|
|
Fil. 3,4-9. |
|
Letöltés |
|
|
|
Fil. 3,4-9. |
|
Letöltés |
|
A Biblia feljegyzései arról számolnak be, hogy ezután az elcsendesedés évei következtek életében.
Három évig Arábia pusztájában tartózkodott. Gal. 1,17-18.
Azután Damaszkusz és Jeruzsálem érintésével visszament a szülővárosába Társisba, és egy ideig ott maradt.
Innen hívta el később Barnabás, hogy segítsen neki az antiókhiai gyülekezet építésének munkájában.
Ezt a levelét pedig élete végéhez közeledve, élettapasztalatait summázva írta meg.
Egyeseket azzal, hogy azt mondja nekik: „Isten előtt csak akkor állhattok meg, ha Isten törvényének minden pontját tökéletesen megtartjátok”.
Másokat pedig azzal, hogy azt mondja nekik: „A törvényt nem lehet tökéletesen megtartani, ezért csak az Isten kegyelmére hagyatkozhattok”.
Mindkét állítás tartalmaz igazságot, de csak részigazságot, önmagában azonban egyik sem igaz teljesen.
Pál apostol mint farizeus abba a csoportba tartozott, aki minden vonatkozásban a törvény megtartását tette az emberi élet középpontjába.
„Ha bárki más mer testben bizakodni, én sokkal inkább.”
Először azokat említi, amelyekkel már születésétől fogva rendelkezett, függetlenül a saját döntéseitől.
„Nyolcad napon körülmetéltettem”.
Vagyis nem felnőttként történt meg velem, hogy zsidó lettem, hanem a törvényben meghatározott időben.
„Izráel nemzetségéből, Benjámin törzséből való vagyok, zsidókból való zsidó”.
Ezután következnek azok a kiváltságok, amelyeket már tudatosan választott.
„Törvény tekintetében farizeus”
„Buzgóság tekintetében az Egyházat üldöző”
„A törvénybeli igazság tekintetében
feddhetetlen”
Ezt azonban csak akkor tudja elérni, ha a cselekedeteinket másokéhoz hasonlítjuk és nem Krisztuséhoz.
Lehetőleg mindig egy olyan személyhez, akitől abban a bizonyos dologban jobb és erősebb vagyok.
Másokhoz hasonlítva mindig találhatunk olyan dolgokat, amikben különbek vagyunk náluk, amivel meg lehet nyugtatni a lelkiismeretünket, sőt mi több, még bizakodni is lehet benne Isten előtt.
Mert az ilyen fajta életet az emberi normák szerint lehet tökéletesen is megvalósítani. (lásd Pál és a gazdag ifjú esetét)
Isten azonban másként minősíti az ilyen életet.
„Itt a puszta
magányában bőséges alkalma volt Pálnak a háborítatlan kutatásra és nyugodt
elmélkedésre.” (A.T. 84,4.)
A múlt tapasztalatai elvonultak lelki szemei előtt.
Teljes szívvel kereste Istent és a vele való közösséget.
Biztos akart lenni, hogy a bűnei feletti bánkódását elfogadta és megbocsátott neki.
Lelke felszabadult az előítéletektől és hagyományoktól, melyek eddigi életét formálták.
„Azért ha a Fiú megszabadít titeket, valósággal szabadok lesztek.” Ján. 8,36.
Közvetlen tanítást merített az igazság forrásából, hiszen személyesen érintkezett Jézussal.
Ez a kapcsolat megalapozta a hitben és nagy bölcsességet és kegyelmet árasztott rá.
„Ha az emberi lélek összeköttetésbe kerül Isten Lelkével - a véges a Végtelennel -, akkor ennek hatása a testre, a lélekre és a szellemre felmérhetetlen. A legtökéletesebb képzettség fakad ebből az összeköttetésből. Ez Istennek sajátos módszere az emberek fejlesztéséhez.” (A.T. 85,1.)
A mindennapi élet különböző területein szoktuk használni azt a fogalmat, hogy értékpiramis.
Minden ember életében vannak olyan dolgok, amiket csúcsértéknek tekint, amit a legfontosabbnak tekint.
Az ilyen csúcsértékek meghatározzák minden más dolognak a viszonylagos értékét.
Ennek a csúcsértéknek mindent alá szoktunk rendelni, amit az életünk piramisában felhalmoztunk.
Pál számára a megtéréséig a törvény volt a csúcsérték, és minden ez alá volt rendelve számára.
Megtérése után viszont Jézus lett a csúcsérték, az abszolút első mindenben.
Mi végeztünk-e már ilyen leltárt az életünkben, és a felállított értékrendünkkel oda merünk-e állni Isten elé?
Az „ítéltem” szó azt jelenti, hogy „végig gondoltam”, „mérlegeltem és döntöttem”.
Bár ez a döntés valamikor a múltban történt, de a levél írásának időpontjában is hatályos az ítélet.
„Most is kárnak ítélek mindent az én Uram, Jézus Krisztus ismeretének gazdagsága miatt.”
„Akiért mindent kárba veszni hagytam, és szemétnek ítélek, hogy a Krisztust megnyerjem.”
Érzitek, hogy milyen mértékben állítja élete középpontjába Jézust?
Mi ez a „mindent”, mit kell érteni alatta, mit foglal magába Pál gondolkodása szerint?
A testben való bizakodás helyébe a Krisztus Jézus ismeretének páratlan nagyságát nyerte meg, ezért most már Krisztus az életének Ura.
Krisztusban olyan gazdagságot kapott, amihez képest az eddig értékesnek tekintett dolgok értéktelenné silányultak.
Nem csak értékét veszítette, hanem szemétté lett előtte, amit már ki kell dobni, amit nem szabad tartogatni.
Ez csak úgy lehetséges, ha nem információs ismereteket akarunk szerezni Jézusról.
Együtt kell élni Jézussal.
Engedni kell, hogy bennünk éljen a Szentlélek által.
Csak a bennünk lakozó Szentlélek tudja átformálni a gondolkodásunkat, az érzésvilágunkat és az egész életünket.
Csak úgy lehetséges ilyen változás, hogy amikor Jézus az utunkat állja és Lelke által megszólít bennünket, akkor Pálhoz hasonlóan reagálunk mi is.
„Azonnal nem tanácskoztam testtel és vérrel.” Gal. 1,16/b.
„Uram, mit akarsz, hogy cselekedjem?” Csel. 9,6.
Ha nem így reagálunk Jézus megszólító üzeneteire, akkor Ő nem tud úgy belépni az életünkbe, hogy olyan értékcserét munkáljon bennünk, mint Pál esetében.
Mert a Krisztusba vetett hit az emberi igazságba vetett hitetlenséggel kezdődik.
Ezt nagyon nehéz a gyakorlatban alkalmazva elfogadni.
Amíg az ember nem képes önmagát az Isten szemével látni, addig az Isten igazságát sem képes Krisztusban úgy felismerni, ahogy szüksége lenne rá, és ez egy végzetes mulasztás lehet részére.
Ez volt Pál kortársainak is a problémája, és sokszor még a mi életünkben is jelen van ez.
„Izráel ellenben, mely az igazság törvényét követte, nem jutott el az igazság törvényére. Miért? Azért, mert nem hitből keresték, hanem mintha a törvény cselekedeteiből volna.” Róm. 9,30-31.
„Mert az Isten igazságát nem ismerték, és a tulajdon igazságukat igyekeztek érvényesíteni.” Róm. 10,3.
Vajon mi hogyan gondolkodunk a saját igazságunkról, amit a saját jó cselekedeteinkből vélünk betudni magunknak?
Ebben az igyekezetükben azonban nem értették meg, hogy Isten nézőpontjából teljesen másként néznek ki ezek az emberi erőfeszítések.
„Mi mindnyájan olyanok vagyunk mint tisztátalan, és mint megfertőztetett ruha minden mi igazságunk.” Ésa. 64,5.
„Szívünk hajlamai gonoszak, és mi ezen változtatni nem tudunk. ‘Ki adhat tisztát a tisztátalanból?’ Senki..... Külsőleg kifogástalan magaviseletet előidézhetnek ugyan, de a szívet átalakítani és a cselekvés titkos rugóit megtisztítani nem tudják. Előbb egy felsőbb hatalomnak kell a szívben működni; felülről jövő új életre van szükség..... Ez a hatalom Krisztus. Egyedül az Ő kegyelme képes a lélek holt erőit megeleveníteni és Istenhez, szentséghez vezetni.” (J.v.út. 13.1,)
Azokra az emberi erőfeszítésekre, amikkel az üdvösséget szeretnék biztosítani, Istennek nagyon határozott válasza van.
„Mert kegyelemből tartattatok meg hit által, és ez nem tőletek van, Isten ajándéka ez; Nem cselekedetekből, hogy senki ne kérkedjék.” Eféz. 2,8-9.
„Megigazulván azért hit által, békességünk van Istennel, a mi Urunk Jézus Krisztus által.” Róm. 5,1.
„Drága az a gondolat, hogy Krisztus igazságát nem cselekedetek által szerezhetjük meg, hanem Isten önként ajándékozza nekünk. Isten és az ember ellensége nem akarja, hogy ezt az igazságot megvilágítsuk, mert tudja, hogy elveszíti hatalmát, ha ezt az emberek tökéletesen elfogadják.” (Ev. Szolg. 68,5.)
„Sátán szándéka az, hogy az embereket
visszatartsa attül a hittől, hogy Krisztus az egyetlen reménységük.” (Ev. Szolg. 69,2.)
Ezért fogalmaz Pál nagyon határozottan az alapigében:
„Találtassam Ő benne, mint akinek nincsen saját igazságom a törvényből.”
„Mi hát a hit általi megigazulás? Isten műve, amikor porba hullatja az ember dicsőségét, és elvégzi az emberért azt, amire neki nem volna ereje, hogy a saját érdekében megtegye azt.” (R.aH. 1902. szept. 16.)
Ha Isten Lelke nem tudja megláttatni velünk azt, hogy Isten előtt „nincs saját igazságunk a törvényből”, nincs saját dicsőségünk, akkor a következő lépést sem tudja megtenni értünk.
Pedig szeretné véghez vinni azt, amire nekünk nincs erőnk.
Pál is csak ennek a tapasztalatának a hátterén mondhatta el azt, hogy „mindenre van erőm a Krisztusban, aki engem megerősít”. Fil. 4,13.
„Van igazságom a Krisztusban való hit által,
Istentől való igazságom a hit alapján.”
„Krisztus tanítványainak más igazságra, illetve életszentségre van szükségük, mint a farizeusoknak, ha Isten országába akarnak jutni. Isten az Ő Fiában felajánlotta nekik a törvény tökéletes igaságát....... Ez által nyerhetik el a megigazulást, az életszentséget, melyet a törvény megkövetel, - mint Isten ingyen ajándékát.” (G.H.B. 58,2.)
Mindezt „az én Uram, Jézus Krisztus ismeretének gazdagsága miatt”, hogy „Krisztust megnyerjem”, hogy „találtassam Őbenne”.
Pál apostol szinte refrénszerűen használja azt a kifejezést, hogy „Krisztusban”, ez életének legnagyobb felismerése és értéke.
Nem azt akarja mondani, hogy már tökéletesen tudja élni, de igyekszik arra, hogy minél tökéletesebb legyen.
Ennek érdekében minden erőfeszítést megtesz. Fil. 3,14.
Ezt az igyekezetet és erőfeszítést azonban nem igazságszerző cselekedeteknek szánja, hanem a Krisztus iránti szeretetének a kifejezéseként.
Ezért mondta az ifjú Timótheusnak: „A parancsolatnak vége pedig a tiszta szívből, jó lelkiismeretből és igaz hitből való szeretet.” I. Tim. 1,5.
Milyen felépítésű a mi értékpiramisunk?
Ki és mi áll az első helyen benne, amihez viszonyítva határozzuk meg minden másnak az értékét és helyét?
Mi az, amit mi is készek vagyunk Krisztusért kárnak és szemétnek ítélni, amit pedig korábban Isten előtti értéknek tekintettünk az életünkben?
Bizonyosak vagyunk-e abban, hogy Krisztusban való hit által Istentől való igazságunk van?
Milyen változást hozott életedben az, hogy Krisztust megismerted és hit által megnyerted Őt, hogy benne élheted életed?
Adja a jó Isten, hogy a lelkiismeretünk ne tudjon megnyugodni addig, amíg választ nem adunk az Isten jelenlétében.
