| II. Késik vagy időben jön? | III. Milyeneknek kellene lennünk? | IV. Meg tudunk felelni az isteni elvárásnak? |
Azonban egy csomó kérdés merül fel az apostol által felvetett gondolatokkal kapcsolatban.
Ezekre próbálok most veletek együtt, választ és megoldást keresni.
Mivel az egész fejezet az emberiség történelmének végső eseményeivel foglalkozik, ezért ebből az következik, hogy Péter a második adventre gondolt.
Ugyanis mielőtt Jézus elhagyta a tanítványait,
valóban adott nekik ilyen vonatkozású ígéretet.
Jn.
14,2-3.
Ez a jézusi ígéret volt a keresztények reménye minden korban, ahogyan azt Pál apostol írta le a Tituszhoz küldött levelében. Tit. 2,13.
Szomorú tény viszont, hogy ahogy közeledünk ehhez a rendkívüli eseményhez, az apostoloknak ez a reménysége egyre jobban hanyatlóban van.
Ez nem a vallomásokból tűnik ki, hanem a Jézust várók életmódjából.
Ezt a meglátást, esetenként pedig tapasztalati tényt, a Biblia prófétikus kinyilatkoztatásai még csak megerősítik.
Az utolsó időre szóló próféciák között elég sok negatív vonatkozású kijelentéssel is találkozunk.
A vőlegényre váró szüzek mindannyian elaludtak, még az okosok is.
Laodícea önelégült, langymeleg állapotáról adott kijelentés is egy sötét folt a végidő egyházáról.
Az alapigében Péter apostol azt mondja, hogy „nem késik el az ígérettel az Úr, mint némelyek késedelemnek tartják”.
Ebből úgy tűnik, hogy az Isten tervéhez viszonyítva nincs késésben Jézus.
A tíz szűzről szóló példázatban azonban mintha ennek pont az ellenkezőjét mondaná Jézus; - „késvén pedig a vőlegény”. Mt. 25,5/a.
A példázat szerint teljesen egyértelmű, hogy Jézus visszajövetele késik.
A látszólagos ellentmondást azzal tudjuk feloldani, ha megvizsgáljuk, hogy mihez viszonyítva késik, illetve kinek az időszámításához viszonyítva késik.
Bár ennek az eseménynek az időpontja nincs kinyilatkoztatva a teremtett világ előtt, de a megváltás tervében ettől még van meghatározott ideje.
Ezért
mondja Jézus, hogy az Atya még a napot és az órát is tudja ezzel az eseménnyel
kapcsolatban. Mát. 24,36.
Ellen White írásaiban is találunk megerősítést erre vonatkozóan.
„Egyáltalán nem emlékszem arra az időre,
amit Isten hangja jelentett ki. Hallottam ugyan, amikor meghatározta az órát,
de amikor a látomás véget ért, már nem emlékeztem rá.” (1Sel.Mess. 75. old. ‒
Lelk.Tájék. 1988/6. 354,4.)
Mivel mi azt szeretnénk, ha minél hamarabb beteljesedne, ezért úgy érezzük, hogy Jézus késik, már el kellett volna jönnie.
Péter azonban éppen erre az emberi elképzelésre válaszolva mondja ki, hogy „nem késik el az ígérettel az Úr, mint némelyek késedelemnek tartják”.
Péter azt is hangsúlyozza, hogy csak némelyek tartják késedelemnek.
Valószínű, hogy az okos szüzeknek is volt elképzelésük arról, hogy mikor kell jönnie a vőlegénynek, ellenkező esetben értelmetlen dolognak tűnik, hogy még tartalék olajat is vittek magukkal.
A Vőlegény késlekedése, valójában csak a várakozás körülményeinek a hatása alatt tűnt késedelemnek.
Jövetelének időpontja nem mindegyik szűz számára okozott meglepetést, hiszen fel voltak készülve arra, hogy ekkor jön.
Isten megváltási tervében egy előre meghatározott ideje van a második adventnek, Jézus visszajövetelének egy stabil időpontja van.
Ez az időpont azonban egy eleve késleltetett időpont, ami azt jelenti;
Jézus kész lenne hamarabb is visszajönni, hogy véget vessen a bűntől szenvedő világnak, megváltottait pedig megszabadítani ebből a világból.
Isten viszont előre látta, hogy népének közömbössége miatt késleltetve kell meghatároznia a második advent időpontját.
A késleltetés tehát nem egy utólagos isteni terv, hanem egy előre látott esemény következménye.
Mivel ez a késleltetés a mi döntéseink, munkánk és odaszánásunk függvénye, ezért ilyen módon sürgethetjük is, és késleltethetjük is, a második advent teljesedésének időpontját.
Vagyis igenis befolyásolhatjuk Isten döntését a mi döntéseinkkel.
Mivel pedig Isten előre ismerte ezeket a döntéseinket, és azokat is ismeri, amiket még csak ezután fogunk meghozni, ezért ezeket eleve bele építette az Ő nagy tervébe, és így határozta meg a visszajövetel időpontját.
Ebben az esetben talán még mi is azok között lennénk, akiket nem részesíthetne üdvösségben, ha már most visszajönne.
Éppen ezért, Péter apostolnak ezek a szavai egy önvizsgálatra kell késztessen bennünket.
Vajon mi személy szerint hogyan állunk Isten vizsgáló tekintete előtt?
Naprakészen rendezett-e a kapcsolatunk Istennel?
Reménnyel vagy félelemmel gondolunk-e Jézus visszajövetelének eseményére?
Várjuk és sóvárogjuk-e az Isten napjának eljövetelét?
Ezek a „némelyek” elvesznének, ha Isten nem lenne ilyen türelmes velük.
Ez a kijelentés azt is világossá teszi, hogy ezek a „némelyek” nem megkeményedett, és teljesen közömbös emberek.
Ha nehezebben ébrednek is fel, mint a többiek, ha lassabb ütemben történik is a lelki fejlődésük, Isten mégsem látja reménytelennek őket.
Mivel Isten előre látja, hogy ezek a „némelyek” mit tesznek majd, hogyan döntenek, és mivé válnak, ezért „hosszan tűr érettük”.
„Milyeneknek kell lennetek néktek szent életben és kegyességben… Akik várjátok és sóvárogjátok az Isten napjának eljövetelét?” 2Pét. 3,11-12.
„Annak okáért szeretteim, ezeket várván, igyekezzetek, hogy szeplő nélkül, és hiba nélkül valóknak találjon titeket békességben.” 2Pét. 3,14.
Ez a megoldás kétirányú cselekvést igényel, az egyiket nekünk kell megtenni, a másikat pedig Isten teszi meg értünk.
„És megalázza magát az én népem, amely nevemről neveztetik, könyörög és keresi az én arcomat, és felhagy a bűnös életmódjával:” II. Krón. 7,14.
„Én is meghallgatom őket a mennyből, megbocsátom bűneiket, és megszabadítom földjüket.” II. Krón. 7,14.
Azokat a lépéseket, amit nekünk kell megtenni, azt nem hagyhatjuk Istenre.
A másik irányból viszont Isten biztosít bennünket arról, hogy Ő is közeledni fog hozzánk, és velünk lesz, és ebben teljesen Rá kell hagyatkoznunk.
Pál apostol ugyanis arról ír, hogy a lelki ajándékok segítségével végül mindenkinek el kell jutni az „érett férfiúságra, a Krisztus teljességével ékeskedő kornak mértékére”. Eféz. 4,13.
„Annak okáért szeretteim, ezeket várván, igyekezzetek, hogy szeplő nélkül, és hiba nélkül valóknak találjon titeket” 2Pét. 3,14.
Az apostol által említett szeplőtelenség azonban nem feltétlenül a saját erőfeszítéseink által elérhető tökéletes lelki tisztaságot jelenti.
Egyrészt, mivel a bűn, a teljes lényünket szeplősítette és rontotta meg, ezért a szeplőtelenség a teljes lényünket érintő változást fogja jelenteni.
Másrészt, Istennek ez az ígérete két ízben fog teljes mértékben beteljesedni rajtunk és velünk kapcsolatban, időben és eseményben egyaránt.
Pál szerint Krisztus „majd Önmaga elébe állítsa az egyházat dicsőségben, úgy, hogy azon ne legyen szeplő, vagy sömörgözés, vagy valami afféle; hanem hogy legyen szent és feddhetetlen”. Eféz. 5,27.
A Bibliát ismerő emberek többsége ugyanis úgy gondolja, hogy a szeplőtelenség a teljes bűntelenség állapotára vonatkozó kijelentés.
Ilyen lelki színvonal azonban itt, a bűn világában nem tudunk elérni.
Ennek alátámasztására elég sok igehelyet lehet felsorakoztatni, amikkel határozottan mutathatunk rá, hogy „mindannyian szűkölködünk az Isten dicsősége nélkül”. Róm. 3,23.
Ezért ha valaki mégis azt gondolná magáról, hogy „nincsen bűn énbennem”, arról János apostol azt mondja, az ilyen ember „önmagát csalja meg, és igazság sincsen abban”. 1Jn. 1,8.
Majd pedig fel is szólít arra, hogy „legyetek feddhetetlenek és tiszták,
Istennek szeplőtelen gyermekei”.
Fil. 2,15.
Ha pedig már most is szeplőtelen szüzekként vagyunk eljegyezve Krisztus számára, akkor ez csak a következőt jelentheti.
Vagy a szeplőtelenségünknek is vannak különböző dimenziói, vagy pedig nem értjük tisztán, hogy a Biblia mit ért szeplőtelenség alatt.
Isten inkább azt várja, hogy fogadd be szívedbe azt, Aki szentté tud tenni.
Inkább azt várja, hogy úgy ahogy vagy, borulj elé, és valld meg bűneidet és tehetetlenségedet.
„Mint
tehetetlen, bűnös emberek jelenhetünk meg előtte, és bűnbánólak lábaihoz
borulhatunk. Szeretetének karjaival átölel, sebeinket bekötözi, és minden
tisztátalanságainktól megtisztít, mert ebben gyönyörködik.” (Jéz.v.út. 36,3.)
Ekkor a saját igazságának öltözetével biztosít részünkre szeplőtelen állapotot.
Jézus a királyi menyegzőről mondott példázatában
szemléltette ezt az eseményt, amikor a király maga elé állítja a meghívott
vendégeket, hogy megvizsgálja, fel vannak-e öltözve a menyegzői ruhába. Mt.
22,11. Jel. 19,9.
Zakariás könyvében Józsuának is az Úr Angyala
elé kellett állni, azok jelképeként, akiknek hozzá hasonlóan kell megállni
Isten ítéletében. Zak. 3,1.
3. 8.
„Krisztus fel fogja öltöztetni hűséges gyermekeit a maga igazságába, hogy Atyja elé állíthassa ’dicsőségben az egyházat, úgy, hogy azon ne legyen szeplő, vagy sömörgőzén, vagy valami afféle’.” (NK 431,3.)
Ez a körülmény azt eredményezi, hogy az „Isten királyiszéke előtt” történő megvizsgálásban „feddhetetlen”-nek találtatnak. Jel. 14,5/b.
„…eljegyeztelek
titeket egy férfiúnak, hogy mint szeplőtelen
szüzet állítsalak a Krisztus elé.”
II. Kor.
11,2.
„…eljött a Bárány menyegzője, és az ő felesége elkészítette magát, És
adatott annak, hogy felöltözzék tiszta és ragyogó fehér gyolcsba; mert a fehér
gyolcs a szenteknek igazságos cselekedetei.” Jel. 19,7-8.
Ez az átváltozás a teljes lényünket teszi szeplőtelenné, vagyis minden vonatkozásban megtisztít bennünket a bűn szeplőitől és foltjaitól.
Mert
ekkor a romlandó test romolhatatlanságba
öltözik. 1Kor.
15,53.
A
halandó test pedig halhatatlanságba
öltözik. 1Kor.
15,53.
Ekkor
„Elváltoztatja a mi nyomorúságos
testünket, hogy hasonló legyen az Ő dicsőséges
testéhez.” Fil. 3,21.
Míg a vizsgálati ítéletben csak tulajdoníttatik nekünk Krisztus „igazsága”, addig Jézus dicsőséges visszajövetelekor már részesülünk is benne.
Az egyik csak jogot biztosít az örök életre, a másik viszont már alkalmassá tesz rá.