|
|
Máté: 5,43-48. |
|
Letöltés |
|
|
|
Máté: 5,43-48. |
|
Letöltés |
|
|
|
|
|
|
Jézus tanításából azonban nem tűnik ki egyértelműen, hogy Isten mondta ezt a régieknek, vagy csak az atyák rendeleteiként mondatott ki valamikor.
Ennek a jézusi hivatkozásnak ugyanis nem találjuk az ószövetségi megfelelőjét.
Mert ahol arról beszél a régi törvény, hogy "szeresd felebarátodat, mint magadat", ott nem azzal folytatja, hogy gyűlöld az ellenségedet, hanem éppen ellenkezőleg, "ne gyűlöld a te atyádfiát a szívedben". III. Móz. 19,17-18.
Ebből tehát úgy tűnik, mintha Jézus nem az Isten törvényéből, hanem az atyák rendeleteiből idézte volna ezt a törvénypontot.
Ha figyelmesen olvassuk az ótestamentumi feljegyzéseket, akkor azt láthatjuk, hogy a felebarát szeretetére való tanítás mellett ott van az ellenség gyűlöletének az utasítása is.
Ez a kétélű parancs elválaszthatatlanul összefügg azzal a ténnyel, hogy Isten népe az ótestamentumi időkben olyan nemzet volt, amelynek saját földrajzi területe volt, és ebből adódóan határai voltak.
Akinek pedig földi határai vannak, annak őriznie kell a határait.
Ha az ellenség be akar törni, abban az esetben nem lehet őket testvérként szeretni és fogadni.
Isten népének szeretete és védelme tehát azt is jelentette, hogy gyűlölettel fordultak mindenkivel szembe, aki ezt a népet el akarta pusztítani.
Hasonlóan ahhoz, hogy a Bibliában használt hit szó sem csupán az Isten létezésében való hitet jelenti, miként azt sokan gondolják.
A gyűlölni szót is esetenként sajátos értelemben használja a Biblia.
"Ha valaki én hozzám jő, és meg nem gyűlöli az atyját és anyját, feleségét és gyermekeit, fitestvéreit és nőtestvéreit, sőt még a maga lelkét is, nem lehet az én tanítványom." Luk. 14,26.
"Aki inkább szereti atyját és anyját, hogynem engem, nem méltó hozzám." Mt. 10,37.
Vagyis, ha nem tudja Isten elé, a második helyre állítani életében szeretetének tárgyát, akkor nem méltó arra, hogy Jézus tanítványa legyen.
A szó mai értelme szerint ez a jézusi rendelkezés ellentétbe kerülne az ötödik parancsolattal, és sok más isteni rendelkezéssel.
Jézus azonban csak egy helyes értékrend felállításához használja fel ezt a szót, hogy "gyűlöld".
Jézus csak azt akarja, hogy a szeretetünk középpontjában Isten álljon, és rajta keresztül áradjon a bennünk lévő szeretet mások felé.
Az Istenen keresztül áradó szeretet mindig feltranszformálódik.
Ha azonban egy ember áll a szeretetünk középpontjában, akkor az Isten iránti szeretetünk minden esetben visszafogottá válik, esetenként pedig teljesen meg is szűnik.
Az Isten törvénye tehát csak egy értékrendet akart állítani a felebarát és az ellenség között, a hozzájuk való viszonyunkat illetően.
"Én pedig azt mondom néktek; Szeressétek ellenségeiteket!"
Annak megítélésében azonban már megoszlanak a vélemények, hogy ki van ellenem, ki akar rosszindulatúan ártani nekem.
A mai ember nagyon sok esetben ellenségnek tekinti már azokat is, akik az önző szándékú törekvéseiben nem őmellette állnak.
Jézus is mond olyat, hogy "aki velem nincsen, az ellenem van". Mát. 12,30.
Ezt a kijelentést azonban nem szabad az emberek közötti kapcsolat megítélésére alkalmazni, hiszen mi emberek nem vagyunk az abszolút igazság birtokosai.
Mi tehát nem tekinthetünk ellenségnek egy embert csupán azért, mert nem áll mellém egy bizonyos dologban.
De Jézus nem is azt mondja, hogy ellenségemmé lett, hanem csak azt, hogy ellenem van.
Ez a törvény először is arra akar megtanítani, hogy ne Te legyél az ellensége egy másik embernek.
Mert ebben az esetben az érzéseid és az indítékaid is a másik ellen irányulnak.
Jézus viszont éppen az érzések és az indítékok szintjén akarja szabályozni az emberi kapcsolatainkat, amikor azt mondja; "szeressétek ellenségeiteket".
Lehet, hogy az a másik ember ellenségeddé válik, mert nem jött be neki az, amire számított.
Az ilyen helyzetet nem mindig tudjuk kikerülni, de ez ne jelentse azt, hogy ettől kezdve Te is ellensége leszel neki.
Tanuld meg, hogy sohase Te legyél az ellenség.
Lehetsz az ellenség céltáblája, de Te ne légy ellenség.
Mivel egy ellenség ellene van a másiknak, ártani akar a másiknak, ezért ez ellentétes a szeretettel.
Mivel pedig Te szereted őt, ezért az ellenségeskedés csupán az ő részéről való sajnálatos állapot.
A szeretet egy olyan állapot, ami kizárja az ellenséges érzéseket.
Pedig Jézus itt egy egész sor tanácsot ad arra vonatkozóan, hogy miként tehetjük ezt meg.
"Áldjátok azokat, akik titeket átkoznak:"
Akit én áldok, arról csak jót tudok mondani másoknak.
"Jót tegyetek azokkal, akik titeket gyűlölnek".
Jó tetteimmel a szeretetemről teszek bizonyságot az ellenségemnek.
"Imádkozzatok azokért, akik háborgatnak és kergetnek titeket."
Ha már imádságaimban is hordozni tudom őt, akkor ez az én számomra is bizonyság lehet, hogy nem vagyok ellenséges szándékkal iránta.
Az ellenség szeretete tehát nem más, minthogy az ellenséges és rosszindulatú szándékból eredő cselekedetekre nem reagálok hasonló módon.
Éppen ellenkezőleg, igyekszem minden irányba pozitív jellegű bizonyítékát adni, hogy én nem vagyok ellenség, hanem csak ő.
"Ő, aki parancsot adott a hegyen; "Szeressétek ellenségeiteket", most maga mutatta meg ezt az elvet a gyakorlatban, 'nem fizetvén gonosszal a gonoszért, avagy szidalommal a szidalomért; sőt ellenkezőleg, áldást mondván'. (I. Pét. 3,9.)" (Jéz.Élete: 213,3.)
Mindenek előtt azt mondhatjuk, hogy alkalmatlanok vagyunk Istennel együtt munkálkodni, ha az előzőek alapján nem tudjuk szeretni az ellenségeinket.
Isten is szeretett bennünket már akkor is, amikor mi még ellenségei voltunk. Róm. 5,10.
Az ellenségem szeretete által az isteni szándékot és indítékot képviselem az emberek felé.
Ezért az ellenség szeretete nem más, mint az Isten jellemének a bemutatása.
Az ellenség szeretete nem más, mint az Istenről való igaz és hű bizonyságtétel az emberek számára.
"Krisztusnak nincs hőbb vágya, mint olyan embereket bírni, akik a világnak az Ő jellemét és lelkületét mutatják be. A világnak pedig semmire sincs égetőbb szüksége, minthogy lássa a Megváltó szeretetét emberek által kinyilvánulni." (K.r.Péld. 314,1.)
Ha ugyanis már tudom szeretni az ellenségemet;
Akkor már más nézőpontból tudom látni az ellenségem indítékait, és így a cselekedeteit is.
Akkor már nem foglalkozom az ellenségem hibáival, hanem a sajátommal.
Nagyon sok esetben Isten eszközeként a megjobbulásomat szolgálja az ellenség, az Istennel való bensőségesebb kapcsolatomat segíti elő.
Elsősorban is az ellenségemért, hiszen a szeretet az egyedüli eszköz, ami egy embert jó irányba tud befolyásolni.
Ahogy az Isten szeretete változtatott meg bennünket, úgy tudunk jó befolyással lenni mi is másokra, ha képesek vagyunk szeretni őket.
Ez a szeretet viszont csak akkor hat, ha nemcsak beszélünk róla, hanem a másik ember érzi meg azt a viszonyulásomból és a cselekedetemből.
Csak akkor tudjuk áldani őket, akkor tudunk jót tenni velük, és tudunk értük imádkozni, esetenként még hálásak is vagyunk Istennek értük.
Mivel ezt Jézus az előzőekben mondottak folytatásaként mondja, ezért ez azt is jelenti, hogy az ellenség szeretete;
Az Isten fiaivá válás eszköze.
Az Isten fiúság látható bizonyítéka.
"Egyedül Isten Lelke ad cserébe gyűlöletért szeretetet. A hálátlanokkal és gonoszokkal szemben tanúsított barátságos magatartás, és jóindulat azokkal szemben, akiktől semmit sem várhatunk; ? ismertetőjele a Menny királyi családjának. Ez a leghatározottabb bizonyíték, amellyel a Magasságos gyermekei igazolhatják küldetésüket." (G.H.B. 78,f.)
