40 - Krisztus legyen az első

.

I. Mit teszel Jézussal

1.    Amikor az egész tömeg Barabbás nevét kiáltotta, akkor mondta ki Pilátus az életének legnagyobb kérdését.

• „Mit cselekedjem akkor Jézussal, akit Krisztusnak hívnak?”

• Ez a kérdés nemcsak a római helytsartó számára volt sorsdöntő, hanem Pilátusnak, az embernek is.

  • Ez a kérdése kihatott nemcsak a politikai pályafutására, hanem az örök sorsára is.

  • Pontosabban erre a kérdésre adott válasza határozta meg egyszer és mindenkorra a jövőjét.

2.    Ugyanilyen válaszút előtt állnak újra és újra mindazok, akiknek alkalmuk adódik arra, hogy megismerjék Krisztust.

• Neked és nekem is ez az igazi kérdés ma; - Mit cselekedjek Jézussal, mit kezdjek Vele az életemben?

  • Mert ma is mást kiáltanak a környezetünkben lévő emberek, mint amit kellene, éppúgy mint Pilátus esetében.

• A tömeg mindíg azt szeretné, ha befolyásolni tudna, ha te is azt választanád, amit ők kiáltanak feléd.

• De te válszthatod Jézust is, ezt neked kell eldöntened, esetleg a tömeg nyomásával szemben.

3.    Ezt a kérdést nem lehet félretenni, elodázni vagy kikerülni.

• Mindenkinek válszt kell adnia erre a kérdésre.

• De azzal is egyfajta választ adunk, ha halogatjuk a döntésönket, a válaszunkat.

4.    Ahogyan annak idején Pilátus előtt, úgy áll Jézus újra és újra mi előttünk is, mindig a választásunkat és a döntésünket várva.

• Soha sem kényszerít, nem befolyásol, Ő csak csendesen vár arra a döntésedre, amit a lelked mélyén hozol meg, de amivel az örök sorsodat döntöd el.

  • „Ímé az ajtó előtt állok és zörgetek; ha valaki meghallja az én szómat és megnyitja az ajót, bemegyek ahhoz....”  Jel. 3,20.

II. Miért fontos nekünk Jézus

1.    Bizonyára sok ember reagálna úgy erre a kérdésre, hogy „Miért olyan fontos ez nekem, miért kell nekem ezzel a kérdéssel foglalkoznom, és még döntenem is benne”?

• Azért, mert az életed vagy a halálod múlik azon, hogy mit teszel Jézussal, hogyan viszonyulsz hozzá, amikor szemtől-szembe állsz vele.

• A helyzetünk döntés kényszere abból következik, hogy mindnyájan vétkeztünk, és elveszítettük az Istentől kapott dicsőséget.

  • Az isteni dicsőség nélkül mindannyiunkra a kárhozat ítélete vár, mert a bűn zsoldja a halál.

  • Ez a halál a végső és teljes megsemmisülést jelenti, amiből már nem lesz felébredés és feltámadás.

2.    Bizonyára vannak olyanok is, akik úgy gondolkodnak maguk felől, hogy ők nem tudnak arról, hogy ilyen bűnösök lennének.

• Sokszor még a keresztények is tulságosan jónak látják az életüket, nem is értik azokat, akik a feddés üzenetét szólaltatják meg a gyülekezetben.

• Isten azonban egésszen másként látja a mi helyzetünket és a szívünk igazi állapotát.

  • „Ki mondhatná azt; megtisztítottam szívemet, tiszta vagyok az én bűnömtől?”  Péld. 20,9.

  • „Mégha lúgban mosakszol is, és a szappant pazarlod magadra; bűnöd akkor is szenny marad előttem, így szól az én Uram, az Úr.”  Jer. 2,22.

• De mégha képesek is lennénk ilyen megtisztulásra, de a mai tiszta és szent életünk akkor sem lehetne engesztelés a tegnapi bűneinkért.

3.    Mindannyiónknak szüksége van isteni segítségre, szükségünk van egy Megváltóra, aki képes megtenni értünk azt, amire mi képtelenek vagyunk.

• Az  egész Menny mozgásba lendült annak érdekében, hogy az elveszett ember tudjon újra visszatalálni Isten szeretet-közösségébe.

  • Jézus vállalkozott arra, hogy elhagyja a Menny dicsőségét, emberi létformát vesz fel, és amikor már emberként fog itt élni a Földön, akkor meg fog halni a bűnbánó bűnösök helyett.

  • Az Atya pedig kész volt elfogadni ezt a felajánlást, és kész volt részt vállani ebből az áldozatból.  Ján. 3,16.

  • A Szentlélek pedig vállalta azt, hogy mindig a háttérben maradva, csendesen és láthatatlanul munkálkodik az emberi szívekben, megtérésre késztetve őket.

  • Az angyalok is szolgáló lelkekké lettek az emberi család megsegítése érdekében.

4.    Isten szeretne biztosítani bennünket arról, hogy mennyire valóságos az a szeretet, amellyel a megszabadításunkra siet.

• Több ezer évvel ezelőtt szükségesnek látta Isten, hogy szemléltető módon is megismertesse velónk azt a szeretetet, amely az Atyát arra késztette, hogy beleegyezzen Jézus áldozatvállalásába.

  • Ábrahámot arra szólította fel, hogy az egyetlen fiával tegye meg azt, amit a mindenható Istennek kell megtenni az egyszülött Fiával.

• Isten azonban nem tudta elviselni Ábrahám rettenetes lelki szenvedésének a látványát, ezért az utolsó pillanatban, mielőtt végrehajtotta volna, megállította őt.

• De amikor az örökkévaló és irgalmas Isten rád és rám tekintett a bűneink miatti reménytelen és szánalmas helyzetünkben;

  • Akkor az irántunk érzett szeretete miatt kész volt még arra is, hogy végig nézze Jézus gyötrelmeit a kereszten.  Ján. 3,16.

  • Ekkor azonban nem avatkozott bele az utolsó pillanatban, mint Ábrahám esetében, mert csak így menthetett meg bennünket.

5.    Jézus tehát a mi helyünkre lépett azért, hogy elviselje a kereszten azt, amit mi érdemelnénk, ami bennünket illetett volna meg.

• Isten azonban Jézust nyilvánította bűnösnek, és Őt ítélte el a mi bűneink miatt, „bűnné lett érettünk”. 

• Mindezt azért tette, hogy velünk úgy bánhasson, mint ahogyan azt Jézus érdemelte volna meg.

  • Ezt a bánásmódot Isten mindenki számára biztosította, mindenki számára megelőlegezte ennek a lehetőségét.  II. Kor. 5,19.

III. Mit jelent neked Jézus

1.    Jézus halála tehát mindannyiónkra igen komoly felelősséget hárít.

• Döntenünk kell, hogy miként viszonyuljunk Hozzá.

• Nem kerülhetjük ki ezt a kérdést, hogy mit tegyek Jézussal.

• Akár tetszik, akár nem, szint kell vallanunk Jézussal kapcsolatban a lelkünk mélyén.

  • Ha nem mondunk semmit, az is egy döntés, az is egy válasz.

2.    Mi azonban már nem gondolkodhatunk általánosságokban Jézusról