehet állni, - hanem egy fokozatosan és állandóan erősödő fényt. (lásd: Péld. 4,18.)
El tudod-e viselni a mennyei világosságnak ezt a fokozatosságát, vagy esetleg bántja a szemedet, mert inkább a sötétséghez van hozzászokva az életmódod és a cselekedeteid miatt?
Hogyan reagálsz, amikor Isten megszólít, amikor a Tőle jövő világosságban megláttad, hogy milyen irányban kellene tovább lépned a keskeny úton.
Isten arra szólít fel mindannyiónkat: „Kelj fel, világosodjál, mert eljött világosságod, és az Úr dicsősége rajtad feltámadt”. Ésa. 60,1.
Pál apostol ismerte a személyes példaadás gyakorlati erejét, ezért fiatal munkatársait is erre tanította és erre késztette.
„Légy példa a hívőknek”, mondta Timótheusnak. I. Tim. 4,12.
„Mindenben temagadat add példaképül” mondta Titusnak. Tit. 2,7.
A megszentelt élet példája az élet illata lehet a környezetünkben élők számára, csak ezt komolyan kell venni.
Jézus is arra szólít bennünket, hogy „úgy fényljék a ti világosságotok....hogy lássák azt az emberek, és dicsőítsék ők is a mi mennyei Atyánkat”. Mt. 5,16.
Történhet úgy, hogy egyszerűen csak azt mondjuk tovább, amit a különböző forrásokból megtanultunk Jézusról, felmondjuk a leckénket az emberek előtt.
Ezt azonban lehet teljesen lélektelenül is végezni, mintha csak egy betanult leckét mondanánk fel, a bennünket hallgató emberek viszont meg fogják érezni, hogy a bizonyságtételünk mögött nincs lélek és élet.
De bármilyen jól végezzük is el az ilyen bizonyságtevést, az mindig csak a beszédünk bizonyságtétele lesz, csupán a megszerzett információk továbbadása, aminek meg van ugyan a maga értéke, de önmagában nem sokat ér.
A bizonyságtételünk történhet úgy is, hogy azt mondjuk el Krisztusról, amit személyesen tett értünk.
Ez már az átélt tapasztalatok bizonyságtétele fog lenni, ezt sokkal meggyőzőbben fogjuk átadni az embereknek, mint az előzőt, és az emberekre gyakorolt hatása is hitelesebb fog lenni.
De történhet a bizonyságtételünk úgy is, hogy semmit sem mondunk, de úgy élünk, hogy a környezetünkben élő emberek a cselekedeteinkből és egész életünkből Krisztust ismerhessék meg. Mát. 5,16.
Az életünkből meglátott mozaikok alapján támadjon fel a szívükben az a vágy, hogy én is szeretnék úgy élni, ahogyan ez az ember.
Ha ebben a szolgálatban bűnös embereket szeretnétek kimenteni a sebesen rohanó áradatból, akkor a lábatok nem állhat ingoványos, süppedő talajon.
Mindenek előtt te magad állj a sziklára, legyen élő személyes kapcsolatod Krisztussal.
Ha bizonytalan vagy abban, hogy te most Isten gyermeke vagy-e vagy sem, akkor ezt észre fogja venni rajtad az az ember, akit Istenhez akarsz vezetni.
Ha bizonytalan vagy abban, hogy az Adventista Egyház Isten választott népe ebben az utolsó időben a maga hibáival és bűneivel együtt, akkor ezt is észre fogják venni azok, akiket arról szeretnél meggyőzni, hogy nekik itt van a helyük az Egyházban.
Ez az erő a Szentlélek jelenlétét és hatalmának megnyilatkozását jelenti az életünkben és a bizonyságtevő szolgálatunkban.
A Lélek erejének kitöltetése Krisztus életének kitöltetését jelenti az életünkben.
Csak azok tudják Krisztust a maga valóságában bemutatni, akiknek szívében a Lélek munkálkodik és életükben Krisztus élete nyilvánul meg.
Talán Jézus fogalmazza meg legtömörebben a problémánk lényegét, az efézusi gyülekezethez küldött üzenetében.
„Az a mondásom ellened, hogy az első szeretetedet elhagytad. Emlékezzél meg azért, hogy honnét estél ki, és térj meg, és az előbbi cselekedeteket cselekedd.” (Jel.2,4-5.)
Hiányzik a bizonyságtételhez szükséges szenvedélyes belső tűz, a Jézussal szerzett friss élményekből fakadó öröm lelkesítő ereje.
Érzünk-e olyat magunkban, mint a hithős elődeink, Jeremiás vagy Pál?
„Azt mondom: Nem emlékezem róla, sem az ő nevében többé nem szólok; de mintha égő tűz volna szívemben, az én csontjaimba rekesztetve, és erőlködöm, hogy elviseljem azt, de nem tehetem.” Jer. 20,9.
„Mert a Krisztusnak szerelme szorongat minket.” II. Kor. 5,14.
Sokan elveszítették azt a sodró erejű belső késztetést, ami a samáriai asszonyt is magával ragadta, hogy minél több embernek elmondhassa; - „Megtaláltam a Messiást! - Kész vagyok mindenkit oda vezetni Hozzá!”
Gyülekezeteinket inkább az jellemzi, hogy egy-egy missziós megmozdulás alkalmával alig találunk embert a különböző feladatok elvégzésére.
De nemcsak a buzgóság hiányzik, hanem az is, ami eredményessé teheti a missziónkat; - hiányzik a Krisztusi lelkület, az Isten szerinti lelki élet.
Sokan élik csupán külsőségekben, formálisan a hitéletüket.
Miként az ajtó, amelyik forog a sarkán ki és be, mindig ugyanúgy és ugyanott, teljesen lélektelenül.
Ellen White a következő magyarázatot adja ehhez a kijelentéshez, de tanulságát mindjárt a mi életünkre is kivetíti:
„Ha másként élt volna, mint ahogy élt, akkor
nem tudott volna úgy beszélni, ahogy beszélt. Szavaiban meggyőző erő volt, mert
szeretettel és együttérzéssel, jó akarattal és igazsággal teli, szent és tiszta
szívből fakadtak. Jellemünk és az, ahogy élünk, határozza meg, hogy milyen hatással
vagyunk másokra. Ahhoz, hogy másokat meg tudjunk győzni Krisztus kegyelmének
erejéről, nekünk is ismernünk kell tapasztalatból ezt az erőt. Az
evangéliumnak, amit mások megmentése érdekében hirdetünk, a saját lelkünket
megmentő evangéliumnak is kell lennie.”
(N.O.L. 339,2-3.)
Egy másik ige által segít viszont annak megértésében, hogy honnét is eshetünk mi ki, aminek eredményeként elveszítjük szeretetünket és buzgóságunkat, hogy helyette közömbös és passzív emberekké váljunk.
„Maradjatok én bennem, és én is ti bennetek. Miképpen a szőlővessző nem teremhet gyümölcsöt magától, hanemha a szőlőtőkén marad; akképpen ti sem , hanemha én bennem maradtok.” Ján. 15,4.
Mivel a figyelmeztetés a Jézussal megszakadt kapcsolatra vonatkozik, ezért a megoldás sem lehet más, minthogy ezt helyreállítsuk, és megmaradjunk benne.
Ha ez így történik, akkor nem fogjuk elveszíteni az első szeretet buzgóságát, - ha pedig már közben elveszítettük, akkor visszanyerjük azt.
Akkor mindig lesznek olyan új élményeink, amit fontosnak tartunk elmondani másoknak, vagyis lesz mondanivalónk.
Akkor mindig fog égni bennünk az a vágy, hogy minél több embert vezessünk Jézushoz.
Ha az az indulat van bennünk is, mint ami Jézusban is volt, akkor mi is készen állunk lemondani dolgokról és kimozdulni a megszokott életvitelünkből, hogy megkeressük és megtartsuk azokat, akik most még elveszettek.
Pál apostol azt mondta; „Bizonyságot teszek előttetek a mai napon, hogy én mindenek vérétől tiszta vagyok” (Csel. 20,26.).
Vajon mi is elmondhatjuk ezt Pállal együtt?
A Szentlélek kiárasztásának előfeltétele az, hogy megtanuljunk Istennel együtt munkálkodni emberek megmentéséért.
„Ha egészen és teljes szívvel odaszenteljük
magunkat Krisztus szolgálatára, Isten el fogja ismerni ezt a tényt Lelkének
mérték nélküli kiárasztásá-val. De ez nem fog megtörténni addig, amíg a
gyülekezet tagjainak nagyobbik része nem munkálkodik együtt Istennel.” (Keresztény
Szolgálat: 253. - Korai és késői eső: 125.)
„Amikor majd szívünk egységbe kerül
Krisztussal, életünket pedig az Ő munkájával hozzuk összhangba, akkor a
Szentlélek éppen úgy lesz reánk is kitöltve, mint ahogy az pünkösdkor töltetett
ki a tanítványokra.” (Test.
8. 246,2.)
Komolyan szeretnénk azt, hogy Jézus minél hamarabb vissza jöjjön?
Akkor lássunk hozzá, hogy az Isten országának evangéliumát hirdessük az egész világon, mert csak akkor eljön a vég, és csak akkor fog megjelenni Jézus, hogy elvigyen bennünket az ő országába.
