73 - Mit jelent nekünk Jézus, mint Isten ajándéka

.

I. Mit adott nekünk Isten Jézusban?

A./ Jézus mellett nyugalmat találhat a lelkünk.

1. Jézus egy csodálatos igeszakaszban hívja magához a megfáradt és megterhelt embereket, és ekkor ígéri meg részükre azt: „én megnyugosztlak titeket…nálam ”nyugalmat találtok a ti lelkeiteknek”. Mt. 11,28-29.

• A Jézusban elnyerhető nyugalmat csak azok értékelik, akiknek az életében már volt, vagy éppen most is van nyugtalanság, szorongás, feszültség.

  • Akik már belefáradtak abba küzdelembe, hogy ebből a zaklatott, nyugtalan állapotból megszabaduljanak, rájöttek, hogy ez maguktól nem megy, ehhez segítségre van szükségük.

• Ezt a belső lelki állapotot különböző dolgok válthatják ki és hozhatják létre.

  • A körülöttünk lévő külső körülmények alakulása és azoknak hatása.

  • A bűneink miatt feltámadt lelkiismeret, amikor rendezetlen a kapcsolatunk Istennel.

2. Jézussal közösségben mindezt a hátunk mögé vethetjük, az Ő közelsége biztonságérzetet ad a lelkünkben.

• Amikor Jézussal éljük az életünket, akkor Ő azt jelentheti számunkra, mint a kisgyermeknek az édesapja mellett lenni.

  • Pál apostol ezt úgy fogalmazta meg: „Ha az Isten velünk, kicsoda ellenünk”. Róm. 8,31.

• Jézus azt ígérte a követőinek: „Békességet hagyok néktek; az én békességemet adom néktek: nem úgy adom én néktek, amint a világ adja. Ne nyugtalankodjék a ti szívetek, se ne féljen!” Jn. 14,27.

  • Ez a békesség nem a körülmények békessége, ez a lélek belső békéje, ami nem függ a körülményektől.

  • Jézus a saját békességét adja a szívünkbe, amitől megszűnik a félelem, az aggodalom, a szorongás, a kétségbeesés.

• Csodálatos megélni a mindennapokban azt, hogy ez a békesség és nyugalom járja át az egész lényemet, mert tudom, hogy Jézus minden körülmények között velem van, mellettem tudhatom Őt.

B./  Bizodalmunk lehet az ítélet napjához.

1. A Biblia arról beszél, hogy egyszer mindannyiónknak meg kell állni Isten ítélőszéke előtt, „hogy kiki megjutalmaztassék aszerint, amiket e testben cselekedett, vagy jót, vagy gonoszt”. II. Kor. 5,10.

• Amikor ezzel összefüggésben még azt is olvassuk, hogy ebben az ítéletben a Tízparancsolat törvénye alapján leszünk megítélve, akkor még inkább összeszorul a szívünk.

  • Jakab apostol azt írja: „ha valaki az egész törvényt megtartja is, de vét egy ellen, az egésznek megrontásában bűnös”. Jak. 2,10.

• Mielőtt azonban elhatalmasodna a lelkünkben a félelem és szorongás, Isten mindenféle módon próbálja tudtunkra hozni, hogy Jézus átvállalta tőlünk a bűneink büntetését.

  • Ő azért lett emberré, hogy a helyünkbe lépve elviselje a kárhozat ítéletét a halált, hogy mi pedig az Ő helyébe állhassunk és elnyerhessük az életet.

2.  Amikor Pál apostol is megértette ezt a csodálatos lehetőséget, akkor azt mondta: „nincsen azért immár semmi kárhoztatásuk azoknak, akik Krisztus Jézusban vannak”.  Róm. 8,1.

• De miért, mit jelent nekünk Isten ítéletben az a tény, hogy Jézus Krisztusban vagyunk? – Azt, hogy helyet cseréltünk Vele.

• Azért nincs kárhoztatásuk, mert ez a helycsere mindenek előtt egy jogi helyzetet teremt számukra Isten ítéletében.

  •  Jézusban, az Ő helyében lenni azt jelenti, hogy úgy mehetünk az ítéletre, mintha mi éltünk volna olyan tökéletes életet, mint amit Jézus élt

• Jézussal helyet cserélve már bizodalmunk lehet az ítélet napjához, hiszen „amint Ő van, úgy vagyunk mi is”, az Ő élete nekünk lett adva, mintha azt az életet mi életük volna, minden cselekedetével együtt.  I. Ján. 4,17.

  • „Krisztussal úgy bántak, ahogy mi megérdemelnénk, azért hogy mi olyan bánásmódban részesüljünk, amilyet Ő érdemelt volna. Elítélték Őt a mi bűneinkért, amelyekben semmi része sem volt, hogy mi felmentést kapjunk az Ő igaz élete által, amelyben viszont nekünk nem volt semmi részünk. Elszenvedte helyettünk a mi halálunkat, hogy mi elnyerhessük az Ő életét.” (JÉ 16-17.)

  • „Nem azon kell aggódnunk, hogy Isten mit gondol rólunk, hanem azon, hogy mit gondol Krisztusról, a helyettesünkről.” (Szemelvények II. 32,2.)

• Ennek tudatában már nem kell félelemmel és szorongással gondolni az Isten előtti megítéltetésünkre, hanem reménnyel és bizakodással nézhetünk előre.

C./ Már nem Ádám gyermekei vagyunk, hanem Isten fiai.

1. Ha már elfogadtuk Jézust személyes Megváltónknak, akkor egy belső bizonyosságot kell hordozzunk magunkban arról, hogy ezzel a döntésünkkel egy különleges helyzetbe kerültünk. I. Jn. 5,10.

• Ha Jézus a Megváltónk, akkor nemcsak azért cseréltünk helyet Vele, hogy helyettünk meghaljon, hanem azért is, hogy Őbenne mi legyünk az Isten fiai.

2. Nem attól leszünk Isten gyermekeivé, hogy már minden hibánktól és bűnünktől megtisztultunk, hanem attól, hogy elfogadtuk az Isten által felkínált megoldást.

• Csupán attól, hogy nagyon komolyan vesszük az Isten ígéreteit, hit által bele kapaszkodunk ezekbe az ígéretekbe, és élünk általuk.

  • Mert az Isten evangéliuma, ami a hívő embernek üdvösséget biztosít, csupán hit által igényelhető, ezért mondja Pál apostol azt, hogy „az igaz ember hitből él”. Róm. 1,16-17.

• Vagyis nem a megszentelt életünk alapján lehetünk Isten fiaivá, hanem a Krisztusban való megigazulásunk jogán, amit hit által ragadhatunk meg.

  • „Amit Krisztus megvalósított életével és halálával, az sokkal több, mint a bűn okozta rontás meggyógyítása. Sátán célja az volt, hogy az embert örökre elszakítsa Istentől, de Krisztusban szorosabb egységbe jutunk Istennel, mintha sohasem buktunk volna el. Az Üdvözítő felvette emberi természetünket, s ezzel olyan kötelékkel fűzte magát az emberiséghez, amit többé széttépni nem lehet.” (JÉ 17,1)

• Isten örökbefogadó kegyelme biztosítja számunkra még azt is, hogy örököseivé lettünk Istennek, Jézusnak pedig a testvérei.

  • Mint örökösök, az újjáteremtett Földet birtokolhatjuk majd egykor.

D./ Krisztusban felismerjük egymásban a testvért

1.  Jézus egy különös dologra figyelmezteti azokat, akik Őt elfogadják; azt mondja nekik: „ti pedig mindnyájan testvérek vagytok”. Mt. 23,8.

• Amikor Jézust felkereste a családja, az anyja és a testvérei, akkor a tanítványai figyelmeztették erre.

  • Jézus azonban körbe mutatott az őt hallgató emberek felé, és azt mondta: „Ímé az én anyám és az én testvéreim”. Mt. 12,49.

• Csodálatos dolog, hogy Jézusban mi egy nagy család tagjai lehetünk, újra felfedezhetjük egymásban a testvért.

II. Mit adhatunk mi Istennek

A./ A megtapasztalt kegyelemért viszont szeretetet adhatunk.

1. Az egész Biblia üzenetének középpontjában a szeretet adás gondolata áll.

• Isten irányából is azt olvashatjuk, hogy „Úgy szerette Isten a világot…”.

• A szeretetnek viszont az a törvényszerűsége, hogy nemcsak adni jó, hanem kapni is.

  • Isten részére is örömöt jelent, amikor a teremtményei viszonozzák a Tőle kapott szeretetet.

• Ezért olvasható a legnagyobb parancsolatban az: „Szeresd az Urat, a te Istenedet teljes szívedből, teljes lelkedből és teljes elmédből”. Mt. 22,37.

2. János apostol viszont nagyon komolyan figyelmeztette a kortársait arra, hogy „Fiacskáim, ne szóval szeressünk, se nyelvvel; hanem cselekedettel és valósággal”. I. Jn. 3,18.

• Vagyis szeretet csak akkor létezik, ha az a másik számára is érzékelhetően kifejezésre jut, és ez az Isten felé megnyilatkozó szeretetünkre is igaz.

  • Ezért János apostol még azt is hozzá teszi az előbbi kijelentéséhez, hogy „az az Isten szeretete, hogy megtartjuk az ő parancsolatait”. I. Ján. 5,3.

3. Az Isten parancsolatait viszont különböző módon tarthatjuk meg.

• Lehetséges úgy, mint ahogy a gazdag ifjú tette, aki azt gondolta, hogy ő már gyerek korától fogva megtart mindent, amit a törvény előír, - csak Jézus szavaiból ismerte fel a valóságot, ezért ment el megszomorodva.

• Pál apostol is úgy nyilatkozott, amikor vissza gondolt korábbi életére, hogy farizeusként ő is úgy gondolta, hogy „törvénybeli igazság tekintetében” feddhetetlen életet él, és csak később jött rá, hogy ez nem így volt.

4. Amikor Isten iránt érzett szeretet motiválja a cselekedeteinket, akkor már nem megtartani akarjuk a törvényt, hanem betölteni.

• Krisztus is azért jött, hogy a törvényt „betöltse”.  Mát. 5,17/b.

  • Mert „a törvény betöltése a szeretet”, mondja Pál.  Róm. 13,10/b.

• A kétféle viszonyulás között (megtartás és betöltés) lényeges különbség fedezhető fel, a betöltés több, mint csupán a megtartás.

  • Amikor valaki csak megtartani akarja az Isten által adott nyugalomnapot, akkor arra törekszik, hogy semmi olyat se tegyen szombaton, amivel megrontaná annak szentségét.

    • Amikor viszont betölteni szeretné, akkor már nem arra figyel, hogy mit nem szabad tenni, hanem inkább arra, hogy mit tehetne szombaton, mi az, amivel örömöt szerezhetne Istennek és a felebarátainak.

  • Amikor valaki csak megtartani akarja a törvényt, akkor arra vigyáz, hogy ne lopja el a másét, mert a törvény ezt tiltja.

    • Amikor viszont betölteni akarja, akkor azon gondolkodik, hogy mit adhatna oda a másiknak abból, ami az övé.

  • Amikor csak megtartani akarja a törvényt, akkor azon igyekszik, ne öljön meg senkit, a kezével, a nyelvével, a tekintetével, ne tegyen semmi olyat amivel halálosan megsebez másokat.

    • Amikor viszont betölteni akarja, akkor már a saját életét is kész oda adni, feláldozni Istenért és a felebarátaiért.

• A hívő embernek „Az Úr törvényében van gyönyörűsége, és az Ő törvényéről gondolkodik éjjel és nappal”, mert szeretné kifejezni a szeretetét Zsolt. 1,2.

B./ Jézussal összekapcsolódva sok gyümölcsöt teremhet az életünk

1. Jézus egy szőlőtőke példája által szemlélteti, hogy mi fog bekövetkezni annak az embernek az életében, aki Vele élő összeköttetésben él, - az az ember sok gyümölcsöt fog teremni.

• A Szentléleknek ez a gyümölcse nem egy vagy több cselekedetből áll, hanem a lelkünknek olyan állapotát jelenti, amikor a belső lényünk Istentől származó nemes jellemvonásokkal töltődik fel. Gal. 5,22.

• Ezért a Krisztussal kapcsolatban élő emberek cselekedetei sohasem kiszámítottak, sohasem valamilyen cél érdekében történnek, nem önmagukon erőszakot alkalmazva tesznek valamilyen jót, hanem természetesen.

  • Ezek az emberek nem tudnak másként cselekedni, nekik a jó cselekvése a természetes, mert Krisztussal összekapcsolódva élnek.

2. Isten arra is felszólít bennünket, hogy „Teremjetek azért megtéréshez méltó gyümölcsöket”.  Luk: 3,8.

• A Lélek gyümölcsének mindig a szívben, a belső emberünkben kell kialakulnia, miként azt Jézus példaadó tanításából is megérthetjük. Mt. 11,29.

• Ez a felszólítás azt is jelzi, hogya a kereszténység számára mindig kísértést jelent az olyan gyümölcs felmutatása, amely nem méltó a megtéréshez.

  • Vannak olyan keresztények, akiket karácsonyfa keresztényeknek lehetne nevezni a felmutatott gyümölcseik alapján.

  • Egyes keresztények is magukra raknak sokszor mindent, ami kifelé szépen mutat, de a természetüktől teljesen idegen az, amit kifelé akarnak mutatni, és ez nem a Szentlélek gyümölcse.

C./ Folytathatjuk Jézus misszióját és küldetését, amit átadott nekünk.

1. Jézus maga fogalmazta meg a küldetésének lényegét, amikor azt mondta: „azért jött az embernek Fia, hogy megkeresse és megtartsa, a mi elveszett”. Lk. 19,10.

• Később viszont még azt is mondta: „amiként engem küldött az Atya, én is akképpen küldelek titeket”. Jn. 20,21.

• Eszerint ha mi szeretnénk kifejezni Jézus iránt érzett szeretetünket, akkor tegyük azt, amivel megbízott, amit vár tőlünk, amit általunk szeretne elvégezni.

• Jézus tőlünk függetlenül is meg tudná tenni amit akar, de Ő szeretne bevonni bennünket, szeretne részt adni abból a csodálatos dologból, amikor egy embert megment a kárhozatból, amikor a halálból átvezeti az életbe.

  • Ugyanígy adott át bizonyos feladatokat Lázár feltámasztásának csodálatos eseménye alkalmával is az ott lévő embereknek.

• Ha szeretnél részt venni Jézussal ebben a csodálatos küldetésben, akkor csak az a feladatod, hogy mond el másoknak, mit jelent neked Jézus.

D./ Az egész életünket felajánlhatjuk Neki, élő áldozatként.

1. Az Istennel való közösségünk egyik bizonyítéka az is, ha készek vagyunk oda szánni magunkat Istennek kedves áldozatul, az Isten iránti szeretetünk jegyében.

• Az odaszánásunk viszont nem lehet akármilyen, Pál apostol elég részletesen meghatározza az odaszánás ismertetőjegyeit. Róm. 12,1-2.

• Ezeknek a meghatározásoknak a középpontjában az áldozat szó szerepel.

  •  Ennek a szónak a hátterén az a kérdés vetődik fel, hogy vannak-e olyan döntéseid, amik áldozathozatalt igényelnek tőled, de Istenért mégis kész vagy meghozni ezeket a döntéseket, - mert Jézus is ezt tette érted?

• Az odaszánásnak szentnek kell lenni, vagyis elkülönültnek.

  • Az Istennek szentelt rész nem mosódhat össze az életed többi dolgaival.

  • Az életünk odaszentelődésének határozott körvonalakban kell kirajzolódni és láthatóvá lenni még a környezetünk számára is.

    • Ez a láthatóság a missziós küldetésünk részét képezi. Mt. 6,16.

• Az odaszánásunknak Isten előtt kedves módon kell megtörténnie.

  • Ez akkor valósul meg, ha nem mi akarjuk meghatározni az odaszánásunk mibenlétét, hanem elfogadjuk az Isten által meghatározott mértéket.

• Az odaszánásunk egy sajátos istentisztelet kell legyen, ami az Isten iránti tiszteletünk minőségét fejezi ki.

2. Pál apostol három pontban fogalmazza meg az Istennek való odaszánás mibenlétét.

• „Ne szabjátok magatokat a világhoz”

  • Ha ez az odaszánás már megtörtént, akkor már nem a világban elfogadott normák szabják meg, hogy mikor mit teszünk, mit mondunk és hogyan viselkedünk, hanem az örökkévaló értékekre nézünk, és azokat keressük.

• „Változzatok el a ti elméteknek megújulása által”

  • Ha a szemléletünk és gondolkodásunk nem változik meg, akkor az odaszánásunk sem igazi, és nem is lehet tartós.

  • Az elménk megújulása viszont csak az Igével való foglalkozás és a Szentlélekkel való közösség hátterén valósulhat meg.

• „Megvizsgáljátok, mi az Istennek jó, kedves és tökéletes akarata”

  • Ez egy nagyon mély elkötelezettséget jelent Isten mellett.

  • Azt jelenti, hogy már nemcsak elfogadjuk az Isten akaratát az életünkben, hanem már azért kutatjuk az Igéjét, mert azt keressük benne, mi „az Istennek jó, kedves és tökéletes akarata”.

    • Mert ekkor már nem terhet jelent számunkra annak cselekvése, hanem örömet és gyönyörűséget.