|
12. MEGVÁLTÁSUNK ÉS ÜDVÖSSÉGÜNK
GARANCIÁJA A KÖZBENJÁRÓ
III. Móz. 23,6-8.
1. A pászka ünnepéhez közvetlenül kapcsolódott a kovásztalan kenyerek ünnepe,
amit hét napig tartottak.
-
Már a húsvéti bárányt is kovásztalan kenyérrel kellett fogyasztani.
-
A kovásztalan kenyerek ünnepének kapcsolódását a pászka ünnepéhez csak
akkor értjük meg, ha ismerjük a kovász jelképének jelentőségét.
2. A kovászt a bűn és a gonoszság jelképeként el kellett távolítani ekkor
minden izraelita otthonából. I. Kor. 5,6-8. Lk. 21,1.
3. A pászka-vacsora és a kovásztalan kenyerek ünnepének egybekapcsolódása
is egy nagyon fontos üzenetet hirdet részünkre.
-
Ha valaki komolyan veszi a pászka áldozatát, vagyis hisz Jézus Krisztus
helyettes áldozatában, az tüntesse el az életéből a bűnnek minden kovászát,
és éljen tiszta és szeplőtlen életet.
-
Ha elfogadom Jézus Krisztust, mint húsvéti bárányomat, ha az Ő életpéldájával
táplálkozom, akkor ez látszódjék meg életemen úgy, hogy ne a kovász uralja
az életemet.
4. A kovásztalan kenyerek ünnepe tehát a bűntől való szabadulás fontosságát
szeretné hangsúlyozni jelképei által.
-
Isten szigorú rendelkezést adott azokkal szemben, akik ezen az ünnepen
kovászos ételt ettek.
-
Húsvét estéjén a bárány vérével meg kellett hinteni a bejárati ajtót.
-
Akik ezt tették, azok a vér védelme alatt biztonságban voltak az öldöklő
angyal ítélete elől.
-
A nagy valóságban Jézus vérének védelme jelenti ezt a biztonságot és kegyelmet.
-
A vér védelme alatt levő emberek azonban nem ehettek semmi kovászos ételt,
mert ellenkező esetben visszakerültek Isten halálos ítélete alá.
-
Sokakat kísért az a gondolat, hogy mi bűnbocsánatot nyertünk Jézus vére
által, és ezért biztonságban érezzük magunkat.
-
De ha a bűn kovásza ott marad az életünkben, ha a régi kovászt Isten segítségével
nem távolítjuk el, akkor mi is visszakerülünk Isten ítélete alá.
-
Ezt az ítéletet hajtja végre Jézus a vizsgálati ítélet alkalmával.
-
Akik megmaradtak a bűn kovásza mellett, azoknak nevét kitörli Jézus az
élet könyvéből, amely a Bárányé. Jel 3,5. 8. 13.
-
Az élet könyvéből való kitörlés azonos azzal, hogy “irtassék ki az ő
népe közül”.
5. A két ünnepnek az együttes alkalmazása két bibliai fogalmat hivatott
bemutatni: a megigazulást és a megszentelődést.
-
A Bárány vére a megigazulás élményében részesít, mert felment az ítélet
alól, jogot ad Isten kegyelmére.
-
Ez a jog azonban csak akkor válik gyakorlattá, ha én is kész vagyok megtenni
a magam részét, amit tőlem vár el az Isten.
-
“Mert bár a bűn büntetésétől egyedül Krisztus bűntörlő vére szabadít
meg, de nekünk el kell fordulnunk a bűntől, hogy engedelmesen, igazságban
szolgáljunk Istennek… Igaz, hogy nem cselekedetekből, hanem hit által igazul
meg az ember, ám hitét cselekedeteivel kell bizonyítania” (PP,
277).
-
Mindezek megvalósítása közben fog szentelődni az életünk.
6. Mindezek hátterén azonban felvetődik egy olyan kérdés is, hogy hogyan
és miként lehet a kovászt kiirtani?
7. A másik nagy kérdés az, hogy miként lehet új tésztává lenni?
-
Pál apostolnak ebből a gondolatából két dolgot kell megértenünk.
-
Először azt, hogy a kovász nem azonos a tésztával, mert a kovász és a tészta
két dolog.
-
Azután pedig azt, hogy mivel a régi tészta – vagyis a régi természetünk
– egyfajta kovász hatására alakult ki, ezért az új tészta – az új természetünk
– is csak egyfajta kovász hatására alakulhat ki.
-
Sokan gondolkodnak úgy, hogy az újjászületéssel csak a cselekedetek változnak
meg, a szív azonban hajlamaival és kívánságaival együtt megmarad a régi
állapotban.
-
Mivel azonban a tészta átalakulása belül történik, ezért Pál üzenetéből
azt kell megértenünk, hogy az új tésztává válásunknak belül, a szívünkben
kell elindulnia.
-
“Sokan megkísérlik a reformot, változtatnak egyik-másik rossz szokásukon,
remélik, hogy ily módon keresztényekké lehetnek. Csakhogy rossz helyen
kezdik; a munkának a szívben kell kezdődnie.” (KP 52)
-
“Akik a Szentléleknek alárendelik, átadják magukat, új életelvet fogadnak
magukba; Isten elmosódott képmása alakul ki ismét bennük.” (KP
56)
-
“A liszthez vegyített kovász belülről hat kifelé, és így alakítja át
a tésztát. Isten kegyelmének munkája a szív megújulása, ahogy átformálja
életünket. Külső változások nem elegendők, nem hozhatnak Istennel összhangba.”
(KP 55)
1. A kovásztalan kenyerek ünnepének részeként még egy másik ünnepélyes
cselekményt is el kellett végezni.
-
Az ünnep első “szombatját” követő napon, vagyis húsvét harmadik napján,
az aratás első kévéjét bevitték a templomba az Úr elé, bemutatni. III.
Móz. 23,10-11.
-
Az első érett kalászok kévéje záloga volt az utána következő aratásnak.
2. Pál apostol bizonyságot tesz arról hogy ez a zsenge kéve Jézus Krisztus
előképe volt. I. Kor. 15,20-23.
-
Ahogy az első kéve záloga volt az aratásnak, azonképpen Krisztus feltámadása
is záloga az igazak feltámadásának.
-
Egy csodálatosan szép jelkép volt ez, amely már évszázadokkal előbb hirdette,
hogy a Messiás a halála után harmadnapon feltámad, hogy zsengéje legyen
azoknak, akik belé vetet hittel haltak meg.
3. A zsenge kéve bemutatása jelképének kettős jelentése is van.
-
Elsősorban a Jézus Krisztus feltámadása utáni első útját szimbolizálta,
amikor az Atyához ment. Jn. 20,17.
-
Ennek az eseménynek a szombat után következő napon kellett megtörténni.
III. Móz. 23,11. Lk. 24,1-3.
-
Az Úrnak, vagyis Isten előtt kellett azt bemutatni, “hogy kedvesen fogadtassék
érettetek”.
-
Másodsorban: amikor Krisztus feltámadt a sírból, azért ment fel az Atyához,
hogy az elfogadja Őt érettünk való váltságul.
4. Miután az Atya elfogadta Krisztus áldozatát, Jézus újra visszajött erre
a Földre, újra otthagyta az angyalokat és a többi világok lakóit.
-
“Csodálkozunk azon, Krisztus hogyan is hagyhatta el a mennyei dicsőségét,
és térhetett vissza a Földre, ahol csak gyalázatban és gáncsoskodásban
volt része. Ám csodálatos a szeretet hatalma! Itt a Földön bánkódó követői
annyira drágák voltak neki, hogy az egész Menny imádata sem tudta Őt visszatartani,
tehát visszatért, hogy megvigasztalja és felvidámítsa szívüket.” (S.
N. Haskell)
5. A zsenge kéve bemutatása egy másik történelmi eseményre is előremutatott.
-
Ez a szertartás a halottak közül feltámadt igazak egy csoportjának a bemutatását
is jelképezte.
-
Ezért is kellett egy kévét, azaz egy köteget bemutatni az Úr előtt, nem
pedig csak egy szál kalászt.
-
Ezek az igazak a minden korból való szentek voltak, akik Jézussal együtt
támadtak fel. Mt. 27,52-53.
-
Amikor Jézus végleg eltávozott tanítványai közül és elhagyta a Földet,
akkor ezeket a feltámadott szenteket magával vitte a Mennybe. Ef.
4,8.
-
A feltámadottaknak ez csoportja, mint Jézus hatalmának a zsengéi mentek
vele.
-
A zsengekéve, mint jelkép, még azt is jelenti, hogy a nagy aratásban, a
végső begyűjtésben csak azok részesülnek, akik Jézus Krisztusban készek
eggyé válni.
1. A következő ünnepet a zsenge kéve bemutatásának napjától kellett számítani.
-
“Attól a naptól, amelyen beviszitek a meglóbálni való kévét, számláljatok
hét hetet, egészek legyenek azok.”
-
“A hetedik hétre következő napig számláljatok ötven napot, és akkor
járuljatok új ételáldozattal az Úrhoz.” III. Móz.
23,15-16.
2. Ahogy a meglóbált kévék az aratás kezdetét jelentették, akként a pünkösd
pedig az aratás végén következett.
-
Ebből az időből negyven napot a tanítványaival töltött Jézus itt a Földön,
ezután pedig a feltámadott szentekkel együtt felszállt a Mennybe.
-
Csodálatos volt ez a bevonulás. Zsolt. 24,7-10.
-
Jézus vezette hatalmának zsengéit.
-
Mialatt Isten városához közeledtek, a kíséretükben levő angyalok kérték,
hogy a kapuk táruljanak fel, hogy a dicsőség Királya bevonulhasson rajtuk.
-
Jézus győztes hadvezérként tért vissza a Mennybe, és magával vitte győzelmének
bizonyítékait, és bemutatta őket az Atyának.
3. Minden dicsőség és fény közepette sem feledkezett el Jézus földi tanítványairól,
akik a tíz nap alatt szívük őszinte vizsgálatával várták az általa megígért
ajándékot, a Szentlelket. Csel. 2,1-4.
-
A szentlélek kitöltésének jelentőségéről Péter apostol csodálatos erővel
tett bizonyságot.
-
“Annakokáért az Istennek jobbja által felmagasztaltatván, és a megígért
Szentlelket megnyervén az Atyától, kitöltötte ezt, amit ti most láttok
és hallotok... Bizonnyal tudja meg azért Izraelnek egész háza, hogy Úrrá
és Krisztussá tette Őt az Isten.” Csel. 2,33. 36.
-
A pünkösdnapi megnyilatkozás a tanítványok számára annak bizonyítéka volt,
hogy Jézust az Ő felkentjévé avatta az Isten.
-
“A Lélek kiárasztása pünkösd napján, a Menny üzenete volt arról, hogy
a Megváltó ünnepélyes felkenettetése megtörtént, Ígérete szerint elküldte
a Szentlelket a Mennyből annak jeléül, hogy immár mint pap és király, Övé
minden hatalom Mennyen és Földön, és Ő népének felkentje.” (AT
26)
-
Erről az ünnepélyes felkenettetésről prófétált Dániel próféta is. Dán.
9,24/b.
-
Dániel a történelem idősíkjába is elhelyezi ezt az eseményt.
-
Elmondta, hogy addig nem jár le a zsidó nép számára adott kegyelemidő,
amíg ez az ünnepélyes felkenetés meg nem történik.
4. A szentírás az aratáshoz hasonlítja azt, amikor az emberekben a hallott
Ige beérik, és alkalmassá válnak arra, hogy Isten gyermekei közé gyűjtessenek.
-
Jézus mennybemenetele után, pünkösdkor történt a Szentlélek kitöltetése,
amelynek eredményeként az evangélium magvetésének első nagy aratása megtörtént.
-
Vagyis tömegek értek be egyszerre.
5. Ezen a napon, azaz Pünkösd napján, két kenyeret kellett vinni az Úr
elé, amelyeket már az új búzából kellett elkészíteni. III.
Móz. 23,17.
-
Bizonysága volt ez annak, hogy nem hiábavaló volt a magvetés, beérett a
gabona és elkezdődött annak learatása.
-
Ez a szimbolikus cselekmény annak jelképe volt, hogy Jézus magvetésének
az aratása is elérkezett.
|