Mindeneknek mindenné lettem

I. Bevezetés II. A törvényhez viszonyulás III. A hitben erőtelenség

 

Tartalomjegyzék

Összesítőlap

Főoldal

I. Kor. 9,19-23.

I. Bevezetés

1.     Milyen alapelvet állít fel Pál apostol az eredményes misszió-munka végzésével kapcsolatban?

    „Noha mindenkivel szemben szabad vagyok, magamat mindenkinek szolgájává tettem, hogy a többséget megnyerjem.” 19. vers

2.     Milyen csoportosításba sorolja Pál azokat az embereket, akikért mindent meg akar tenni, hogy megnyerje őket?

     Zsidók                                  Pál talán nem volt zsidó?

     Törvény alatt valók           Akik bűnt követnek el

    Törvény nélkül valók        Törvény taposók

    Erőtelenek                           Hitükben és a megvalósításban gyengék

3.     Pál azt mondja, hogy „zsidóknak zsidóvá lettem”, de miért mondta ezt, amikor ő korábban is zsidó volt, sőt még hivalkodott is ezzel?

    „Izráel nemzetségéből, Benjámin törzséből való vagyok, zsidókból való zsidó, törvény tekintetében farizeus” Fil. 3,5.

    Ez a kijelentése inkább a zsidókra jellemző gondolkodásra és az Isten dolgaihoz való viszonyulásra vonatkozó kijelentésnek szánta.

   –   Ez azt jelentette számára, hogy keresztényként is igyekezett a zsidó környezetben az ő elvárásaik szerint viselkedni, amennyire ezt a keresztény hite megengedte.

    –   De nem úgy, mint Péter, akit meg kellett feddjen ezért. Gal. 2,11-14.

4.     A zsidók alatt általában minden zsidót értett, vagy a zsidóknak egy bizonyos csoportját és osztályát?

    Talán elsődleges vonatkozásban még minden zsidóra gondolt.

    –    Ekkor ugyanis önmagát már kereszténynek vallotta.

    Ez a kijelentése ugyanakkor negatív jelentőségű is lehet.

    –    Így jelölve meg a törvényeskedő, a hitét csak külsőségekben gyakorló és megélő embert.

5.     Hogyan lehet a gyakorlatban megvalósítani azt, hogy „mindeneknek mindenné” legyünk, nem kerül ezzel veszélyeztetett állapotba a lelki életünk, és az Istenhez való hűségünk?

    Nem kerül veszélybe, mert ahogy Pál írja, azzal, hogy „a törvény nélkül valóknak törvénynélkülivé lettem”, még nem lettem „Isten törvénye nélkül való”, hiszen „Krisztus törvényében való” vagyok ekkor is. 21. vers

    Ez a viszonyulás sokkal inkább azt kell jelentse, hogy ne az elítélés és a kárhoztatás lelkületével közeledjünk a megmentésre szoruló emberhez, ne bírálni és kritizálni akarjuk az életét és a tetteit, hanem az „örökkévaló evangélium” üzenetével próbáljuk megmenteni.

    –   Legyen tanító lecke számunkra Pál apostolnak a példája, aki az athéni pogányokat szerette volna Jézushoz vezetni. Csel. 17,16;  22-23.

    Amikor igyekszünk „mindeneknek mindenné” lenni, akkor nem a különbözőségeinket élezzük ki a másik emberrel való beszélgetésünkben.

     –   Nem jelenti a hitünk megtagadását az, ha nem mindjárt kezdjük a szombatról való bizonyságtételünkkel, vagy a katolikusok között nem térünk rá azonnal a fenevadról való ismeretünk és hitünk megvallására.

    Először legyünk „mindeneknek mindenné”, azért, „hogy minden módon megtartsunk némelyeket”.

     –   Ennek érdekében először a szívét kell megnyerni az embereknek, és majd csak azután az értelmét.

   –   „Pált mennyei légkör övezte. Akivel csak érintkezett, megérezte Krisztussal való közösségének hatását. Az általa hirdetett igazságot saját élete szemléltette; ez adott meggyőző erőt prédikációinak. Ebben rejtik az igazság hatalma. A megszentelt élet mesterkéletlen, öntudatlan befolyása a legmeggyőzőbb prédikáció a kereszténység mellett. Érvelések, minél kevésbé cáfolhatók, annál nagyobb ellenállást idézhetnek fel; azonban az istenfélő életmód olyan hathatós példaadás, melynek teljesen ellenállni lehetetlen.” (AT. 418,2.)

II. A törvényhez viszonyulás

1.     Amikor arról beszél, hogy „a törvény alatt valóknak törvény alatt valóvá” lett, akkor ezt kikre értette, és ezt negatív vagy pozitív jelzőnek szánta?

      Pálnak ez a kijelentése azokra vonatkozhatott, akik ismerték a kinyilatkoztatott törvényt, de az életük nem volt összhangban annak előírásaival.

   –   „Amit a törvény mond, azoknak mondja, akik törvény alatt vannak.” Róm. 3,19.

      A törvény alatti állapotból ki lehet szabadulni hit által, a megváltás ugyanis kimondottan a törvény alatt lévők megváltására jött létre.

   –   Mert „a törvény Krisztusra vezérlő mesterünkké lett, hogy hitből igazuljunk meg”. Gal. 3,24.

      Amikor viszont a törvény nevelő munkája nem ér célt, akkor megmarad a törvény alatti állapot, vagyis a törvény által elítélt állapot érvényesül a kegyelmet elutasító ember felett.

2.     Amikor Pál a „törvény alatti” állapotról beszél, akkor melyik törvényre gondol?

      Ez a kérdés kissé összetettebb annál, mintsem hogy minden bevezetés nélkül lehessen rá válaszolni.

      Mivel Pál sokféle törvényről ír a leveleiben, és nagyon ritkán nevezi meg, hogy melyikre gondol, ezért nem lehet egyszerűen eldönteni és válaszolni.

   –   A különböző törvény alattiság állapota ugyanis nagyon különbözik egymástól, mert teljesen más a természete, és mások a következményei is.

      Néhány példát sorolok fel a Pál apostol által említett törvényekből:

   –   Isten örök erkölcsi törvénye, a Tízparancsolat. Róm. 7,6-7. 12.

   –   A ceremoniális törvény, ami a templomi és az áldozati rendtartás cselekményeit szabályozta. Gal. 3,23-25;  4,21.

   –   A polgári életet szabályozó törvények. Róm. 7,1-2.

   –   A Jézus Krisztusban való élet törvénye, amely szabadító és uralkodó hatalom szeretne bennünk lenni. Róm. 8,2/a.

   –   A bűn és a halál törvénye, amely a tagjainkban van. Róm. 7,23/b. 8,2/b.

      Ezek után vizsgáljuk meg azt, hogy mit jelent törvény alatt lenni, milyen módon nyilvánult ez meg a gyakorlati életben.

3.     Hogyan és milyen módon nyilatkozott meg „a ceremoniális törvénnyel” kapcsolatban a törvény alatti állapot?

      Pál idejében a ceremoniális törvény alatt lenni azt jelentette, hogy az illető a lelkiismerete szerint nem tudott elszakadni azoktól a vallásos cselekményektől, amiket a ceremoniális törvény írt elő.

   –   Az így gondolkodó emberek nem tudták megérteni és hit által elfogadni, hogy Krisztusban már beteljesedett és eljött az a Szabadító, akire az általuk bemutatott összes áldozatok előre mutattak.

   –   Ezért kellett Pálnak levelet írni a Galáciai gyülekezethez, mert ők egy idő után visszatértek a korábbi ceremoniális törvények szerinti vallásos cselekményekhez. Gal. 3,1-3.

    –   Később még azt is elmondja előttük, hogy ti „törvény alatt akartok lenni”, mert nem akartak ennek a törvénynek a hatálya alól felszabadulni. Gal. 4,21.

      A korinthusi levélben felmerülő húsevési probléma is ennek a hátterén bontakozott ki. 1Kor. 8. és 10. fejezetek

   –   Ebből következően az egyik csoport már nem volt a törvény alatt, a másik viszont még igen, mert őket még ennek a törvénynek az előírásai irányították.

4.     Milyen módon nyilatkozik meg az, ha valaki még „a bűn és a halál törvénye alatt” van, amely a tagjainkban van?

      Pál apostol erről az állapotról beszél a Rómaiakhoz írott levelének a hetedik fejezetében.

   –   Itt mondja el, hogy az ember belső természetében a bűn uralma miatt olyan törvényszerűségek működnek, amiket nem tud könnyedén és azonnal átírni magában.

   –   Ezek a törvényszerűségek sokszor még a szándékok és az akarat ellenére is meghatározzák az emberek tetteit,

   –   „Mert nem a jót cselekszem, amelyet akarok, hanem a gonoszt cselekszem, melyet nem akarok” Róm. 7,19.

      A tagjainkban lévő törvény uralma alól csak az Isten kegyelme szabadíthat meg.

   –   Ezzel kapcsolatosan lehet alkalmazni Pálnak az egyik ide vonatkozó kijelentését: „Ha azonban a Lélektől vezéreltettek, nem vagytok a törvény alatt Gal. 5,18. –  lásd még: Róm. 8,4-6.

   –   Pál azt írja saját tapasztalataként, hogy „a Jézus Krisztusban való élet lelkének törvénye megszabadított a bűn és a halál törvényétől” Róm. 8,2.

      Vagyis az így megszabadított, Isten Lelkétől vezetett emberek már nincsenek a bűn és a halál törvénye alatt.

5.     Hogyan kerül valaki „törvény alatti” állapotba, és milyen következménye van annak, ha az örök erkölcsi törvény, vagyis a „Tízparancsolat” vonatkozásában kerül ilyen helyzetbe?

         Az egész Biblián végig vonul, hogy a bűn miatt van minden ember az örök erkölcsi törvény ítélete alatt, mert ez a törvény minden embert kárhoztat már az Ádámtól való születésünk miatt, és a személyesen elkövetett bűneink miatt is.

   –   Mindent, amit a törvény mond, csak azoknak mondja, „akik a törvény alatt vannak”, mivel vétkeztek a törvény ellen, és bűnösök. Róm. 3,19.

    Isten viszont változtatni akar ezen, ezért Jézus Krisztusban „törvény nélkül jelent meg az Istennek igazsága”, és ez az igazság „mindenkié lehet, akik hisznek” Róm. 3,21-22.

   –   Erre azért van szükségünk, mert az önző szív cselekedetei nem tiszták, hisz „minden mi igazságunk olyan, mint a szennyes ruha” Ésa 64:5.

   –   Isten nem teheti félre az erkölcsi törvényét, de azt megteheti, hogy ne a bűnös, hanem a helyettesítő Megváltó kerüljön a törvény ítélete alá.

  –   Ezért „mikor eljött az időnek teljessége, kibocsátotta Isten az ő Fiát, aki asszonytól lett, aki törvény alatt lett, hogy a törvény alatt lévőket megváltsa, hogy elnyerjük a fiúságot”. Gal. 4,4-5.

      Vagyis a törvény alatti állapotból és annak ítélete alól, csak Krisztus megváltó kegyelme által szabadulhatunk fel, ezért úgy állhatunk a törvény ítélete előtt, mintha sohasem vétkeztünk volna.

      Az üdvözítő kegyelem szabadít fel bennünket az erkölcsi törvény ítélete alól, már nem vagyunk a törvény alatt, mert Jézus azért jött, hogy a helyünkbe álljon, helyettünk Ő került a törvény alá.

6.     Milyen különleges körülmény miatt kerülhet valaki még a „törvény alatti” állapotba, mi váltja ki az ilyen emberek életében ezt a körülményt?

      Vannak olyan emberek is, akik úgy vannak az erkölcsi törvény alatt, hogy cselekedeteikben a törvény betartásának a kényszerét érzik, azt gondolják, hogy csak akkor juthatnak üdvösségre, ha a törvény minden pontját tökéletesen megtartják.

   –   Ez tipikus példája a farizeusi gondolkodásnak, akik csak akkor érezték magukat biztonságban, ha azt feltételezhetik magukról, hogy „törvénybeli igazság tekintetében feddhetetlen” Fil. 3,6.

   –   Ha ezt nem jelenthetik ki, akkor nyugtalanná válnak, mint a gazdag ifjú is, aki azért ment Jézushoz, mert úgy gondolta, hátha Ő még tud neki mondani valamit, amit neki meg kell tennie azért, hogy üdvözülhessen.

   –   Ma is vannak ilyen módon gondolkodó emberek, akik azt hiszik, hogy a saját cselekedeteikkel fogják kiérdemelni az üdvösséget.

   –   Ezek az emberek viszont csak formálisan, külsőségekben igyekeznek megtartani a törvényt, de nem ismerik és nem értik annak a lényegét.

      Ezek az emberek csak akkor szabadulnak fel a törvény cselekvésének kényszere alól, ha találkoznak Krisztussal és megismerik Őt, megismerik azt a kegyelmet, amit Krisztusban ajánl fel nekünk Isten.

      Amikor ez Pál életében bekövetkezett, akkor már nem félt attól a gondolattól, hogy nem tökéletes, hanem „a bűnösök között is az első”, Krisztus mellett állva ugyanis ezt látta meg önmagában.

      Ezért amit eddig értéknek tartott a lelki életében, arról felismerte, hogy nem ér többé semmit, szemétre való, amit ki kell dobni az életéből. Fil. 3,7-9.

7.     Pál apostol említést tesz olyanokról is, akik „törvény nélkül” valók, az emberek melyik csoportjára lehet vonatkoztatni ezt a meghatározást?

      Ez mindenek előtt azokra az emberekre vonatkozik, akik Isten írott kinyilatkoztatását nem ismerik.

   –   Pál a Rómaiakhoz írott levelében a pogányokra alkalmazza.

   –   „Mert mikor a pogányok, akiknek törvényük nincsen, természettől a törvény dolgait cselekszik, akkor ők, törvényük nem lévén, önmaguknak törvényük:” Róm. 2,14.

   –   Viszont ilyen pogányoknak kell tekinteni a mi modern világunkban mindazokat is, akik nem ismerik sem Istent, sem az Ő törvényét.

      Ugyanakkor az Istent ismerő emberek is lehetnek törvény nélküli állapotban, ha nem jól ismerik a törvényt, és annak előírásait.

   –   Pál magáról is azt mondta: „Én pedig éltem régen a törvény nélkül: de ama parancsolatnak eljövetelével felelevenedék a bűn”. Róm. 7,9.

   –   Ez arra az időszakra vonatkozik, amikor Isten a törvény által rámutat életünkben a még bennünk lévő újabb bűnre, amiket eddig még nem ismertünk fel magunkban.

      Léteznek olyan emberek, akiknek életében valójában a törvény buzgó megtartása jelenti a törvény nélküliségüket.

   –   Ekkor még csak a betű előírása szerint foglalkozik a törvénnyel, de nem érti annak igazi, lelki jelentőségét, ezért nem is él azzal összhangban.

   –   A gazdag ifjúnak is ez volt a problémája.

      Törvény nélküli állapotból csak azok képesek kiszabadulni, akik a Szentlélek világosságában megismerték és megértették Isten törvényének a lelki jelentőségét.

   –   Ez a „törvény nélkül”-iség esetenként azonos a „törvény alatti” állapottal.

8.  Pálnak egy másik levelében találkozunk olyan kijelentésével is, hogy „törvény taposó”, mit kell érteni ez alatt, és kire, milyen emberekre alkalmazható ez a meghatározás? 2Thess. 2,8.

  –   Ebbe a csoportba azok tartoznak, akik gyógyíthatatlanul Isten és törvénye elleni lázadás állapotába kerültek.

   –   Éppen ezért Pál ezekkel az emberekkel nem is azonosítja magát, még a megmentésük érdekében sem.

  –   Törvénytaposó állapot csak olyan embereknél lehetséges, akik Isten törvényét és a Szentlélek munkáját megismerhették, de egy idő után tudatosan elutasították azt maguktól, és szembe fordultak vele.

   –   Talán egy darabig elfogadták és összhangban éltek vele, de azután mégis elutasították, mert valamilyen bűnnel kapcsolatban megkeményedett a szívük.

   –   Vagyis ez az állapot megegyezik a Szentlélek elleni bűn állapotával, Pál ezért nem sorolja azok kézé, akik megmentéséért fáradozni akar.

III. A hitben erőtelenség

1.     Kikre gondolt Pál akkor, amikor az „erőtelen” kifejezést alkalmazta egyes keresztényekre?

   –   Ezt az „rőtelenség”-et nem szabad összekeverni az Isten iránti hűségben és az engedelmesség gyakolása közben jelentkező erőtelenséggel.

  –   Pál apostol olyan személyeket nevezett  „hitben erőtelen”-nek, akikkel kapcsolatban arra szólította fel a gyülekezeteket, hogy az ilyen „hitben erőtelent fogadjátok be, nem ítélgetvén vélekedéseit”. Róm. 14,1.

  –   Az egyik a táplálkozás területén minősült hitben erőtelennek. 3. vers

  –   A másik pedig a napok megkülönböztetésében és azok megtartásának gyakorlatában. 5. vers.

  –   Az ilyen “erőtelen”-nek még nincs annyi világossága, nem rendelkezik annyi új ismerettel, hogy felhatalmazást érezne magában arra, hogy megváltoztassa a lelki életével kapcsolatban a korábban megszokott gondolkodását és gyakorlati életét.

2.    Miben nyilvánult meg ez az „erőtelenség” a korabeli keresztények között?

  –   Egyeseknél az étkezésben jelentkezett, a bálványoknak szentelt húsok fogyasztása okozott problémát a különbözően gondolkodók között. 1Kor.  8,7;  10-12.

  –   Másoknál viszont a napok megítélésével kapcsolatos különbözőség okozott feszültséget, amik a zsidó ceremoniális ünnepekkel és nemzeti hagyományokkal voltak összefüggésben.

  –   Pál ezért írja a kolossébeli keresztényeknek is azt: „Senki azért titeket meg ne ítéljen evésért, vagy ivásért, avagy ünnep, vagy újhold, vagy szombat dolgában. Melyek csak árnyékai a következendő dolgoknak, de a valóság a Krisztusé.” Kol. 2,16-17.

  –   A vitatott napok a következők voltak, amik nézetkülönbségük alapját szolgálták.

   –   Húsvét hetének első napja                           3Móz. 23,6-7.

   –   Húsvét hetének hetedik napja                     3Móz. 23,8.

   –   A hetek ünnepe, vagyis pünkösd                3Móz. 23,15-16. 21.

   –   A kürt zengésének ünnepe                          3Móz. 23,24-25.

   –   Az engesztelési ünnep                                 3Móz. 23,27-31.

   –   A sátoros ünnep első napja                         3Móz. 23,34-35.

   –   A sátoros ünnep nyolcadik napja                3 Móz. 23,39/b.

      Ha a keresztények eltérő nézeteket vallanak is a hívő élet folytatásáról a részletkérdésekben, ez még senkit sem jogosít fel arra, hogy a másikat olyan jelzővel bélyegezze meg, amely a kiközösítésének szándékáról tesz bizonyságot.

      Senkinek sem lehet korlátok nélküli beleszólása abba, hogy ki milyen viszonyban van az Urával, még akkor sem, ha sok mindenben más a felfogása, mint az övé.

   –   Ilyen kérdés ma az, hogy vegánul étkezik valaki vagy nem.

2.     Megvalósítható-e a különbözőségünk ellenére az az egység, amiért Jézus imádkozott?

      Sokan úgy gondolnak az “egység”-re és a “különbözőség”-re, mint két egymással ellentétes, egymást kizáró dologra.

   –   Ha valaki túlságosan nagy súlyt helyez az egységre, akkor biztosan szembekerül és megsérti a különbözőséget.

   –   Ha viszont a különbözőséget tűzi fel a zászlójára, akkor ezzel az egység gondolatát fenyegeti.

      Ahogyan az emberi test különböző tagokból áll, mégis egy csodálatos egységet alkotva működik, ez tekinthető ideális állapotnak az Egyházzal kapcsolatban is.

  –   Ezért a tagok közötti különbözőségek sohasem jelenthetnek akadályt az egész test egységes működésében, noha Sátán nagyon ügyesen próbálja kihasználni, és egymással szembeállítva, a személyes hitéletükben a tanításnak különböző irányzatait létrehozni, és ezzel az egységet felbontani.