107 - Négy isteni jótanács

Fil. 4,4-7.

Letöltés

.

I. Örüljetek az Úrban

1. Isten néhány gyakorlati tanácsot szeretne adni ezen az Igén keresztül, amelyek meghatározóak lehetnek a kapcsolatainkban, úgy Istennel, mint egymással, de a környezetünkben élők felé való misszós küldetésünkben is.

– Bár ezek a tanácsok eredetileg a Filippi városában lévő keresztény gyülekezetnek íródtak, de a boldog keresztény élet általános aranyszabályának is lehet tekinteni az itt megfogalmazott elveket.

2. Az első tanács, amit Pál apostol soraiban hangsúlyos gondolatként olvashatunk, így hangzik: „Örüljetek az Úrban mindenkor”.

– Ebben a felszólításban mindjárt három tanácsot találhatunk.

– Mindenek előtt azt, hogy „örüljetek”, ‒ vagyis ne bánat és szomorúság jellemezze az életünket.

– Vannak, akik azt gondolják, hogy az alázatos ember sohasem örülhet felszabadultan és nem lehet vidám, hanem mindig egyfajta ünnepélyes komolyság kell jellemeznie a magatartását.

– „A keresztény… ne legyen szomorú, és ne értékelje le önmagát! Mindenkinek kiváltsága, hogy olyan életet éljen, amelyet Isten helyeselhet és megáldhat. De nem a mennyei Atyánk akarata az, hogy az elitélt ember gyászos hangulata állandóan ránk nehezedjen. Nem a lehorgasztott fej, és a túl gyakori befeléfordulás, az igazi alázatosság bizonyítéka.” (N.K. 425,3.)

– Dávid is azt írja, hogy az Istennel való kapcsolat sohasem nyomasztóan hat az emberre, hanem megelevenítő és megvidámító erővel. Zsolt. 19,8-9.

– Az Istennel való kapcsolatunkból fakadó öröm boldoggá tesz bennünket, rólunk pedig tovább sugárzik a környezetünkben lévő emberekre is.

– Ez az öröm viszont nem lehet csupán alkalomszerű vendég az életünkben, hanem „mindenkor” ez az öröm jellemezzen bennünket.

3. Pál apostol éppen ezért, e két gondolata közé még beépített egy harmadikat is, ami nélkül az előző kettő nem működik: „Örüljetek az Úrban mindenkor”.

– Mindig örülni ugyanis csak az Úrban lehet, mert az Úrban való öröm a Szentlélek gyümölcseként alakul ki a hívő emberek életében.

– Közvetlenül a szeretet után következő lelki megnyilatkozásként találjuk, ami a fontossági helyét is meg kell határozza életünkben.

– Az emberek sok dolgot készek és képesek megtenni azért, hogy örömhöz jussanak.

– Az Isten nélküli örömök viszont tartalmatlanok és nagyon mulandóak, és mindig a pillanatnyi körülmények függvényeként jelennek meg.

4. Az Úrban való öröm azt jelenti; ‒ nem számít, milyen sötétek az élet körülményei, az Úrral együtt élő ember lelkében mindig van hely az örömre.

– Az Úrban való öröm olyan lelkiállapot, amely független a külső körülményektől, ezért nem válik áldozatává az állandóan változó és múló időnek.

– Az Úrban mindig meg lehet találni azt a pontot, ‒ még az állandóan változó körülmények között is ‒, aminek lehet örülni.

– Az Úrban való örömmel rendelkező ember nemcsak a saját életkörülményeire koncentrál, hanem tud másokra is figyelni, ezért örülni tud az örülőkkel is.

– Az Úrban való öröm afeletti örömöt kell jelentse, hogy nem vagyok egyedül, velünk van a legjobb barát, a leghatalmasabb segítő is, vagyis Jézus.

– Ő azt ígérte: „én ti veletek vagyok minden napon, a világ végezetéig”. Mt. 28,20.

– Ennek az Úrban való örömnek kell áthatni az életünket minden helyzetben.

II. A szelídlelkűségetek ismert legyen

1. Abban a világban, ahol az emberek tele vannak indulattal, és amikor ezek az indulatok azonnal ki is robbannak, és megtorlásban való kielégülést keresnek, akkor Isten valami mást tanácsol nekünk.

– Az ilyen környezetben élő emberek között „a mi szelídlelkűségünk ismert legyen”.

– A saját boldogságunk érdekében is, és a mások előtti példamutatásért is.

– Ebben az indulattal teli világban szükség van olyan emberekre, akik nem sodródnak a tömeggel, hanem tudnak mások és különbek lenni, és ezt a másságot példaként felvállalni azok előtt, akik nem uralkodnak az indulataikon.

2. Az a szelídlelkűség, amire az apostol utal, általában nem születésbeli adottság, hanem tanulni kell, az élet állandóan változó körülményei között

– Ez a szelídlelkűség a Szentlélek gyümölcse, és csak azokban nyilatkozik meg, akik Istennel való közösségben akarják élni az életüket.

– Maga Jézus akar megtanítani erre: „Tanuljátok meg tőlem, hogy én szelíd és alázatos szívű vagyok”. Mt. 11,29.

– A szelídlelkű ember útját mindig engedelmesség, nyájas méltányosság, és a saját útja feladásának készsége kíséri.

– A szelídlelkű ember mindig tud az embertársaival szemben megengedni és újrakezdeni, és tud szeretetet adni akkor is, ha ő nem kapott.

3. Isten azt szeretné, hogy ez a szelídlelkűség nyilatkozzon meg az embertársainkkal való kapcsolatainkban is.

– A gonosz erők ugyanis újra és újra megpróbálnak majd éket verni, elválasztani és szembefordítani egymással.

– Mi azonban álljunk ellent az egyetlen biztos eszközzel, amit Pál apostol így mond ki: „Az Úrban”.

– Mert „ha az Isten velünk, akkor kicsoda ellenünk?”. Róm. 8,31.

– Amíg Istent választjuk, amíg készek vagyunk Vele közösségben élni, addig védettek vagyunk Benne és Vele, vagyis „az Úrban”.

4. E gondolatkörből nem hagyhatjuk ki annak kimondását sem, hogy a szelídlelkűség és a határozottság nem egymást kizáró jelenség.

– Amikor Jézus arra tanít bennünket, hogy Tőle tanuljuk meg a szelídséget és ne mástól, akkor ezt a leckéjét az egész életéből vett példaesetekre és tanulságokra vonatkozóan gondolja.

– „Jézus a békesség kedvéért sohasem alkudott meg. Szíve túláradt az emberek iránti szeretettől, de a bűnt sohasem nézte el… Az evangélium szolgáira hasonló munka vár. Óvakodniuk kell, nehogy a bekésség kedvéért az igazságot háttérbe szorítsák. Törekedjenek ugyan azokra, ’amik a békességre valók’ (Róm. 14,19.), de megalkuvással, elvek feladásával igazi béke sohasem biztosítható.” (JÉ 294.4.)

– Vagyis nem tekinthető a szelídlelkűség bizonyítékának, ha szemethunyunk és közömbösen továbbmegyünk, amikor pedig ki kellene állni Isten ügye mellett.

III. Semmi felől ne aggódjatok

1. Pál apostol harmadik tanácsa az, hogy „semmi felől ne aggódjatok”.

– Tudom, hogy sokakban megfogalmazódik az a kérdés, vajon lehetséges úgy élni, hogy semmi felől ne aggódjunk?

– Az aggódás mindig a saját tehetetlenségünk eredményeként jelentkezik, mert magunk akarjuk megoldani és elhárítani a nehézségeket, és amikor rádöbbenünk, hogy ez nem megy, akkor elkezdünk aggódva szenvedni magunkban.

– Az aggódás azonban mindig az Isten nélküli állapotunk megnyilatkozása, amikor magunkban, egyedül és elhagyatottan érezzük magunkat.

2. Az „Úrban” hívő ember is látja a nehézségeket, de nem adja át magát az aggodalomnak, hiszen tudja, hogy nincs egyedül, van hova fordulni és segítséget kérni.

– Ezért Pál apostol is azt tanácsolja, hogy aggodalmaskodás helyett, inkább „imádságban és könyörgésben tárjátok fel Isten előtt a kívánságaitokat”.

– Az Isten keze ugyanis nem rövidült meg, Neki most is végtelen a hatalma és bölcsessége, ezért a Hozzá folyamodókat meg tudja szabadítani és segíteni.

3. Az aggodalmaskodást elkerülendően Pál három pontban fogalmazza meg az Istentől való segítségkérés lényegét.

– Imádságban tárjátok fel kívánságaitokat Isten előtt.

– A bibliai imádság nem egy alkalomszerű cselekedet, hanem egy folyamatos életforma, egy állandó kapcsolat Istennel.

– A hívő ember, imádságos légkörben él, minden pillanatban megszólíthatja Istent, és meghallja azt is, amikor Isten szól.

– Könyörgéstekben tárjátok fel kívánságaitokat Isten előtt.

– A könyörgés viszont már nem egyszerű imádságot jelent, hanem egészen másfajta tevékenységet, az imádságos életformán belül.

– Könyörgéseinkben általában a gondunkat, a problémáinkat szoktuk elmondani Isten előtt, mert a segítségét szeretnénk kérni a megoldáshoz.

– A könyörgés a tehetetlenségünk érzetéből fakadó, alázatos belekapaszkodást jelent, Isten kegyelmébe és ígéreteibe.

– Hálaadással tárjátok fel kívánságaitokat Isten előtt.

– Dávid azt mondja a 103-ik zsoltárban: „el ne feledkezzél semmi jótéteményéről”.

– Aki el tudja felejteni a meghallgatásra talált imáit, az soha nem fog hálát adni érte, az az ember mindig csak a végső kétségbeesésében fordul Istenhez, és kiált hozzá.

– A hálaadással imádkozó ember viszont mindig bizalommal keresi fel Istent, a korábban megtapasztalt élményei hátterén.

– Aki a könyörgéseit hálaadással köti össze, az biztos az Isten segítségében, ezért már előre hálát érez, és hálát is tud mondani.

– A hálaadással való imaélet azonban nem hálálkodást jelent.

– A hálaadás azt jelenti, hogy hálával gondolsz Istenre, mert az irántad való szeretetét már megtapasztaltad valamilyen szorult helyzetetben.

– Ezért a probléma megoldását nem magadnak tulajdonítod, hanem Isten kezéből fogadod el.

4. Isten azt szeretné, hogy mindig ilyen hálaadással imádkozó emberek legyünk.

– Aggodalmaskodás helyett járuljunk „bizalommal a kegyelem királyi székéhez, hogy irgalmasságot nyerjünk, és kegyelmet találjunk, alkalmas időben való segítségül”. Zsid. 4,16.

– Jézus legyen az a hű barát, akihez minden körülmények között bizalommal merünk odafordulni és segítséget kérni.

IV. Az Istennek békessége megőriz

1. Csodálatos Pál zárszava: „És az Istennek békessége, mely minden értelmet felül halad, meg tudja őrizni szíveiteket és gondolataitokat a Krisztus Jézusban”.

– Ez az „őrizni” szó egy katonai szakkifejezés volt Pál idejében is, és a mi napjainkban is.

– Azt jelenti, „megvédeni” valakit, „őrséggel vigyázni rá”.

– Amikor Péter apostol használja ugyanezt a szót, akkor azt mondja: „Akiket Isten hatalma őriz hit által az üdvösségre”. I. Pét. 1,5.

– Ahogy a katonáknak őrségben egy bizonyos terület felett kell őrködve vigyázni, úgy áll őrséget Istennek békessége a szívünk és a gondolataink felett.

– Ez az isteni megőrzés a hívő ember érzelmeire és gondolataira vigyáz.

– Ezért tud a hívő ember nyugalommal és lelki békével átélni olyan körülményt is, ahol mások kétségbeesnek és idegileg összeroppannak.

– Az Istennek békessége viszont csodálatos gyógyszer és erősítőszer lehet abban a világban, ahol egyre inkább a neurózis, a depresszió és az idegösszeroppanás hatalmasodik el az emberek fölött.

2. A békesség fejedelme, Jézus azt ígérte az evangéliumban: „Békességet hagyok néktek; az én békességemet adom néktek: nem úgy adom néktek, amint a világ adja. Ne nyugtalankodjék a ti szívetek, se ne féljetek.”. Jn. 14,27.

– Jézus olyan békességet ad a szívünkbe, amely nem függ a körülményektől.

– Ezért nem is tudják megszüntetni a lelkünk békéjét, mivel más törvényszerűségek alapján létezik és működik.

– Istennek békességéről Pál apostol is azt mondja, hogy az „minden értelmet felül halad”.

– Mert akik Istennel való közösség nélkül élik az életüket, azok értetlenül állnak ennek a békességnek a megnyilatkozása előtt.

– Nem értik, hogyan őrizheti meg valaki a nyugalmát és a lelki békéjét azokban a kritikus helyzetekben, ahol mások kétségbeesnek és idegileg összeroppannak.

– Mi is csak azért értjük, mert ismerjük a titkát, ismerjük a forrását.

– Tudjuk, hogy ez nem a mi békességünk, hanem az Istené, aki hűségesen őrködik felettünk.

– Mert „nem szunnyad, és nem alszik Izráelnek őrizője!”, és az Ő oltalma alatt biztonságban érezzük magunkat. Zsolt. 121,4.

3. Isten most, a mai nappal kezdődően, ezekkel a gyakorlatias tanácsokkal szeretne elindítani bennünket az előttünk álló életpályánkon.

– Pál apostol szavaival hadd emlékeztessek mindenkit arra a négy isteni jó tanácsra, amit sohasem szabad elfelednünk, ha boldogságban akarjuk élni az életünket.

– „Örüljetek az Úrban mindenkor; ismét mondom örüljetek!”

– „A ti szelídlelkűségetek ismert legyen minden ember előtt.”

– „Semmi felől ne aggódjatok, hanem imádságban és könyörgéstekben minden alkalommal hálaadással tárjátok fel kívánságaitokat az Isten előtt.”

– „És az Istennek békessége, mely minden értelmet felülhalad, meg fogja őrizni szíveiteket és gondolataitokat a Krisztus Jézusban.”