|
|
|
|
“Lássátok milyen nagy szeretetet adott nekünk az Atya, hogy Isten fiainak neveztetünk!... Szeretteim, most Isten gyermekei vagyunk...”
“Valakik pedig befogadák Őt, hatalmat ada azoknak, hogy Isten fiaivá legyenek, azoknak, akik az Ő nevében hisznek.” Ján. 1,12.
Ezek az isteni ígéretek nem a jövő időre vonatkoznak, de nem is függnek semmilyen feltételtől sem.
Csak el kell fogadni, mint az isteni szeretet ajándékát.
Rendkívül boldogító érzés azzal a tudattal élni, hogy a világmindenség teremtő Istene gyermekévé fogadott.
Akiben valóban él az istenfiúság reménysége, az szeretne mindjobban hasonlóvá válni ahhoz, Aki biztosította részére ezt a lehetőséget.
Ha ezzel a tudattal éljük az életünket, akkor nem az a fontos, hogy mi mit tartunk jónak, hanem az, hogy Jézus mit tart fontosnak.
Az istenfiúság tudattal rendelkező ember nem érzi jól magát a régi életszokások között.
Mivel Isten Fiának életét szeretné élni, ezért ezzel egy időben nem élheti a saját régi életét is.
A kétfajta élet teljesen kizárja egymást, - mindig csak az egyiket lehet élni, és ő hatalmat kapott Jézustól arra, hogy az új életet élhesse.
Szeretne mindjobban megtisztulni, hogy az istenfiúság ne csak egy jogi helyzet legyen számára, hanem egy saját belső lelki állapot is.
Isten, a mi Atyánk nem tud megelégedni azzal, hogy mi újjászülettünk egy új életre.
Miként a földi szülők is azt várják és figyelik, hogy miként fejlődik és növekszik gyermekük, akként várja ezt tőlünk is a mennyei Atyánk.
A növekedés elmaradása minden esetben valamilyen betegség következménye és jele, akár a testi, akár a lelki életben.
Ahol viszont egészséges élet van, ott növekedés és fejlődés figyelhető meg.
“Mint most született csecsemők, a tiszta, hamisítatlan tej után vágyakozzatok, hogy azon nevekedjetek.” I. Pét. 2,2.
Ez azt jelenti, hogy a minden emberi torzítástól mentes isteni Ige legyen a lelki életünk tápláléka.
“Mert lesz idő, amikor az egészséges tudományt el nem szenvedik, hanem a saját kívánságaik szerint gyűjtenek maguknak tanítókat.” II. Tim. 4,3.
“Mint engedelmes gyermekek, ne szabjátok magatokat a ti előbbi kívánságaitokhoz, amelyek tudatlanságotok alatt voltak bennetek.” I. Pét. 1,14.
“Kikerülvén a romlottságot, amely a kívánságban van e világon.” II. Pét. 1,4.
Lelki növekedésünk legfontosabb eszköze az Isten Igéje, mert a lelki élet legfőbb táplálékát találjuk meg benne. Mát. 4,4.
“A teljes írás istentől ihletett, és hasznos a tanításra, a feddésre, a megjobbításra, az igazságban való nevelésre. Hogy tökéletes legyen az isten embere, minden jó cselekedetre felkészített.” II. Tim. 3,16-17.
Isten személyesen szól hozzánk a Biblián keresztül.
Feltárja és megismerteti velünk a legrejtettebb gondolatainkat és bűneinket is.
“Mert az Istennek beszéde.... elhat a szívnek és léleknek, az ízeknek és velőknek megoszlásáig, és megítéli a gondolatokat és a szívnek indulatait.” Zsid. 4,12.
Válaszol a senkinek el nem mondott töprengéseinkre és kérdéseinkre.
Eloszlatja félelmünket, bátorít, vígasztal, útmutatást és tanácsot ad.
“Ha szavaidat hallattad, én élveztem azokat; a te szavaid örömömre váltak nékem, és szívemnek vigaszságára.” Jer. 15,16.
Az imádság az Isten által biztosított olyan lehetőség, amely által bármikor és bárhol személyesen léphetünk kapcsolatba Vele.
“Az ima a lélek lélegzete, a lelki erő titka.” (Üz.Ifj. 177,1.)
“Az ima kulcs a hit kezében, amely megnyithatja a mennyei tárház ajtaját, ahol a Mindenható végtelen kincseinek forrásai vannak felhalmozva.” (Jé.vez.út: 62,1.)
Az imádságban hatalmas segítők állnak mellettünk.
“A Lélek is segítségére van a mi erőtelenségünknek. Mert azt, amit kérnünk kell, amint kellene, nem tudjuk; de maga a Lélek esedezik mi érettünk kimondhatatlan fohászkodásokkal.” Róm. 8,26.
“Krisztus...., aki az Isten jobbján van, aki esedezik is érettünk.” Róm. 8,34.
Jézus a szőlőtőkéről szóló példázatában mondta el ennek a lényegét. Ján. 15,5-6.
A tőkével való élő összeköttetés nélkül a vesszők elszáradnak.
Külsőleg azonban még az elszáradt vesszőnek is van összeköttetése a tőkével egy bizonyos ideig.
Egy bizonyos idő után azonban minden külső beavatkozás nélkül magától is letörik a tőkéről.
Ugyanez a törvényszerűség található a keresztény ember lelki növekedésében is.
Nem elég a külső látszat, nem elég az, hogy mások úgy tudják rólam, hogy én keresztény vagyok.
Élet csak akkor van a kereszténységemben, ha a tőkével - azaz Jézus Krisztussal - élő közösségben élek.
Jézus nélkül csak látszat kereszténységre képes az ember.
Pál apostol azonban nagyon óv bennünket attól, hogy ilyen legyen a kapcsolatunk, - sőt még azoktól is óv, akik csak ilyen kapcsolatot építettek ki Jézussal. II. Tim. 3,1-5.
Azonosan fogok gondolkodni az élet különböző dolgairól, és azonosan ítélem meg azokat.
Magatartásom és embertársaimhoz való viszonyulásom olyan lesz, mint amilyen Krisztusé volt.
Ugyanazokat akarom ezután cselekedni, mint amiket Ő tett.
Az egyik osztály az, amelyik nem terem gyümölcsöt, és ezért a gazda idővel lemetszi a tőkéről.
A másik osztály pedig az, amelyik gyümölcsöt terem, de éppen ezért állandóan tisztogatják, hogy még többet teremjen.
Ha a Jézussal való kapcsolatból származó előnyöket csak hivalkodásra használja valaki, annak az élete gyümölcstelenné vált.
Ebben a példában olyan emberekről van szó, akik a Krisztussal való kapcsolatuk által már bizonyos növekedésben részesültek, hiszen vesszőkké fejlődtek, csak éppen gyümölcstermésük nem volt.
A több termés érdekében újra és újra megtisztítja a vesszőket.
A gyümölcstermés érdekében történő tisztogatás több szempontból is szükséges.
Egyes szőlőindák a földön kúsznak, ezért meg kell szabadítani őket azoktól a kapaszkodóktól, amelyek megakadályozzák a vesszőket abban, hogy fölfelé fejlődjenek.
Kapaszkodó indáinkkal nekünk sem a földi dolgokhoz kell ragaszkodnunk, hanem a Menny felé fordulva azokba kapaszkodni, amik a lelki felemelkedésünket segítik elő.
Ugyanakkor viszont a túlburjánzó lombozat a gyümölcstől vonja el az erőt és a táplálékot, és az életadó napfényt.
Ezért azt a káros és csupán csak hivalkodást jelentő lombozatot a jó gazda mindig lemetszi a tőkéről a több gyümölcs érdekében.
A lelki életben viszont minden esetben fájdalmat okoz a megtisztításnak ez a munkája, de tudnunk kell, hogy a tisztító kést az Atya kezeli, és Ő nem dolgozik hanyagul, sem közömbösen.
Jézus azt mondja az evangéliumban; “Teremjetek azért megtéréshez méltó gyümölcsöket”. Luk: 3,8.
Megtéréshez méltó gyümölcs csak a Szentlélek gyümölcse lehet.
“A szőlő gyökeréből áradó nedv szétoszlik a vesszőben, fenntartja a növekedést, létrehozza a virágzást és a gyümölcstermést. Ez áll a Szentlélek életadó erejére is; az Üdvözítőből fakad, áthatja a lelket, újjászül, megtisztítja szándékainkat és hajlamainkat. Még a gondolatokat is alárendeli Isten akaratának, és alkalmassá teszi az embert arra, hogy szent cselekedetek dicső gyümölcseit érlelje.” (Ap.Tört. 233,3.)
A Lélek gyümölcse azonban nem egy vagy több cselekedetből áll, hanem a léleknek egy sajátos állapotát fejezi ki. Gal. 5,22.
Azok a cselekedetek, amik nem a belső lényünkből erednek és indulnak meg, azok sohasem tekinthetők igazi gyümölcsnek, ezért nem is lesz állandó, nem marad meg.
Ahogy a férges gyümölcsöt a legelső szél is lerázza, úgy marad el minden jó cselekedet is az életünkből az első komolyabb akadálynál.
A Lélek gyümölcse a szívben, a belső emberünkben kell kialakuljon, miként azt Jézus példaadó tanításából is megérthetjük.
“Tanuljátok meg tőlem, hogy én szelíd és alázatos szívű vagyok” Mát: 11,29.
Vannak olyan keresztények, akiket karácsonyfa keresztényeknek lehetne nevezni a felmutatott gyümölcseik alapján.
A karácsonyfára ugyanis mindenféle díszt felakasztanak, csakhogy szép és mutatós legyen.
Egy jól feldíszített karácsonyfában még gyönyörködni is lehet.
Ezeknek a felaggatott díszeknek azonban semmi közük sincs magához a fához.
Mert nincs közöttük élő kapcsolat.
A rajta lévő díszek a fa természetétől teljesen idegen anyagok.
Egyes keresztények is magukra raknak sokszor mindent, ami kifelé szépen mutat.
A feltűnő templomba járás, vagy a rendszeres gyülekezeti élet.
A kegyes élet látszatát keltő beszéd és magatartás.
A hivalkodásból történő szociális segítség nyújtás, csakhogy lássák az emberek, hogy mit és mennyit adott.
Az ilyen kereszténységnek semmi köze a Lélek gyümölcséhez, a megnyilatkozó cselekedetük csupán külsőleg felvett gyümölcs lehet.
A belső lényük fájától teljesen idegen természetű a felmutatott gyümölcs.
Úgy gondolják, hogy ez a kötelességük.
Úgy gondolják, ha ezt nem tennék, akkor nem lennének jó keresztények.
Úgy gondolják, hogy az üdvösség részesei csak akkor lehetnek, ha ezeket cselekszik.
Egy dologról azonban teljesen megfeledkeznek.
Ezeknek a látszat-gyümölcsöknek semmi kapcsolatuk sincs Krisztussal, mint az igazi “szőlőtőkével”.
Az ilyen indítékú emberek nem kiszámítottan, nem valamilyen cél érdekében, nem önmagukon erőszakot alkalmazva tesznek valami jót.
Ezek az emberek nem tudnak másként cselekedni, mert nekik ez a természetes, mert bennük Krisztus él.
Ebből a jézusi gondolatból az tűnik ki, hogy ezek az emberek nem valamilyen előre megfontolt szándékból vagy valamilyen spekulációból tették azokat, amiket felsorol előttük Jézus.
De Jézus úgy minősíti ezeket a cselekedeteket, mintha személyesen Ővele tették volna meg.