23 - MINDENT AZ ÚR JÉZUSNAK NEVÉBEN

.

I. Az év határánál

1. A körülöttünk lévő világ úgy akar bele rohanni az új esztendőbe, hogy eközben teljesen kikapcsolódva ne kelljen gondolnia semmire sem.

• Az értelmes módon élő keresztény azonban nemcsak belerohan a következő évbe, hanem a határnál megáll, hogy ideje legyen arra is, hogy átgondolja a múltat, a jelent és a jövőt.

• Ahogy a jó gépkocsivezető a visszapillantó tükröt is használja miközben előre halad, úgy kell a kereszténynek is figyelni a már megtett útjára.

• Az esetek többségében ösztönösen nézünk hátra a tükör segítségével.

• Esetenként azonban csak a visszapillantó tükörre kell néznünk.

2. Lelki életünk szempontjából ilyen visszapillantó tükör lehet számunkra Istennek Igéje és az ő törvénye.

• Ezeknek segítségével kell látnunk azt az útszakaszt, ami már a hátunk mögött van.

• Az év vége pedig egy olyan állomás kell legyen életünkben, amikor határozottan bele kell néznünk az Isten által adott visszapillantó tükörbe.

3. Ebben az év végi mérlegelésben mondhatjuk el Pállal együtt: “De egyet cselekszem, azokat, amelyek a hátam mögött vannak, elfelejtvén, azoknak pedig, amelyek előttem vannak, nekik dőlvén, célegyenest igyekszem”. Fil. 3,14.

• A múlt és a jövő felmérése tehát tevékenységben, cselekvésben kell hogy megnyilvánuljon.

• Ebben a tevékenységben különös helyet kell elfoglalnia a múlt bizonyos részleteinek az elfelejtése.

• Miközben ismereteink gyüjtésében és felhasználásában oly nagy szerepet tulajdonítunk az emlékezésnek, addig egyes részletek elfelejtésére is tudatosan kell törekednünk.

• Azokat, amelyek visszahúznának és visszatartanának az előrehaladásban.

4. Egyes embereknek az a tragédiája, hogy azt felejtik el, amire emlékezniük kellene, és arra emlékeznek mindíg, amit pedig már régen el kellett volna felejteniük.

• Pál azt mondja, hogy “a hátam mögött” való dolgokat érdemes elfelejteni.

• Ezzel arra utal, hogy a már lezárt vagy meg nem változtatható tényekkel nem érdemes az időnket vesztegetni.

• Az örökös visszanézés elveszi az időt és a figyelmet a fontosabbtól, az előretekintéstől.

5. Pál azt a tevékenységet tartja lényegesebbnek, amely az ezután következők megvalósítására irányul, “amelyek előttem vannak”.

• Ez a program nem valami ábrándozó várakozást vagy magától megvalósuló és kibontakozó eseményt jelöl meg.

• Sokkal inkább olyan jövőt, amelynek elérése csak teljes bevetéssel és odaadással remélhető, “neki dőlvén, célegyenest igyekszem”.

• A jövőt tehát komolyan kell vennünk, érdekében minden erőfeszítést meg kell tennünk.

• Itt a földi életben is meg van a jutalma a hűséges és becsületes munkának.

• A legvégső célt tekintve is van jutalom: “...az Istennek a Krisztus Jézusban onnét felülről való elhívása jutalmára”.

• Ezt a jutalmat villantja fel előttünk János apostol is a Jelenések könyvében. Jel. 22,12.

• Erre a jutalomra viszont csak akkor jutunk el, ha a jövő évnek Pál apostol tanácsa szerint indulunk neki.

6. Mivel a múlt hibáit és mulasztásait már nem tudjuk meg nem történtté tenni, ezért csak Isten kegyelmére hagyatkozhatunk.

• Egyrészt olymódon, hogy;

• Ami elmúlt, azt már bízd teljesen az Ő írgalmára,

• Ami a jelenben van, azt az Ő szeretetére,

• Ami pedig még csak ezután lesz, azt az Ő gondviselésére.

• Más változatban ezt úgy is elmondhatjuk, hogy;

• Uram, bocsásd meg azt, ami eddig voltam,

• Áldd meg azt, ami most vagyok, és

• Munkáld bennem azt, amivé terved szerint lennem kell.

7. Az ó év határánál viszont arra is figyelmeztet bennünket Isten, hogy ne csak naptárcserét hajtsunk végre, hanem egy ruhacserét is lelki értelemben.

• “Levetkezzétek ama régi élet szerint való óembert.” Eféz. 4,22.

• Levetkőzni mindent magunkról, ami rossz volt az óévben.

• “Felöltözzétek amaz új embert, mely Isten szerint teremtetett igazságban és valóságos szentségben.” Eféz. 4,24.

• De ne feledjük el azt sem, hogy nem leszünk boldogok az új évben, ha az új ruha alatt még mindíg a régi szív dobog. Zsolt. 32,1-2.

8. Az év határánál általában boldog új évet szoktak kívánni egymásnak az emberek.

• Önkéntelenül fogalmazódik meg bennem a kérdés ezzel kapcsolatban.

• De mit tesznek azért, hogy valóban boldog legyen az új év annak az embernek?

• Úgy gondolom, hogy ez a kérdés személyes üzenetté kell váljon részünkre.

• Mit teszek én, és mit teszel te, hogy a körülöttünk élő, a velünk kapcsolatba kerülő embertársaim számára valóban boldog legyen az új év?

• Jézus nagyon egyértelmű tanáccsal igazít el bennünket arra vonatkozóan, hogy mit kell tennünk.

• “Amit akartok azért, hogy az emberek ti veletek cselekedjenek, mindazt ti is úgy cselekedjétek azokkal.” Mát. 7,12.

• Pozitív értékű cselekedetek nélkül tehát nem lesz boldogság, nem lesz boldog az új esztendő.

II. Amit csak cselekesztek

1. Pál apostol pedig mintha csak Jézus gondolatát folytatná az alapige üzenetében.

• “Mindent, amit csak cselekesztek szóval vagy tettel, mindent az Úr Jézus nevében cselekedjétek.”

• Pál nem hagy kibúvót, nem ad lehetőséget a magyarázkodásra.

• Mindent Jézus nevében cselekedjetek.

2. Különös módon megy bele Pál a cselekedeteink részletezésébe.

• “Amit csak cselekesztek szóval és tettel.”

• Vannak emberek, akik nem szívesen sorolják a beszédjüket a cselekedeteik közé.

• Szerintük úgymond ők nem tettek semmit:

• Csak éppen elejtettek egy kétértelmű megjegyzést, de úgy, hogy akinek szánták, az értsen belőle.

• Csak éppen elmondták azt, amit már régóta szerettek volna megmondani a másiknak.

• Csak éppen egyáltalán nem figyeltek arra, hogy miként hat a másikra az, amit mondanak, a lényeg az, hogy ő végre kiadhatta magából.

• Vagyis ezek az emberek úgy gondolják, hogy ők ezzel nem tettek semmit.

• De sajnos a beszédükkel esetleg többet vétkeztek, mintha bármi mást tettek volna.

• Isten tehát azt tanácsolja, hogy ne csak általánosságban a beszédünk, hanem még az egyes szavaink is az Úr Jézus nevében fogalmazódjanak meg és hagyják el a szánkat.

• Mert egyetlen szóval is meg lehet változtatni a mondanivalónk lényegét és a másik emberre gyakorolt hatását.

3. Jakab apostol azt mondja, hogy “ha valaki beszédben nem vétkezik, az tökéletes ember, képes az egész testét is megzabolázni”. Jak. 3,2.

• Amikor tehát Pál azt mondja, hogy “mindent”, akkor azért teszi hozzá, hogy “amit szóval cselekesztek”, mert Ő is tudta, hogy ez a legmagasabb cél.

• Ellen White viszont azt mondja, hogy az utolsó napok nagy rostálásában csak azok fognak tudni megmaradni Isten mellett, akik a hű Tanúbizonyság tanácsát megfogadva “céljukat magasra t?zik”. T.L. 233,2.

4. Amikor itt állunk egy új év előtt, úgy gondolom, hogy szükséges életünket átgondolva új célokat tűzni magunk elé.

• Fogadjuk meg tehát Isten tanácsát, és tűzzünk magas célokat magunk elé.

• Maradjon meg lelkünkben Pál apostol üzenete, hogy “mindent, amit csak cselekesztek szóval vagy tettel, mindent az Úr Jézus nevében cselekedjétek”.

• Még azt is, amit csak szóval cselekesztek.

5. A mi cselekedeteink attól válnak igazán értékessé, ha azokat Jézus nevében hajtjuk végre.

• Ez a valóságban azt jelenti, hogy ebből csupán a szándék lesz a miénk, mert a véghezvitelt teljesen a bennünk lakozó Krisztus fogja elvégezni.

• Ezért mondja Jézus azt, hogy “maradjatok bennem és én is tibennetek... mert nálam nélkül semmit sem cselekedhettek”. Ján. 15,4-5.

• “Ha beleegyezünk, annyira azonosítja magát gondolatainkkal és céljainkkal, annyira összekapcsolja szívünket-lelkünket az Ő akaratával, hogy amikor neki engedelmeskedünk, úgy érezzük, mintha a saját indítékaink szerint cselekednénk.” (V.R. 446,2)

III. Hálát adván Ő általa

1. Az év határa közelében nem szabad elfeledkeznünk a hálaadásról sem.

• A Szentírás által nagyon sokszor és sokféle változatban kapunk figyelmeztetést a hálaadás jelentőségéről és szükségességéről.

• Dávid azt mondja, hogy “el ne feledkezzél semmi jótéteményéről”. Zsolt. 103,2/b.

2. Maga Pál is figyelmeztet bennünket erre, sajátos módon összekapcsolva a hálaadás fontosságát az általános keresztény cselekedeteinkkel.

• Pál apostol szavai mögött azt érzem, hogy a cselekedeteink és a hálaadásunk egy összefüggő egységet kell képezzen életünkben.

• Ez azonban csak akkor valósulhat meg, ha tudatosul bennünk Jézusnak az a figyelmeztetése, hogy “nálam nélkül semmit sem cselekedhettek”. Ján. 15,5/b.

• Szívből jövő hálaadás csak akkor fakad fel belőlünk Isten felé;

• Ha már tapasztalatból tudjuk, hogy nem azért sikerült valami, mert olyan ügyesek vagy okosok voltunk, hanem azért, mert megsegített bennünket az Úr.

• Ha már észrevesszük és tapasztalatból ismerjük Jézus segítő kegyelmét.

• Akkor tele lesz a szívünk hálával Isten iránt, amit szivesen el is mondunk imáinkban Neki.

• Isten azt várja tőlünk most, hogy emlékezzünk meg az Ő sok jótéteményeiről, amelyek által megsegített bennünket az elmúlt évben.

3. Mivel Pál a hálaadásunk megnyilatkozását is a cselekedeteink közé sorolja, ezért a legnagyobb természetességgel mondja ki, hogy a hálaadásunkat is Jézus által, Jézus nevében vigyük Isten elé.

• Az efézusiakhoz írott levelében egyértelműbben fogalmazza meg az apostol ezt a gondolatát. Eféz. 5,20.

• Ennek a hátterén azonban felvetődik egy kérdés:

• Miért kell még a hálaadásunkat is Jézus nevében vinnünk Isten elé?

4. Az ember természetéből fakadó hála nagyon sok esetben csupán az önző ember érdekéből fakad, ezért onnan nem is tud tovább lépni.

• A Jézus nevében mondott hálaadás azonban sohasem reked meg bennünk csupán a hála szintjén.

• A Jézus nevében mondott hála kifejezésre akar jutni Isten előtt való kedves cselekedetekben.

• Mivel pedig a hálát az Isten szeretete váltotta ki belőlünk, ezért a bennünk kialakult hálaérzet is a szeretet adás forrásává válik bennünk.

• Ugyanazon a törvényszerűségen alapul, mint az élet vizéből való merítés. Ján. 4,14.