4.  FOGADD BE JÉZUST

.

I. Az üzenet háttere

1. Ebben az igében Jézus szeretetének mélységeit ismerhetjük meg.

• Kibontakozik előttünk az, ahogy fáradhatatlan buzgósággal munkálkodik érettünk.

• A Menny minden hajléka nyitva áll előtte, mindenhol szeretettel és örömmel fogadják.

• Ő mégis valami mást tesz; eljött, hogy “megkeresse és megtartsa, ami elveszett”. Lk. 19,10.

• Lejön ide közénk, személyesen hozzánk, olyan emberekhez, akik bizony nem mindig kitárt karral fogadjuk.

• A mi ajtónk előtt nagyon sokszor meg kell állnia, mert nincs nyitva előtte, nincs nyitva számára.

• Jézus olyanoktól kér bebocsátást, akiknek mindene Tőle függ, akik mindent Tőle nyertek.

2. Amikor nem nyitjuk meg szívünk ajtaját, Ő akkor sem megy el, hanem tovább áll ott, és zörget.

• Ezt megtenni csak a végtelen szeretet képes.

• Pál apostol arra kér bennünket, hogy ismerjük meg ezt a szeretetet. Eféz. 3,17-19.

• “Ha szívünket megnyitjuk Krisztus befogadására, akkor bennünk lakozik majd az istenség egész élete és szeretete, mely teljesen átalakít a saját képmására.” (G.H.B. 58,2.)

• A cél tehát az, hogy mi is beteljesedjünk Isten szeretetével.

• Ez azonban csak egy személyes élő közösségből fakadhat, ha megtanulunk együtt élni Jézussal.

3. Talán egyesek azt gondolják, hogy ez az Ige nem nekünk szól.

• A Szentírás azonban itt nekünk, Isten népének hirdeti az üzenetét.

• Nekünk, akik ebben a történelmi korban Isten népének valljuk magunkat.

• Az üzenet hirdetésére és Jézus fáradozására a laodiceai állapot miatt van szükség.

• Ez a laodiceai állapot különböző szinten jelentkezhet életünkben.

• Míg egyeseknél állandó jelenség ez, addig másoknál csal alkalomszerű.

4. A laodiceában lévőknek nem az a problémájuk, hogy még nem nyitották ki szívüket Jézus előtt.

• Az a szív azonban, amely korábban megnyílt Jézus előtt, lehet, hogy azóta már annyi mindent felvett magába, hogy végül nem maradt hely Jézusnak, kiszorították Őt.

• Jézus a magvető példázatában utalt erre a lehetséges jelenségre.

• A tövisek közé vetett mag esetében “a világi gondok, a gazdagság csalárdsága és egyéb dolgok kívánsága közbe jővén, elfojtják az Igét, és gyümölcstelen lesz”. Mk. 4,19.

• Laodiceában azonban inkább egyfajta látszat kereszténység tartja kívül Jézust a szívekből.

• A langymelegség, az önmagával való megelégedettség.

• Olyan kereszténység, amely hivalkodik és önmagát mutogatja, mert az emberi környezetének elismerését keresi.

• Olyan kereszténység, amely kegyesnek látszik, de nem rendelkezik felülről való erővel. II. Tim. 3,5.

• Ez a kereszténység mutathat fel cselekedeteket, sőt érdemei is lehetnek.

• Csak éppen a mindent megédesítő szeretet, és a lelkiség életereje hiányzik belőle.

• Hiányzik, mert Jézus kívül van, az ajtó előtt.

II. Amikor Jézus kopogtat

1. Vannak, akik egyáltalán nem figyelnek fel arra, hogy Jézus kopogtat a szívük ajtaján, és szeretne belépni az életükbe.

• Ez akkor fordul elő, ha túlságosan belemerülünk a fizikai, az anyagi élet dolgaiba.

• Úgy van ez, mint az az ember, aki a tévé előtt ülve nem hallotta a csengetést, és így nem engedte be a vendégét.

• Jézus azonban nem fog erőszakosan dörömbölni. Zak. 4,6/b.

• Ezért mi is csak akkor fogjuk meghallani, ha várjuk a jövetelét, mert akkor a legkisebb neszre is felfigyelünk.

2. Illés prófétának is ezt a leckét kellett megtanulnia Isten iskolájában.

• Amikor Jézabel elől menekülve eljutott a Hórebig, az Úr megkereste.

• Kihívta a barlangból, hogy tanúja legyen annak, amikor az Úr átvonul a hegyen.

• Különböző természeti jelenségek történtek előtte. I. Kir. 19,11-12.

• Nagy erős szél támadt, amely megszaggatta a hegyeket, és meghasogatta a kősziklákat.

• Majd földindulás lett, amely megrázta a földet.

• Végül pedig egy félelmetes tűz vonult át a hegyeken előtte.

• Valószínű, hogy Illést azt gondolta, Isten ilyen módon válaszol a hitehagyott Izráelnek és gonosz királyának.

• Isten jelenléte azonban egyik természeti csapásban sem volt jelen.

• Amikor ezek a félelmetes események elmúltak, akkor “egy halk és szelíd hang hallatszott”.

• Ez volt az Isten hangja.

• A szívben lévő bűn ugyanis nem győzhető le sem erővel, sem hatalommal.

• Milyen jó volna ezt nekünk is szem előtt tartani az egymással való kapcsolatainkban, és missziós munkánkban.

3. Jézus kopogtatásaként ne várjunk szenzációs dolgokat sem a saját életünkben, sem a másokéban.

• Az ilyen események befolyásolhatják ugyan az embert, előkészíthetik az Istennel való találkozásra, de a szívbeli megtérést nem tudják elvégezni.

• A halk és csendes szóra figyeljünk, amely a lelkünk mélyén rezdül meg, mert csak abban lesz benne az Isten hangja.

4. Jézus különböző módon kopogtathat szíved ajtaján.

• Amikor Isten Igéje érinti szívedet, és lelkedben érzed, hogy lépned és cselekednek kellene.

• “Minden figyelmeztetés, feddés, kérlelés Isten Igéjében vagy követeinek ajkán, zörgetést jelent a szív ajtaján. A bebocsátást kérő Jézus hangja az.” (J.É. 415,1.)

• Szívünk ajtaja előtt állhat Jézus egy szegény vagy bármilyen módon a segítségünkre szoruló ember személyében is, és így szeretne bebocsátást nyerni. Mt. 25,35-40.

• Amikor lelkiismeretedtől késztetve, esetleg vádolva érzed magad, akkor is minden esetben Jézus kopogtat a szíved ajtaján.

• A lelkiismereted megszólalása annak a jele, hogy meghallottad Jézus kopogtatását.

III. Reakciók Jézus zörgetésére

1. A nagy kérdés az, hogy Te miként reagálsz, amikor Jézus kopogtat szíved ajtaján?

• Lehet hogy tiltakozol és kifogásokat keresel, mert nem akarsz áldozatot hozni.

• Talán várakozó álláspontra helyezkedsz, gondolván azt, hogy majd holnap.

• De talán kimondatlanul is abban a reményben, hogy holnapra már úgyis elmúlik ez a belső késztetésed.

• Esetleg boldog lelkesedéssel fogadod Jézus megszólítását, de ugyanolyan hamar le is lohad a lelkesedésed, hogy azután ugyanúgy éld tovább előző életed, mint eddig.

• A nagy kérdés tehát mindig az, hogy kész vagy e nyitott szívvel várni és fogadni Jézus zörgetését és hívását?

• Kész vagy e arra, hogy lelkiismereted késztetésére minden esetben úgy reagálj, mint Pál apostol?

• “Uram, mit akarsz, hogy cselekedjem?” Csel. 9,6.

2. Több dolog is gátolhatja az embereket abban, hogy meghallják amikor Jézus kopogtat a szívükön és szeretne belépni életükbe, és megnyissák szívüket Jézus előtt.

• Az egyik embert az gátolja, mivel túlságosan belemerült az evilági élet dolgaiba, és ez szinte már elfolytja lelkében az Ige plántáit.

• A másik ember azért nem nyitja fel szívének ajtaját, mert attól fél, hogy Jézus valamilyen lehetetlen dolgot kér majd tőle, ha beengedi Őt az életébe.

• De vannak sokan, akik valamilyen szenzációs eseményre várnak Jézus kopogtatásaként.

• Pedig nekünk is csak a halk és csendes szóra kell figyelnünk, amely a lelkünk mélyén rezdül meg, mert csak abban lesz benne az Isten hangja.

• “Sokak szívének ajtaja előtt fel van halmozva mindenféle szennye, annyira, hogy az ajtót egyáltalán nem tudják kinyitni. Egyeseknek nehézségeik vannak a testvéreikkel, amit az útból el kellene távolítaniuk. Másoknak rossz szokásokat és az önzést kellene félretenni, mielőtt az ajtót kinyithatnák. Egyes szívek ajtaját a világ szelleme zárja el. Mindezeket a szennyeket először félre kell tenni, mielőtt az ajtót kinyithatnánk, hogy Krisztust a szívünkbe fogadhassuk.” (Test. 1. 142,2.)

3. Jézusnak az egyik példázata nagyon hűen szemlélteti az emberek reakcióját Jézus zörgetésére. Luk. 14,16-20.

• A meghívottak közül mindegyik talált valamilyen mentséget a maga számára.

• "Szántóföldet vettem, és ki kell mennem, hogy meglássam azt."

• "Öt iga ökröt vettem, és elmegyek, hogy azokat megpróbáljam."

• "Feleséget vettem, és ezért nem mehetek."

• Különös, hogy mennyire maiak is ezek a példázatbeli kifogások.

• Nagyon sokszor a mai ember válaszában is annyira elfogadhatónak és természetesnek látszik ez a felhozott mentség.

• Természetesen nem az a baj, ha ilyen elfoglaltságaink vannak, hanem az, ha ezek a Jézussal való kapcsolatunk és a lelki életünk rovására vannak jelen az életünkben.

4. Az önmagával és a körülményeivel megelégedett, vagy állandóan az élet gondjaira lefelé tekintő ember mellett végül is kénytelen elmenni Jézus.

• “Minden figyelembe nem vett kopogtatás után kisebb az indíttatás, hogy ajtót nyissunk. Ha ma nem engedünk a Szentlélek befolyásának, holnapra már gyöngébben szól. A szív kevésbé lesz érzékeny, veszedelmes nemtörődömségbe hull.” (J.É. 415,1.)

IV. A Jézus ajtaján kopogtatók

1. A történelem kereke egyszer megfordul, és akkor majd az emberek fognak Jézus ajtaja előtt állni, bebocsátást kérve.

• Egyszer ugyanis a kegyelem ajtaja be fog záródni, és aki addig nem élt a kegyelem lehetőségével, az kívül fog maradni. Lk. 13,25.

• A történelem folyamán már sokszor találták szembe magukat az emberek ilyen zárt ajtóval.

• Volt egy zárt ajtó Noé napjaiban, amikor a Noé által hirdetett isteni üzenetet utasították el az emberek, és ezért Isten bezárta a bárka ajtaját. I. Móz. 7,16/b.

• Volt egy zárt ajtó Ábrahám napjaiban is, amikor Sodoma és Gomora istentelen gonoszsága az egekig ért, és Isten nem tudta tovább nézni azt. I. Móz. 19,13.

• Volt egy zárt ajtó Krisztus idejében is, amikor Isten nem nézte tovább a választott nép gonoszságát, és kimondta a döntő ítéletét: “Ímé pusztán hagyatik néktek a ti házatok”. Mt. 23,37-38.

• Volt egy zárt ajtó 1844-ben is, amikor Jézus a hozzá vezető út ajtaját zárta be azok előtt, akik visszautasították és elvetették azt az üzenetet, amivel a Föld minden lakosát akarta megszólítani. Jel. 3,7-8.

2. Mivel egyszer még újra lesz egy zárt ajtó, ezért a zárt ajtók történelmét a mi tanulságunkra íratta le Isten. I. Kor. 10,11.

• Isten a végidőben is meg fogja látogatni ítéletével a bűnbe sülyedt világot, előbb azonban a kegyelem üzenetével akarja megtérésre késztetni az embereket. Jel. 14,6-7.

• Ez az üzenet ma is arra szólítja fel az embereket, mint Lótot és családját. Jel. 18,4-5.

• A végidő ajtózárásának történetét és körülményeit a tíz szűzről szóló példázatból ismerhetjük meg. Mt. 25,1-12.

• Ez a példázat azt mondja el, hogy egykor majd azok fognak Jézus ajtaján kopogtatva bebocsátást kérni, akik a korábbi életükben nem hallották meg Jézus kopogtatását és nem engedték be életükbe Őt.

3. Akik kívül maradnak a kegyelem ajtaján, azok nagyon jellegzetes módon próbálják ajánlani magukat a ház Ura előtt.

• “Te előtted ettünk és ittunk, és a mi utcáinkon tanítottál”. Lk. 13,26.

• Ezzel mintha azt mondanák; hiszen ott voltál közöttünk, amikor az Úrvacsorában részesültünk a Te színed előtt.

• Nagyon sokszor tapasztaltuk jelenléted megnyilatkozását a gyülekezetünkben (a mi utcánkban) az istentiszteletek tanításaiban.

• “A Te nevedben prófétáltunk.... ördögöket űztünk... és sok hatalmas dolgot cselekedtünk előtted”. Mt. 7,22.

• A ház Ura azonban gonosztevőknek minősíti őket, és nem engedi be őket a bezárt ajtón.

4. Ilyen pozitív cselekedetek mellett is lehet valaki gonosz az Isten előtt?

• Jézus a kimeszelt sírhoz hasonlítja az ilyen kereszténynek az igazi állapotát. Mt. 23,27-28.

• Pál apostol is ad magyarázatot arra, hogy az Isten milyen értékrend alapján fogja megítélni egykor az életünket. I. Kor. 13,1-3.

• Örök sorsunkat az fogja eldönteni, hogy miként tudott láthatóvá válni bennünk Krisztus jelleme.

• Ez viszont csak akkor valósulhat meg, ha engedtük belépni életünkbe Jézust.

• Ha Pállal együtt mondhatjuk: “Élek pedig többé nem én, hanem él bennem a Krisztus. Amely életet pedig most testben élek, az Isten Fiában való hitben élem, aki szeretett engem és önmagát adta érettem”. Gal. 2,20.

V. Jézus vágyakozása

1. Jézus kopogtatásának az a célja, hogy ha meghallom Őt és kész vagyok mellette dönteni, akkor belépjen életembe, hogy ettől kezdve ne egyedül, hanem Vele éljem az életemet.

• Ezt a lépését azonban nem valamilyen öncélú vagy uralkodni akaró szándékból szeretné megtenni.

• Belépése által Ő csak adni akar, és segíteni rajtunk, mert Nála nélkül mi semmire sem vagyunk képesek. Ján. 1,12. 15,5.

• Belépése által szeretetének melegségét szeretné ránk árasztani, hogy az teljesen betöltsön és átjárjon bennünket, majd pedig belőlünk áradjon tovább másokra.

2. Belépésének a feltétele azonban az, hogy mi kedves vendégként fogadjuk Őt.

• Az asztalunkat általában olyan emberekkel szoktuk megosztani, akiknek jelenléte örömet jelent számunkra.

• Jézus ilyen örömmel látott vendég szeretne lenni a Te életedben is.

• Mindez attól a döntésedtől függ, amelyet ma teszel meg, amikor érzed, hogy Jézus szeretne belépni vagy beljebb lépni a szívedbe.

3. Ha engedtél Jézus késztetésének, és beengedted Őt szívedbe, akkor Ő is szeretne meghívni Téged.

• Ezeknek az embereknek mondja Jézus azt, hogy “jöjjetek én hozzám mindnyájan”. Mát. 11,28.

• Először tehát Isten közeledik hozzánk, és nekünk kell Őt megfelelő módon fogadnunk.

• Megfelelő döntés és fogadtatás után azonban már nekünk kell lépnünk, nekünk kell közelednünk Jézushoz, és most Ő fog bennünket fogadni.

• “Az Úr segítsen bennünket, hogy énünk meghaljon, hogy újjá születhessünk, hogy Krisztus mint élő és teremtő alapelv, mint megszentelő erő, lakozhasson bennünk.” (V.B.T. 290,3.)