37 - Isten üdvözítő hatalma

.

I. Bevezetés

1.    A körülöttünk zajló eseményekben egyre többször fedezzük fel azoknak a prófétikus kinyilatkoztatásoknak a beteljesedését, amiket Jézus a végidő előrejelzéseként nyilatkoztatott ki előttünk Máté evangéliumának 24. fejezetében.

•  Jézus viszont azt is mondta, hogy a bűn világának végét jelentő dicsőséges visszajövetele, csak akkor következhet be, csak „akkor jön el a vég”, ha már mindenkinek hirdetve lett az örökkévaló evangélium, „bizonyságul”.

  • Vagyis mindenki meg lett szólítva Krisztus evangéliumának üzenetével.

• Ezt az evangéliumot azért kell minden embernek megismernie, mert Isten az üdvösség elnyerésének egyetlen lehetőségét ajánlja fel benne.

• A választás lehetőségét szeretné felkínálni minden embernek, hogy az evangélium megismerése után mindenki meghozhassa a saját döntését.

  • Mely szerint vagy elfogadja, vagy elveti az Isten által biztosított és felajánlott megoldást, azt a hatalmat, ami üdvösséget adhat..

2.    Mivel az emberi család a bűneset miatt elveszítette a bensőséges kapcsolatát Istennel, ezért ettől kezdve Isten az evangélium üzenetében mondja el a helyreállítás módjának egyetlen lehetőségét.

• A Jelenések könyvében található végidő evangéliumában, a hármas angyali üzenetben is ezt akarja elmondani.

• Ebből azt érthetjük meg, hogy miközben Isten mindent megtesz értünk, addig nekünk is meg kell tennünk azt, amit Isten nem tehet meg helyettünk.

  • Ez arra szólít fel bennünket: „féljétek az Istent, és Neki adjatok dicsőséget… és imádjátok azt, Aki teremtette a mennyet, és a földet, a tengert és a vizek forrásait”, mert az Istennel való kapcsolatunkban ez a mi részünk.

3.    Pál azt írja az alapigében, hogy „nem szégyellem a Krisztus evangéliumát”, de ki előtt, és miért is kellene ezt szégyellnie azok előtt, akik felé hirdeti?

• Pál idejében ugyan más okok is voltak, mint napjainkban, de a lényegét illetően nem változott semmi.

  • A háttérben mindig az ősellenség áll, aki különböző módon, de mindig a Krisztus evangéliuma ellen próbálja befolyásolni az embereket.

• Ez azonban nemcsak a hitetlen világot érintő jelenség, hanem nagyon sokszor még Isten népe között is megjelenő probléma.

Pál is ezért mondja azt, hogy „zsidóknak először, meg görögnek”, vagyis először a magukat hívőnek vallókra gondol, azután pedig a pogányokra.

4.    Azért mondja ezt, mert nem mindig marad következmények nélkül az, ha valaki nyíltan felvállalja, hogy Krisztus evangéliuma szerint él, és ezt hirdeti.

• Az emberek ugyanis különbözőképpen viszonyulnak Krisztushoz és ahhoz az evangéliumhoz, ami Krisztust állítja középpontba.

  • „A keresztről való beszéd bolondság ugyan azoknak, akik elvesznek;”, másoknak viszont: „nekünk, kik megtartatunk, Istennek ereje.” 1Kor. 1,18.

  • „Mi pedig Krisztust prédikáljuk, mint megfeszítettet, a zsidóknak ugyan botránkozást, a görögöknek pedig bolondságot; Ámde maguknak a hivatalosoknak, úgy zsidóknak, mint görögöknek Krisztust, Istennek hatalmát és Istennek bölcsességét.” 1Kor. 1,23-24.

5.    A Biblia tanításában arra is választ kapunk, hogy miért kell először a „zsidóknak” hirdetni az evangéliumot, miért a hívők körében kell először hangoznia a Krisztus központú evangéliumnak.

• Az ősellenségünk ugyanis sokakkal elhiteti ma is, hogy a Krisztus evangéliumára való hagyatkozás az olcsó kegyelem megoldásának a választása.

• A korabeli zsidókhoz hasonlóan ma is sokan feledkeznek el arról, hogy az üdvösséget nem lehet jócselekedettel kiérdemelni, ez Isten ajándéka. Eféz. 2,8.

  • A zsidók is azt hitték, hogy a saját jócselekedeteik alapján válhatnak igazzá Isten előtt: „az lesz nekünk igazságunk, ha vigyázunk arra, hogy megtartsuk mind a parancsolatokat”. 5Móz. 6:25.

• Ma is állandó kísértést jelent az a gondolkodás, miszerint a cselekedeteinknek is szerepe van az üdvösség elnyerésében, ‒ ez egy adventista lelki betegség.

  • „Mint nép, addig hirdettük a törvényt, amíg olyan szárazak lettünk, mint Gilboa hegyei, melyek sem esőt, sem harmatot nem kaptak. Nekünk Krisztust kell prédikálnunk” (Kr. a mi Ig. 43,3;  ‒ RaH. 1890. márc. 11.)

  • Pál azt írja: „nem cselekedetekből, hogy senki ne kérkedjen”. Eféz. 2,8.

• Vannak olyanok is, akik egyszerűen csak azt mondják: mit kell annyit foglalkozni a hit általi megigazulás témájával, hiszen ezzel mindenki tisztában van.

  • Ellen White viszont azt írja erre válaszul: „Száz közül nincs egy, aki megérti a maga részére a Bibliának ezt a tanítását, amely pedig annyira fontos a földi és az öröklétünk vonatkozásában.”  (RaH 1889. szept. 3)

• Azért jutottunk ide, mert az igazságról való gondolkodásunk dogmatikussá vált, csupán száraz tantételeket fogadunk be a keresztény élet feltételeként.

  • Ilyen módon az általunk hirdetett igazság csak a fejeket célozza meg, és nem a szívet, ezért a megértett és elfogadott igazság is csak a fejeket érinti meg, a szív viszont zárva maradt előtte.

6.    A „Krisztus evangéliuma” el nem fogadásának másik oka az, hogy folyamatosan megváltozik az a környezet, amiben a hívő ember él, és ezzel együtt az életük is.

• Jézus szerint az evangélium hirdetésének idején „a gonoszság megsokasodik”, „a szeretet pedig sokakban meghidegül”. Mt. 24,12.

  • Pál szerint ez azért következik be, mert az emberek „magukat szeretők”-ké válnak, mások pedig „szeretet nélkül valókká” lesznek. 2Tim. 3,2-3.

• A szeretet meghidegülése azt jelzi, hogy ebben az időben még azokban a szívekben is ki fog hűlni a szeretet, ahol pedig korábban még lobogott és izzott.

  • Kihűlni pedig csak az képes, ami korábban meleg volt.

• Pál szerint ez azok életében következik be, „akiknél megvan a kegyességnek látszata, de megtagadják annak erejét”, vagyis a magukat hívő embereknek vallókra gondolt.

  • Jézus szerint viszont éppen ilyen körülmények között kell hirdetni az Ő országának evangéliumát az egész világon.

II. Krisztus evangéliumában rejlő hatalom

1.    Pál az alapigében nem azt írja, hogy az evangélium hatalmat hoz számunkra, hanem azt, hogy Krisztus evangéliuma nyilatkozik meg Isten hatalmaként, a mindennapi életünkben.

• Ez az evangéliumban rejlő isteni hatalom abból fakad, hogy „Isten a maga igazságát nyilatkoztatja ki benne”, mondja Pál.

  • Amikor Isten igazságának ez a hatalma elér valakit, amit az evangéliumban jelent ki, akkor azt eredményezi, hogy többé semmi hamisság, bűn és ítélet nem választhatja el Tőle, mert „Istennek hatalma őrzi”. 1Pét. 1,5.

• Máshol Pál azt írja: „az Istennek jósága téged megtérésre indít”. Róm. 2,4.

  • Amikor Krisztus evangéliuma az Ige közvetítésével megismerteti velünk Isten jóságát, akkor ez befolyást gyakorol a szívünkre, a gondolkodásunkra, az egész életünkre, a benne lévő hatalom megváltoztatja az életünket.

2.    Pál írásában azt olvassuk, hogy „a teljes Írás Istentől ihletett”, ezzel kapcsolatban szeretném figyelmeteket egy fordítási különlegességre irányítani.  2Tim. 3,16.

• Az apostolnak ezt a kijelentését csak akkor értjük meg teljesen, ha azt is tudjuk, hogy ezt a görög kifejezést úgy is lehetne fordítani, hogy „a teljes írás Istentől lehelt”.

  • Az eredeti szövegben található kifejezésnek ugyanis a „pneuma” szó adja az alapját (theopneusztosz), ami az isteni leheletet jelenti.

  • Ezzel viszont azt is mondja Pál, hogy a „teljes Írásban” az isteni lehelet, mint életet teremtő erő nyilatkozik meg.

• Ezzel a kifejezéssel egy fontos példatörténetre hívja fel figyelmünket Pál, amelyben a Bibliának egy jól ismert szava cseng össze ezzel a kijelentéssel.

  • „És formálta az Úr Isten az embert a földnek porából, és lehellett az ő orrába életnek leheletét. Így lőn az ember élő lélekké.” I. Móz. 2,7.

• Vagyis ahogy kezdetben Isten a föld porából teremtette az életet úgy, hogy a megalkotott formába bele lehelte az élet leheletét, - úgy támaszt bennünk most is örök életet azzal, hogy az Ő teremtő szavát, az Ige életet adó leheletét nyilatkoztatja ki részünkre, és aktivizálja bennünk.

  • „Ha az emberi lélek összeköttetésbe kerül Isten Lelkével - a véges a Végtelennel -, akkor ennek hatása a testre, a lélekre és a szellemre felmérhetetlen.” (AT 85,1.)

• A kezünkben lévő Igéből az Isten teremtő ereje árad felénk, ami által bennünket szeretne újjáteremteni, ‒ ez Krisztus evangéliumának az egyik célja.

3.    Vannak emberek, akik a saját erőfeszítéseik által akarják az üdvösségüket biztosítani, erre viszont Istennek nagyon határozott válasza van.

• „Mert kegyelemből tartattatok meg hit által, és ez nem tőletek van, Isten ajándéka ez; Nem cselekedetekből, hogy senki ne kérkedjék.”  Eféz. 2,8-9.

  • „Megigazulván azért hit által, békességünk van Istennel, a mi Urunk Jézus Krisztus által.”  Róm. 5,1.

• „Drága az a gondolat, hogy Krisztus igazságát nem cselekedetek által szerezhetjük meg, hanem Isten önként ajándékozza nekünk. Isten és az ember ellensége nem akarja, hogy ezt az igazságot megvilágítsuk, mert tudja, hogy elveszíti hatalmát, ha ezt az emberek tökéletesen elfogadják.”  (Ev. Szolg. 68,5.)

  • „Sátán szándéka az, hogy az embereket visszatartsa attól a hittől, hogy Krisztus az egyetlen reménységük.”  (Ev. Szolg. 69,2.)

4.    Amikor Pál átélte ezt, akkor a Krisztusban megtalált igazság olyan értéket jelentett számára, amitől minden mást értéktelennek látott, és veszni hagyott.

• Mindent: „az én Uram, Jézus Krisztus ismeretének gazdagsága miatt”, hogy „Krisztust megnyerjem”, hogy „találtassam Őbenne”.

• Pál szinte refrénszerűen használja azt a kifejezést, hogy „Krisztusban”, - ez életének a legnagyobb felismerése és értéke.

  • A Krisztus evangéliumának ismerete ugyanis nem az emberi cselekedetekre és érdemekre összpontosít, hanem arra, amit Krisztusban kaphat meg ajándékba.

  • „Mert kegyelemből tartattatok meg, hit által; és ez nem tőletek van: Isten ajándéka ez.” Eféz. 2,8.

5.    Ennek a bizonyosságát szeretné Isten a szívünkbe írni azzal, hogy Krisztusban a saját fiaiként tekint ránk, és fogad el bennünket.

• Ha valóban befogadtuk szívünkbe Jézust, akkor annak meg kell nyilatkozni abban, hogy mi is egy értékrend átgondolást végzünk el az életünkben.

• Isten azt szeretné, hogy a Krisztusban megtalált lehetőség mi előttünk is egy felbecsülhetetlen érték legyen, amiért minden egyéb dolgot készek vagyunk kárba veszni hagyni, és szemétnek ítélni.

6.    Krisztus evangéliuma olyan hatalom, ami teljes szabadulást és üdvösséget szerez annak, aki nemcsak beszél róla, hanem élni is akar vele.

• Amikor valóban befogadja valaki az Igét, annak „hatalmat ad, hogy Isten fiává legyen”. Jn. 1,12.

• Pál azonban számos alkalommal szembe állítja az üres szavakat az erővel, mert Ő tudja a saját tapasztalatából, hogy Isten üzenete, ami ugyan emberi szó által terjed, de nem szószaporítással, nem „papolással”, hanem erőben.

  • „Mert nem beszédben áll az Istennek országa, hanem erőben”. 1Kor. 4,20.

• Az evangélium nem jó tanács, amit ha akarsz, kipróbálsz, és ha tetszik, akkor bevállalod, de ha nem, akkor eldobod.

  • Az evangélium Isten ereje, amely ha megérint, akkor megváltozik a gondolkodásod és a teljes életed.

• Mi lehetne nagyobb erő annál, mint Istennel közösségben lakni, benne élni, a Vele való közösség biztonságában, erejében és örömében.

7.    Ezt az erőt az evangélium hatalma biztosítja, ezért minél nagyobb igeismerethez jut valaki, annál nagyobb biztonságban van Sátán megtévesztő támadásaival szemben, mert az Ige ismerete, mint egy védőbástya veszi őt körül.

• Mert az Igében az Isten teremtő hatalma nyilatkozik meg, és ez a hatalom annak az oldalán áll, aki kész naponta magába fogadni az Igén keresztül.

• Ezért a saját érdekedben tanulmányozd naponta az Igét, hogy birtokosa lehess ennek az isteni erőnek és hatalomnak.

• Péter apostol azt írja, hogy az utolsó időben nyilvánvaló lesz, hogy Isten gyermekeit Isten hatalma fogja megőrizni.

  • „Akiket Isten hatalma őriz hit által az üdvösségre, amely készen van, hogy az utolsó időben nyilvánvalóvá legyen.” 1Pét. 1,5.

• Ez az isteni hatalom a megismert és befogadott Igén keresztül ad védelmet, mert tiszta látáshoz segít, ezért Sátánnak az igazságba csomagolt hazugságai nem tudnak megtéveszteni, és magával sodorni.

8.    Az üdvösség kegyelemből van, hit által, ingyen ajándék, és független minden emberi cselekedettől. Eféz. 2,8-10.

• Ezért senki ne bízzon a saját cselekedeteiben, ne is dicsekedjen azzal, hogy milyen  hűségesen él, mert az nem képes üdvösséget biztosítani számára.

  • „Nékem pedig ne legyen másban dicsekedésem, hanem a mi Urunk Jézus Krisztus keresztjében, aki által nékem megfeszíttetett a világ, és én is a világnak.” Gal. 6,14.

  • „Hol van tehát a dicsekedés? Kirekesztetett. Mely törvény által? A cselekedeteké által? Nem; hanem a hit törvénye által. Azt tartjuk tehát, hogy az ember hit által igazul meg, a törvény cselekedetei nélkül.” Róm. 3,27-28.

  • „Nem az igazságnak cselekedeteiből, amelyeket mi cselekedtünk, hanem az ő irgalmasságából tartott meg minket ”. Tit. 3,5.

• Az isteni sorrend tehát ez: először üdvösség, és csak aztán a cselekedetek, mert „az igaz ember hitből él”, és nem a cselekedeteiből.

  • A cselekedetek ugyanis csak a szeretetünk kifejezői lehetnek, semmi több, sohasem válnak üdvösség szerző tényezővé.

III. Az igaz ember hitből él

1.    Ha Pál apostol példáját vesszük alapul, akkor a Krisztusban való életünk első felismerése az kell legyen, hogy teljesen érdemtelenek és méltatlanok vagyunk mi is, az Isten vizsgáló ítéletében való megálláshoz.

• Noha nagyon nehéz ezt a gyakorlatban alkalmazni és elfogadni, mégis meg kell tanuljuk, hogy a Krisztusba vetett hitünk, a saját emberi igazságunkba vetett hitetlenségünkkel kezdődik.

  • Pállal együtt mondjuk: „nincsen saját igazságom a törvényből”. Fil. 3,9.

• Amíg az ember nem képes önmagát az Isten szemével látni, addig az Isten igazságát sem képes Krisztusban úgy felismerni, ahogy szüksége lenne rá, és ez egy végzetes mulasztás lehet részére.

  • Ez volt Pál kortársainak is a problémája, és sokszor még mi közöttünk és a mi életünkben is jelen van. Róm. 9,30-31.

• Ezért tartsál önvizsgálatot, Te hogyan gondolkodsz a saját igazságodról, amit a saját jó cselekedeteidből vélsz betudni magadnak?

2.    Az ember már Édentől fogva erőlködik azon, hogy saját maga oldja meg azt a problémát, amit az Isten Lelkének világosságában meglátott a saját életében?

• A bűn okozta problémájának kezelésére kitalál mindenféle pótcselekvést, amivel igyekszik eltakarni a lelki mezítelenségét.

• Pál kortársai is tudták, hogy Isten ítéletében csak igazak állhatnak meg, ezért görcsös igyekezettel próbáltak igaz életet élni a törvény megtartása által, a „saját igazságukat igyekeztek érvényesíteni”, és Isten előtt bemutatni. Róm. 10,2-3.

  • Ebben az igyekezetükben azonban nem értették meg, hogy Isten nézőpontjából teljesen másként néznek ki ezek az emberi erőfeszítések.

    • „Mi mindnyájan olyanok vagyunk mint tisztátalan, és mint megfertőztetett ruha minden mi igazságunk.”   Ésa. 64,5.

3.    Pál apostol példája szerint a másik felismerésünk az kell legyen, hogy bár nincs saját igazságunk a törvényből, mert minden tettünkhöz valahol önzés tapad, - az Isten előtti megállásunkhoz azonban mégis van igazságunk.

• Pál szerint „van igazságom a Krisztusban való hit által, Istentől való igazságom a hit alapján.”

  • Ez a felismerés nagyon fontos annak érdekében, hogy felszabadultan és boldogan várjuk az Istennel való találkozásunkat.

• A Krisztusban megtalált igazság olyan értéket jelentett Pál számára, amitől minden mást értéktelennek látott és veszni hagyott.

  • Mindezt „az én Uram, Jézus Krisztus ismeretének gazdagsága miatt”, hogy „Krisztust megnyerjem”, hogy „találtassam Őbenne”.

• Pál szinte refrénszerűen használja azt a kifejezést, hogy „Krisztusban”, - ez életének a legnagyobb felismerése és értéke.

• Segítsen a jó Isten abban, hogy a Krisztusban megtalált lehetőség a mi számunkra is olyan felbecsülhetetlen érték legyen, amiért minden egyéb dolgot készek vagyunk kárba veszni hagyni, és szemétnek ítélni.