Jézus Krisztus az ószövetség evangéliumában

A megváltás jelképei és szimbólumai

Föoldal Összesítőlap

Tartalomjegyzék:

1.

A megváltás titka, mint örökkévaló evangélium

2.

Jézus Krisztus tegnap, ma és örökké ugyanaz

3.

Jézus Krisztus az Ószövetség jövendöléseinek középpontjában

4.

Az Istenhez vezető út az ember számára

5.

A bűntől való szabadulás és a megtisztulás lehetősége

6.

A templom, mint Isten háza

7.

A megszentelődés lehetőségei Jézus által

8.

A törvény és a kegyelem csodálatos összhangja

9.

Az Isten áldásaira emlékeztető eszközök

10.

A Közbenjáró Isten és az ember között

11.

Az eljövendő Szabadító a pászka ünnepén

12.

Megváltásunk és üdvösségünk garanciája a Közbenjáró

13.

Isten utolsó figyelmeztető üzenete

14.

Isten házának megtisztítás az engesztelés napon

15.

A megváltás végső diadala a sátoros ünnepben

 

12.  MEGVÁLTÁSUNK ÉS ÜDVÖSSÉGÜNK GARANCIÁJA A KÖZBENJÁRÓ

III. Móz. 23,6-8.

 I. A kovásztalan kenyerek ünnepe

 II. A zsengekéve bemutatása

 III. A hetek ünnepe

I. A kovásztalan kenyerek ünnepe

1. A pászka ünnepéhez közvetlenül kapcsolódott a kovásztalan kenyerek ünnepe, amit hét napig tartottak.

  • Már a húsvéti bárányt is kovásztalan kenyérrel kellett fogyasztani.

  • A kovásztalan kenyerek ünnepének kapcsolódását a pászka ünnepéhez csak akkor értjük meg, ha ismerjük a kovász jelképének jelentőségét.

2. A kovászt a bűn és a gonoszság jelképeként el kellett távolítani ekkor minden izraelita otthonából. I. Kor. 5,6-8. Lk. 21,1.

  • A kovászt különleges tulajdonsága miatt használja a Biblia a bűn jelképeként.

    • Egy kicsiny kovász az egész tésztát át tudja hatni, és meg tudja változtatni. Gal. 5,9.

    • Ugyanilyen módon egy kicsiny bűnnek az egész életünkre kiható befolyása lehet.

    • Amiként a kovász más természetűvé teszi a tészta anyagát, akként a bűn jelenlétének hatásaként a mi természetünk is más lesz.

3. A pászka-vacsora és a kovásztalan kenyerek ünnepének egybekapcsolódása is egy nagyon fontos üzenetet hirdet részünkre.

  • Ha valaki komolyan veszi a pászka áldozatát, vagyis hisz Jézus Krisztus helyettes áldozatában, az tüntesse el az életéből a bűnnek minden kovászát, és éljen tiszta és szeplőtlen életet.

  • Ha elfogadom Jézus Krisztust, mint húsvéti bárányomat, ha az Ő életpéldájával táplálkozom, akkor ez látszódjék meg életemen úgy, hogy ne a kovász uralja az életemet.

4. A kovásztalan kenyerek ünnepe tehát a bűntől való szabadulás fontosságát szeretné hangsúlyozni jelképei által.

  • Isten szigorú rendelkezést adott azokkal szemben, akik ezen az ünnepen kovászos ételt ettek.

    • Ha valaki kovászosat eszik, irtassék ki az ő népe közül. II. Móz. 12,15. 19.

  • Húsvét estéjén a bárány vérével meg kellett hinteni a bejárati ajtót.

    • Akik ezt tették, azok a vér védelme alatt biztonságban voltak az öldöklő angyal ítélete elől.

    • A nagy valóságban Jézus vérének védelme jelenti ezt a biztonságot és kegyelmet.

  • A vér védelme alatt levő emberek azonban nem ehettek semmi kovászos ételt, mert ellenkező esetben visszakerültek Isten halálos ítélete alá.

    • Sokakat kísért az a gondolat, hogy mi bűnbocsánatot nyertünk Jézus vére által, és ezért biztonságban érezzük magunkat.

    • De ha a bűn kovásza ott marad az életünkben, ha a régi kovászt Isten segítségével nem távolítjuk el, akkor mi is visszakerülünk Isten ítélete alá.

  • Ezt az ítéletet hajtja végre Jézus a vizsgálati ítélet alkalmával.

    • Akik megmaradtak a bűn kovásza mellett, azoknak nevét kitörli Jézus az élet könyvéből, amely a Bárányé. Jel 3,5. 8. 13.

    • Az élet könyvéből való kitörlés azonos azzal, hogy “irtassék ki az ő népe közül”.

5. A két ünnepnek az együttes alkalmazása két bibliai fogalmat hivatott bemutatni: a megigazulást és a megszentelődést.

  • A Bárány vére a megigazulás élményében részesít, mert felment az ítélet alól, jogot ad Isten kegyelmére.

  • Ez a jog azonban csak akkor válik gyakorlattá, ha én is kész vagyok megtenni a magam részét, amit tőlem vár el az Isten.

    • “Mert bár a bűn büntetésétől egyedül Krisztus bűntörlő vére szabadít meg, de nekünk el kell fordulnunk a bűntől, hogy engedelmesen, igazságban szolgáljunk Istennek… Igaz, hogy nem cselekedetekből, hanem hit által igazul meg az ember, ám hitét cselekedeteivel kell bizonyítania” (PP, 277).

    • Mindezek megvalósítása közben fog szentelődni az életünk.

6. Mindezek hátterén azonban felvetődik egy olyan kérdés is, hogy hogyan és miként lehet a kovászt kiirtani?

  • Mivel a bűn a szívben székel, ezért a bűn kovászát nem a cselekedetek reformálásával kell kiirtani.

    • A kovászt a szívből kell eltávolítani.

    • A szív újjászületése viszont csak az Isten újjáteremtő műveként történhet meg. II. Kor. 5,17.

    • A mi részünk ebben csupán az, hogy éljünk Jézussal állandó, élő közösségben.

7. A másik nagy kérdés az, hogy miként lehet új tésztává lenni?

  • Pál apostolnak ebből a gondolatából két dolgot kell megértenünk.

    • Először azt, hogy a kovász nem azonos a tésztával, mert a kovász és a tészta két dolog.

    • Azután pedig azt, hogy mivel a régi tészta – vagyis a régi természetünk – egyfajta kovász hatására alakult ki, ezért az új tészta – az új természetünk – is csak egyfajta kovász hatására alakulhat ki.

  • Sokan gondolkodnak úgy, hogy az újjászületéssel csak a cselekedetek változnak meg, a szív azonban hajlamaival és kívánságaival együtt megmarad a régi állapotban.

    • Mivel azonban a tészta átalakulása belül történik, ezért Pál üzenetéből azt kell megértenünk, hogy az új tésztává válásunknak belül, a szívünkben kell elindulnia.

    • “Sokan megkísérlik a reformot, változtatnak egyik-másik rossz szokásukon, remélik, hogy ily módon keresztényekké lehetnek. Csakhogy rossz helyen kezdik; a munkának a szívben kell kezdődnie.” (KP 52)

    • “Akik a Szentléleknek alárendelik, átadják magukat, új életelvet fogadnak magukba; Isten elmosódott képmása alakul ki ismét bennük.” (KP 56)

    • “A liszthez vegyített kovász belülről hat kifelé, és így alakítja át a tésztát. Isten kegyelmének munkája a szív megújulása, ahogy átformálja életünket. Külső változások nem elegendők, nem hozhatnak Istennel összhangba.” (KP 55)

II. A zsenge kéve bemutatása

1. A kovásztalan kenyerek ünnepének részeként még egy másik ünnepélyes cselekményt is el kellett végezni.

  • Az ünnep első “szombatját” követő napon, vagyis húsvét harmadik napján, az aratás első kévéjét bevitték a templomba az Úr elé, bemutatni. III. Móz. 23,10-11.

  • Az első érett kalászok kévéje záloga volt az utána következő aratásnak.

    • Palesztinában a gabona aratása az árpával kezdődött a (peszah) kovásztalan kenyerek ünnepén, és a búza aratásával végződött a hetek ünnepén.

2. Pál apostol bizonyságot tesz arról hogy ez a zsenge kéve Jézus Krisztus előképe volt. I. Kor. 15,20-23.

  • Ahogy az első kéve záloga volt az aratásnak, azonképpen Krisztus feltámadása is záloga az igazak feltámadásának.

  • Egy csodálatosan szép jelkép volt ez, amely már évszázadokkal előbb hirdette, hogy a Messiás a halála után harmadnapon feltámad, hogy zsengéje legyen azoknak, akik belé vetet hittel haltak meg.

3. A zsenge kéve bemutatása jelképének kettős jelentése is van.

  • Elsősorban a Jézus Krisztus feltámadása utáni első útját szimbolizálta, amikor az Atyához ment. Jn. 20,17.

    • Ennek az eseménynek a szombat után következő napon kellett megtörténni. III. Móz. 23,11. Lk. 24,1-3.

    • Az Úrnak, vagyis Isten előtt kellett azt bemutatni, “hogy kedvesen fogadtassék érettetek”.

  • Másodsorban: amikor Krisztus feltámadt a sírból, azért ment fel az Atyához, hogy az elfogadja Őt érettünk való váltságul.

    • Vagyis amikor az Atya elfogadta Jézus áldozatát, akkor bennünket fogadott el Őbenne.

4. Miután az Atya elfogadta Krisztus áldozatát, Jézus újra visszajött erre a Földre, újra otthagyta az angyalokat és a többi világok lakóit.

  • “Csodálkozunk azon, Krisztus hogyan is hagyhatta el a mennyei dicsőségét, és térhetett vissza a Földre, ahol csak gyalázatban és gáncsoskodásban volt része. Ám csodálatos a szeretet hatalma! Itt a Földön bánkódó követői annyira drágák voltak neki, hogy az egész Menny imádata sem tudta Őt visszatartani, tehát visszatért, hogy megvigasztalja és felvidámítsa szívüket.” (S. N. Haskell)

5. A zsenge kéve bemutatása egy másik történelmi eseményre is előremutatott.

  • Ez a szertartás a halottak közül feltámadt igazak egy csoportjának a bemutatását is jelképezte.

    • Ezért is kellett egy kévét, azaz egy köteget bemutatni az Úr előtt, nem pedig csak egy szál kalászt.

    • Ezek az igazak a minden korból való szentek voltak, akik Jézussal együtt támadtak fel. Mt. 27,52-53.

    • Amikor Jézus végleg eltávozott tanítványai közül és elhagyta a Földet, akkor ezeket a feltámadott szenteket magával vitte a Mennybe. Ef. 4,8.

  • A feltámadottaknak ez csoportja, mint Jézus hatalmának a zsengéi mentek vele.

  • A zsengekéve, mint jelkép, még azt is jelenti, hogy a nagy aratásban, a végső begyűjtésben csak azok részesülnek, akik Jézus Krisztusban készek eggyé válni.

III. A hetek ünnepe

1. A következő ünnepet a zsenge kéve bemutatásának napjától kellett számítani.

  • “Attól a naptól, amelyen beviszitek a meglóbálni való kévét, számláljatok hét hetet, egészek legyenek azok.”

  • “A hetedik hétre következő napig számláljatok ötven napot, és akkor járuljatok új ételáldozattal az Úrhoz.” III. Móz. 23,15-16.

    • Ezért ezt az ünnepet a hetek ünnepének nevezték, amely azonos az általunk pünkösdként ismert ünneppel.

2. Ahogy a meglóbált kévék az aratás kezdetét jelentették, akként a pünkösd pedig az aratás végén következett.

  • Ebből az időből negyven napot a tanítványaival töltött Jézus itt a Földön, ezután pedig a feltámadott szentekkel együtt felszállt a Mennybe.

  • Csodálatos volt ez a bevonulás. Zsolt. 24,7-10.

    • Jézus vezette hatalmának zsengéit.

    • Mialatt Isten városához közeledtek, a kíséretükben levő angyalok kérték, hogy a kapuk táruljanak fel, hogy a dicsőség Királya bevonulhasson rajtuk.

    • Jézus győztes hadvezérként tért vissza a Mennybe, és magával vitte győzelmének bizonyítékait, és bemutatta őket az Atyának.

3. Minden dicsőség és fény közepette sem feledkezett el Jézus földi tanítványairól, akik a tíz nap alatt szívük őszinte vizsgálatával várták az általa megígért ajándékot, a Szentlelket. Csel. 2,1-4.

  • A szentlélek kitöltésének jelentőségéről Péter apostol csodálatos erővel tett bizonyságot.

    • “Annakokáért az Istennek jobbja által felmagasztaltatván, és a megígért Szentlelket megnyervén az Atyától, kitöltötte ezt, amit ti most láttok és hallotok... Bizonnyal tudja meg azért Izraelnek egész háza, hogy Úrrá és Krisztussá tette Őt az Isten.” Csel. 2,33. 36.

  • A pünkösdnapi megnyilatkozás a tanítványok számára annak bizonyítéka volt, hogy Jézust az Ő felkentjévé avatta az Isten.

    • “A Lélek kiárasztása pünkösd napján, a Menny üzenete volt arról, hogy a Megváltó ünnepélyes felkenettetése megtörtént, Ígérete szerint elküldte a Szentlelket a Mennyből annak jeléül, hogy immár mint pap és király, Övé minden hatalom Mennyen és Földön, és Ő népének felkentje.” (AT 26)

  • Erről az ünnepélyes felkenettetésről prófétált Dániel próféta is. Dán. 9,24/b.

    • Dániel a történelem idősíkjába is elhelyezi ezt az eseményt.

    • Elmondta, hogy addig nem jár le a zsidó nép számára adott kegyelemidő, amíg ez az ünnepélyes felkenetés meg nem történik.

4. A szentírás az aratáshoz hasonlítja azt, amikor az emberekben a hallott Ige beérik, és alkalmassá válnak arra, hogy Isten gyermekei közé gyűjtessenek.

  • Jézus mennybemenetele után, pünkösdkor történt a Szentlélek kitöltetése, amelynek eredményeként az evangélium magvetésének első nagy aratása megtörtént.

  • Vagyis tömegek értek be egyszerre.

    • Ötezer, majd háromezer ember keresztelkedett meg egyszerre, egy nap alatt.

5. Ezen a napon, azaz Pünkösd napján, két kenyeret kellett vinni az Úr elé, amelyeket már az új búzából kellett elkészíteni. III. Móz. 23,17.

  • Bizonysága volt ez annak, hogy nem hiábavaló volt a magvetés, beérett a gabona és elkezdődött annak learatása.

  • Ez a szimbolikus cselekmény annak jelképe volt, hogy Jézus magvetésének az aratása is elérkezett.

    • A sok ezer ember megtérését jelképezte a két kenyér.

    • Ugyanakkor garanciája volt az elkövetkezendő korszakok nagy aratásának is.