6.  AZ ISTEN LELKÉTŐL ÚJJÁSZÜLETETT EMBER

I. A Biblia szerinti újjászületés

1. Az újjászületésnek az a képe, amit Jézus használt a Nikodémussal való beszélgetése közben, nem volt ismeretlen fogalom a Jézus korabeli emberek között.

• A keresztény gondolkodásban is nagyon fontos helyet foglal el az újjászületéssel kapcsolatos tanítás.

2. Jézus szavaiból kitűnik, hogy kétféle módon kell az újjászületésnek megtörténni az emberek életében: “víztől és Lélektől”.

• Jézus ezzel nem a sorrendiséget határozta meg, hanem csak az ember szükségletéről beszélt.

• Az ember érdekében ugyanis mindkét módon meg kell történni az újjászületésnek.

• Az újjászületésnek ez a folyamata törvényszerűségeiben teljesen olyan, mint a testi megszületés folyamata.

• Először a Lélektől való fogantatásnak kell megtörténni a szív mélyén láthatatlanul.

• Azután pedig a mindenki számára látható megszületésnek a víz által.

• Ez a kétféle születés tekinthető úgy, hogy a Szentlélek kezdi el bennem az újjászületést, és nekem kell befejeznem a keresztség által a vízben.

• De tekinthetjük és értelmezhetjük más megvilágításban is.

• A Szentlélek kezdi el bennem az új élet megteremtését.

• Az élő víz, vagyis az Isten Igéje által pedig a lelki növekedésünk és fejlődésünk munkálásában befejeződik. Ján. 4,10.  7,37.  Mát. 5,6.

3. Az újjászületésnek az a formája, amiről Jézus beszélt, nem mehet végbe csupán emberi erőfeszítésre.

• Ezért az újjászületett emberről egy nagyon különös dolgot állít a Biblia.

• “Valakik pedig befogadák Őt, hatalmat ada azoknak, hogy Isten fiaivá legyenek; azoknak, akik az Ő nevében hisznek; Akik nem vérből, sem a testnek akaratjából, sem a férfiúnak indulatjából, hanem Istentől születtek.” Ján. 1,12-13.

• Ez a Lélektől való újjászületés bizonyos vonatkozásban hasonlít ahhoz, mint amikor a Megváltó Betlehemben megszületett.

• A mennyei küldött azt mondta Máriának, Jézus anyjának:

• “A Szentlélek száll tereád, és a Magasságosnak ereje árnyékoz meg téged, azért ami születik is szentnek hívatik; Isten Fiának.” Luk. 1,35.

4. A Biblia tanítása szerint az újjászületésünk által indul meg bennünk az a folyamat, aminek célja, hogy Jézushoz, az Isten Fiához hasonló életet hozzon létre bennünk.

• Éppen ezért egy kis átfogalmazással a mi lelki születésünkkel, azaz újjászületésünkkel kapcsolatban is elmondható az, amit az angyal mondott Máriának.

• A Szentlélek száll reánk, és a Magasságosnak ereje árnyékoz meg bennünket akkor, amikor ez az esemény történik velünk és bennünk, aminek eredményeként az újjászületésünk csodája valósul meg.

• Ami ennek eredményeként akkor megszületik bennünk, az szintén szentnek hívatik, és ugyanúgy Isten fiának van tekintve.

• Többek között ezért is nevezi a Biblia az újjászületett embereket Isten szentjeinek és Isten fiainak.

5. Amikor az újjászületés folyamatának elindítása érdekében a Szentlélek birtokba veszi az embert, akkor egészen különös dolgokat él át.

• Mivel a bűn világában élő embernek megromlott és eltompult a gondolat és érzelem világa, önmagától az Isten dolgait felfogni és megérteni nem képes, ezért Isten világosságot gyújt minden emberben az arra alkalmas pillanatban. I. Kor. 2,14. II. Kor. 4,16/a. Eféz. 1,18/a.

• Ebben az isteni világosságban látjuk meg az életünket és a bűnt olyannak, ahogy az Isten látja azt, és ismerjük fel az Isten által kínált életnek az igazi értékét és szépségét.

• Annak érdekében, hogy a felismert bűnökhöz ne akarjunk tovább is ragaszkodni, ezért ellenséges érzést támaszt bennünk a bűnnel és a bűn Szerzőjével szemben, így teljesítve be az ősevangéliumban adott ígéretét. I. Móz. 3,15.

• A Szentléleknek ez a munkája a lelkiismeretünkön keresztül nyilatkozik meg, ami ettől fogva vádol bennünket, amikor a bűnt akarjuk tenni.

• Mivel a bűn és a Sátán rabszolgaságában élő ember nem rendelkezik az Isten országa felé való választás lehetőségével, ezért Isten a megszólításunk pillanatában visszaadja a szabad akarati választás lehetőségét. II. Pét. 2,19/b. Róm. 8,7/b.

• Az Isten munkálja bennünk azt, hogy újra lehetőségünk legyen a jó választására. Fil. 2,13. II. Pét. 1,3.

• A régi életétől szabadulni akaró ember nem maradhat mindig csupán a döntés és az elhatározás szintjén, ezért a meghozott döntés végrehajtásához, a megvalósításhoz is erőt és hatalmat ad Isten. Ján. 15,5/b. 1,12. Zsolt. 51,12.

• Csak ezzel az erővel leszünk képesek megmaradni az Isten melletti döntésünk állapotában, és folyamatosan cselekedni azt, ami kedves Isten előtt.

6. Az újjászületésnek ez a folyamata nem egységes módon és körülmények között zajlik le minden emberben.

• Miként a földbe vetett magok sem azonos időben és módon kelnek ki, akként az újjászületésünket is különböző módon éljük meg.

• Vannak, akik nagyon látványosan élik át, minden részletére aprólékosan vissza tudnak emlékezni.

• Mások viszont csak azt tudják, hogy megtörtént, de hogy mikor és hogyan, arra nem emlékeznek.

II. Az új ember helyzete és körülménye

1. Nagyon sokszor egymástól teljesen eltérő módon értelmezik az új ember fogalmát, és ebből következik, hogy egyesek téves következtetésre jutnak.

• Vannak, akik azt gondolják, hogy az újjászületéskor az ember teljesen újjászületett, mindenestől.

• Ezt a látásukat esetenként arra a bibliai kijelentésre alapozzák, amit Pál apostol ír a korinthusiaknak.

• “Azért ha valaki Krisztusban van, új teremtés az; a régiek elmúltak, ímé újjá lett minden.” II. Kor. 5,17.

• Mások viszont úgy értik az újjászületés kérdését, hogy az emberben valami új dolog született meg, amely az Istennel való közösség által fejlődni képes bennünk, és így kiteljesedni a teljes lényünkben.

• Éppen ezért van szükség arra, hogy az újjászületett belső emberünk “hatalmasan megerősödjön bennünk a Lélek által”. Eféz. 3,16/b.

• Eközben pedig a régi bűnös természetünk folyamatosan elerőtelenül, annak függvényében, amilyen mértékben az új lelki természetünk erősödik. Róm. 6,6.

• Mindez persze attól függ, hogy melyiket tápláljuk, az ó emberünket, vagy az új emberünket?

2. A két természetnek ezt a küzdelmét Pál apostol más helyen egy ruhacseréhez hasonlítja.

• “Levetkezzétek ama régi élet szerint való ó embert...” Eféz. 4,22.

• “Felöltözzétek amaz új embert... valóságos szentségben.” Eféz. 4,24.

3. Ezek az igei gondolatok két nagyon fontos dolgot jelentenek ki.

• Egyrészt azt, hogy ez a művelet nem az újjászületés előtt történik meg, hanem az újjászületett állapotában kell az embernek részt vállalnia belőle.

• Ebből következően az újjászületett embert még nem tekinthetjük abszolút értelemben szent lénynek, hiszen vannak még levetkezni való dolgai.

• Másrészt viszont azt is jelenti, hogy az újjászületett emberben együtt él a két természet, a régi és az újonnan született.

• Ez az együttélés viszont állandó harcot és küzdelmet jelent.

• De ez a küzdelem nem a másik természet megváltoztatására irányul, hanem a levetkezésére, vagyis a legyőzésére és elpusztítására.

4. Pál apostol azt is részletezi, hogy a két természet milyen módon él együtt és küzd egymással bennünk. Róm. 7,18-25.

• Az újonnan született belső emberünkről azt mondja:

• Már gyönyörködik az Isten törvényében. 22. vers

• Az új gondolkodásmóddal (elmémmel) már az Isten törvényének szolgál. 25. vers

• Már meg van benne az akarás a jó cselekvésére. 18. vers

• A régi természet (ó ember) ellenállása miatt azonban:

• Még nem mindig tudja azt a jót tenni, amit szeretne. 19. vers

• Még sokszor nem találja meg azt, hogy miként vigye véghez azt a jót, amit pedig gyönyörűségesnek talál. 18. vers

• Ezért még sokszor a régi bűnöket cselekszi, pedig már gyűlöli azokat. 23. vers

5. Vigasztaló viszont az a tudat, hogy ennek a küzdelemnek a fordított változata is működik.

• Mert a test bűnös cselekedeteit is meg lehet öldökölni az újjászületett lélek készségével és a Szentlélek segítségével. Róm. 8,13/b.

• Ez a nemes küzdelem történik a megszentelődés folyamata alatt.

• Az újabb és újabb bűnök legyőzésével öljük meg és tesszük erőtelenné az ó-emberünket.

III. Az Istentől született ember és a bűn

1. János apostol az Istentől született emberről egy nagyon fontos dolgot mond ki. I. Ján. 5,18.

• Az Istentől született ember nem vétkezik.

• Annyira megőrzi magát, hogy még a gonosz sem illeti őt.

2. Ha ennek a versnek a megállapításait a teljes emberre vonatkoztatjuk, akkor bele bonyolódunk János apostol levelének az üzenetébe.

• János ugyanis többféle módon is cáfolja azt, hogy a teljes emberre kellene vonatkoztatni az előbbi kijelentését.

• Azt mondja, hogy a Jézus világosságában járó, vagyis az újjászületett embernek még meg kell megtisztulnia Jézus vérében minden bűneiből. I. Ján. 1,7.

• Az újjászületett embernek tehát még van mitől megtisztulnia.

• Az előzőből következik, - ha valaki azt mondja, hogy nincsen bűn benne, akkor saját magát csalja meg, és még az igazság sincsen benne, mondja az apostol. I. Ján. 1,8.

• Eszerint csak abban az újjászületett emberben él Isten igazsága, aki a Szentlélek világosságában már folyamatosan felismeri azokat a bűneit, amiktől Jézus vére által tisztulást kell nyernie.

• Ezért a Biblia írói egyáltalán nem zárják ki annak lehetőségét, hogy egy ember akkor is vétkezhet, amikor már Isten gyermekeként van számontartva. I. Ján. 2,1. Préd. 7,20. Péld 20,9.

• Isten azért mondja el ezeket az üzeneteit, hogy ilyen esetekben se csüggedjünk el, hiszen van szószólónk az Atyánál, az igaz Jézus Krisztus.

3. Ha viszont ez így van, akkor hogyan tehetett János mégis olyan kijelentést, hogy az Istentől született ember nem vétkezik, még a gonosz sem illeti őt?

• Mindenek előtt azt kell tisztán látni, hogy az újjászületés nem a teljes lényemet érintő változás, hiszen az ó-emberem sohasem fog megváltozni, hanem csak folyamatosan elgyengül, és a végén esetleg meghal.

• Ugyanakkor azt is szem előtt kell tartani, hogy az újjászületéssel egy új élet született meg bennem, és ez az új élet az Istennel való közösség függvényében növekedni, fejlődni és megerősödni képes napról-napra. Eféz. 3,16/b. II. Kor. 4,16/b.

4. Pál apostol leveleinek az egyik legbátorítóbb evangéliuma az, hogy az újjászületésen átesett embert Isten minden esetben a benne lévő új emberrel azonosítja mindaddig, amíg az új ember él benne.

• Ezért mondhatta ki Pál a levelében, hogy “most azért már nem én cselekszem azt, hanem a bennem lakozó bűn”, amely még a meglévő ó-emberem által van jelen bennem. Róm. 7,17.

• “Ha pedig én azt cselekszem, amit nem akarok, nem én mívelem már azt, hanem a bennem lakozó bűn.” Róm. 7,20.

• Ha ugyanis az akaratom már nincs benne a bűn cselekvésében, akkor már “nem azt teszem, amit akarok” ha mégis vétkezek, ezért Isten nem is tulajdonítja nekem az elkövetett bűnt, nem azonosít vele.

• Isten az általa teremtett, az újonnan született belső emberemmel azonosít engem, ami viszont sohasem vétkezik.

• A bűnt minden esetben a még meglévő ó-emberem követi el, ha erősebbnek bizonyult az új-emberemnél, mivel meggyengült a Jézussal való kapcsolatom.

5. Mindezekből azt a következtetést lehet levonni, hogy a bűnbánatunkat képező bűn nem annyira az elkövetett cselekménnyel kapcsolatos, hanem sokkal inkább az a bűnünk, amit nem tettünk meg.

• Elmulasztottuk a Jézussal való élő kapcsolatunk ápolását és megtartását.

• Mivel pedig Jézus nélkül semmit sem tudunk tenni, ezért törvényszerűen a még meglévő ó-emberünk kerül felülre bennünk.

6. Ellen White a következőket írja bátorításként azoknak, akiket Sátán szeretne elcsüggeszteni azokkal a bűnökkel, amiket már az újjászületésük után követtek el.

• “Vannak, akik noha érezték már Krisztus megbocsátó szeretetét, és őszintén Isten gyermekei kívánnak lenni, de ismerik jellemük fogyatékosságát és életük bűnös voltát, mégis kételkednek abban, hogy valóban megújította-e szívüket a Szentlélek. Ezeknek szeretném odakiáltani: ‘Ne ingadozzatok, ne essetek kétségbe! Gyakran kell még térdre borulnunk, gyakran fogunk még Krisztus lábainál bűneink és fogyatkozásaink felett sírni, mindazonáltal nem szabad elcsüggednünk. Sőt, még ha Sátán földre teper is bennünket, Isten akkor se taszít és feled el minket. Nem! - hiszen Krisztus az Isten jobbján ül és képvisel bennünket!” ...

• “Minél bensőbb érintkezésbe lépünk Jézussal, annál nyilvánvalóbb lesz saját bűnös voltunk: látásunk megtisztul, felismerjük fogyatkozásainkat, az Ő tökéletes jellemének éles ellentéteként. Ez a legfőbb bizonyítéka annak, hogy Sátán csalásai elvesztették erejüket és felébredt bennünk Isten Lelkének éltető ereje.” (Jéz. Vez. út: 43-44.)

7. Mindezek után még az a kérdés szorul tisztázásra, hogy miként lehetséges az, hogy az Istentől született ember nem vétkezik?

• János apostol azzal magyarázza ezt a helyzetet, hogy azért nem vétkezik, “mert benne marad annak magva ....mivelhogy Istentől született”. I. Ján3,9.

• Ez az isteni mag viszont romolhatatlan, vagyis a bűn nem tud ártani neki, nem tudja úgy megrontani, hogy bűnt kövessen el, mivelhogy az Istenből való. I. Ján. 1,13. I. Pét. 1,23/a.

• Minden mag génjeiben hordozza azokat a paramétereket, amelyek meghatározzák, hogy mivé válhat és fejlődhet.

• Ezért minden mag vagy kifejlődik arra az állapotra, amit génjeiben hordoz, vagy elsorvad és elpusztul.

• Ezért az uborka magból sohasem lesz borsmenta, miként az isteni magból született új ember sem fog bűnt elkövetni sohasem, mivel más a természete.

• Az isteni magból született új ember nem fog megromlani csupán attól, hogy bennem, a bűnös emberben kezdte meg az új életet, és bennem fejlődik gyümölcstermővé.

• “Vegyétek eszetekbe a mező liliomait, - mondotta Jézus - ‘mimódon növekednek’. A sötét, hideg földből vagy a folyók medrének iszapjából bújnak elő, bimbóznak és illatoznak.” (G.H.B. 99,2.)

8. Ezzel kapcsolatosan felvetődik az a kérdés is, hogy mit kell érteni ez alatt a mag alatt, és a Biblia ilyen vonatkozásban is segítségünkre van, hogy ezt az isteni magot azonosítani tudjuk.

• Már az ősevangéliumban is említés történik egy magról, aki által szabadulást nyerhet az emberi család a bűn hatalmából.

• Az asszonynak ez a magva az eljövendő Megváltóra utal.

• János apostol pedig úgy beszél Jézusról, hogy nekünk be kell fogadnunk Őt a szívünkbe ahhoz, hogy Isten fiai lehessünk. Ján. 1,12.

• A befogadás által történik meg bennünk az Istentől való születés.

• Mivel pedig ettől kezdve Isten engem a bennem megszületett új emberrel azonosít, ezért mondja Pál, hogy “élek többé nem én, hanem él bennem a Krisztus”. Gal. 2,20.

• Ezért van az, hogy Sátán az asszony “magvából valók”-ra haragszik, és ellenük indítja el hadjáratát. Jel. 12,17.

9. Jakab apostol szerint viszont ez az isteni mag az Isten Igéjét is jelképezi. Jak. 1,18.

• Amikor ez a mag, az isteni Ige bele kerül az életünkbe, akkor átjárja az egész lényünket, és ezáltal szül és formál újjá bennünket. Zsid. 4,12.

10. János üzenetének summázataként azt mondhatjuk:

• Az újjászületéskor nem én születek újjá teljes mivoltomban, hanem csak egy új élet születik meg a belső lényemben, Isten teremtő műveként.

• Isten azonban ettől kezdve ezzel a belső új-emberünkkel azonosít bennünket, ezért nem tulajdonítja nekünk azokat a cselekedeteket, amelyek csak az ó-emberünk nyomására lettek elkövetve, de akarati szinten nem azonosultunk vele.

• Az új-ember akarati döntése sohasem egyezik meg a bűnnel, ezért az elkövetett bűnök sem tulajdonítható neki.

• Mivel az Istentől született belső lényünk sohasem járul hozzá a bűnhöz, mert Istenből való, ezért mondja János, hogy az újjászületett ember sohasem vétkezik, azt még érinteni sem tudja a gonosz.

• Ez az állapot viszont csak akkor tartható fenn, ha megfelelő táplálékról gondoskodunk a belső új-emberünk fejlődéséhez és növekedéséhez.

11. Ennek az üzenetnek a hátterén Pál apostol egy nagyon gyakorlatias tanulságot von le és ajánl megtanulásra: “azért mi ezentúl senkit sem ismerünk test szerint”. II. Kor. 5,16/a.

• Komoly tanító lecke ez számunkra is; - tudjuk úgy látni és elfogadni egymást mi is, ahogyan Isten teszi ezt mivelünk.