22 - HIT ÉS A TÖRVÉNY ÖSSZHANGJA

.

I. Az igazság útjának közepén

1. Az egyháztörténelem folyamán Sátán mindíg azon igyekezett, hogy az üdvösségünkre vonatkozó ismereteinket szélsőséges irányba befolyásolja.

• Egyik oldalon azt próbálja elhitetni, hogy csak akkor állhatsz meg Isten előtt igaz emberként, ha megtartod Isten parancsolatait.

• Ezt a sugallatát megpróbálja bibliai alapokra helyezni.

• “Azok fognak megigazulni Isten előtt, akik a törvényt betöltik.” Róm. 2,13.

• “Ez lesz nékünk igazságunk, ha vigyázunk arra, hogy megtartsuk mind e parancsolatokat az Úr előtt, a mi Istenünk előtt.” V. Móz. 6,25.

• A másik oldalon viszont azt igyekszik elhitetni, hogy semmi másra sincs szükséged, minthogy elfogadd Jézus Krisztust megváltódként.

• Ha elfogadtad Őt, akkor már semmit sem kell tenned, márcsak azért sem, mivel úgy sem tudsz olyan cselekedeteket felmutatni, amely érdemszerző lehetne.

• Az ilyen irányú sugallatát is igyekszik igei alapokra helyezni.

• “Az ember hit által igazul meg, a törvény cselekedetei nélkül.” Róm. 3,28.

• “Boldog az az ember, akinek Isten igazságot tulajdonít, cselekedetek nélkül.” Róm. 4,6.

• “Azért hitből, hogy kegyelemből legyen.” Róm. 4,16/a.

2. Ezek a megközelítések minden esetben Sátántól inspiráltak, bármennyire is igyekeznek bibliai kijelentésekre építeni őket.

• Ugyanakkor viszont mindkét irányzat állításai igazak valahol, valamilyen szinten, viszont nem egymástól függetlenül.

• Önmagában mindkét irányzat sátáni hamisítvány, amely által be akar csapni bennünket.

3. Az emberi tettek és cselekedetek túlhangsúlyozása a kaini gondolkodásból és lelkületből ered, ami később a babiloni lelkületben folytatódott.

• Isten viszont nagyon óvja az embereket a babiloni lelkülettől és gondolkodástól, mert ez a lelkület mindíg az embert magasztalja fel, és hajlamosítja arra, hogy elfeledkezzék Istenről.

• “Szerezzünk magunknak nevet!” I. Móz. 11,4.

• “Nem ez é ama nagy Babilon, amelyet én építettem királyság házának, az én hatalmasságom ereje által, és dicsőségem tisztességére.” Dán. 4,27.

• A babiloni lelkület lényege mindíg az öndicsőítésben és az emberi érdemekre hagyatkozásban nyilatkozott meg.

• Ez a lelkület Sátán szívében születetett meg, és Ő szeretné ezt tovább adni, vagyis át adni nekünk is. (Ésa. 14,12-14.)

4. Isten különös módon a hit általi megigazulás evangéliuma által válaszol erre a babiloni lelkületre.

• Azért válaszol így, mert ez az evangélium pontosan az ellentétét képezi a cselekedetek vagyis az emberi érdemek és tettek általi megigazulásnak és megváltásnak.

• “A hit általi megigazulás Isten tette, amikor porba hullatja az ember dicsőségét, és elvégzi az emberért azt, amire neki nincs ereje, hogy a maga érdekében megtegye.” (Kr.a mi ig: 94,2.)

5. Amikor viszont Isten evangéliumának világossága átvilágít a babiloni lelkület sötétségén, akkor Sátán ezt a világosságot akarja olyan keretek közé szorítani, hogy az arra figyelő emberek ne juthassanak el a teljes igazság felismeréséhez.

• Ezekkel az emberekkel hiteti el azt, hogy a cselekedeteknek semmi köze sincs az üdvösséghez.

• Úgy gondolják, hogy teljesen lényegtelen a cselekedeteik milyensége, ha egyszer elfogadták Jézust megváltójuknak.

• Isten azonban megpróbálja leleplezni ennek a szemléletnek a hibáját és megtévesztő szándékát. Jak. 2,17-18.

• “Mutasd meg hitedet a cselekedeteidből.”

• “A hit, ha cselekedetei nincsenek, meghalt önmagában.”

6. A megigazulásunk tehát hit által történik ugyan, “a törvény cselekedetei nélkül”, de ez nem jelenti azt, hogy ezzel a törvényt is hiábavalóvá tesszük.

• Éppen ezért felmerül az a kérdés; - Hogyan lehet fontos valaki számára a törvény, ha a cselekedetek lényegtelenek a megigazulás szempontjából?

• Pál apostol abban találja meg a megoldást erre a kérdésre, hogy dologként kezeli a hitet és a megigazulást.

• A megigazulásunkhoz semmi köze sincs a cselekedeteinknek.

• “Mert minden mi igazságunk (cselekedetünk) olyan, mint a szennyes ruha.” Ésa. 64,5.

• “Megigazulván ingyen az Ő kegyelméből......a törvény cselekedetei nélkül.” Róm. 3,24. 28.

• A hitről viszont már nem beszélhetünk úgy, hogy nem kapcsoljuk össze a cselekedetekkel.

• Általában az Isten törvényének cselekvése következik a hitből.

• Cselekedetek nélkül azonban minden esetben halott a hit.

7. Amíg tehát a megigazulás kizárólag csak hit által történik, cselekedetek nélkül, - addig viszont az igazi hit mindíg megnyilatkozik valamilyen pozitiv irányú cselekedetekben.

• A hit cselekedete azonban nem minden esetben a törvény cselekvésében nyilatkozik meg.

• A hit cselekedetének azt, amikor egy ember belekapaszkodik Isten ígéretébe, és komolyan elfogadja azt és él általa.

II. A törvény szerepe a megigazulásban

1. Mindezek után Pál apostol felveti azt az örökké aktuális kérdést; hogy “a törvényt tehát hiábavalóvá tesszük-é hit által?”.

• Sokak kérdését fogalmazza meg és mondja ki Pál apostol.

• Ez a kérdés a 20. század kereszténységében is választóvonalat jelent.

• Még az Adventista Egyház tagjai is különféleképpen gondolkodnak erről a kérdésről.

2. A különböző megközelítés hátterében az áll, mivel figyelmen kívül hagyják, hogy a megigazulásunk nem egy, hanem két fázisban történik, vagyis két dimenzióban.

• Megigazulásunk egyik fázisáról Pál apostol a következőket mondja:

• “Most pedig törvény nélkül jelent meg az Istennek igazsága.” 3,21.

• “Istennek igazsága pedig a Jézus Krisztusban való hit által mindazoké lehet, akik hisznek.” 3,22.

• Ezért tartjuk tehát azt, “hogy az ember hit által igazul meg, a törvény cselekedetei nélkül.” 3,28.

• Ez a megigazulás viszont csak a múlt bűneire vonatkozó rendezést biztosít.

• Csak jogszerűen rendezi helyzetünket az ítéletben.

• De nem változtat semmit sem a természetünkben, a bűnös állapotunkban.

3. Istennek ez az igazsága csak az én számomra jelent meg törvény nélkül, a Megváltó számára viszont egyáltalán nem szünt meg a törvény ítélete.

• Ellen White a következőket mondja ezzel kapcsolatban:

• “Ha Isten törvénye megváltoztatható vagy visszavonható lenne, akkor Krisztusnak nem kellett volna szenvednie a törvényszegésünk következményei miatt.” (Jéz.Él. 251,4.)

• Amikor tehát Pál azt mondja, hogy “most pedig törvény nélkül jelent meg az Istennek igazsága”, akkor ezt kizárólag csak ránk vonatkoztatva érti.

• A Megváltóra semmiképpen sem vonatkozhatott, hiszen neki éppen azért kellett meghalnia, mivel a törvény a bűnös halálát követelte, a törvényt viszont nem lehetett érvényteleníteni.

• Mivel pedig a Megváltó helyettem halt meg, eleget téve a törvény által követelt igazságnak, ezért a Messiás halála az én számomra érvénytelenítette a törvény követelményét.

• Ezért jelenhetett meg törvény nélkül, vagyis a törvény kárhoztató ítélete nélkül számunkra az Istennek igazsága.

• Ez az igazság azonban csak a múlt bűneinek rendezésére vonatkozik.

4. A megigazulásunk másik fázisa viszont már nem a múltra vonatkozóan igazít meg Isten előtt, hanem a jelenből a jövőbe vezető utamon, és ez az út a megszentelődés útja.

• Míg a megigazulás előző fázisa csak jogot ad a Mennyre, addig ez a másik már alkalmassá is tesz a Mennyre.

• Míg az előző esetben csak nekünk tulajdonítja Jézus az ő igazságát, addig ebben a fázisban már részesíteni is szeretne bennünket az igazságában.

• Vagyis azt szeretné, hogy az Ő igaz élete a mi életünk részévé legyen, a mi életünkben is látható legyen.

5. Amikor tehát Pál azt mondja, hogy “hiábavalóvá tesszük-é a törvényt hit által”, akkor itt már nem Jézusra vonatkozóan kell értenünk, hanem magunkra vonatkozóan.

• A Krisztusban megigazult ember sohasem fogja félretenni Isten törvényét, mivel Krisztus által teljesen új megvilágításban látja a törvény lényegét.

• A Krisztusban való megigazulás élményét átélő ember azonosúlni szeretne Krisztussal, vagyis egyesülni vele.

• Ez viszont csak akkor lehet, ha a Vele egyesülni akaró embert is az jellemzi a törvényhez való viszonyulásában, mint ami Jézust.

• “Hogy teljesítsem a Te akaratodat, ezt kedvelem én Istenem, a Te törvényed keblem közepette van.” Zsolt. 40,9.

III. A törvény betöltése

1. A hit által megigazult ember teljesen új pozicióból közeledik a törvényhez.

• Mivel korábban a törvény ítélete alatt volt bűnei miatt, ezért a törvényben csak a vádolót látta.

• Mert a törvénynek az volt a feladata, hogy leleplezze és megmutassa bennünk a bűnt, és a bűnös büntetését követelje.

• Ebben az állapotban a bűnös semmi mást sem lát a törvényben csak a tilalmakat.

• A lelkiismeretében vádolt ember úgy igyekszik rendezni Isten előtt ezt a lehetetlen helyzetét, hogy megpróbálja megtartani azokat a tilalmakat, amiket felismert a törvényben.

• A bűntől elszakadni akaró igyekezete azonban minden esetre kudarcra van ítélve, ha saját erőből akarja azt megvalósítani.

2. Amikor pedig az Isten igazsága egy új helyzetet teremtett a megigazult ember számára, akkor viszont már nem megtartani akarja a törvényt, hanem betölteni.

• Mert Krisztus is azért jött, hogy a törvényt “betöltse”. Mát. 5,17/b.

• Mert “a törvény betöltése a szeretet”, mondja Pál. Róm. 13,10/b.

• De vajon mi a különbség a két féle viszonyulás között?

• Amikor csak megtartani akarta, akkor azon igyekezett, hogy semmi olyat se tegyen szombaton, amivel megrontaná annak szentségét.

• Amikor betölteni akarja, akkor viszont arra figyel, hogy mit tehetne még szombaton, amivel örömöt szerezhetne Istennek, amivel dicsőíthetné Őt.

• Amikor csak megtartani akarta, akkor azon igyekezett, hogy ne lopja el a másét.

• Amikor viszont betölteni akarja, akkor a sajátját is kész oda adni a másiknak.

• Amikor csak megtartani akarta, akkor azon igyekezett, hogy nehogy öljön a kezével, a nyelvével, a tekintetével.

• Amikor viszont betölteni akarja, akkor már a saját életét is kész oda adni, feláldozni a felebarátjáért.

3. A hit által megigazult ember számára tehát nem értéktelenedik el, nem válik hiábavalóvá az Isten törvénye.

• A megigazult állapotában viszont már teljesen mást jelent számára ez a törvény.

• Ebben az új helyzetben már nem elviselhetetlen terhet jelent a törvény megtartása, hanem inkább örömet és gyönyörűséget.

• “Az Úr törvényében van gyönyörűsége, és az Ő törvényéről gondolkodik éjjel és nappal.” Zsolt. 1,2.